felso
ALAPÍTOTTA
A NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA,
NYÍREGYHÁZA MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA,
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE ÖNKORMÁNYZATA
   
kocsi
   
also
     
felso
also
     
felso
kocsiH Í R E K
● A Magyar Kultúra Napja Szatmárcsekén
A Kölcsey Társaság díját idén Szabó Dénes Kossuth-díjas karvezető kapta.

A Várad és A Vörös Postakocsi
A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Költők Határok Nélkül c. programján a Várad folyóirat és lapunk szerkesztői mutatkoztak be.

Elek Tiboré a 2008-as Ratkó-díj
Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka folyóirat főszerkesztője vehette át az idei Ratkó József-díjat. Szerkesztőségünk ezúton gratulál neki!

Mogyorósi László NKA-ösztöndíjas!
A Nagykállóban élő költő, lapunk munkatársa, a SZIRT tagja egyike annak a tíz alkotónak, akik 2008. nyarán a Nemzeti Kulturális Alap szépirodalmi ösztöndíjában részesülnek egy éven át. Ezúton gratulálunk!



kocsiS Z E R K.

Beköszöntő

kocsiM A G A Z I N
A Vörös Postakocsi folyóirat Díjáról (Antal Balázs)
A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008 - Darvasi Ferenc méltatása (Gerliczki András)
A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008 - Csobó Péter méltatása (Bódi Kata)

A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008. - Garai Péter méltatása (Onder Csaba)
Weöres-versre készült gyermekkarok jegyzéke (Ács Ildikó)
Átutazók - érzések és impressziók egy kiállítás alkalmából (Debreczeni Edit)
Egy új írói műhely megalakulása elé (Antal Balázs)
Első hallásra (Onder Csaba)
Gondolatok a SZIRT-ről (Antal Anikó Zsuzsanna)
Ágacska - Gyermekké tettél (Birtók Lili)  
Élménybeszámolók a Temesvári Pelbárt Tudományos Diákkör X. vándorszemináriumáról (Cziczer Viola - Mitró Anikó)
kocsiA VONAL ALATT
Tirpákiai pszicho - Lapalapítás előtt (Antal Balázs)
Tirpákiai pszicho - Ballada a szerkesztőről (Antal Balázs)
Tirpákiai pszicho - Tirpákia tirpákia (Antal Balázs)

 

nyh

Nyíregyházi Főiskola

 

 

kocsiF O R S P O N T
"Ami görbe, az régi"
MARGÓCSY JÓZSEFFEL ONDER CSABA és PETHŐ JÓZSEF beszélget

 

Margócsy JózsefMargócsy József vagy ahogyan mindenki ismeri, Margócsy Jocó bácsi, Nyíregyháza élô emlékezete. Irodalom- és helytörténészként a város legavatottabb ismerôje és kutatója. Őt kérdeztük a régi Nyíregyházáról, annak utcáiról, tereirôl…

Milyen egykori nyíregyházi épületek és utcák hiányoznak Jocó bácsi számára?

