felso
ALAPÍTOTTA
A NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA,
NYÍREGYHÁZA MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA,
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE ÖNKORMÁNYZATA
   
kocsi
   
also
     
felso
also
     
felso
kocsiH Í R E K
● A Magyar Kultúra Napja Szatmárcsekén
A Kölcsey Társaság díját idén Szabó Dénes Kossuth-díjas karvezető kapta.

A Várad és A Vörös Postakocsi
A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Költők Határok Nélkül c. programján a Várad folyóirat és lapunk szerkesztői mutatkoztak be.

Elek Tiboré a 2008-as Ratkó-díj
Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka folyóirat főszerkesztője vehette át az idei Ratkó József-díjat. Szerkesztőségünk ezúton gratulál neki!

Mogyorósi László NKA-ösztöndíjas!
A Nagykállóban élő költő, lapunk munkatársa, a SZIRT tagja egyike annak a tíz alkotónak, akik 2008. nyarán a Nemzeti Kulturális Alap szépirodalmi ösztöndíjában részesülnek egy éven át. Ezúton gratulálunk!



kocsiS Z E R K.

Beköszöntő

kocsiM A G A Z I N
A Vörös Postakocsi folyóirat Díjáról (Antal Balázs)
A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008 - Darvasi Ferenc méltatása (Gerliczki András)
A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008 - Csobó Péter méltatása (Bódi Kata)

A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008. - Garai Péter méltatása (Onder Csaba)
Weöres-versre készült gyermekkarok jegyzéke (Ács Ildikó)
Átutazók - érzések és impressziók egy kiállítás alkalmából (Debreczeni Edit)
Egy új írói műhely megalakulása elé (Antal Balázs)
Első hallásra (Onder Csaba)
Gondolatok a SZIRT-ről (Antal Anikó Zsuzsanna)
Ágacska - Gyermekké tettél (Birtók Lili)  
Élménybeszámolók a Temesvári Pelbárt Tudományos Diákkör X. vándorszemináriumáról (Cziczer Viola - Mitró Anikó)
kocsiA VONAL ALATT
Tirpákiai pszicho - Lapalapítás előtt (Antal Balázs)
Tirpákiai pszicho - Ballada a szerkesztőről (Antal Balázs)
Tirpákiai pszicho - Tirpákia tirpákia (Antal Balázs)

 

nyh

Nyíregyházi Főiskola

 

 

kocsiF O G A D Ó
Látszat, vagy valóság?
Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darabja a Kaposvári Egyetem színész-hallgatóinak előadásában

