M A G A Z I N

Első hallásra
ONDER CSABA

Csak a történeti hűség kedvéért: 2007 december 4-én a frissen megalakult SZIRT (azaz a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Írók Társasága) megtartotta első, bemutatkozó felolvasó estjét. Apró mozzanat, mégis jelentőségteljes és történelmi pillanat. Rég nem volt már ilyen Nyíregyházán.
Csend van és izgatott várakozás a Nyíregyházi Főiskola könyvtárának olvasótermében. Meleg és bensőséges fények és színek: sárga, narancssárga, kék, és megannyi könyv. A felolvasók mögött a kortárs magyar folyóiratok teljes arzenálja, a felolvasók foteljei előtt pedig mintegy harminc, többnyire fiatalember várakozik. János István köszöntő szavai a házigazda és egyik fő támogató köszöntő szavai: a Nyíregyházi Főiskoláé, és az Irodalom Tanszék vezetőjéé. Genezisek a közelmúltból. Az egyik Katona Béla irodalomtörténész egykori irodalmi köre, amelyre a jelenlévők többsége már nem emlékezhet. Ez már csak egy legenda, amit sokan emlegetnek. A másik az Irodalom Tanszék Ampha-kör Irodalmi Műhelye, amelyre igen sokan emlékeznek még, de lassan már ez is csak mese, hol volt, hol nem volt… Lehetne könnyezni, meg a múltba révedni, szakállat növeszteni, utána elmenni inni még Mikulás előtt, de hát mégsem lehet, mert Antal Balázs, az irodalmi egyesület elnöke remekbe szabott (ugye így kell mondani?), beszédet tart. Őt kellene most idézni, szó szerint, csak hát nem jegyzeteltem (mert nem szoktam jegyzetelni), csak füleltem, hiszen ez egy valóságos, pontos, okos és bátor programbeszéd volt.
A minap épp arra gondoltam, hogy életem sok kihagyott és valószínűleg soha nem pótolható, vagy eleve reménytelen eseménye között kettő van, aminek hiánya nagyon fájó. Az egyik Fidel Castro bármely öt-hat órás amerikánus-ellenes beszédének élőben való meghallgatása, a másik Majakovszkij Pofon ütjük a közízlést című programadó nyilatkozatának felolvasó estjén való részvétel. Ha az előbbit nem is, de ez utóbbit Antal Balázs felolvasott beszéde némiképp pótolta, komolyan, olyan érzésem volt, hogy most történik valami. Ezek a suttyó, gumicsizmás tirpákok akarnak itt valamit. A suttyó, gumicsizmás tirpákok jól fésültek, intellektuálisak, ki zakóban, ki szemüvegben ül és olvas: a nyíregyházi Balogh Péter prózát, Illés Zoltán verset és lírizált kispróza-ciklust, Kürti László erotikus verseket (is, de azt inkább félve és elhallgatva, pedig hegyeztük ám fülünk rendesen, hogy mi van akkor Mátészalkán, meg Kürti legutóbbi kötetében). Mogyorósi László pedig (Nagykállóból) költői műveinek „erotika & paródia” vonulatát villantotta meg, a bensőséges komolyságból röhögős barátkozássá alakítva a felolvasást. Egy élő költőt, írót mindig érdekes élőben, saját felolvasásában hallgatni. Másképpen szól. Ez most meglepően jól szólt. Ráadásul eme fiatalemberek, kik nem először és nem sikertelenül ostromolják a Parnasszoszt (jól mondom?), végre együtt, valamiféle közös törekvés letéteményeseiként ültek egy asztalhoz. Örvendhetünk tehát: ez a narancs a miénk, még nem nagy, de egyre édesebb.
Az est zárásaként, és ezt ebben a felolvasás-kritikában (vagy miben - soha nem írtam még ilyet, hm) feltétlenül meg kell említenem, színre léptek még a „Nyíregyházi Magányos Farkasok” is, programon kívül, mindenki nagy örömére. Róluk és a SZÍRT-esekről, szerintem, hallunk majd még eleget.

fotó: Béres Tamás

Kapcsolódó írások: