felso
ALAPÍTOTTA
A NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA,
NYÍREGYHÁZA MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA,
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE ÖNKORMÁNYZATA
   
kocsi
   
also
     
felso
also
     
felso
kocsiH Í R E K
● A Magyar Kultúra Napja Szatmárcsekén
A Kölcsey Társaság díját idén Szabó Dénes Kossuth-díjas karvezető kapta.

A Várad és A Vörös Postakocsi
A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Költők Határok Nélkül c. programján a Várad folyóirat és lapunk szerkesztői mutatkoztak be.

Elek Tiboré a 2008-as Ratkó-díj
Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka folyóirat főszerkesztője vehette át az idei Ratkó József-díjat. Szerkesztőségünk ezúton gratulál neki!

Mogyorósi László NKA-ösztöndíjas!
A Nagykállóban élő költő, lapunk munkatársa, a SZIRT tagja egyike annak a tíz alkotónak, akik 2008. nyarán a Nemzeti Kulturális Alap szépirodalmi ösztöndíjában részesülnek egy éven át. Ezúton gratulálunk!


kocsiS Z E R K.

Beköszöntő

kocsiA VONAL ALATT
Tirpákiai pszicho - Lapalapítás előtt (Antal Balázs)
Tirpákiai pszicho - Ballada a szerkesztőről (Antal Balázs)
Tirpákiai pszicho - Tirpákia tirpákia (Antal Balázs)

 

nyh

Nyíregyházi Főiskola

 

 

kocsiM A G A Z I N

Élménybeszámolók
a Nyíregyházi Főiskola
Temesvári Pelbárt Tudományos Diákkörének
X. vándorszemináriumáról

Ami még a nyári időszámításban történt...
CZICZER VIOLA

Vonattal közelítettük meg a helyszínt öten: Antal Attila tanár úr, Polgár Erika, Kékedi Erika, Körei Laci és jómagam. A vándorszeminárium „vándor” jellegét megadta az is, hogy miután a vonat 20-30 perces késéssel érkezett jól eltévedtünk Baktalórántházán. Jóhiszeműen hallgatva a helybeliek utasításait, rátaláltunk az egyik kollégiumra, ahonnan átirányítottak bennünket a másikhoz. Végül kb. egy órás késéssel elkezdődhetett a műsor Körei László előadásával.

Laci először vett részt a vándorszemináriumon, és rögtön előadással rukkolt elő, ráadásul legelsőként szerepelt a rendezvényen. Tartott már előadást laikusabb körben, hiszen Tiszalökön önálló estet szervezett hasonló témában, bár ott inkább a mostani meglepetésvendég, Pagonyi Szabó János „Nívó és Art díjas író” volt a középpontban, most pedig Váci Mihály. Vácit most nem a versein keresztül ismerhettük meg, hanem példaképként, éppúgy, mint a felszólaló Pagonyit, akit Laci még középiskolás korában ismert meg. Pagonyi saját Váciról írt versét mutatta be. Laci érdeklődése az irodalom iránt nem kérdéses, de szerintem ez a szereplés még kezdetlegességet mutat. Azt, hogy hova fejlődik, a főiskolai élmények is meg fogják határozni, hiszen még csak másodéves a „bolognai spagettiben”.

A következő előadó Nagy Balázs, aki az internet hatását kutatja az irodalomra a Miskolci Egyetem PhD-hallgatójaként. Előadását ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta. Nem a Gutenberg galaxis rombadőlésén folyó vita érdekli, hanem inkább az, hogy mi az eltérés az online- és a nyomtatott irodalom illetve irodalomkritika között. Rávilágított arra, hogy mindaz, amit a nyomdafesték nem tűr, az megjelenhet a világhálón, hiszen ott bárki leírhatja a véleményét a különböző fórumokon mindenféle „nicknevek” alatt, még a hivatalos szakmai oldalakon is, úgymint a Literán, Prae-n vagy a Könyvesblogon.

Ezután Antal Attila tanár úr következett, aki Áprily Lajos öregkori költészetéről beszélt. Felvetette, hogy a magyar költőket két csoportra lehet osztani: "a fiatalon meghaltakra" és "a megöregedőkre". Felhívta a figyelmünket, hogy az „öreg” költőink közül sem írt mindenki verset az öregség témájában. Érdekes, hogy Petőfit, aki fiatal létére is írt öregkorinak látszó verset, nem említette meg. Áprily Lajos Északi rózsák c. versét emelte ki, és azt boncolgatta. Elemzése a mondattan mélységes bugyraiba torkollott. A konklúzió: a bonyolult mondatszerkezetből egy ilyen egyszerű formát kihozni művészet.