HUBER BEÁTA

A VIdámság és Derű ORszágos Seregszemléjének frappáns és beszédes rövidített alakját, a VIDOR Fesztivált ugyan felváltotta a Happy Art elnevezés, ám az immár hatodik alkalommal megrendezésre került rendezvénysorozat szórakoztatni vágyó, őszköszöntő-összművészeti jellege mit sem változott. Tasnádi Csaba sokat idézett megjegyzése, miszerint az öröm demokratikus alapjog, mind a programok sokszínűségében, mind pedig a helyszínek változatosságában évről-évre érvényre jut, hiszen a hagyományos színházi előadások, valamint az ezekkel párhuzamosan zajló filmvetítések, utcaszínházi és stand up comedy produkciók, világzenei koncertek és képzőművészeti kiállítások egy része különös helyszínekre (elmegyógyintézet, kórház, büntetés-végrehajtási intézet, árvaház) és a megye számos, kisebb településére egyaránt ellátogat. A fesztivál versenyprogramjába beválogatott színházi előadások szintén a hagyományoknak megfelelően 2002 óta két részre oszlanak. A humor többféle változatát felvonultatva a nagyszínpadon a klasszikusnak mondható vígjáték-szerzők (Shakespeare, Goldoni, Molière, Feydeau, Ionesco, Neil Simon, Csiky Gergely, Molnár Ferenc, Szép Ernő, Örkény István) míg a Krúdy Kamarában – igen dicséretes módon – főként kortárs, magyar drámaírók (Egressy Zoltán, Forgách András, Kárpáti Péter, Tasnádi István, Pintér Béla) szövegei elevenednek meg.
A szinte minden évben elhangzó kijelentés, mely szerint a fesztivál otthont ad a magyar dráma- és színháztörténet mostohagyermekének számító vígjátéknak, azt a közkeletű vélekedést illusztrálja és egyben igyekszik megkérdőjelezni, ami a komédiát a magas- és alacsony kultúra oppozíciója mentén helyezi el. Ezt a szélsőséges megítélést paradox módon épp az a magyar drámaíró példázza leginkább, kinek művei elsőként tették világszerte ismertté a magyar drámairodalmat, s hoztak elismerést a szerző és az ország számára. A szóban forgó író nem más, mint Molnár Ferenc, akiről már pályája kezdetén a következőket írta Krúdy Gyula: „Lehet rajongani érte, tombolni, megőrülni művészetén, […] és lehet csendesen legyinteni […] Lehet meghajigálni babérral is meg régi tojásokkal is, lehet őt gyűlölni, és lehet szeretni, megbolondulni lehet tőle vagy kiábrándulni reménytelenséggel…” 1 .
A molnári drámaművészet körül kialakult nézetkülönbségek napjainkra mérséklődtek, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a kilencvenes évektől egyre több rendező fedezi fel újra drámáit.2 A Molnár-vígjátékok sajátos tematikái, így a látszat és valóság határának, valamint a színház a színházban önreflexív szituációjának játékba hozása, illetve a drámák nyelvezetét uraló szójátékok különösen alkalmas „nyersanyagnak” tűnnek a reprezentáció problematikája és a drámaszövegek retorikus dimenziója iránt érdeklődő kortárs színházművészet számára.3 Az utóbbi évtized hazai Molnár-bemutatói mégis ellentmondanak ennek a hipotézisnek, ugyanis alig történt elmozdulás attól a polgári örökségtől, mely a vígjátékok színházi játékhagyományát jellemzi.4
Az idei Happy Art Fesztivál keretében színre került Molnár-egyfelvonásos, az Egy, kettő, három azonban működésbe hozta a fenti hipotézist. A darabot a fesztivál alternatív vonulatának helyet adó Kamarában mutatták be a Kaposvári Egyetem fiatal színész-hallgatói, akik a hazai színházi hagyomány megújításában legendás szerepet játszó kaposvári Csiky Gergely Színház árnyékában nevelkednek.5 A továbbiakban a drámaszöveg és az előadás vázlatos elemzése során arra a kérdésre keresem a választ, hogy mennyiben váltotta be a mise en scène az előzőekben körvonalazott elvárást.
 Az Egy, kettő, három azt a korunkban egyáltalán nem meglepő történetet meséli el, hogy egy szegény, műveletlen emberből, miképp válik egyik pillanatról a másikra szalonképes úriember. A cselekmény meghatározó figurája, Norrison bankelnök éppen szabadságra készül, amikor a családjánál vendégeskedő amerikai lány, Lydia bejelenti, hogy titokban férjhez ment egy nincstelen taxisofőrhöz. Az eseményeknek Lydia dúsgazdag szülei adnak lendületet, akik miután tudomást szereztek a frigyről – eredeti szándékukat megváltoztatva – egy óra múlva a helyszínre érkeznek. A lány felügyeletével megbízott Norrisonnak tehát gyorsan kell cselekednie: egy óra alatt kell kívánatos vőt faragni a férjből, már csak azért is, nehogy elússzon a régóta dédelgetett magyar-amerikai fúzió. A darab tematikája szerint látszat és valóság viszonyára épül (csakúgy mint A testőr, a Marsall és a Játék a kastélyban), ugyanis a Norrison ötletei nyomán létrejövő új „személyiség” egy-két jól betanult formula megfelelő alkalmazásával a külvilág számára valóságos mágnásként tűnik föl. A „bűvészmutatvány” sikerességét a bank dolgozói garantálják, hatékonyságuk ugyanis felér egy olajozottan működő gépezettel. A hasonlatot Norrison maga is megerősíti, hisz beosztottai teljesítményét egy-egy kedves, személyes megjegyzéssel, „olaj”-jal ösztönzi. A bankelnök ezekkel a nyíltan kimondott „olaj”-okkal a jól megcsinált színdarab6 írójához válik hasonlatossá, hisz a szükségleteknek megfelelően olyan gördülékenyen, minden felesleges megjegyzés nélkül mozgatja alkalmazottait, mint az író a dramatikus személyeket. A dráma cselekménye ebben az értelemben a „jól megcsinált” drámaírói technika parabolájaként is értelmezhető.7 Ezt a nézetet erősíti az is, hogy az átváltoztatás egyre fokozódó menete a jól megcsinált színdarab egyik kötelező elemével, a nagyjelenet felépítésével rokon.
Az idő diktálta tempó a színészekre is komoly feladatot ró. Schöpflin Aladár nézete szerint „[a] színészeknek a feladata csak technikailag nehéz. Az író nem kívánja tőlük a színészi kifejezés semminemű komplikált módját, nem kell nehéz lélektani problémákkal bajlódniuk, sok árnyalatú szavakat mondaniuk. De tempót, azt kell tartaniuk, a színjátszás, a beszéd, a mozgás technikája szüntelen a kisujjukban kell hogy legyen.”8 . Ezeknek a kritériumoknak az ősbemutató alkalmával9 kitűnően megfelelhetett a Vígszínház társulata, hiszen egyrészt a francia társalgási színművek sorozatos előadásai nyomán összeszokott együttes játék alakulhatott ki. Másrészt, az ún. vígszínházi játékmód, a Nemzeti Színház deklamáló, merev stílusával szemben, azt jelentette, hogy a színészek társalogtak, szabadabban mozoghattak a színpadon, akár egymásnak és a közönségnek is hátat fordíthattak, az előadásmód tehát oldottabbá, természetesebbé vált.10
A kaposvári együttes fiatal tagjai szintén kiállták a versenyt az idővel. A társulat csiszolt összjátéka zökkenőmentes, pergő ritmusú előadást eredményezett. A színészek pontos jelenéseit a remek díszlet-megoldások is segítették. A századelő hangulatát idéző szoba-díszlet ugyanis főként mobil bútordarabokból állt: a gurítható asztal, valamint az átforduló fal a banki személyzet mozgását, a norrisoni bűvészmutatványhoz hasonulva, varázslatossá tette. Ugyancsak bűvöletes módon a dráma mintegy húsz főből álló mellékszereplő-gárdája az előadásban kilenc színész bravúros alakításában elevenedett meg. Az a megoldás, hogy egy színész több szerepet játszott, itt nem vezetett a hitetlenség felfüggesztéséhez, mivel az egyes karaktereket egymástól olyan különböző külsővel (jelmez, maszk, hajviselet és gesztus) jelenítették meg, hogy sok esetben felismerhetetlenné vált ugyanaz a színész. A színészi játékban tetten érhető kaméleon-jelleg a látszat-valóság problematikához is illeszkedik: ebben az esetben a befogadó vélheti a látszatot „valóságnak”. Ám, ha a néző „beleesik a csapdába”, akkor célt érhet a dráma végén elhangzó társadalomkritika is.11

