felso
ALAPÍTOTTA
A NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA,
NYÍREGYHÁZA MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA,
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE ÖNKORMÁNYZATA
   
kocsi
   
also
     
felso
also
     
felso
kocsiH Í R E K
● A Magyar Kultúra Napja Szatmárcsekén
A Kölcsey Társaság díját idén Szabó Dénes Kossuth-díjas karvezető kapta.

A Várad és A Vörös Postakocsi
A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Költők Határok Nélkül c. programján a Várad folyóirat és lapunk szerkesztői mutatkoztak be.

Elek Tiboré a 2008-as Ratkó-díj
Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka folyóirat főszerkesztője vehette át az idei Ratkó József-díjat. Szerkesztőségünk ezúton gratulál neki!

Mogyorósi László NKA-ösztöndíjas!
A Nagykállóban élő költő, lapunk munkatársa, a SZIRT tagja egyike annak a tíz alkotónak, akik 2008. nyarán a Nemzeti Kulturális Alap szépirodalmi ösztöndíjában részesülnek egy éven át. Ezúton gratulálunk!



kocsiS Z E R K.

Beköszöntő

kocsiM A G A Z I N
A Vörös Postakocsi folyóirat Díjáról (Antal Balázs)
A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008 - Darvasi Ferenc méltatása (Gerliczki András)
A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008 - Csobó Péter méltatása (Bódi Kata)

A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008. - Garai Péter méltatása (Onder Csaba)
Weöres-versre készült gyermekkarok jegyzéke (Ács Ildikó)
Átutazók - érzések és impressziók egy kiállítás alkalmából (Debreczeni Edit)
Egy új írói műhely megalakulása elé (Antal Balázs)
Első hallásra (Onder Csaba)
Gondolatok a SZIRT-ről (Antal Anikó Zsuzsanna)
Ágacska - Gyermekké tettél (Birtók Lili)  
Élménybeszámolók a Temesvári Pelbárt Tudományos Diákkör X. vándorszemináriumáról (Cziczer Viola - Mitró Anikó)
kocsiA VONAL ALATT
Tirpákiai pszicho - Lapalapítás előtt (Antal Balázs)
Tirpákiai pszicho - Ballada a szerkesztőről (Antal Balázs)
Tirpákiai pszicho - Tirpákia tirpákia (Antal Balázs)

 

nyh

Nyíregyházi Főiskola

 

 

kocsiÚ T I R Á N Y

A versenyképes város
DICZKÓ JÓZSEF

Amikor néhány hónapja felkértek, hogy írjam meg ezt a cikket, azt hittem könnyû dolgom lesz, hiszen több mint tíz éve az a munkám, hogy befektetõket hozzak a városba. A város tõkevonzó képességét ezalatt folyamatosan elemeztük, és sok olyan tény, információ került a birtokunkba, amely arra utalt, milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy Nyíregyháza versenyképes legyen.
Most, amikor írom a cikket, jövök rá, hogy a versenyképesség fogalma a város szintjén igen nehezen megfogható fogalom. Makroszinten igen egyszerû meghatározni, hiszen az egységnyi termék vagy szolgáltatásra jutó erõforrások felhasználásának mértékét jelenti, valamint az innovációs hajlamot. De már országos szinten való meghatározása is igen nehézkes, és az elemzõ intézetek évrõl évre kiadott listái igen bonyolult számítási és összefüggési rendszereken alapulnak. Városi szinten ez még nehezebb, hiszen amíg országosan statisztikák tömkelege áll rendelkezésre, ez helyi szinten nincs meg, és így igen nehéz adatokkal alátámasztani azokat a feltételezéseket, amelyeket az elkövetkezõkben teszünk. Azt kell tehát mondanom, hogy a cikkemben leírtak nagy részét adatok hiányában nem tudom statisztikai elemzésekkel alátámasztani, ezért inkább vitaindítónak tartom, mint elemzésnek, bár a következtetések – véleményem szerint – igencsak reálisak.
Mi is egy város versenyképessége, mi határozza meg a versenyképességét?
Ennek meghatározása bonyolult és szubjektív feladat, függ a beszélõ személyétõl is. Érdekes, hogy amikor megkérdezzük az embereket, mit is értenek a város versenyképességén, eltérõ válaszokat kapunk. Van, aki a versenyképességet a lakhatósággal, van, aki a munkahely elérhetõségével, van aki a turisták számának növekedésével azonosítja. Részben mindenkinek igaza van. A versenyképesség összefügg az élhetõséggel, az pedig a munkahelyek minõségével, a turizmus helyzetével, a környezet tisztaságával, a közlekedés helyzetével, az oktatással stb.
A XX. század vége és a XXI. század elsõ fele a városok versenyét hozta el. A globa­lizált világban az erõforrások meg­szerzéséért – a tõkebefektetésekért, a magasan kvalifikált munkaerõért, a tiszta környezetért – hatalmas harc folyik. Csak azok maradhatnak ebben a versenyben állva, akiknek a megújulásra való hajlama a legerõsebb. Ebben a cikkben azt próbálom feltárni, melyek azok az erõforrások, amelyekkel Nyíregyháza viszonylag szerencsés és jól áll, és melyek azok a területek, ahol hátrányban van. Azt is szeretném bemutatni, hogy milyen eszközökkel lehet a versenyképességünket javítani.
A versenyképesség a következõ tényezõktõl függ: költségvetés, infrastruktúra, munkaerõ, oktatás, tudományok helyzete, informatika helyzete, intézményrendszer, kultúra, adórendszer, turisztika.

