M A G A Z I N

A Vörös Postakocsi folyóirat Díjáról
ANTAL BALÁZS

Kedves közönségünk, munkatársaink, barátaink, tisztelt Polgármester Asszony, tisztelt Elnök Úr, Rektor Uram!

Nagy nap ez a mai kicsiny közösségünk, A Vörös Postakocsi szerkesztői, munkatársai és barátai körében, de bízom benne, hogy visszatekintve Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye életében is annak bizonyul majd, felismerve az alkalomban rejtőző lehetőséget, helyesen felmérve annak szándékát és jelentőségét. Hiszen ma első ízben, valóra váltva minden szerkesztőség titkos álmát, díjat adunk át.

A Vörös Postakocsi folyóirat Díját, vagy másképpen, a szó klasszikus értelmében vett nívódíját, az a hagyományteremtő szándék hívta életre, hogy az adott, lezáruló évfolyamban a szerkesztőség tagjai által legjelentősebbnek ítélt munkát, munkákat közzétevő szerzőinket külön kiemelve is megjutalmazzuk, megköszönve, hogy a magyar kulturális és/vagy tudományos élet minden szintjén figyelemreméltó alkotását lapunkban publikálta, emelve ezzel a folyóirat értékét, színvonalát, a magunk módján hívva fel a figyelmet jelentős teljesítményükre helyben és nemzeti szinten is.

A Vörös Postakocsi folyóirat díja a város és a megye kulturális életében ma az egyetlen olyan díj, amelyet csak és kizárólag itt élő, a megyéhez és a városhoz a lehető legszorosabban kötődő, ennek is, annak is kulturális életét nemcsak alaposan ismerő, de – talán megkockáztatható, hogy – alakító, szervező, befolyásoló szakmabeliek, irodalomtörténészek, filozófiatörténészek, írók, kritikusok – A Vörös Postakocsi folyóirat szerkesztői ítélnek oda olyan írások szerzőinek, amely munkák feltétlenül gazdagítják a város és a megye kulturális értékeit, hiszen itt jelentek meg, A Vörös Postakocsi folyóirat hasábjain, így a régióhoz való kötődés konkrét jelenlétben, Nyíregyházán megvalósuló értékteremtésben manifesztálódik. Mert hiszen A Vörös Postakocsi, ha végigböngészik például az internetet, mindenhol úgy szerepel, mint nyíregyházi, mint szabolcs-szatmár-bereg megyei folyóirat. Ha A Vörös Postakocsi színvonalas írásokat közöl, akkor Nyíregyházának és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének, a Nyíregyházi Főiskolának van színvonalas lapja, amely össznemzeti érték. A díjnak nincs olyan jellegű alapvetése, amely valamely szellemiség, világszemlélet vagy látásmód alapján ítélne, de még csak műfaji kritériumok sincsenek – sokféle irányból érkező és sokféle karakteres világnézetet valló munkatársammal csakis az adott művek immanens értékeit figyelve szavaztunk a díj odaítéléséről, és ezután is így teszünk majd.

A díjat, mely egyebek mellett egy-egy személyre szabott, drapp disznóbőrbe kötött füzet, hogy szerzőinknek legyen hová jegyzeteket készíteniük a Postakocsiba szánt újabb írásaikhoz, idén három kategóriában ítéltünk oda, a lapunkat fenntartó intézmények vezetői adják át, hiszen nemcsak a folyóirat megjelenése, de a díj is nekik, az általuk vezetett közgyűlésnek, önkormányzatnak, intézménynek köszönhetően jöhetett létre: Csabai Lászlóné, Nyíregyháza megyei jogú város polgármestere, dr. Seszták Oszkár a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke, és dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténész professzor, a Nyíregyházi Főiskola rektora fogják átadni hamarosan a kitüntetést. Ezzel az aktussal nem utolsósorban az ő figyelmüket is szeretnénk felhívni rá, hogy támogatásuk, jószándékuk nem terméketlen talajra hullt: tucatnyi nagyon rangos publikáció került a lap hasábjaira az elmúlt évben – ezek közül a legjobbnak ítéltekről szerkesztőtársaim fognak méltóképp beszélni most. Felkérem Gerliczki András, Bódi Katalin és Onder Csaba kollégáimat, hogy hirdessék ki és laudálják meg A Vörös Postakocsi folyóirat Díjának 2008-as kitüntettetjeit.