Következett ezután egy rövid, kávé nélküli kávészünet, melyet Mercs István, aki a rendezvény megszervezésének a lelke, okosan kihasznált arra, hogy a megszerzett étlapok alapján mindenki megrendelhette a maga vacsoráját, több-kevesebb sikerrel. Személy szerint én csak harmadjára találtam el a szűkített étlapról azt az ételt, amit el is tudnak készíteni.

A szünet után megjelent az ördög 20-21. századi alakja, ugyanis a „technika ördöge” csaknem dugába döntötte Szilágyi Péter előadását, de végül egy családias kör kialakításával megoldottuk. A projektor nem működött, ezért kicsiben néztük a monitoron a képeket. Így is az volt az érzésem, mintha Prügyön lennék, köszönhetően a szakszerű idegenvezetésnek. A múzeumlátogatás egyik lehetséges módja a 21. században, ha hardverek és szoftverek segítségével ismerjük meg a múzeum és a kiállított anyag történetét. Azonban ez nem helyettesítheti a csoportos utazás és a közvetlen jelenlét élményét.

Mivel a projektorszerelés újabb 20 perccel toldotta meg a késésünket, János István tanszékvezető igyekezett a szavait a papírhoz láncolni. Előadása a Balassi utáni költészetet tárgyalta, főleg a manierizmus átalakulását, amire jelentős hatást gyakorolt a Bocskai szabadságharc, hiszen előtte és utána is a kiábrándultság hangulata uralkodott. A felkelés egy pozitív lendületet adott többek között Rimay János költészetének, de a csúfos befejezése miatt újból a kiábrándultság érzése vett erőt az irányzaton. Az előadás végéhez közeledve az előadó nem bírta tovább a felolvasás béklyóját, és improvizált gondolatokkal egészítette ki a leírtakat.

A következő előadás könnyedebb irányba terelte a közhangulatot, hiszen Kékedi Erika, negyedéves főiskolai hallgató a borkultúra történetét mutatta be egészen az ókortól napjainkig. Erika második alkalommal volt jelen a vándorszemináriumon, de először adott elő. Mivel közben sikerült megszerelnie Antal Balázsnak a projektort, János István elhatározta, hogy bemutatja a bacchusokról szóló képsorozatát. Erika törekedett a rövidségre, hogy maradjon idő a képekre. A borok világtörténetéből csak a legfontosabbakat tárgyalta, igyekezett nagyobb hangsúlyt fektetni a magyar borivásra. Kedves, lehengerlő előadásával magával ragadta a már éhes közönséget.

Végre átmentünk az étterembe, ahol azt gondoltuk, hogy rögtön kiszolgálnak, hiszen előre megrendeltük a vacsorát. Nem így történt. Még várnunk kellett kb. 5-10 percet, mire felszolgálták a fenséges étkeket. Többek között Erika előadásának hatására, aki csak tehette igyekezett magához venni némi bort, de úgy tűnt, hogy azért nagy a választék, mert ott mindenből csak 1-1 üveggel tartanak, amit már vagy megvásároltak előttünk, vagy mi vettük meg az utolsó üveggel. Így mindannyian másfajta bort kaptunk.

Következett a felolvasóest. Ekkorra már a fűtés is jobban működött a kollégiumban, legalábbis nem fáztunk annyira, mint azelőtt. Először Ács Zoltán olvasta fel verseit, aki szintén negyedéves hallgató és már második alkalommal tart felolvasóestet a vándorszemináriumon. Verseit három csokorba szedte: vallásos versek, szerelmi versek és bordalok. Felolvasása mindig meghazudtolja azt a nézetet, miszerint egy költő képtelen a saját versét úgy felolvasni, hogy az élvezhető legyen. Ez legfeljebb a bordal kategóriára lehet igaz, mert néha túlskandálja azokat, de a másik két téma alatt a közönség olyan áhítattal hallgatta Zolit, hogy ha nincs a körünkben néhány nikotinfüggő, akkor egész éjszaka elhallgattuk volna.