Költségvetés

Egy város versenyképességét döntõen befolyásolja – hasonlóan, mint egy országét – a költségvetés állapota. Ez mutatja meg, hogy milyen erõforrások állnak rendelkezésre a fejlesztésekhez, a befektetési kedv növeléséhez, a lakossági fejlesztések megindításához, és az életminõség javulástát hozó beruházásokhoz. Magyarországon az önkormányzatok költségvetése permanens válságukat éli. A rendszerváltás után kialakított mintegy 3.200 önkormányzat finanszírozása mára már szinte lehetetlenné vált, folyamatossá lett – néhány kivételtõl eltekintve – az önkormányzatok eladósodása, vagy csõdközeli állapot kialakulása. Ennek rendszerproblémái vannak, ez azonban nem azt jelenti, hogy nincsenek egyes esetekben olyan megoldások, amelyek segíthetik a válságból való kilábalást.
Nyíregyháza sem kivétel ebben a tekintetben. Az elmúlt 6 évben nominális értékben több mint a duplájára nõtt a város költségvetése, és ha az inflációtól megtisztítjuk az értékeket, a növekedés így is 47%-os. Ez nem kevés, ha azonban a megnövekedett feladatokat és az állami költségvetési támogatásokat megvizsgáljuk, érdekes következtetést vonhatunk le. Az önkormányzatra rótt feladatok évrõl évre nõttek, úgy, hogy az állami költségvetésbõl kapott támogatások reálértékben csak mintegy fele olyan mértékben növekedtek, mint a költségvetés, és a mûködési kiadások azonban a költségvetésnél is gyorsabban, 53%-kal. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a megnövekedett feladatokra az állam nem adott pluszforrásokat, azt a helyi költségvetésbõl kellett/kell finanszírozni. Emiatt fokozatosan eladósodott a város, és ebbõl az adósságspirálból való kitörés nehézkes, azonban nem lehetetlen!
A jelenlegi, 7 milliárd Ft-os hitelnagyság, a költségvetés több mint 21%-a, amely már – közgazdasági értelemben – kezd veszélyes mértéket elérni. Az adósságszolgálat és a tõketörlesztés nagysága a fejlesztéseket és a mûködést is veszélyeztethetik, belekényszeríthetik az önkormányzatot egy ma oly divatos kötvénykibocsátási láncreakcióba, melynek a végén az elkövetkezõ önkormányzatokat beszorítják egy lehetetlen szituációba, amelybõl nem nagyon lesz kiút.
A költségvetési pénzéhség másik nagy veszélye az adósságspirál mellett a vagyonfelélés. Nyilvánvaló, hogy a forrásokat a hitelfelvétel mellett a vagyoneladásokból lehet megszerezni, ami hosszú távon, abban az esetben, ha az eladott vagyon nem a vagyongyarapodás forrása, óriási károkat (szinte teljes vagyonvesztést) okozhat. Ez a költségvetési helyzet azért is rendkívül veszélyes, most indulnak el az uniós pályázatok, amelyekhez szükséges saját erõ, évente kb. mintegy 1 milliárd Ft, biztosítása egyre nehezebb lesz, és biztonságosan csak hitelekbõl lehet majd finanszírozni.
Mi a probléma a költségvetéssel, lehet-e ellene tenni valamit, vagy a helyzet reménytelen?
Ha megvizsgáljuk a költségvetés kiadási tételeit, azt látjuk, hogy az állami támogatás (amely normatív jellegû) és az átengedett SZJA megcímkézett része az intézményrendszer személyi juttatásokra sem elegendõek. Az önkormányzati intézményrendszer támogatására városunk vezetése több mint 5 milliárd Ft-ot költ, ami azt jelenti, hogy a helyi adók 100%-át a mûködésre költjük, pedig ennek a tételnek kellene lennie a fejlesztési források alapjának, vagy az adósságszolgálat forrásának. Mi ezt ma „megesszük”.
Fel kell tenni azt a kérdést, miszerint fenntartható-e a jelenlegi intézményrendszer? Nem kellene-e a rendelkezésre álló forrásokhoz igazítani, azaz a felülvizsgálni? Milyen tételekrõl lehet szó:
A gyereklétszám csökkenésével lépést kell tartania az iskolai kapacitások csökkenésének. Négy év alatt kb. 1.000 fõvel csökkent az általános iskolai létszám. Ez legalább két közepes nagyságú iskola bezárását kell, hogy jelentse. Ez azonban csak mechanikusan igaz, hiszen a nem önkormányzati fenntartású intézmények mellett mûködõ intézmények fajlagosan több gyereket visznek el, tehát három iskolát nyugodtan be lehetne zárni.  
Az óvodai intézményeket is fel kell mérni, itt is komoly hatékonyságjavulást lehetne elérni, azaz több intézmény bezárását kell megfontolni.
A középiskolákat még nem érte el a létszámcsökkenés, de erre is hamarosan fel kell készülnünk. A kollégiumok fenntartását át kell gondolni. Miért fizessen a nyíregyházi Önkormányzat az adófizetõi zsebébõl nem nyíregyházi gyerekek elhelyezéséért, ezt az összeget (vagy egy részüket) miért nem kérjük el a küldõ önkormányzatoktól?
Az oktatási intézményrendszer hatékonyságát átszervezésekkel kellene növelni. Az iskolák típustól függõen egy-egy irányítás alá tartozhatnának (általános, szakközép, szakmunkásképzõ, gimnázium). Ezzel az átfedéseket lehetne megszüntetni, illetve leegyszerûsödne az irányításuk, eredményes lehetne mind gazdaságilag, mind szakmailag a koordinációjuk.
Az oktatási intézmények mellett a kulturális, szociális és közigazgatási intézmények átalakítása is szükségessé válik. A felszabaduló forrásokat a fejlesztések finanszírozására és adósságszolgálatra kell fordítani.
Foglalkozzunk most a fejlesztésekkel! Az önkormányzatok fejlesztéseinek tervezésekor egy nagyon fontos dolgot nem vesznek szinte sohasem figyelembe. Azt, hogy a fejlesztésekkel megvalósított projektek fenntartása évrõl-évre folyamatos forrásokat igényel. Ezt figyelmen kívül hagyni olyan döntésekhez vezethet, amelyek középtávon tönkretehetik a költségvetést. 

