Kozmikus környezetünk
A Világegyetem







A Világegyetem minden, ami létezik: minden anyag, valamint a tér, az idő és az energia. Az általunk belátható részének kiterjedését a világ legnagyobb távcsöveivel 10 milliárd fényév - 1,6 kvadrillió km - távolságig észleljük minden irányban magunk körül, és azt senki sem tudja, hogy utána még meddig tart.
Keletkezéséről, fejlődéséről számos elméletet állítottak fel, ezek közül manapság a legelfogadottabb az ún. Ősrobbanás-elmélet (a Big-Bang). Eszerint az elmélet szerint, a Világegyetem fejlődése kb. 15 milliárd évvel ezelőtt kezdődött. Abban az időben minden (anyag) egyetlen parányi, elképzelhetetlenül forró és sűrű tűzgolyóban tömörült. Hatalmas robbanása nem csak az anyagot hozta létre, hanem az energiát, a teret, sőt még magát az időt is. Semmi értelme nincs Ősrobbanás előtti időről beszélnünk, "előtte" semmi nem volt.
Az Ősrobbanás után a csillagászok szerint a Világegyetem hihetetlenül forró volt, s erős sugárzások kezdődtek meg benne. Mintegy 10 másodperc múlva kialakultak az atomok alkotórészei - a protonok, a neutronok és az elektronok. Maguk az atomok - elsősorban hidrogén- és héliumatomok - azonban csak több millió év múlva jöttek létre, amikor a Világegyetem roppant megnövekedett és lehűlt. Mai tudásunk szerint a Világegyetem tágulása napjainkban is tart. Ennek egyik bizonyítéka az, hogy a galaxisok tőlünk és egymástól is folyamatosan távolodni látszanak.
Ha a nagy robbanás 15 milliárd évvel ezelőtt történt, a Világegyetemnek mostanra 3 K-re, vagyis az abszolút 0 fok felett 3 fokra kellett volna lehűlnie, ahogy azt a csillagászok manapság állítják. A rádióteleszkópokkal olyan háttér-rádiósugárzás fogható fel az égbolt minden irányából, amely megfelel a 3 K hőmérsékletnek. Ez szerintük a nagy robbanás "késleltetett visszhangja".
A Világegyetem anyagát különböző méretű struktúrákban (pl.: galaxishalmaz, galaxis, csillag, csillagköd, stb.) a gravitációs erő tartja egybe. Ennek nagysága az objektum tömegétől függ, és arra alapvetően jellemző sajátosság. Az Űrben a gravitációs erő tart pályán minden objektumot. A Hold Föld körüli pályára került ahelyett, hogy kirepülne az Űrbe. A Nap gravitációs vonzóereje tartja maga körüli pályájukon a bolygókat, és egy sokkal nagyobb gravitációs erő tartja a Tejútrendszer magja körüli pályáján a Napot.