Krúdy Gyula összegyűjtött műveiről
(Krúdy Gyula Összegyűjtött Művei. Sorozatszerkesztők: Bezeczky Gábor, Kelecsényi László, Pozsony, Kalligram Kiadó)
ANTALI EDIT SZILVIA

Az első kötetek 2005-ben jelentek meg, a kiadó ígérete szerint, az utolsó kötet 2016-ra már a könyvesboltok polcaira kerülhet. Előzetes becsléseik szerint a Regények és nagyobb elbeszélések kategóriában a már megjelenteken túl még további tizenhat, a Publicisztikai írások-ból további két kötet kiadása várható. Újabb csoportként jelentkeznek a Novellák, melyekből tizenkét könyvre számíthatnak az olvasók, az Ifjúsági regények, a maga három gyűjteményével, a Levelezés, és a három kötetes Függelék. A borító alatt, a fedőlapon, Krúdy aláírásának mintájára nyomták a szerzői nevet. A köteteket a könnyebbség kedvéért számokkal látták el, így az azonos műfajú antológiák kötött egyszerűen eligazodhatunk. Regények és nagyobb elbeszélések esetében már a címoldalon tájékozódhatunk, hogy mely műveket tartalmazza az adott összeállítás. Segítséget jelent azok számára is, akik Krúdy írásművészetének csak egy adott szakaszába kívánnak bepillantást nyerni, hiszen a kötetek a keletkezés sorrendjét figyelembe véve, az időben egymáshoz közel eső műveket tartalmazzák.

Az emlékművé válás tétje
(Hajnóczy Péter összegyűjtött írásai. Összeállította, a jegyzeteket írta Mátis Lívia és Reményi József Tamás, Budapest, Osiris, 2007. 622. o.)
KÁRI VIKTÓRIA

Hajnóczy első megjelent kötete, A fűtő (1975) darabjai indítják az új könyvet, a Márai-novellákkal képezve alteregót az elbeszélő számára, hogy még a hagyományos narratív struktúra keretei között a személyiség dezintegrációjának folyamatát rajzolja meg az alkohol pusztulásmetaforikájába illesztve. A kötet további novellái (így például a Pókfonál vagy A szekér) a logikai-lineáris prózanyelv neoavantgárd megújítására tesznek kísérletet. A filmszerűen megkomponált, mozzanatnyi cselekvéseket rögzítő, ismétlődően visszatérő leírások az intermedialitás poétikai eszközévé válnak. Kérdéses viszont, hogy az írásnak a képi megjelenítésbe való mediális átfordítása mennyire képezhet sikeresen működő narratív struktúrát. A képszerűséget ugyanis a cselekménysor változatlan szóelemekkel való ismétlődése reprezentálja nyelvileg, próbára téve az olvasó figyelmét és türelmét egyaránt.

Ványa bácsi és társai Nyíregyházán
Karádi Zsolt: „Ványa bácsi én vagyok” Színikritikák. Nyíregyháza, 2006. Móricz Zsigmond Színház. 162 p.
PETHŐ JÓZSEF 

Karádi Zsolt új könyvének bemutatóján – úgy nagyjából egy évvel ezelőtt – a könyvbemutatókra nem túlságosan jellemző módon zsúfolásig telt meg a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár egyik nagyterme. Annak, aki nem tudta volna, egyértelműen mutatta ez is, hogy Nyíregyházán nagyon sokan szeretik Karádi Zsoltot, a színházat – és a jó színházkritikát.

Nagyon nyárligeti elbeszélések
Csabai László: A hiéna reggelije. – elbeszélések –. Grafit „R” Nyomda kft., Nyíregyháza, 2007. 227 o.
ANTAL BALÁZS

Ha ismersz nagyon egy várost, mindegy melyiket, de akár falu is lehet vagy éppen bokortanya, azt is tudod, hol bújik meg benne egy jó történet. Melyik ódon, omladozó kapualjú házában, milyen dohos pincékben és recsegő, szúette gerendák alá szorult padlásokon rejtőzhetnek azok a mesék, amelyek egyenesen tapadnak a papírra, magukkal rántva  tágabb pátriájukat is. Csabai László első kötete többnyire ilyen helyhez kötött-, vagy helyhez igazított ötletekből építkező novellákat tartalmaz. Abban például a szerző nagyon jó, hogy ismeri Nyíregyházát, mint a tenyerét, s tudását úgy alkalmazza, hogy azok számára, akik nem tudják, miről is van szó – hiszen a kötetben Nyíregyháza helyett végig Nyárliget szerepel –, nos, nekik sem lesz zavaró vagy kellemetlen az egész. Vagy legalábbis nem emiatt.

Elektroralitásrul
(bevezetés a blogirodalomba)
DRÓTOS RICHÁRD

Eredetileg arra kért meg a szerkesztő, hogy írjak egy blogkritikát egy Nyíregyházán vagy a környékén íródó internetes naplóról, és ha nincs olyan, ami érdemes a nagyérdemű figyelmére akkor arról, hogy milyen dolog már az, hogy nincs!
Természetesen van ilyen – nem is egy – itt is, a környéken is, ráadásul olyan bloggerekéi, akik kifejezetten jól is írnak, viszont nehéz a kritikus vadászszemüvegét felvennie olyasvalakinek, aki maga is vadállomány tagja (bár írástehetség tekintetében néha az ebédlőasztallal másszor pedig a házban tartott ebbel egyenrangú).