Ú T I   F Ü Z E T E K

DEBRECZENI EDIT
A Charleville-i lélek

Néhány gondolat, szavak és mondatok
de mégis: lélek lakik e szavakban
mint ama férfiéban kis sok - sok éve már
hogy puszta lelkét vetette papírra Charleville-ben
s közben zaklatottan járt-kelt fel s alá.

Így képzelem őt borzas rőt haját
s gyermeki arcán keserű ráncokat
mit idő, szerelem s abszint hagyott
s belevéste a fába kegyetlen jelét
testébe mart, mint a kígyó
és saját lelkét gyötörte óraszám.

Most kimegy a ház elé a kertbe.
Fát hasogat és ölben hozza be.
Fehér ingére faforgács tapad.
Talán tüzet is gyújt s felette
melengeti két átfagyott kezét.
Száján a lehelet párája szökik
S minden lélegzet méri a kegyetlen időt.

És ír. Ír, ír, ír és így tovább.
Ír, ahogy csak kevésnek van mersze
Egy palackban smaragd démon táncol
S ő bizarr játékot játszik az őrülettel
Útja a házban mely gyermekkora s barlangja is
Végtelen akár az elméjében égő gondolat
Hol a lélek lép, még ha a test nem is akar.

Napok óta nem evett. Talán lázas is, két szeme zafír.
Körme alatt fekete kosz.

És minden ami volt eltűnik
Minden ami volt átlényegül
Ő ír és észre sem veszi: odakint a világ hogy megváltozott.

(2007)

Az Öreg Hölgy kertje

A kert volt a minden
még a kezdetekkor
mikor magokból épp csak kibújt az élet
smaragdszín fényben
óriás sötét fenyők alatt.
Virágok illata, törékeny éji csend
s egy bagoly valahol a régi templomtoronyban.
Az öreg hölgy kertje már csak álom
látomás a tejszín köd mögött
s fénye mit eltört az idő
tudatomban ég és ragyog
Nefelejcs virága kék mint a nyári ég
Nemes rózsák és sosem látott esőáztatta bokrok
s a legszebb kedves Öreg Hölgyem maga
dúdolgatva járt a tűlevél szőnyegen
hogy a haldokló avar illatát elhozza nekem

(2007)