Szóval a régi Nyíregyháza… nekem annál inkább a szívem csücske, mert én egyébként meglehetôsen konzervatív beállítottságú ember vagyok. És azt hiszem, hogy ez nem mindegy. Van például egy kalapom, a sógoromtól kaptam, amikor a fogságból hazajöttem: és aztán úgy lassanként devalválódott ez a kalap. Mert egy idôben még utcai kalap volt – akkor még kalapban jártunk az utcán –, majd abban hordtam a szenet meg mindent, úgyhogy kezdtek rajta lyukak lenni. Mire ide költöztünk, 35 éve már, a család nagyon mondta, hogy ilyen kalapban nem lehet lemenni az újságért. Hát én most is abban megyek. Nekem ez a kalap olyan kedves dolog… Vagy például nagyon szeretek rövid ceruzákkal írni. Úgyhogy a levéltárban vannak „félszemtelen” kollégák, akik elhozzák a saját kis ceruzájukat, hogy legyen nekem.
És ebbôl a szempontból tulajdonképpen én nem haragszom nagyon Nyíregyházára, mert hál Istennek a belvárosa, nyugodtan mondhatom, hogy a rendszerváltozásig, tehát úgy 1990-ig, azért megmaradt. Hol lehetett a régi Nyíregyházát megtalálni? A görbe utcákban, mert érdekes dolog, hogy a város régi részei rendezetlenek. Szóval nem volt homlokvonal, és mindenki arra építkezett, amerre éppen akart. Tessék csak megnézni a Kürt utcát, hogy milyen zegzugos, vagy mondjuk, ott van a Kígyó utca is, amelyik összeköti a Debreceni utcát a vasútállomással. A Bethlen utca körül is lehet látni, hogy amelyik görbe, az régi, tehát például a Víz utca. Úgyhogy ezekben nagyon sok minden megmaradt. Na most ebbôl kezdôdött az átfejlôdés. Az a tulajdonos, aki ott volt, igyekezett egy picit jobban gondozni, ha meg ki is akarta adni, akkor kiépíteni. És akkor jöttek létre Nyíregyházán a kétutcás házak. Ezek nyomon követhetôk most is, itt van például a Kossuth utca, vagy vegyük a Dózsa György utat. A Dózsa György utcának a mellékutcája a Selyem utca. A Dózsa György utcán lévô házak, mindig kétfrontosak voltak.
Krúdyék is olyan telken laktak, amelyiknek az eleje a Kállai utcán volt, a vége pedig a Bujtos utcán. Ezeknek a házaknak egész kis bejáratuk volt. Az Egyház utcán még lehet látni vagy két házat, amelyiknek ilyen kicsi, kilincses bejárata van. Mert ottan semmiféle forgalom nem volt, csak az urak ott jöttek be, de a hátsó részén, a Víz utcán ott lakott a házmester, ott fogták ki a lovakat, ott hozták a szenet meg mindent. Krúdy is ír arról, hogy a nagyanyja is a Közép utcai részen lakott. Azt már nem akarom mondani, hogy ez volt a „lefokozott” rész, de hát az öregeknek az is jó volt.
Azután a kétutcás házak úgy alakultak, hogy a két utcát inkább a polgárosodó város csinálta meg, és a bokortanyák városi része, azok általában dufartos házakat hoztak létre. És ebbe az volt a lényeges, hogy a dufart kettéosztotta a hatalmas, nagy telket. Tehát mondjuk kétszer négy szobára, és abból az egyik részt kiadták. Abból fizették az adót stb. stb. A másikba meg volt a nagymama meg a nagyapa, és ugye a gyerekek már innen jártak iskolába.
Érdekes dolog, hogy ezekbôl a kétutcás, dufartos házakból, hogyan alakultak az ele-gánsabb házak. Például a Széchenyi utcát tessék megnézni. A zeneiskolánál van egy civil ház, a bejárata, ami nem dufart, csak egy kicsit beljebb van, a valóságos kapurészlete. És ezt be lehet csukni, akkor elôtér van belôle. Ha esik az esô, nem kell alája állni. Nem volt szükség a kettéválasztásra, mert az egészet az illetô család lakta.
Szemben van a postának egy elôkertes háza. Az a fél utca eleganciát ad az egésznek. Ez egy szecessziós Pavlovics-tervezés. Megvannak az ajtóknak a rajzai is, hogy milyenek legyenek benne. Nagyon kevés ilyen van. Ez a Pavlovics aztán elment Debrecenbe, és akkor eltûnt a szemeim elôl.’56-ban volt a Kossuth gimnázium 150 éves, akkorról van egy dísztávirat, amit akkor a Pavlovics testvére írt, Budapestrôl üdvözli az öreg iskolát. Szóval voltak itt szecessziós emberek. Aki a nagyoknak, például az genfi népszövetségnek a házát is tervezte.
A Jereván mellett lehet látni a Benczúr tér 5. számú házat. Egy ronda drótkerítés van elöl, és annak a belsô része is, szóval az udvari része is megnézhetô. Ezek úgy felüdítik az embert, de van aztán ugye, ami dühíti. A Széchenyi utcán hogyha mentek a Kölcsey után vagy a negyedik háznak nagy elôkertje van. Na de hát hogy jön a csizma az asztalra? A Széchenyi utcán ekkora elôkert? Még egy volt ilyen, csak az most már nem látszik, az szemben volt. A Zrínyi Gimnázium után és a folyópart között volt egy nagy telek, amelyik a Júlia gôzmalom tulajdonosainak volt a civil háza. Ennek a Széchenyi utcai részébôl lett a Leány-kollégium.

 Boltok, mûhelyek, üzletházak, hipermarketek: mit gondol Jocó bácsi a városkép átalakulásáról?