„Titkár: Az elnök úr igazán büszke lehet rá, hogy így a rendelkezésére áll úgyszólván az egész emberiség…
Norrison: Igaza van, büszke lehetek rá… De kedves öreg barátom, az, amit maga az egész emberiségnek nevez, az szégyellje magát… Az szégyellje magát.”

Az előadás egésze összességében Bécsy Tamásnak a molnári dramaturgiával kapcsolatos nézetét visszhangozta, mely szerint lehetetlen, hogy „a rendező akár megújítsa, akár felforgassa a darabok világszerűségét”12 , ugyanis annyira meghatározó a darabok világképe. Ennek ellenére Patrice Pavis gondolatát idézve mégis „[f]ontosnak tűnik, hogy a klasszikus szöveg olvasásakor képesek legyünk a »por« historizálására, ahelyett, hogy figyelmen kívül hagynánk vagy éppen a szőnyeg alá söpörnénk”13 . A darabra rakódott porréteg óvatos leporolása – ami az archeológiai pontossággal végrehajtott rekonstrukciót, vagy az előadás stílusának modernizációját (klasszikusok modern ruhában) jelenti – helyett arra kellene fordítani a figyelmet, hogy az eltérő színházi kódok és konvenciók egymásba írásával ne elmossuk, hanem kiindulóponttá tegyük az időbeli távolságot. Ám erre a Molnár-vígjátékokkal kapcsolatban úgy tűnik, még várnunk kell. És ez nem látszat. Ez valóság.

