a Tháliához

Van egyszer egy színház…
TASNÁDI CSABÁVAL MARGÓCSY KLÁRA BESZÉLGET

Mivel ez a fórum, ahová ez a beszélgetés készül, nyíregyházi, ezért elsôsorban azokról az élményeirôl kérdezem, amelyek városunkhoz kötik. Szakmai pályájáról, sikereirôl, mûvészi hitvallásáról a színházi szakma folyóirataiban bôven jelent meg információ, én úgy vélem, hogy olvasóinkat elsôsorban az érdekli, hogy városunkhoz milyen élmények kötik.

Margócsy Klára:Hogy került kapcsolatba Nyíregyházával, és milyen benyomásai voltak mielôtt elkötelezte volna magát a várossal?

Tasnádi Csaba: Volt egy korai idôszak, amikor eljöttünk olyan elôadásokat megnézni, melyeknek jó híre volt, például Lendvai Zoli Szarvaskirály rendezését, amivel az évad legjobb társulata díját is megnyerte akkor a Móricz Zsigmond Színház.

Látszat, vagy valóság?
Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darabja a Kaposvári Egyetem színész-hallgatóinak előadásában
HUBER BEÁTA

A VIdámság és Derű ORszágos Seregszemléjének frappáns és beszédes rövidített alakját, a VIDOR Fesztivált ugyan felváltotta a Happy Art elnevezés, ám az immár hatodik alkalommal megrendezésre került rendezvénysorozat szórakoztatni vágyó, őszköszöntő-összművészeti jellege mit sem változott. Tasnádi Csaba sokat idézett megjegyzése, miszerint az öröm demokratikus alapjog, mind a programok sokszínűségében, mind pedig a helyszínek változatosságában évről-évre érvényre jut, hiszen a hagyományos színházi előadások, valamint az ezekkel párhuzamosan zajló filmvetítések, utcaszínházi és stand up comedy produkciók, világzenei koncertek és képzőművészeti kiállítások egy része különös helyszínekre (elmegyógyintézet, kórház, büntetés-végrehajtási intézet, árvaház) és a megye számos, kisebb településére egyaránt ellátogat. A fesztivál versenyprogramjába beválogatott színházi előadások szintén a hagyományoknak megfelelően 2002 óta két részre oszlanak. A humor többféle változatát felvonultatva a nagyszínpadon a klasszikusnak mondható vígjáték-szerzők (Shakespeare, Goldoni, Molière, Feydeau, Ionesco, Neil Simon, Csiky Gergely, Molnár Ferenc, Szép Ernő, Örkény István) míg a Krúdy Kamarában – igen dicséretes módon – főként kortárs, magyar drámaírók (Egressy Zoltán, Forgách András, Kárpáti Péter, Tasnádi István, Pintér Béla) szövegei elevenednek meg.

Fotel  avagy a fügefalevél
(Vinnai András - Bodó Viktor: Fotel. Móricz Zsigmond Színház, 2007 ősz.)
ONDER CSABA

A Fotel című „zenés kórisme” talán mindannyiunk kórismerete kívánt lenni. Az őrültek házában zajló, megannyi kis történetből összeálló játék az abnormális és a normális határain egyensúlyoz. Hogy mi számít ennek vagy amannak, nos ennek eldöntéséről, az erről való döntések oly igen bizonytalan, és oly igen irracionális mivoltáról szól ez a darab. És hogy ne üljünk közömbösen színházi foteljeinkben, a Fotel nem pusztán bemutatni és ábrázolni kíván egy bizarr, a hétköznapi szemtől elzárt kisvilágot, hanem azt teszi, amit témaválasztása és problematikája implikál: igyekszik nézőit eme nem könnyű szituációba bevonni, együttműködésre ösztönözni. A darab szereplői és kellékei többször és folyamatosan jelezik ezt (alapvetően az elidegenítő, zavarba ejtő effektusokkal), imigyen is reflektálva önmaguk és a nézők közös helyzetére.