A költségvetés rendbetételének egy másik fontos útja az önkormányzati cégek irányításának korszerûsítése. Ennek lehetséges útja:
– Az önkormányzati cégek va­gyonkezelõ holdingba való szervezése.
– A tulajdonosi jogok gyakorlását – és az ésszerûen bevonható tagvállalati kört is – meghatározza az, hogy az önkormányzatnak (illetve az átalakulás után a holdingnak) mekkora a tulajdonosi részesedése az irányított tagvállalatokból.
– A 100%-os tulajdonosi hányaddal jellemezhetõ vállalatok bevonása jogtechnikai és társaságirányítási szempontból nem problematikus. E vállalatok esetében a holdingirányítás megvalósítása és sikeressége a koncepció kidolgozottságán és a holdingot kialakító szakértõk munkáján múlik.
– Az 51 % feletti részarányok a tulajdonosi érdekérvényesítés szempontjából megfelelõek, a döntések – a többi tulajdonossal való egyeztetés után – könnyen elfogadtathatók, illetve keresztülvihetõk. Ezeknél a vállalatoknál a vállalatcsoport összes funkciója mûködõképes, alkalmazható.
– Az 51 % alatti (nem meghatározó tulajdonosi) részarány már sokkal kisebb mozgásteret enged meg a tulajdonos számára, döntéseinek elfogadtatása bizonytalan. A 25 % feletti részesedés abban az esetben jelenthet az Önkormányzat (illetve a holding) számára döntési lehetõséget a vállalatcsoport mûködtetése szempontjából, ha ezt a részesedést meghatározó tulajdonosként birtokolja, illetve ha a többi tulajdonostárs – a közös mûködésbõl származó elõnyöket mérlegelve – támogatja az adott döntést. Ezeknél a vállalatoknál a vállalatcsoport összes funkciója mûködõképes, alkalmazható lehet, a többi tulajdonos egyetértése esetén. A vállalat­csoporthoz való „csatlakozás” ebben az esetben lényegében a többi tulajdonos belátásán múlik.
– Olyan vállalatot, amelynél az önkormányzat részesedése jelenleg kevesebb, mint 25%, a vállalatcsoport kialakítása esetén a jövõben sem érdemes a csoportba felvenni, mert irányítása nem megoldható.
Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az önkormányzatok – számos, más típusú alapfeladataik miatt – nem képesek érdekeiknek megfelelõen irányítani és kontrollálni gazdasági társaságaikat a hagyományos keretek között. 

Az egységes irányítási rendszer kialakításának céljai

Az egységes irányítási rendszer kialakítása nem öncélú átalakítás. Sikeres megvalósítása komoly gazdasági elõnyhöz juttathatja a várost és a polgárokat. Az egységes irányítási rendszer kialakításával kapcsolatban a megkérdezettek a következõ célkitûzéseket fogalmazták meg:
az egységes irányítás eredményeként
– növekedjen az önkormányzat tulajdonosi érdekérvényesítõ képessége;
– jöjjön létre a vállalatok stratégiai irányítása és kontrollja;
– váljon átláthatóbbá a társaságok mûködése;
– javuljon a vállalatok mûködésének hatékonysága;
– kerüljenek kihasználásra a közös mûködésbõl eredõ megtakarítások;
– javuljon a lakosság számára nyújtott szolgáltatások színvonala;
– csökkenjen, illetve szûnjön meg – az elérhetõ gazdasági megtakarítások és a javuló jövedelmezõség révén – az Önkormányzat mûködési és fejlesztési támogatása, vagyis váljon önfinanszírozóvá a társaságcsoport, sõt legyen képes a városi nagy beruházások legalább részleges, rugalmas finanszírozására;
– váljon gördülékenyebbé az új önkormányzati befektetések, vállalkozások számára a mûködési feltételek megteremtése, pályázati lehetõségek igénybevétele.

Az egységes irányítás fõbb jellemzõi, elõ­nyei

Az egységes irányítás lényegesen leegyszerûsíti az Önkormányzat feladatát: a testületeknek nem tucatnyi, hanem egyetlen gazdasági társaságot kell közvetlenül kontrollálniuk, míg a szakmapolitikai elvárások hatékony közvetítésére továbbra is lehetõségük van. Az egységes irányítás a következõket jelenti a gyakorlatban:
– Az önkormányzati gazdasági társaságok önkormányzati tulajdonosi részesedését átveszi egy önkormányzati tulajdonú (meglévõ vagy új) gazdasági társaság, így az Önkormányzat már csak ezzel az egy vállalattal lesz közvetlen tulajdonosi kapcsolatban.
– Az Önkormányzat az egységes irányítást megvalósító társaság közgyûlésén és igazgatóságán keresztül érvényesíti tulajdonosi érdekeit.
– Az egységes irányítást megvalósító társaság végzi a stratégiai szintû irányítást, emellett központi szolgáltatásokat nyújt, valamint kontrolltevékenységet végez a gazdálkodó egységek vonatkozásában.
– A gazdálkodó egységek – az egységes irányítás alá vont társaságok – közösen szervezik meg, vagy szerzik be kívülrõl a támogató szolgáltatások egy részét. Az egységes irányítást végzõ szervezet a közös beszerzésekre vonatkozó döntést hozza meg, valamint annak koordinációját végzi.
– Az egységes irányítás következtében a korábbi gazdálkodó egységek (önkormányzati vállalatok) beszámolási kötelezettsége növekszik, miközben szakmai alapfeladataik tekintetében autonómiájuk megmarad.
Az egységes irányítás elõnyei az Önkormányzat tehermentesítése és a tulajdonosi funkciók hatékony gyakorlása, valamint a pozitív pénzügyi hatások terén egyaránt mutatkoznak:
– Egyszerûbb irányítási struktúra jön létre, amelyben az Önkormányzat közvetlenül már csak egy társasággal (az irányító holdinggal) áll kapcsolatban. Ennek eredményeként világos elvárásokat fogalmazhat meg az irányító társaság felé, ám ezek cégekre történõ lebontását már a holding feladatkörébe delegálhatja.
– Az egységes irányítást végzõ szervezet munkatársai szakértõi irányítást tudnak végezni, mivel a gazdasági társaságok vezetésével kapcsolatos szakmai tudásra alapozott menedzsment kerül kiválasztásra.
– Az irányító szervezet rendszeresen beszámoltatja a gazdasági társaságokat, így a vezetõk és a tulajdonosok számára olyan információk állnak rendelkezésre, amelyek – szükség esetén – gyors beavatkozást tesznek lehetõvé.
– E szakmai szervezet egységes tervezési és beszámolási rendszert mûködtet, így a valós gazdasági teljesítmények átláthatóvá és összevethetõvé válnak. Ez a tulajdonos számára megbízható alapot szolgáltat stratégiai döntéseinek elõkészítéséhez.
– Az egységes irányítás révén gazdasági megtakarítások keletkeznek a mûködés és a finanszírozás terén egyaránt.
– Az irányító szervezet érdekelt a tartalékok feltárásában, s ehhez rendelkezik a szükséges – a társaságokra vonatkozó – információkkal.
– Az egységes irányítás keretein belül továbbra is lehetõvé válik a gazdasági társaságokkal kapcsolatos elvárások differenciálása. A nyereségelvárások mellett a veszteségek csökkentése, a mûködés hatékonyságának javítása, vagy éppen a piacok növelése egyaránt reális elvárások lehetnek különbözõ társaságok vonatkozásában. Lehetõvé válik tehát a rugalmas és differenciált önkormányzati vagyonportfólió-menedzsment.

