felso
ALAPÍTOTTA
A NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA,
NYÍREGYHÁZA MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA,
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE ÖNKORMÁNYZATA
   
kocsi
   
also
     
felso
also
     
felso
kocsiH Í R E K
● A Magyar Kultúra Napja Szatmárcsekén
A Kölcsey Társaság díját idén Szabó Dénes Kossuth-díjas karvezető kapta.

A Várad és A Vörös Postakocsi
A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Költők Határok Nélkül c. programján a Várad folyóirat és lapunk szerkesztői mutatkoztak be.

Elek Tiboré a 2008-as Ratkó-díj
Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka folyóirat főszerkesztője vehette át az idei Ratkó József-díjat. Szerkesztőségünk ezúton gratulál neki!

Mogyorósi László NKA-ösztöndíjas!
A Nagykállóban élő költő, lapunk munkatársa, a SZIRT tagja egyike annak a tíz alkotónak, akik 2008. nyarán a Nemzeti Kulturális Alap szépirodalmi ösztöndíjában részesülnek egy éven át. Ezúton gratulálunk!


kocsiS Z E R K.

Beköszöntő

kocsiA VONAL ALATT
Tirpákiai pszicho - Lapalapítás előtt (Antal Balázs)
Tirpákiai pszicho - Ballada a szerkesztőről (Antal Balázs)
Tirpákiai pszicho - Tirpákia tirpákia (Antal Balázs)

 

nyh

Nyíregyházi Főiskola

 

 