A másik költőnk Nagy Zsuka, aki már sokadik alkalommal vett részt a vándorszemináriumon. Hamarosan önálló kötete jelenik meg. Zsuka felolvasása folytatta a közönség átszellemítését, bár teljesen más stílusban ír, mint Zoli. Nála inkább a nagyjaink iránti hódolat jelenik meg, Zoli vallásos vagy klasszikus motívumaival szemben. Zsuka igyekszik verseiben visszaadni a tipikusan mai nyelvhasználatot, él a szójátékok lehetőségével. H.E.R.D.E.R.L.I.N. c. verse olyan vitát generált a „posztmodern” létével kapcsolatban, hogy szinte egész éjszaka elő-előkerült. Abban mindenki egyetértett, hogy itt két készen álló első kötetből hallottunk szemelvényeket.

Az este utolsó kötött momentuma az volt, hogy János István és Karádi Zsolt tanár úr ismét bemutatta fotótörténeti gyűjteményét. Most nem hozták magukkal a múzeumba illő fényképezőgépeiket, helyette olyan albummal rukkoltak elő, amelyben a fényképek bemutatták, hogy a modern technika segítségével milyen szemfényvesztő dolgokat lehet produkálni. Például a fekete-fehér háttérbe színes objektum elhelyezése, vagy fények segítségével a hó is lila lesz. Olyan szakértelemmel beszéltek hobbijukról, mintha nem is irodalmárok lennének.

Az est hivatalos része itt véget ért, de olyan kötetlen beszélgetésekkel egészült még ki, ami eltartott egészen addig, míg az új idő szerinti három óra is eltelt. Egyesek csupán egyetlen órát aludtak, de mégis elmondható: bánhatja, aki nem jött el.

A legkitartóbbak, Vaján, a Vay Ádám kastély udvarán

 

Csodaszeminárium
MITRÓ ANIKÓ

Első alkalommal vettem részt A Nyíregyházi Főiskola Temesvári Pelbárt Tudományos Diákkörének Vándorszemináriumán. Nekem első, a szervezőknek tizedik alkalom volt ez. A tudományos ülés címe: Kuruckodó Irodalom- Irodalmi kuruckodások. Az első nap helyszíne a baktalórántházi Vay Ádám Gimnázium Kollégiumának nemrégiben felújított épülete volt .A vándorszeminárium itt eltöltött első napjának jó hangulata, a hosszúra nyúlt éjszakai beszélgetései után vasárnap reggel indultunk az előadások következő helyszínére, a Vay Ádám Múzeumba, Vajára. Az előző napi események, s a reggeli napsütés után szinte érezhető volt, hogy e csodás környezetben is szép és izgalmas napot fogunk eltölteni. A kastély látványa, a park, a történelmi személyiségek szobrai, a gyönyörű fák és a melengető napsütés megadta a kezdő csodahangulatot.

A második emeleti nagyteremben kezdődtek el az előadások. Elsőként Cziczer Viola, a Nyíregyházi Főiskola egyik hallgatója mesélt nekünk, Bornemissza Péter ráolvasásaiból adott ízelítőt. Ezek a ráolvasások meghatározó elemei voltak a népi életnek, ugyanis az egyszerű emberek alkalmazták őket a bő termések, az egészség megőrzése, a betegségek elűzésének érdekében. Babonás hajlamú lényként engem is megfogott ez a rituálé. A ráolvasás műfaja a  későbbiekben, nem első és nem is utolsó volt, mely már egyházi keretek közé is belopta magát. Mindenképp elgondolkodtató téma ez.

Ezután Mercs István következett. Gróf Koháry István „labanc” főúr életéről kaptunk tőle érdekes információkat. Koháry mozgalmas életet élt: teológiai tanulmányait félbeszakítva a katonai pályát választotta. Alig 20 évesen a füleki vár kapitánya lett. Thököly fogságába esett, majd miután kiszabadult, a törökök kiűzésében volt jelentős része. Tevékenysége és hűsége elismeréséül grófi rangot és birtokot kapott. Mivel Eger ostrománál megsérült, s ennek következtében bal karja megbénult, harcolni nem tudott többé. Viszont 1714-től haláláig az országbíró tisztséget töltött be. Igaz, hogy labanc-létének köszönhetően a kurucokkal szemben állt, mégis volt helye az előadások között.

Harmadikként Szilágyi István gyújtogató mesterembereiről volt szó Mester Béla előadásában. Az erdélyi származású író életébe, s írói munkásságába kaphattunk betekintést. Mint a cím mutatja, az író több művében előfordul gyújtogatás. Míg a pályáját indító novellákban csak kis tüzekről volt szó, nagyobb lélegzetű műveiben már igazi, nagy gyújtogatások fordulnak elő. Emellett mindenképp érdekes olyan műveket olvasni, melyeket műszaki észjárás és jogászokra jellemző logika hat át.