Az egységes irányítás alternatívái

Az egységes irányítást több szervezeti megoldással is megteremthetõ. A következõkben bemutatjuk azokat a szervezeti alternatívákat, amelyek különbözõ mértékben ugyan, de képesek biztosítani az egységes irányításból adódó elõnyöket. Ezek a megoldások ma már nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai gyakorlatban is ismertek.
Az egységes irányítás alternatívái a következõk: Egységes vállalat, Törzsház-konszern, Holding.

Infrastruktúra

A város életét alapvetõen az infrastruktúra minõsége befolyásolja. A városban mûködõ infrastruktúrának két nagy csoportja van. Az egyik a lakosság, a másik a befektetõi igényeket kiszolgáló infrastruktúra. Bár a kettõ nem különíthetõ el teljesen egymástól, a fejlesztési programokban mindig különbséget tesznek köztük. A lakossági infrastruktúra fejlesztése sokszor társadalompolitikai célú, míg a befektetõi infrastruktúra fejlesztése általában gazdasági racionális döntéseken múlik.
Ebbõl következik, hogy a lakossági infrastruktúrával nincs komoly probléma Nyíregyházán. A nagy közmûfejlesztések alapvetõen befejezõdtek, mára már gyakorlatilag a szennyvízfejlesztés befejezése maradt. Városunk európai színvonalú közmûrendszerekkel rendelkezik.
A vállalati infrastruktúrával már egészen más a helyzet. Bár a város vezetése folyamatosan látja és érzi ennek a fontosságát, a képviselõk nagy része gondolkodás nélkül áldozná fel a lakosság kedvéért. Ennek ellenére Nyíregyházán, elsõsorban az Ipari Parkban megvalósuló közmûberuházások jelentették az alapját a késõbbi befektetés-szervezési sikereknek. Azonban a korábbi eredmények ellenére, minden nap meg kell küzdeni az újabb és újabb forrásokért. Azt is mondhatjuk, hogy a befektetések szükséges, de nem elégséges feltétele az európai színvonalú ipari közmûvek megléte.
A közmûvek közül is kiemelkedik a közlekedési infrastruktúra fejlettsége. Szerencsére ma már ebben is európai színvonalúvá váltunk, mivel a befektetések egyik legvonzóbb feltétele, az autópálya elérte Nyíregyházát. Ennek lesz a következménye, hogy a város a logisztika területén is komoly versenyelõnybe kerülhet a többi várossal szemben. A határok közelsége, a város könnyû elérhetõsége a logisztika terület robbanásszerû fejlõdését hozhatja magával.
Azt kell tehát mondanunk, ezen a területen versenyképesek vagyunk, nem csak a szomszéd városokkal szemben, hanem a határokon túli területekkel is.

Munkaerõ     

A befektetések vonzása szempontjából a munkaerõ mennyisége és minõsége alapvetõ fontosságú. A drága és alacsony szintû munkaerõpiac taszítja a befektetõket. A munkaerõpiac természetesen összefügg az oktatás helyzetével, amelyre hat a belsõ és külsõ immigráció is. Nyíregyházán a munkanélküliségi ráta 5%-nál alacsonyabb, azaz közgazdaságilag gyakorlatilag nincs. Érdekes azonban, hogy a szociológiai felmérések azt mutatják, hogy az emberek az egyik legfontosabb problémának a munkahelyteremtést tartják. Ennek oka lehet egyrészt a bizonytalanság, a félelem a munkahely elvesztésétõl, másrészt az elégetedlenség a jelenlegi munkahelyükkel. Oka lehet még az is, hogy bár városunkban alacsony a munkanélküliség, 15-30 km-es körzetben már viszonylag magas.
Kialakult egy olyan feszültség a munkae­rõpiacon, hogy a magas munkaerõigényû termelés egyre keletebbre húzódik, és ez már itt is okozott problémát. Ezzel nem is lenne baj, de a munkába jelentkezõk jelentõs része alacsony iskolázottsága és szakképzetlensége miatt esélytelen a munkába állásra. Ezzel a réteggel egyre nehezebb kezdeni valamit, hiszen nincs megfelelõ munka a számukra, átképzésük szinte lehetetlen. Jelentõs számú roma van közöttük, ami további társadalmi feszültséget indukál. Õk csak az államilag támogatott közmunka programok által kaphatnak – sokszor csak ideiglenes – állást. A nagy infrastruktúra fejlesztések lezáródása is ront a helyzeten. Ezzel szemben a bejövõ cégek jelentõs része mérnököket, informatikusokat, szakmunkásokat (vasas, elektronikai, gépész) és technikusokat igényel, aminek egyre kevésbé tudunk megfelelni. Sajnos több cég is elment már Nyíregyházáról, mert nem volt meggyõzõdve a megfelelõ munkaerõ meglétérõl. Ez nem helyi probléma, de minket nem vigasztal, hogy Debrecen, Budapest, és szinte minden város ezzel a problémával küzd.
A város versenyképességét tehát igen nagy mértékben rontja a munkaerõhiány, az eddig versenytársnak nem tekintett országok (Románia, Bulgária) iszonyatosan gyorsan zárkóznak fel hozzánk, és viszik el a termelés egy részét. Mondhatnánk azt, hogy ezzel szemben nálunk a magasabb hozzáadott értékû termelés és szolgáltatás pótolja a kieséseket, és ez még jót is tesz a gazdaságnak, de ez csak részben igaz, és nem Kelet-Magyarországra jellemzõ, hiszen itt nincs meg az a magasabban kvalifikált munkaerõ, amely ezt a magasabb szintû termelést és szolgáltatást vonzaná. Ez egy ördögi kör, hiszen a magasan kvalifikált munkahelyek hiányában a város nem tudja megtartani a diplomásait. Felmérések alapján Nyíregyháza az egyik olyan város, ahol a szülõk legnagyobb része nem helyben képzeli el gyerekei boldogulását, hanem más városokban (különösen igaz ez a diplomás szülõkre).
Ez morálisan okoz komoly károkat, hiszen a lakosság jelentõs része nem hisz a jövõ generáció helyzetének a javulásában. Ennek megfordítása szerintem az egyik legnehezebb, de legfontosabb feladata lesz az elkövetkezõ városvezetésnek.