1 Krúdy Gyula: Molnár és közönsége. In: Magyarország, 1917. november 25. 3.

2 A Molnár-drámák kritikai recepciótörténetéhez bővebben lásd Kárpáti Tünde: Molnár Ferenc drámáinak magyarországi fogadtatás-történetéből (1902-2002). In: Jelenkor, 2002/6. 683-690.

3 Vö. Patrice Pavis: A posztmodern színház esete: a modern dráma klasszikus öröksége. In: Színház, 1998/3. 10-22. (ford. Jákfalvi Magdolna), illetve Kékesi Kun Árpád: A reprezentáció játékai. A kilencvenes évek magyar rendezői színháza. In: Uő: Tükörképek lázadása. Budapest, Kijárat Kiadó, 1998. 85-104.

4 Ebből a szempontból kivételt képez a Liliom, amely olyan posztmodern színházi olvasat kiindulópontjául szolgált, mint például Michael Thalheimer rendezése (Thalia Theater. Hamburg, 2000.)

5 Molnár Ferenc: Egy, kettő, három. Kaposvári Egyetem, Művészeti Főiskolai Kar, III. évfolyam, Színész osztály. Rendezte: Valcz Péter. Díszlet: Cseh Renátó. Jelmez: Árva Nóra. Szereplők: Norrison, bankelnök: Savanyu Gergely; Antal, taxisofőr: Gere Dénes; Lydia, amerikai vendég: Jelinek Erzsébet; Greaf, titkár: Kroó Balázs; Ciring, Schmidt, angol főszabász, Ferdinánd, főpincér: Vizkeleti Zsolt; Dr. Wolf, Michael, divatárus: Elek Ányos; Osso, Dr. Faber, háziorvos, Colleon, ügynök: Szabó Zoltán; Dr. Pinsky, jogtanácsos, Károly, sofőr, Gróf Dubois Schottenburg: Lőrincz Sándor; Félix, vezérigazgató, Dr. Krisztián, sajtófőnök: Tóth Máté; Burger kisasszony: Kaszás Ágnes; Brasch kisasszony: Erdeős Anna; Posner kisasszony: Éry-Kovács Zsanna; Petrovics kisasszony: Nagy Karina

6 A jól megcsinált színdarab (pièce bien faite) XIX. századi műfaj, melynek szülőatyja Eugene Scribe. Az elnevezés olyan drámaírói technikát jelöl, melynek legfontosabb alappillére a cselekmény motivációinak folyamatos és szoros összefüggése. Az írói szándék elsősorban arra irányult, hogy minél hatásosabb váratlan fordulatok beiktatásával a feszültség az előadás minden percében fennálljon. Vö. Patrice Pavis: Színházi szótár. Bp., L’Harmattan, 2006. 212.

7 Gajdó Tamás a bankelnök szerepét a drámaíró alteregójaként működő rezonőr karikatúrájaként értelmezi. Lásd bővebben Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei. In: A modern színház születése. Bp. OSZMI, 2004. 209-249.

8 Schöpflin Aladár: Egy, kettő, három – Marsall. Molnár Ferenc két egyfelvonásosa a Vígszínházban. In: Nyugat, 1929./ 20. szám

9 Bemutató ideje és helye: 1929. október 5., Vígszínház. R.: Góth Sándor. A főbb szerepekben: Norrison – Góth Sándor; Antal – Rajnai Gábor; Lydia – Makay Margit; Titkár – Bárdi Ödön.

10 Vö. Mészöly Tibor: Színház a század küszöbén. Ditrói Mór és a Vígszínház stílusforradalma. Budapest, Múzsák Közművelődési Kiadó, 1994.

