H Í R E K

Szilágyi István Nyíregyházán

2008. május 9.

Május 15-én a Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Karának Irodalom Tanszéke, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Irodalomtudományi Doktoriskolája, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei tagozata és a Kölcsey Társaság szervezésében konferenciát tartanak Szilágyi István Kossuth-díjas író munkásságáról.

A részletes program:

Kezdés 10 órakor a Nyíregyházi Főiskola dísztermében

Köszöntőt mond Jánosi Zoltán egyetemi tanár, a Nyíregyházi Főiskola rektora.
Az 1. ülésszek elnöke Kabdebó Lóránt egyetemi tanár (Miskolci Egyetem)
Előadások:
Mester Béla (MTA Filozófiai Kutatóintézet, NYF Filozófia Tanszék): "Bolygó tüzek" Szilágyi István prózájában
Antal Balázs (Nyíregyházi Főiskola): A toposz trónfosztása. A katasztrofista látásmód megépülése a nyolcvanas-kilencvenes évek erdélyi magyar regényeiben
Takács Péter (Debreceni Egyetem): A Hollóidő történelemszemlélete
Karádi Zsolt (Nyíregyházi Főiskola): Szilágyi István novellái

2. ülésszak (13.30-tól), elnöke János István tanszékvezető főiskolai tanár (Nyíregyházi Főiskola)
Előadások:
Nagy Csilla (Miskolci Egyetem): Végek Könyve (Hollóidő)
Szabó Edina (Miskolci Egyetem): A mesélő ember
Rutkai Balázs (Miskolci Egyetem): Hollóidő
Rutkai-Órás Enikő (Miskolci Egyetem): Kő hull apadó kútba
Felszeghi Sára (Miskolci Egyetem): Kő hull apadó kútba.

A konferencia után, 17 órától a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Írók Társasága szervezésében a Móicz Zsigmond Megye Könyvtár Kamaratermében beszélgetésre kerül sor Szilágyi Istvánnal (moderátor Antal Balázs).

Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron. Az erdélyi Szilágy megyében, Zilahon nőtt fel. Ipariskolát végzett, mozdonyvezetőnek készült Szatmárnémetiben és Nagyváradon, de munka mellett leérettségizett, és a kolozsvári egyetem jogi karán kezdett tanulni. Egyetemi hallgató korában jelentek meg első írásai a kolozsvári Utunk c. irodalmi hetilapban, amelynek tanulmányai befejezése után munkatársa lett, majd sokáig főszerkesztő-helyettese volt, az 1990-től immár Helikon címmel megjelenő lapnak pedig főszerkesztője lett. Első kötete a magyar könyvkiadás egyik legjelentősebb pályaindító műhelyében, a Forrás-sorozatban jelent meg, azóta is a Forrás első generációjának nevezett írócsoport tagjaként tartja számon irodalomtörténet-írásunk. Legismertebb műve a Kő hull apadó kútba, 1975-től a mai napig több kiadást ért meg, s megjelent románul, szlovákul és lengyelül is. Legutóbbi, Hollóidő c. regényéért 2002-ban neki ítélték a Magyar Irodalmi Díjat. Emellett számos kulturális, művészeti és irodalmi kitüntetést kapott, köztük a legnagyobb magyar állami elismerést, a Kossuth-díjat. 2003-ban tanulmánygyűjtemény jelent meg munkáiról Debrecenben, 2004-ben pedig a Nyíregyházi Főiskolán oktató Mester Béla monográfiája foglalkozott munkásságával.

Szilágyi István művei:
Sorskovács (elbeszélések, 1964)
Ezen a csillagon (elbeszélések, karcolatok, 1966)
Üllő, dobszó, harang (regény, 1969)
Jámbor vadak (novellák, 1971)
Kő hull apadó kútba (regény, 1975)
Agancsbozót (regény, 1990)
Hollóidő (regény, 2001)