Oktatás

A néhai európai – illetve világszínvonalú – magyar oktatás ma már több sebbõl vérzik. Az oktatási rendszer elavultsága, a tanári túlképzés, a hatékonyság hiánya ma már oda vezetett, hogy azokon a bizonyos PISA teszteken, amelyek nem azt vizsgálják, mit táplálunk a fejekbe, hanem azt, hogy mi jön ki belõle, azaz a XXI. századi ember mit tud alkalmazni a befogadott tudásból, szóval ezeknek a teszteknek az eredménye igen siralmas. Ennek során az olvasási készséget, a természettudományos, valamint a matematikai ismeretfeldolgozást vizsgálták. A teszt számos ország esetében (többek között nálunk is) sokkoló eredménnyel járt. Magyarország az olvasás és szövegértés értékelésében a 19., matematikában a 21., természettudományokban a 15. helyen végzett. Nem vigasztaló, hogy nincs jobb helyzetben számos fejlett európai ország sem. Szövegértésben Franciaország a 14., az USA a 15., Olaszország a 20., Németország a 21. helyre került; matematikában Svédország a 15., az USA a 19., Németország a 20., Olaszország pedig a 26. lett a sorban. A ter­mészettudományos ismeretek terén Spa­nyolország a 19., Németország a 20., Olaszország a 24. helyre szorult.
Ennek ismeretében a versenyképességi kilátásaink nem igazán jók. A teljesítményhiányos, pazarló, nem hatékony általános iskolát követõ középiskolai rendszer dámaian leépült. A szakközépiskolák, szakmunkásképzõ intézmények megszûnése és eltávolodása a piaci igényektõl ma már a külföldi befektetéseket veszélyeztetik. Sajnos nincs ez másként nálunk sem. A szakemberképzés válságát megpróbálja pótolni a Térségi Integrált Szakképzõ Rendszerek kiépítése, megyénként egy-két intézménnyel. A kérdés az, vajon ez hatékonyabban tud-e mûködni, mint a normál iskolák? Másképp fogalmazva, volt-e értelme egy teljesen új intézménybe önteni a milliárdokat, nem lett volna-e jobb, ha a jelenlegi szakiskolákat fejlesztik. Nekem az utóbbi tetszett volna jobban. Nem tudni honnan lesznek tanárok, oktatók, kik fogják világszínvonalon oktatni a tanulókat?
A szakmunkásképzés leépülésével párhuzamosan, de ellenkezõ elõjellel a felsõoktatásban megtöbbszörözõdött a végzõsök száma. A jelenlegi felsõoktatási rendszer képtelen versenyképes diplomát adni a hallgatók kezébe, aminek eredményeképpen a diplomák elértéktelenednek. Ennek megállítására próbálják bevezetni a tandíjat, sajnos nem úgy, ahogy kellet volna, ezért ennek hosszabb idõ fog eltelni míg lesz eredménye. Nyíregyháza is ezekkel a hátrányokkal küzd, sajnos saját erejébõl ebbõl a szituációból nem tud kitörni. Amit a város megtehet, a kezében lévõ iskolarendszer lehetõ leghatékonyabb mûködtetése, az oktatási színvonalának szinten tartása.
A Nyíregyházi Fõiskola elavult tanulmányi rendszerét felváltó bolognai rendszer nem csodaszer, itt is a tandíj jelenthetne elõrelépést. Sajnos még mind a mai napig ömlenek a felesleges és értéktelen diplomával rendelkezõ diákok a munkaerõpiacra, akik végzettségüknek megfelelõ munkát nem találnak. Ha összehasonlítjuk Miskolc, Debrecen és Nyíregyháza felsõfokú hallgatóinak számát 1.000 lakosra számítva, azt találjuk, hogy Debrecenben 125 hallgató jut 1.000 lakosra, ez az arány Nyíregyházán 99 hallgató, Miskolcon 84 hallgató. Ebben tehát Debrecen van az élen. Nézzük meg, hogy a gazdaság szempontjából fontos mérnök és informatikus hallgatók számának arányát hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy míg Miskolcon 20 hallgató jut 1.000 lakosra, addig Debrecenben 18 hallgató, Nyíregyházán 15 hallgató. Itt tehát az utolsó helyen vagyunk. Ez azt jelenti, hogy bár iparfejlesztésben Kelet-Magyarországon az élen járunk, ezt az elõnyünket rövid idõ alatt el fogjuk veszíteni. Azonban van még egy fontos eleme ennek. Az is elképzelhetõ, hogy nem a szomszéd várak, hanem Románia és Bulgária lesz a legnagyobb felsõoktatási versenytársunk, ahol ömlik a munkaerõ piacra a versenyképes mérnök és informatikus. Zárójelben jegyezném meg, hogy Kínáról és Indiáról még nem is szóltunk.
A munkaerõ versenyképességének egyik meghatározó eleme a nyelvtudás. Sajnos Európában itt is az utolsó helyen vagyunk, csak Törökországot elõzzük meg. Nézzük meg, néhány város lakosságának nyelvtudását!
A táblázatból látható, hogy Nyíregyháza a középmezõnyben foglal helyet, a két szomszédvár, Debrecent és Miskolcot megelõzve. A befektetõkért folyó versenyben tehát hazai viszonylatban nem állunk rosszul, európai összehasonlításban azonban komoly versenyhátrányban vagyunk. A diplomások megtartásának elsõdleges feltétele a megfelelõ munkahely. Ennek hiányában hiába indítunk komoly költségeket igénylõ, diplomásokat megtartó programokat, eredménye kétséges lesz. Ez csak ott hozhat eredményt, ahol elhiszik az emberek, hogy van jövõjük. Nyíregyháza egyelõre nem ez a város.