Nem nagyon örülök az olyannak, hogy hangulatos utcák teljesen elparlagiasodtak. Mondjuk a Kállai utca, amelyik újabban már megint Szent Istvánról van elnevezve, ennek a Luther ház elôtti része. Ha elmegyünk egészen a Nádor utcáig: egyetlen bolt ebben a részben nem volt. A végén volt, ahol a Nádor utca jön az Eötvös utcával. Ott volt egy mészáros, egy fodrász, de egyéb nem. És most tessék megnézni! Ott van a Krúdy-telek, amelyiken ugye ott a cégtábla az utcán. Hát abban nincs ablak, amelyiknek meg nem felel egy butik, és egy ablak – egy butik. Kiépítettek ilyen dufartszerûséget, de csak azért csinálták meg, hogy bútorokat lehessen oda állítani. És ez nem nagyon tetszik, ennek nem nagyon örülök. Itt, ahol most vagyunk, itt ez az utcán is, itt se volt ám ennyi üzlet.
Az egyik személyes emlékem: itt még megvan az a ház, most már új, ahol az utcasarkon egy kocsma volt. Amikor István fiunk született, ’49-ben, azt mondta szülésznô, hogy igyon barna sört a feleségem. Akkor még lehetett palackos barna sört kapni. Bementem, a biciklimet lezártam, megvettem a barna sört. Valaki jött velem: „Tanár úr, kérem, ide ne tessék járni, ez nem tanár úrnak való.” Fogalmam sincs, hogy ki volt. De azért, hogy úgy mondjam, vigyázott rám. Mindig viccelek most is azzal, hogy ha a hetes busszal jövök haza, akkor a négyes kocsmánál szállok le, mert ugye a négyes kocsmánál le kell szállni. Amikor a könyvemet szerkesztettük, kisült, hogy viszonylag nincsenek „kocsmológiai” ismereteim. De összehozott az élet egy idôsebb ügyvéddel, aki fiatal korában szeretett kicsapongani, és akkor ô olyan jól elmagyarázta nekem, amit kell: Egy másik szakértô is segített, Salzman Ottó.
Nézzük a debreceni utat is! Ez is most tele van üzletekkel. Van még egy nagyon kedves, kellemes hely. Itt van a közelben, a Holló utca. De hol is van a Holló utca? A Holló utcának ugyanis nincs eleje. És tessék megnézni, hogy amikor ott a Tokaji utcán, a Rákóczi utcán, egyik áruház mögött be tudok erre jönni, látható az a kikövezett utca, járdával. Hát oda gyönyörûség járni! Nézem, hogy még mindig milyen szép volt ez a Holló utca. Mert ugye a Statisztikai hivatal meg mi minden van oldalt, de az utca nincs elveszítve. Akivel beszélek, mint régi nyíregyházi, az mind-mind örül, hogy a Holló utca most így „megvan”.
Na és még nem örülök az olyan dolgoknak, mint ez: ha valakinek meg akarom mutatni a várost, akkor én mindenképpen innen jövök, a Kossuth utca felôl, és ott állok meg a vármegyeháza elôtt. És akkor megnézzük, hogy ez egy régi kúriális ház. Itt volt a fôispánnnak, ott volt az alispánnak helye. Mert nem lehet távolról megnézni. Mert ha az OTP felôl jövök, a Kossuth tér felôl, hát a hátam borsózik, hogy kilóg a kilencemeletes ház, ami a Mártírok terén van. Ha a Kelet áruházat és a kilencemeletest fordítva tették volna! Mindig voltak a városinál olyanok, akik azt mondták, hogy nekik joguk van engedélyezni, vagy nem engedélyezik, vagy egyszerûen nem adták ki az engedélyt, de hogyha nem tudták nem engedélyezni, akkor legalább halogatták.
Akkor is egy kicsit mérges vagyok, amikor a megyei könyvtárnak kell egy le­velet címeznem. Véleményetek szerint hol van a megyei könyvtár? Kossuth tér egy, kettô, három, négy, akkor van egy üres ház, a bíróság, az a sarka, akkor elmegy a másik oldalra is, aztán elmegy a katolikus parókiához, amelyik Kossuth tér 13.

Akkor a Kossuth téren, nem?