11 A társadalomkritikával kapcsolatban hasonló álláspontot képviselt Nagy Endre: „mialatt a szerző a közönség szeme láttára öltözteti fel az egyszerű taxisofőrt előkelő bankvezérré – ugyanolyan mértékben vetkőzteti pőrére az egész mai társadalmat hiúságaival, butaságaival, szolgaiságával, nyomorúságos gazdagságával.”

12 Bécsy Tamás: Molnár Ferenc – ma. In: Színház, 1984./8. 16. Bécsy Schöpflinhez hasonlóan a tökéletes színész-technikára alapozott előadásmódot tartotta adekvátnak a Molnár-darabokkal kapcsolatban.

13 Patrice Pavis: A posztmodern színház esete: a modern dráma klasszikus öröksége. I. m. 12.

kocsiF R I S S

A Vörös Postakocsi 2007. tél
2008./Tél
Nyíregháza új belvárosa
a debreceni építész
A nyíregyházi fiatalok szubjektív jóléte
Krúdy-omázs
kritikák
Egy flekken a Stella Roseban

kocsiREZEDA KÁZMÉR
A rövidnyelvűek utcája
kocsiÚ T I R Á N Y
A versenyképes város (Diczkó József)
Tudáscentrum a határon (Máthé Endre)
A jövő városa (Palicz György - Vinnai Győző)
kocsiF O R S P O N T
Mnémoszüné és a Tér (Harmath Artemisz)
Szecessziós családi házak Nyíregyházán (Fekete Anikó - Martinovszky Zsuzsa)
"Ami görbe, az régi" Margócsy Józseffel beszélget Onder Csaba és Pethő József
Campus a fák között (Garai Péter)
kocsiÚ T I  F Ü Z E T E K
Darvasi Ferenc: Tirpákiáda
Gerhard Falkner versei (Térey János fordításai)
Nagy Zsuka versei
Ókenézi György István versei
Grecsó Krisztián: Ördöglugas (regényrészlet)
Debreczeni Edit versei
Vass Tibor: +Párizs
Horváth Orsolya: Másért nem
Darvasi László: Virágzabálók (regényrészlet)
kocsiA BAKON LESŐ
Krúdy Gyula összegyűjtött műveiről (Antali Edit Szilvia)
Az emlékművé válás tétje (Hajnóczy Péter összegyűjött művei) (Kári Viktória)
Ványa bácsi és társai Nyíregyházán (Karádi Zsolt:"Ványa bácsi én vagyok". c. kötetéről) (Pethő József)
Nagyon nyárligeti elbeszélések (Csabai László: A hiéna reggelije) (Antal Balázs)
Elektroralitásrul (Bevezetés a nyíregyházi blogirodalomba) (Drótos Richárd)
kocsiNYÍREGYHÁZA+
A nyíregyházi borvidék (Mester Béla)
Tokaj festője. Portrévázlat Tenkács Tiborról (János István)
kocsiEGY  F L E K K E N
1 One Diner (Hasas Pasas)

 

felso
kocsiS Z E R Z Ő

Huber Beáta
(1977 Nyíregyháza, Veszprém, Budapest)
Kritikus, színháztörténész, Veszprémi Egyetem.

Írásai a lapban:
Látszat vagy valóság? (2007.tél)


kocsiA  R O V A T B A N   M É G
Van egyszer egy színház... (Margócsy Klára beszélgetése Tasnádi Csaba direktorral)
Látszat vagy valóság? (Huber Beáta)
Fotel és fügefalevél (Onder Csaba)
also
     
also
     
felso

copyrigth A vörös postakocsi szerkesztői és a szerzők, 2007-2008
kiadja a Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzata

Főszerkesztő Onder Csaba
szerkesztőség: Antal Balázs, Bódi Kata, Gerliczki András, János István, Kukla Krisztián, Tulipán Klaudia, Szopos András, honlap Antal Balázs
szerkesztőség: Nyíregyházi Főiskola, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b., B/236
avorospostakocsi@yahoo.com

also