A tudományok helyzete

Egy város versenyképességének következõ elemét képezik a tudományok terén elért eredmények. Ennek letéteményese a felsõoktatási intézményekben folyó kutatás. A gazdasági életre kiható tudományos eredmények az alkalmazott kutatások milyenségétõl függenek, azaz a kérdés az, hogyan tud a kutatás-fejlesztési projektekben részt venni a felsõoktatási intézmény, hogyan tud a vállalatokkal együttmûködni, hogyan tud a piaci körülmények között tevékenykedni.
A Debreceni Egyetem évi 4 milliárd Ft-ot nyer pályázatokon innovációs projektekre. A mi fõiskolánk nem olyan nagy mint a Debreceni Egyetem (éves költségvetése 70 milliárd Ft), de úgy látom, hogy ezen a területen komoly elõrelépések vannak, és várhatóak. A Mikrobiológiai Intézet tevékenysége remélhetõleg katalizátorként fog hatni a többi tudományos tevékenységre, illetve az együttmûködés a befektetõkkel és a városban mûködõ cégekkel, jóval magasabb szintre emeli a k+f tevékenységet.

Az informatika helyzete  

A XXI. században az informatika fejlettsége szorosan összefügg az ország, régió, város általános fejlettségével. Ezen belül is az internet elterjedése mutatja leginkább a versenyképesség szintjét. Az informatika illetve az internet elterjedésének segítése a fejlõdést gyorsíthatja fel.
Mit tehet egy város? Egyrészt a saját intézményrendszerének informatikáját fejleszti, úgy, hogy ezzel az ügyintézést az intézmények közötti kommunikációt, a lakossággal való kommunikációt és egy sor más tevékenységet lehet hatékonyabban, gyorsabban megoldani. Amennyiben egy város érti, mit is jelent ez, és elhatározza, hogy ebbe fejlesztési forrásokat tesz, megkönnyítve így pl. az önkormányzati beruházások nyomon követését, óriási forrásokat tud megtakarítani. Azonban, ha ezt nem tartja ennyire fontosnak, és pl. a város fejlesztési terveit nem tudja digitális formátumban a lakosság részére az interneten szinte azonnal hozzáférhetõvé tenni, ha az intézményrendszerben nincs belsõ levelezési rendszer stb. akkor nem lehet illúziónk. 5-8 éves gépekkel nem lehet hatékonyan dolgozni, ugyanilyen régi szoftverekkel szintén nem. Erre költeni kell! Hogyan akarunk hatékony minõség­biztosítási rendszert kiépíteni fejletlen infor­­ma­­tikai háttérrel? Összehasonlításképpen: Debrecenben a Vagyonkezelõ Holding bármilyen víz-, vagy szennyvízvezeték lefektetésekor, a vezetékek mellett szélessávú internet-hálózatot épít ki. Így Debrecenben ma már gyakorlatilag mindenütt kiépítették a gerinchálózatot. Ennek pozitív hatása felmérhetetlen.
Nyíregyházán a fentiek mellett, komoly fejlesztésekre lenne szükség szinte minden területen. Bár költségbecslést nem végeztünk, el kellene kezdeni a város közterületein a kábelnélküli hálózatok kiépítését. Ezeket az intézményrendszerekben szintén meg kellene tenni. Az iskolákat minél jobban fel kell szerelni az informatikai rendszerekkel, erre külön forrásokat kell biztosítani. Amennyiben lehet, az informatikai óraszámokat növelni kell. Minden eszközt (pályázatot) meg kell ahhoz ragadni, hogy az informatikai fejlesztéseket segítsük.
Nézzük meg milyen a háztartások felszereltsége számítógéppel és internettel!
A lenti táblázatból láthatjuk, hogy bár számítógéppel való ellátottságban a középmezõnyben, az internet ellátottságban sereghajtók között vagyunk. A probléma az, hogy az arányok romlottak, a néhány évvel ezelõtti felmérésekhez képest. A versenyképességünk tehát egyértelmûen romlik, pedig ez az a terület, amelyhez fajlagosan viszonylag alacsonyabb források szükségesek a versenyképesség fenntartásához, illetve javításához. Azt kell kijelentenünk, hogy az informatika fejlesztése szemléletmód kérdése. Ha egy város vezetése ezt fontosnak tarja, akkor nagy ütemben fejleszti, ha nem, akkor még a szinten tartására is sajnálja a pénzt. Természetesen a piaci szereplõk ezt pótolhatják, de csak akkor, ha a befektetéseik megtérülnek.