kocsiM A G A Z I N

Egy új írói műhely megalakulása elé
ANTAL BALÁZS

Mondják, bár nem tudom, hogyan számították, vagy következtették ki, az egy főre jutó verstermés Magyarországon a legnagyobb ezen a világon. Még ha túlzásnak is tekintjük a Magyar Íróakadémia reklámjába fűzött, és hát igen, eléggé blődnek hangzó kitételt, akkor is tény: sokan írnak, sokan írunk ebben az országban is, meg a mai országhatáron kívül is magyarul. Irodalmunk állítólag világhírű, de mindenképpen sikeresebb és népszerűbb a világban, mint a magyar foci, vagy a magyar politika. Van Nobel-díjas írónk, s Esterházy Péter, Nádas Péter, Bartis Attila, Darvasi László, Márton László, Bodor Ádám vagy Krasznahorkai László neve jól cseng Németországban, s egy-két más nyelvterületen is. Sok komoly kiadónk van, amelyek érdeklődők és nyitottak, s amelyekre a külföld is figyel. És sok írói társaság, amelyek zömmel nyitottak, s valósággal keblükre ölelik a tevékeny embert. S mindehhez van egy olyan irodalmi életünk, amely hellyel-közzel csakis Budapestre figyel. Ott él a legtöbb író, és odavágyik a maradék legtöbbje, ott adják ki a jelentős folyóiratok legnagyobb részét, s több meg úgy tesz, mintha szintén ott adnák ki, ott működik a legtöbb kiadó, s amelyik nem, annak is csak ott lehet megkapni könyveit, mert csak az ottani terjesztésre figyel. És a fontos irodalmi társaságok egy kivétellel (EMIL - Erdélyi Magyar Írók Ligája) szintén mind ott fészkelnek. Napi rendszerességűek a könyvbemutatók, a felolvasóestek, az író-olvasó találkozók, az egy-egy alkotó házában, vagy valamilyen kocsmában-kávéházban megejtett írói összejöveteleknek pedig se szeri se száma. Pedig a fentebb idézett kitételben nem Budapest szerepelt, hanem az ország, amely egy cseppet nagyobb. Ám tény: a fővároson kívül gyakorlatilag alig van, vagy igen gyér az irodalmi élet. Tulajdonképpen az ún. vidéken a centrumokat a nagyobb folyóiratok jelentik-jelentenék, de ma már a Jelenkor vagy az Alföld, a Tiszatáj, tehát a legerősebb nem budapesti folyóiratok körül sincs olyan helybeli szerzőgárda, olyan helyi műhely, amely folyamatos magas színvonalú irodalmi aktivitást mutatna fel Pécsen, Debrecenben vagy éppen Szegeden.
Vannak persze amatőr társaságok, nyugdíjas körök, ilyen meg olyan klubok, melyeknek tagjai irodalmi viszonyulások révén határozzák meg magukat, de műveik színvonala sokszor nem áll összhangban az alkotók által neki tulajdonított értékkel, a hozzátársuló magatartásmintákkal – melyek általában rossz hírét keltik a régióknak, a provincia, a dilettantizmus mocsarát dagasztják a regionális jelenségek körül – az emberek jó részét pedig elriasztja valamitől, amit irodalomnak neveznek magukban, de meg sem közelítik azt. Márpedig Budapesten kívül igenis sok igazi, jó író, irodalmár él – visszahúzódva, távol tartva magát a dilettáns szerveződésektől. Megyénkben Év könyve-díj, Édes Anyanyelvünk-pályázaton elért helyezés, országos kötetpályázaton szerzett helyezések, Móricz-ösztöndíj, kutatói ösztöndíjak és megannyi más elismerés talált gazdára az elmúlt években. Több alkotó publikál folyamatosan a legnagyobb lapokban, akár több országban is, és a legjobb könyvkiadóknál, vesz részt országos irodalmi szervezetek munkájában – és több alkotónkról írnak is ezek az emlegetett lapok, méghozzá dícsérően. Mindezt úgy, hogy helyben alig van, ami munkájukat segítse – az irodalmi munka három fontos aspektusa közül csak az egyik volt meg töretlenül és folyamatosan: a lehetőség az elzárkózásra. A műhelymunkára, a művek azonnali, szakmai körben való megmérésére, a komoly irodalmi társaság megszervezésére azonban 1999 óta mindeddig várni kellett. És várni kellett a folyóiratra, amely egyszerre helyi és országos jelentőségű, fenntartása biztosított, az irodalmi műveket pedig nem alamizsnaként kapja, hanem megrendeli és finanszírozza. Ma már két olyan fórum is van, Mátészalkán a Partium, Nyíregyházán A Vörös Postakocsi, amelyek amellett, hogy a helyi értékeket vállalják, a nemzeti jelentőségű irodalmi fórumok közé is lassan-lassan felzárkózhatnak, amelynek biztos jele, hogy József Attila-díjas szerzőkkel is büszkélkedhetnek Magyarországról és a határokon túlról, helyi szerzőik pedig útnak indító fórumukból kilépve is megállták-megállják a helyüket.
Ilyen körülmények között talán nem is kell ragozni tovább, miért jött létre a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Írók Társasága. Mi, a megyében szétszórtan élő irodalmárok, létrehoztunk egy olyan szervezetet, amely műhelyt teremt számunkra, amely folyamatosan azon dolgozik, hogy a magyar irodalmi élet jeleseit elhozza a megyébe, a megyei irodalmat megismertesse a megyén kívül – de itt bent a megyében is, mert bizony azon írók egyike-másika, akik ennél az asztalnál helyet foglalnak, sokkal ismertebbek Budapesten, mint Nyíregyházán, Nagykállóban vagy éppen Mátészalkán.