Rövid szünet után Dr. Karádi Zsolt vázolta elénk Dsida Jenő emberképét a költő Hálóing nélkül című versén keresztül. A halálfélelem, magány és sötétség hangulata vonult végig Dsida Jenő költészetén, de a magány és egyedüllét tagadása is megjelent művészetében. Rejtelmes, nagy versekre ihlette a halál, melynek közeledtét mindig is érezte. Sajnos elég fiatalon, 31 éves korában hunyt el, ezzel is alátámasztva az előadás zárómondatát: „Istennel és a halállal szemben védtelenek és mezítelenek vagyunk.”

Ezután vidámabb témaként Elek Ottó meséjét hallgathattuk meg Rideg Sándor vélt és valós kuruckodásai címmel. Mese egy magányos, egyedülálló, nyakas, hajlíthatatlan személyiségű, s mint ilyen, kurucnak nevezhető emberről. Sok negatív tapasztalatot átélt, a valóság és fantázia mezsgyéjén élő és alkotó ember volt Rideg Sándor. Sokan csak az Indul a bakterház című művét ismerik,  pedig vannak sajátos családi mitológiával átszőtt önéletrajzi regényei is, melyekben apját Góliátként, saját magát pedig Sámsonként ábrázolta.

Antal Balázstól megtudhattuk, hogy a kuruc szó egyik jelentése: prostituált. Az általa választott téma ehhez mérten csiklandós: Tizenegyezer vesszeje meredjen mindörökre hatalmas ’O’-k felé – Pornó és szépirodalom. A közéletet mégis áthatja a pornó, hisz az irodalmon kívül minden médiumba beépült. Épp emiatt meglepő, milyen természetességgel írtak az erotikáról több ezer éven át. Napjainkban irodalmian igen nehéz megfogni e témát, mert nagy esély van rá, hogy élvezetes és gördülékeny erotika helyett a szöveg vulgárissá, gyerekessé, vagy orvosian rideggé válik.

A vándorszeminárium utolsó előadója Gerliczki András volt. Mivel a kurucok sem vetették meg az alkoholt, a másnaposság az ő életükben is probléma volt. Így a záró téma is kurucos volt: Süssünk-főzzünk másnaposan. A macskajajos gyomornak igen jóleső, hagyományos népi ételektől (mint például a Kocaemlő fehéret köpőknek, vagy különböző állatok férfiasságából készült pörköltek) egész a másnap helyett a másvilágra segítő kutyulmányokig mindenféle irodalmian megfogalmazott receptet, gasztroesszét megismerhettünk. A szerzőpáros, Cserna-Szabó András és Darida Benedek kötetéhez csatolt melléklet, a repülőgépeken használatoshoz hasonló hányózacskó igazán kacagtató volt. Köszönjük a betekintést Gerliczki András tanár úr olvasószobájába.

Az ebéd előtti utolsó programunk a kastély felfedezése volt. A több évszázados  falak, bútorok és festmények mind-mind a történelem nagy eseményeinek tanúi voltak. Elvarázsolt hangulat hatott át közöttük. Mesteri faragású, gyönyörű mintájú intarziás bútorok abból a korból, mikor még valóban minőségi munkák készültek. Soha nem gondoltam volna, hogy így le tud nyűgözni egy gardróbszoba... A tárlat igazán közeli képet adott a Rákóczi-szabadságharc korának katonai öltözeteiről, fegyvereiről, pénzérméiről. Rengeteg apróbb-nagyobb érdekesség veszi itt körül az érdeklődőket. Az előadások színhelyének, a második emeleti teremnek a mennyezetén látható, Zsigmond király megmentését látható freskót kedvem lett volna a padlón fekve nézegetni, hisz sem ülve, sem állva nem lehet befogadni egy ekkora, s ily csodálatos képet. Sajnos erre nem volt lehetősség, de egy különleges, üvegből készült játékasztal tükrén át is egész érdekes látványt nyújtott a mű.

A nap méltó zárása a  több pohárköszöntővel bevezetett ebéd volt, melyet csoportképek készítése követett a parkban. Olyannak tűnhetünk a képeken, mint egy mosolygós család. Nem csoda... Jó emlékekkel, megindult lélekkel indultunk haza a koradélutáni, napsütéses, szép órában.