Az intézményrendszer

Ennél a résznél nagyon gyorsan meg kell jegyeznem, nem a demokratikus intézményrendszerek fejlettségét és hatékonyságát elemzem, illetve nem elsõsorban azt, hanem azokat a meglévõ, vagy nem meglévõ intézményeket, amelyek a város versenyképességét javíthatják.
A demokráciában a civil szervezetek a lakosság és a hivatalos intézmények közötti információ áramlás terei, valamint igen fontos érdekérvényesítõ szerepük van. Arról gondoskodnak, hogy a lakosság két választás között is beleszólhasson a közügyek intézésébe. Nálunk ez még gyerekcipõben jár. A hivatalos intézmények általában nem fogadják kitörõ örömmel ezeknek a szervezeteknek a döntésekbe való belekontárkodását. Csak akkor hajlandóak velük szóba állni, amikor már egyszerûen nincs más megoldás, pl. olyan nagy az ellenállás. Hihetetlen energiákat pocsékolunk el amiatt, hogy a döntésekbe ezeket a civil szervezeteket nem vonjuk be. Bár ez idõigényes és sok munkával jár, megegyezés esetén a döntések végrehajtásának felgyorsulása miatt többszörösen megéri.
A fenti táblázatból látható, hogy bár 2002-ig növekedett a polgári akaratérvényesítés érzete, azóta folyamatosan romlik, és ez kikezdheti a demokrácia nem túl stabil szerkezetét. Ennek megfelelõen a jövõben a civil szervezetekkel való együttmûködés a hatékony döntések záloga kell legyen.
A civil szervezetek mellett igen fontosak azok a hivatalos intézmények, szervezetek, amelyek a város életében olyan területeket koordinálnak, amelyek igen fontosak. Ilyen pl. az Ipari Park Kft, amely gyakorlatilag az iparfejlesztésért felelõs. A gond ott van, hogy általános gazdaságfejlesztési csúcskoordináló szervezet nincs, így a kereskedelem, szolgáltatás, turisztika területén folyó fejlesztések nincsenek összehangolva, és egyes esetekben egymás hatásait rontják. A másik probléma, hogy nincs olyan fejlesztés ma Nyíregyházán, amelynek hatásait hosszú távon elemeznék a döntéselõkészítés során (pl. nem volt világos, milyen hatással lesz a Plaza építése a városközpont üzleteire, ugyan így nincs elemezve a Korzó hatása sem. De sorolhatnánk a példákat tovább is).
Nincs szervezett együttmûködés a város és a Fõiskola között sem, pedig ennek hiányában komoly projekt lehetõségektõl esünk el. Itt sem kell kitalálnunk a spanyolviaszt, csak a debreceni példát kell követnünk, az ottani, város-egyetem együttmûködést kell lemásolnunk.
A városban mûködõ fejlesztési és gazdasággal foglalkozó szervezetek között sincs összhang. Az Ipari Park Kft. a Primom, az ÉRFRt, a Kamarák, gyakorlatilag mind külön-külön dolgoznak, az együttmûködés ritka és adhoc jellegû. Ezen is változtatni kell, de a szervezetek tevékenységének összehangolását az önkormányzatnak támogatnia kell.
A városi fejlesztések finanszírozására egy olyan befektetési alapot kellene létrehozni, amely önkormányzati koordinációval, de 90-95%-ban magán forrásokból áll. A befektetési alapból különbözõ fejlesztéseket finanszírozhatnánk, amelyek bevételhozók, és profitot termelnek (pl. üzleti övezetek és területek elõkészítését, a piac környékének a rendbetételét, a KGST piac rendbetételét). A befektetési alap elõnye, hogy az alapkezelõ határozza meg a fejlesztési lehetõségeket (itt domináns lehet az önkormányzat), az alapba belépõk semmilyen formában nem szólhatnak bele a fejlesztésekbe, csak a profitelvárásokba. Óriási lehetõségek van egy ilyen konstrukcióban.

Kultúra

Ebben a fejezetben a kultúra versenyképességre tett hatását próbálom meg bemutatni. A kultúrát tágabban értelmezem: felvilágosító, képességfejlesztõ, önkiteljesítõ funkciói mellett segíti az emberek pihenését és munkaerõként való regenerálódását; mivel gyakran nem egyedül végzett tevékenység, ezért közösségteremtõ– és erõsítõ hatása van, és a gazdasági potenciált is növeli.
A rekreáció hatékonysága, a szabadidõ kreatív eltöltése, szûkebb értelemben a színházba és moziba járás, a könyvolvasás a lakosság versenyképességét növeli, hiszen a világra való nyitottságot és alkalmazkodó képességet fejleszti.
A kulturális eseményeken való részvétel a közösséghez való tartozást erõsíti, így a társadalmi kapcsolatokat is, amely gazdaságerõsítõ hatású.
A táblázatból látható, hogy Nyíregyháza kulturális aktivitásban a középmezõnyben foglal helyet, de pl. Szegedhez képest igencsak lemaradt. A kulturális aktivitás nem csak az életszínvonal nagyságától függ, hanem a közösségi összetartozás érzésétõl is, amelynek megfelelõen Nyíregyháza megelõzte Miskolcot és Pécset, gyakorlatilag Deb­recennel egy szinten van.
A kulturális aktivitás egyik fontos jelzõje a könyvolvasási szokások alakulása.  
Ebben már nem vagyunk olyan jók, az utolsó elõtti helyen tanyázunk. Szegeden majdnem kétszer annyi könyvet olvasnak átlagban, mint városunkban. Érdekes lenne megtudni, vajon mi az oka ennek.
A lakosság kultúrához való viszonya befolyásolja a városlakók emberi erõforrásainak minõségét is. Az emberek képességeinek a fejlesztésével és kiterjesztésével a város versenyképességét növeli. A képességek és készségek kialakulásával a városfejlesztés kulturális alapjait alakíthatjuk ki. Mit jelent ez? Egy városrész fejlesztésénél ne alakulhasson az ki, hogy nem veszik figyelembe az ott élõk szokásait, érdekeit, ne legyen olyan középület, amely tervezésénél csak a városképbe való illeszkedést vizsgálják, a használhatóságát a hasznosságát viszont nem.

Adórendszer

Nyíregyháza adórendszere rossz. Bár komoly bevételeket hoz, olyan helyeken ad kedvezményt, ahol nem kellene, és olyan helyeken nem, ahol esetleg érdemes lenne. A helyi adórendelet 2007. évben 300 millió Ft adókedvezményt ad, amely a teljes adóbevételnek a 5%-a. Gyakorlatilag csak a kisvállakozások kapnak adókedvezményt, amelynek gazdaságélénkítõ hatása nincs. Az építményadónál más a helyzet, ott a nagyobb beruházások kaphatnak kedvezményt.
Véleményem szerint itt is a vetélytársaink adórendszerébõl kellene ötletet meríteni. Debrecen adókedvezményt ad annak a befekte­tõnek, amelyik a k + f területére fordít forrásokat. Így akarja vonzani az innovatív vállalatokat. Nagyon jó ötlet, nekünk is hasonló kedvezményekben kellene gondolkodni, a többit pedig megszüntetni.