Akkor miért írják, hogy Szabadság tér? Mert amikor csinálták a terveket, akkor egyszer úgy volt, hogy Szabadság térre nyílik. Most már átfordították, de nem vesznek róla tudomást. Van egy utca, amelyik kezdôdik itt a Kossuth utcánál. És akkor csinál egy kis kanyart, mint régebben is, és aztán kimegy egészen a Dózsa György útig. És ez a Sarkantyú utca. Ennek a Sarkantyú utcának a bal oldalán vannak végig a Sarkantyú utcai házak. Itt van egy merôleges utca, amelyiknek semmi köze a Sarkantyú utcához és még kevesebb van a Krúdy gimnázium épületéhez. De a Krúdy gimnáziumnak Epreskert utcai telefonszáma van. Szóval az ilyesmi ilyen adminisztratív okok miatt van.
Van egy utca Nyíregyházán, amelyik egy család két generációjához tartozik. Mert van Széchényi utca és van Széchenyi utca. Tehát az eleje a Ferenchez tartozik, a késôbbi már Istvánhoz, ott már egy ékezet ugyanis felesleges. És ezek húzódnak évtizedeken keresztül. A Zrínyi gimnázium kollégiumába szoktatok-e járni, vagy tudjátok, hol van?

 A Toldi utcán? Vagy a Széchenyi utcának számítják, mert kijön majdnem addig a telek?

A Széchenyi utcáig? Hát elöl igen, de hát nem onnan van, nincs neve.

Annak az utcának nincs neve?

Nincs neve. És már évtizedeken keresztül nincs neve, úgyhogy mindig, amire bekanyarodik, annak a háznak az utcája, tehát Tûzoltó utca vagy Malom utca stb.

Sohasem volt neve annak az utcának?

Nem volt neve, az egész végig a Vasgyár utcának a vége, egész végig, kivéve a legelejét, ahol most a gyógyszertár van. Szóval, körülbelül háromháznyi, de egyébként az Irsai vasgyár volt. És az Irsai vasgyárnak a befalazott része volt. Úgyhogy egészen addig, amíg a Vörösmarty térig nem jutunk. Hát ma már ugye lebontottak mindent, Irsainak a helyén is benzinkút van.

Én az okmányirodát nem találtam meg, mert az a Rákóczi út elejére van írva. Elkezdtem keresni a Rákóczi utca elején, és aztán rájöttem, hogy az már gyakorlatilag bent van a Kossuth téren. Akkor úgy tûnt, mintha keresztbe vagdostak volna utcákat.

Ezeket nem vágdosták, ezek így fejlôdtek. Elment végig, és akkor jött a Vármegyeház tér, hívták azt Bessenyei térnek is. A 6. szám, az a sarokház volt, amelyik kétemeletes. Az az elsô nyíregyházi kétemeletes ház. Utána a Mártírok tere jön. És itt van az Ószôlô utca. Hát az aztán csakugyan érdekes, mert az Ószôlô utca kezdôdik a Dózsa György utcánál, akkor elmegy a Sarkantyú utcáig, ottan jön egy gyerekjátszótér, akkor az kihagyva, utána pedig jön még néhány ház, aztán magasabb házak, akkor vagy ötven házszám kimarad. És utána jön a Garibaldi. Akkor aztán meg szépen, elôtte is, utána is, ott már nyolcvan van, száz van, 190-ig vagy meddig tart.

Van-e olyasmi, amit más városok megtanulhatnának Nyíregyházától az építészet területén? Mi az, amit nekünk kellene megtanulni?

Nagyon fontos az Nyíregyháza történetében, hogy keresztutcákat állítottak fel. A Kereszt utca éppen olyan volt, mint a Közép utca. Régen az volt a döbbenetes, hogy ha tûz üt ki az Ószôlô utcán, sehol nincsen keresztutcája. A homokban a tûzoltókocsik nem is tudnak menni. És akkor jött létre a harmincas évek elején a Krúdy utca, aztán jött az Ifjúság utca, a Meskó utca, a háború után Garibaldi.
Énnekem nagyon megnyugtató az, hogy a város fejlôdése nem azzal kezdôdött, hogy lebontották a régi házakat. Mi megúsztuk, mert egyetlen 14 emeletes házunk van. Ugye volt egy ilyen divat, hogy az hozzá tartozik a nem tudom mihez. A renoméhoz, mint ahogy azt elegánsan mondják. Milyen jó az, hogy az Örökösföldeken építettek. Milyen jó dolog, hogy a Jósavárosban, csupa szôlôbirtokra. Tudniillik az Ószôlô utca háttérutcája volt a Sóstói útnak. Mindig a Sóstói út volt az „elegáns”, Jósa is itt lakott. Óriási, egyholdas telkek voltak itt.
Az Ószôlô és a Garibaldi utca sarkán ezelôtt 25 évvel volt egy nádfedeles ház. És azt mindig majdnem megsimogatták az emberek. Elmentek mellette, és mondták, hogy milyen jó lehet abban lakni. Már régen szerette volna lebontani a gazdája, befolyt az esôvíz. Szóval nem olyan egyszerû dolog ez. Kívülrôl nézve nagyon bájos, de belülrôl nézve nem.