Kapcsolódó írások:

Élménybeszámolók a X. vándorszemináriumról
Vándorszeminárium II.
Vándorszeminárium

kocsiF R I S S

A Vörös Postakocsi 2007. tél
2008./Tél
Nyíregháza új belvárosa
a debreceni építész
A nyíregyházi fiatalok szubjektív jóléte
Krúdy-omázs
kritikák
Egy flekken a Stella Roseban

kocsiREZEDA KÁZMÉR
A rövidnyelvűek utcája
kocsiÚ T I R Á N Y
A versenyképes város (Diczkó József)
Tudáscentrum a határon (Máthé Endre)
A jövő városa (Palicz György - Vinnai Győző)
kocsiF O G A D Ó
Van egyszer egy színház... (Margócsy Klára beszélgetése Tasnádi Csaba direktorral)
Látszat vagy valóság? (Huber Beáta)
Fotel és fügefalevél (Onder Csaba)
kocsiF O R S P O N T
Mnémoszüné és a Tér (Harmath Artemisz)
Szecessziós családi házak Nyíregyházán (Fekete Anikó - Martinovszky Zsuzsa)
"Ami görbe, az régi" Margócsy Józseffel beszélget Onder Csaba és Pethő József
Campus a fák között (Garai Péter)
kocsiÚ T I  F Ü Z E T E K
Darvasi Ferenc: Tirpákiáda
Gerhard Falkner versei (Térey János fordításai)
Nagy Zsuka versei
Ókenézi György István versei
Grecsó Krisztián: Ördöglugas (regényrészlet)
Debreczeni Edit versei
Vass Tibor: +Párizs
Horváth Orsolya: Másért nem
Darvasi László: Virágzabálók (regényrészlet)
kocsiA BAKON LESŐ
Krúdy Gyula összegyűjtött műveiről (Antali Edit Szilvia)
Az emlékművé válás tétje (Hajnóczy Péter összegyűjött művei) (Kári Viktória)
Ványa bácsi és társai Nyíregyházán (Karádi Zsolt:"Ványa bácsi én vagyok". c. kötetéről) (Pethő József)
Nagyon nyárligeti elbeszélések (Csabai László: A hiéna reggelije) (Antal Balázs)
Elektroralitásrul (Bevezetés a nyíregyházi blogirodalomba) (Drótos Richárd)
kocsiNYÍREGYHÁZA+
A nyíregyházi borvidék (Mester Béla)
Tokaj festője. Portrévázlat Tenkács Tiborról (János István)
kocsiEGY  F L E K K E N
1 One Diner (Hasas Pasas)
felso
kocsiS Z E R Z Ő

Cziczer Viola
(1985, Tiszalök)
Főiskolai hallgató, Nyíregyháza

Írásai az oldalon:
Ami még a nyári időszámításban történt


Mitró Anikó
(1987, Nyírbogdány)
Főiskolai hallgató, Nyíregyháza

Írásai az oldalon:
Csodaszeminárium

kocsiA  R O V A T B A N   M É G
A Vörös Postakocsi folyóirat Díjáról (Antal Balázs)
A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008 - Darvasi Ferenc méltatása (Gerliczki András)
A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008 - Csobó Péter méltatása (Bódi Kata)

A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008. - Garai Péter méltatása (Onder Csaba)
Weöres-versre készült gyermekkarok jegyzéke (Ács Ildikó)
Átutazók - érzések és impressziók egy kiállítás alkalmából (Debreczeni Edit)
Egy új írói műhely megalakulása elé (Antal Balázs)
Első hallásra (Onder Csaba)
Gondolatok a SZIRT-ről (Antal Anikó Zsuzsanna)
Ágacska - Gyermekké tettél (Birtók Lili)  
Élménybeszámolók a Temesvári Pelbárt Tudományos Diákkör X. vándorszemináriumáról (Cziczer Viola - Mitró Anikó)
also
   
also
     
felso

copyrigth A vörös postakocsi szerkesztői és a szerzők, 2007-2008
kiadja a Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzata

Főszerkesztő Onder Csaba
szerkesztőség: Antal Balázs, Bódi Kata, Gerliczki András, János István, Kukla Krisztián, Tulipán Klaudia, Szopos András, honlap Antal Balázs
szerkesztőség: Nyíregyházi Főiskola, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b., B/236
avorospostakocsi@yahoo.com

also