Turisztika

A turisztikát azért emeltem ki a gazdaság ágazatai közül, mert manapság egyre divatosabb a fejlesztésérõl beszélni, és van vele szemben egy bizonyos csodavárás is. Városunk nem rendelkezik olyan turisztikai látványossággal, amellyel turisták százezreit hosszú ideig (két-három hétig), itt tudná tartani. Van a városban egy remek látványosság, az Állatpark, amely azért több mint 300.000 látogatót vonz, de legfeljebb csak egy napig. Az ide látogatók két napnál többet nem tudnak eltölteni.
Komoly célpontnak tekintjük a fürdõt, de ha körülnézünk a régióban, azt láthatjuk, hogy jobbnál jobb fürdõhelyek vannak (Hajdúszoboszló, Miskolctapolca, Egerszalók, Debrecen). Ahhoz hogy igazi látványossággá fejlesszük fürdõinket, milliárdokat kell beleölni, amit nem az önkormányzatnak kell finanszírozni. Az igazi idegenforgalomhoz megfelelõ színvonalú szállások is szükségesek. Nálunk ebbõl igen kevés van. Az a szállodaépítési koncepció, amely Sóstón elindult, véleményem szerint alapvetõen hibás, hiszen négycsillagos szálloda építéséhez támogatást adni pazarlás és az adófizetõk pénzének elpocsékolása.
Ahhoz, hogy komoly szállásfejlesztés induljon el, igazi látványosság kell. Erre több ötlet is van, de mindegyik még csak csíráiban létezik. Azokon a helyeken, ahol komolyan tervezik a látogatói létszám emelését és nincs igazi látványosság, építenek. Általában valamilyen témaparkot, amely komoly bevételt hoz, és természetesen profitot. Mi is ilyet tervezünk, de ahhoz igen tõkeerõs partnereket kell keresni, és a döntéshozóknak is támogatni kell a projektötletet.

Összefoglalás

Nyíregyháza versenyképességi helyzete felemás. Vannak olyan területek, amelyek versenyképesek, de fejlesztés nélkül, hosszú távon  a város komoly hátrányba kerülhet versenytársaival szemben. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, azokon a területeken, amelyekben hátrányban vagyunk, fejlõdni vagy megújulni kell. Új szemléletû költségvetés kell, a városi cégek irányítását meg kell változtatni, az intézményrendszert át kell alakítani, a civil szervezeteket be kell vonni a döntéselõkészítésbe.
Elsõdleges fontosságúnak kell tekinteni az informatika fejlesztését városi szinten. Át kell tekinteni az oktatás helyzetét, az idegenforgalom stratégiáját. Ki kell dolgozni azokat a koncepciókat, stratégiákat, amely mentén el lehet indulni a versenyképesség megõrzésében és javításában. Reméljük még idõben…

kocsiF R I S S

A Vörös Postakocsi 2007. tél
2008./Tél
Nyíregháza új belvárosa
a debreceni építész
A nyíregyházi fiatalok szubjektív jóléte
Krúdy-omázs
kritikák
Egy flekken a Stella Roseban

kocsiREZEDA KÁZMÉR
A rövidnyelvűek utcája
kocsiF O G A D Ó
Van egyszer egy színház... (Margócsy Klára beszélgetése Tasnádi Csaba direktorral)
Látszat vagy valóság? (Huber Beáta)
Fotel és fügefalevél (Onder Csaba)
kocsiF O R S P O N T
Mnémoszüné és a Tér (Harmath Artemisz)
Szecessziós családi házak Nyíregyházán (Fekete Anikó - Martinovszky Zsuzsa)
"Ami görbe, az régi" Margócsy Józseffel beszélget Onder Csaba és Pethő József
Campus a fák között (Garai Péter)
kocsiÚ T I  F Ü Z E T E K
Darvasi Ferenc: Tirpákiáda
Gerhard Falkner versei (Térey János fordításai)
Nagy Zsuka versei
Ókenézi György István versei
Grecsó Krisztián: Ördöglugas (regényrészlet)
Debreczeni Edit versei
Vass Tibor: +Párizs
Horváth Orsolya: Másért nem
Darvasi László: Virágzabálók (regényrészlet)
kocsiA BAKON LESŐ
Krúdy Gyula összegyűjtött műveiről (Antali Edit Szilvia)
Az emlékművé válás tétje (Hajnóczy Péter összegyűjött művei) (Kári Viktória)
Ványa bácsi és társai Nyíregyházán (Karádi Zsolt:"Ványa bácsi én vagyok". c. kötetéről) (Pethő József)
Nagyon nyárligeti elbeszélések (Csabai László: A hiéna reggelije) (Antal Balázs)
Elektroralitásrul (Bevezetés a nyíregyházi blogirodalomba) (Drótos Richárd)
kocsiNYÍREGYHÁZA+
A nyíregyházi borvidék (Mester Béla)
Tokaj festője. Portrévázlat Tenkács Tiborról (János István)
kocsiEGY  F L E K K E N
1 One Diner (Hasas Pasas)
felso
kocsiS Z E R Z Ő

Diczkó József
(1964, Nyíregyháza)
mérnök-közgadász, igazgató, Nyíregyházi Ipari Park

Írásai a lapban:
A versenyképes város


kocsiA  R O V A T B A N   M É G
A versenyképes város (Diczkó József)
Tudáscentrum a határon (Máthé Endre)
A jövő városa (Palicz György - Vinnai Győző)
also
     
also
     
felso

copyrigth A vörös postakocsi szerkesztői és a szerzők, 2007-2008
kiadja a Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzata

Főszerkesztő Onder Csaba
szerkesztőség: Antal Balázs, Bódi Kata, Gerliczki András, János István, Kukla Krisztián, Tulipán Klaudia, Szopos András, honlap Antal Balázs
szerkesztőség: Nyíregyházi Főiskola, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b., B/236
avorospostakocsi@yahoo.com

also