kocsiF R I S S

A Vörös Postakocsi 2007. tél
2008./Tél
Nyíregháza új belvárosa
a debreceni építész
A nyíregyházi fiatalok szubjektív jóléte
Krúdy-omázs
kritikák
Egy flekken a Stella Roseban

kocsiREZEDA KÁZMÉR
A rövidnyelvűek utcája
kocsiÚ T I R Á N Y
A versenyképes város (Diczkó József)
Tudáscentrum a határon (Máthé Endre)
A jövő városa (Palicz György - Vinnai Győző)
kocsiF O G A D Ó
Van egyszer egy színház... (Margócsy Klára beszélgetése Tasnádi Csaba direktorral)
Látszat vagy valóság? (Huber Beáta)
Fotel és fügefalevél (Onder Csaba)
kocsiÚ T I  F Ü Z E T E K
Darvasi Ferenc: Tirpákiáda
Gerhard Falkner versei (Térey János fordításai)
Nagy Zsuka versei
Ókenézi György István versei
Grecsó Krisztián: Ördöglugas (regényrészlet)
Debreczeni Edit versei
Vass Tibor: +Párizs
Horváth Orsolya: Másért nem
Darvasi László: Virágzabálók (regényrészlet)
kocsiA BAKON LESŐ
Krúdy Gyula összegyűjtött műveiről (Antali Edit Szilvia)
Az emlékművé válás tétje (Hajnóczy Péter összegyűjött művei) (Kári Viktória)
Ványa bácsi és társai Nyíregyházán (Karádi Zsolt:"Ványa bácsi én vagyok". c. kötetéről) (Pethő József)
Nagyon nyárligeti elbeszélések (Csabai László: A hiéna reggelije) (Antal Balázs)
Elektroralitásrul (Bevezetés a nyíregyházi blogirodalomba) (Drótos Richárd)
kocsiNYÍREGYHÁZA+
A nyíregyházi borvidék (Mester Béla)
Tokaj festője. Portrévázlat Tenkács Tiborról (János István)
kocsiEGY  F L E K K E N
1 One Diner (Hasas Pasas)

 

felso
kocsiS Z E R Z Ő
Onder Csaba
(1970 Kisvárda)
Irodalomtörténész.
Nyíregyházán él, A Vörös Postakocsi főszerkesztője.
Kötete: A klasszika virágai (Debrecen, 2003)

Írásai az oldalon:
A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008. - Garai Péter méltatása
A rövidnyelvűek utcája
Első hallásra

Írásai a lapban:
"Ami görbe, az régi" (2007.tél)
Fotel avagy a fügefalevél (2007. tél)
A Darwin-napló (2008. nyár)

Pethő József
(1960, Níregyháza)
nyelvész, Nyíregyházi Főiskola

Írásai a lapban:
"Ami görbe, az régi" (2007.tél)
Ványa bácsi és társai Nyíregyházán (2007. tél)


kocsiA  R O V A T B A N   M É G
Mnémoszüné és a Tér (Harmath Artemisz)
Szecessziós családi házak Nyíregyházán (Fekete Anikó - Martinovszky Zsuzsa)
"Ami görbe, az régi" Margócsy Józseffel beszélget Onder Csaba és Pethő József
Campus a fák között (Garai Péter)
also
     
also
     
felso

copyrigth A vörös postakocsi szerkesztői és a szerzők, 2007-2008
kiadja a Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzata

Főszerkesztő Onder Csaba
szerkesztőség: Antal Balázs, Bódi Kata, Gerliczki András, János István, Kukla Krisztián, Tulipán Klaudia, Szopos András, honlap Antal Balázs
szerkesztőség: Nyíregyházi Főiskola, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b., B/236
avorospostakocsi@yahoo.com

also