Jelen vállalkozásunk két korábbi nyíregyházi irodalmi műhely ötvözetéből állt össze. 1977-ben Katona Béla főiskolai tanár vezetésével szerveződött meg Nyíregyházán a Magyar Írószövetség Kelet-Magyarországi Írócsoportjának Szabolcs-Szatmár(-Bereg) megyei tagozata. A műhelyszerűen működő társaság, amelynek Irodalmi Presszó elnevezésű rendezvénysorozatára a magyar irodalmi élet számos képviselője meghívást kapott, s amely a nyolcvanas évek elejétől szinte folyamatosan évente egy könyvvel, antológiával, önálló kiadvánnyal is reprezentálni tudott, 1999-ben, Katona Béla halálával gyakorlatilag felbomlott. Pedig valóságosan volt az írócsoportban olyan szerző, aki nem csak Nyíregyházán lett jegyzett alkotó: Jánosi Zoltán, Oláh András vagy Antal Attila neve nem cseng ismeretlenül az országos irodalmi fórumokon sem..
A másik társulás a Főiskolához kötődött, amelynek magyar szakos hallgatói időről időre létrehoztak önképzőkör-jellegű műhelyt. A kilencvenes évek közepén ez a műhely Ampha-kör névre hallgatott, vezetői között a Pécsett színházi szakemberré vált Vidéki Péter, a Csengerben ma kultúrházigazgató Juhász Beáta, s a költőként már akkor országszerte ismertté vált, a Kortárs kiadónál 1999-ben kötettel jelentkezett, azóta Budapesten élő Horváth Orsolya voltak. A Főiskola egyes tanszékeiről pedig olyan támogatói voltak a körnek, mint az akkori tanszékvezető Margócsy Klára, a mai, János István, a Főiskola mostani rektora Jánosi Zoltán, valamint Gerliczki András az irodalom tanszék akkori tanársegédje, ma docense és a filozófus Jakab András, de elmondható, hogy az irodalom és a nyelvészet tanszék összes tagjának a támogatását élvezte a kör, s tulajdonképpen nem is csak csendes örömet okozott a léte, hanem időnként hangosat is. Nagyon erős baráti közösség és szellemi csoport alakult ott ki, amely az évtized végén már Nyíregyházi Iskola néven emlegette magát. A körből többünknek kötetünk jelent meg, díjak, ösztöndíjak jutottak a tagoknak, s a legnagyobb irodalmi lapokban, reprezentatív antológiákban mutatkozhattunk be.
Mit akar tehát a szervezetünk, a mai SZIRT? Meg akarja mutatni, hogy a vidéki kultúra nem gumicsizmás, autentikusnak feltüntett bazári népies kultúra. Nem avíttasságok, nem anakronisztikus képződmények gyűjtőhelye, nem dilettánsok egymás által ajnározott társasági fóruma. A vidéki irodalom annyiban tér el a budapestitől, hogy művelői vidéken élnek, gondolatviláguk és szellemi nézőpontjuk ugyanarra a kulturális narratívára van ráhangolódva, mint a budapestié, ugyanazt a tévét nézzük, rádiót hallgatjuk, mozifilmet vetítjük, ugyanazt a könyv- és folyóiratstruktúrát olvassuk, ugyanazt az irodalomtörténetet tanuljuk hozzávetőlegesen az iskolában – az egyes emberekre jellemző különbségeken túl, nincsenek tételes, egységes különbségek a vidéken és a Budapesten élő író között. Ugyanazok a fokmérők érvényesek itt is: az az irodalom, amelynek nincsenek külön jelzői. A vidéken írott irodalom – irodalom. Ha egy irodalmi művet olvasunk, nem létezik vidék irodalmi mű és irodalmi mű, csak irodalmi mű. Amelyiknek különböző jelzői vannak, az már nem az.
Az irodalom pedig életforma. Nem társasági életbeli villogás, hanem bezárkózás az íróasztal mögé, nem magasztos eszmékben kicsúcsosodó világmegváltás, hanem hullámvölgyekkel teli vívódás mondattól mondatig, melynek csendes jutalma pusztán annyi, amennyit magunknak jelent. Mert másnak nem nagyon. Fiatalok vagyunk, negyven év alattiak, széttartó irányokból érkezünk, munkáinkra nem lehet semmilyen egység képét vetíteni (olyannyira, hogy az asztalnál helyet foglaló írók közül páran tán egy szavammal se értenek egyet), legfeljebb a bármilyen jelzővel illetett esztétika elsődlegességének elismerése közös bennünk. Fiatalok vagyunk, de nem tagadó szelleműek – társaságunkba meghívtunk tiszteletbeli tagként olyan megyei irodalmárokat, akiknek munkáját, tevékenységét feltétlen szem előtt tartjuk. Folytonosságot vállalunk a korábbi megyei kezdeményezésekkel, de ragaszkodunk hozzá, hogy mi mások vagyunk. Munkánkkal szeretnénk felhívni a figyelmet egy régió önreprezentációs vágyára, művészi teljesítményére, helyi értékeire, amely, mindazok dacára, amit eddig elmondtam, nem szembenálló és ellenkező jellegű, hanem integráló és egyetemes jelentőségű akar lenni.
Kérem fogadják szeretettel a SZIRTet, figyeljék tevékenységét, tiszteljék meg jelenlétükkel rendezvényeit, amelyek mostantól folyamatosak lesznek a Főiskolán, a város más pontjain és a megye több településén, és hallgassák szeretettel a most felolvasó szerzőket, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Írók Társaságának tagjait!

fotó: Béres Tamás

 

Kapcsolódó írások:

Egy új írói műhely megalakulása elé
Első hallásra
Gondolatok a SZIRT-ről
Bemutatkozik a SZIRT
Megalakult a SZIRT Irodalmi Egyesület

Írócsoport

kocsiF R I S S

A Vörös Postakocsi 2007. tél
2008./Tél
Nyíregháza új belvárosa
a debreceni építész
A nyíregyházi fiatalok szubjektív jóléte
Krúdy-omázs
kritikák
Egy flekken a Stella Roseban

kocsiREZEDA KÁZMÉR
A rövidnyelvűek utcája
kocsiÚ T I R Á N Y
A versenyképes város (Diczkó József)
Tudáscentrum a határon (Máthé Endre)
A jövő városa (Palicz György - Vinnai Győző)
kocsiF O G A D Ó
Van egyszer egy színház... (Margócsy Klára beszélgetése Tasnádi Csaba direktorral)
Látszat vagy valóság? (Huber Beáta)
Fotel és fügefalevél (Onder Csaba)
kocsiF O R S P O N T
Mnémoszüné és a Tér (Harmath Artemisz)
Szecessziós családi házak Nyíregyházán (Fekete Anikó - Martinovszky Zsuzsa)
"Ami görbe, az régi" Margócsy Józseffel beszélget Onder Csaba és Pethő József
Campus a fák között (Garai Péter)
kocsiÚ T I  F Ü Z E T E K
Darvasi Ferenc: Tirpákiáda
Gerhard Falkner versei (Térey János fordításai)
Nagy Zsuka versei
Ókenézi György István versei
Grecsó Krisztián: Ördöglugas (regényrészlet)
Debreczeni Edit versei
Vass Tibor: +Párizs
Horváth Orsolya: Másért nem
Darvasi László: Virágzabálók (regényrészlet)
kocsiA BAKON LESŐ
Krúdy Gyula összegyűjtött műveiről (Antali Edit Szilvia)
Az emlékművé válás tétje (Hajnóczy Péter összegyűjött művei) (Kári Viktória)
Ványa bácsi és társai Nyíregyházán (Karádi Zsolt:"Ványa bácsi én vagyok". c. kötetéről) (Pethő József)
Nagyon nyárligeti elbeszélések (Csabai László: A hiéna reggelije) (Antal Balázs)
Elektroralitásrul (Bevezetés a nyíregyházi blogirodalomba) (Drótos Richárd)
kocsiNYÍREGYHÁZA+
A nyíregyházi borvidék (Mester Béla)
Tokaj festője. Portrévázlat Tenkács Tiborról (János István)
kocsiEGY  F L E K K E N
1 One Diner (Hasas Pasas)
felso
kocsiS Z E R Z Ő

Antal Balázs
(1977, Ózd)
Nyírszőlősön él.
A Vörös Postakocsi szerkesztője.
Kötete:
Öreg (Budapest, 2003)

Írásai az oldalon:
A Vörös Postakocsi folyóirat Díjáról
Tirpákiai pszicho - Lapalapítás előtt
Egy új írói műhely megalakulása elé
Tirpákiai pszicho - Ballada a szerkesztőről
Tirpákiai pszicho - Tirpákia tirpákia!

Írásai a lapban:
Nagyon nyárligeti elbeszélések (2007. tél)
"Helyzetjelentés Keletről" (2008. tavasz)

kocsiA  R O V A T B A N   M É G
A Vörös Postakocsi folyóirat Díjáról (Antal Balázs)
A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008 - Darvasi Ferenc méltatása (Gerliczki András)
A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008 - Csobó Péter méltatása (Bódi Kata)

A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008. - Garai Péter méltatása (Onder Csaba)
Weöres-versre készült gyermekkarok jegyzéke (Ács Ildikó)
Átutazók - érzések és impressziók egy kiállítás alkalmából (Debreczeni Edit)
Egy új írói műhely megalakulása elé (Antal Balázs)
Első hallásra (Onder Csaba)
Gondolatok a SZIRT-ről (Antal Anikó Zsuzsanna)
Ágacska - Gyermekké tettél (Birtók Lili)  
Élménybeszámolók a Temesvári Pelbárt Tudományos Diákkör X. vándorszemináriumáról (Cziczer Viola - Mitró Anikó)
also
   
also
     
felso

copyrigth A vörös postakocsi szerkesztői és a szerzők, 2007-2008
kiadja a Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzata

Főszerkesztő Onder Csaba
szerkesztőség: Antal Balázs, Bódi Kata, Gerliczki András, János István, Kukla Krisztián, Tulipán Klaudia, Szopos András, honlap Antal Balázs
szerkesztőség: Nyíregyházi Főiskola, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b., B/236
avorospostakocsi@yahoo.com

also