felso
ALAPÍTOTTA
A NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA,
NYÍREGYHÁZA MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA,
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE ÖNKORMÁNYZATA
   
kocsi
   
also
     
felso
also
     
felso
kocsiH Í R E K
● A Magyar Kultúra Napja Szatmárcsekén
A Kölcsey Társaság díját idén Szabó Dénes Kossuth-díjas karvezető kapta.

A Várad és A Vörös Postakocsi
A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Költők Határok Nélkül c. programján a Várad folyóirat és lapunk szerkesztői mutatkoztak be.

Elek Tiboré a 2008-as Ratkó-díj
Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka folyóirat főszerkesztője vehette át az idei Ratkó József-díjat. Szerkesztőségünk ezúton gratulál neki!

Mogyorósi László NKA-ösztöndíjas!
A Nagykállóban élő költő, lapunk munkatársa, a SZIRT tagja egyike annak a tíz alkotónak, akik 2008. nyarán a Nemzeti Kulturális Alap szépirodalmi ösztöndíjában részesülnek egy éven át. Ezúton gratulálunk!



kocsiS Z E R K.

Beköszöntő

kocsiM A G A Z I N
A Vörös Postakocsi folyóirat Díjáról (Antal Balázs)
A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008 - Darvasi Ferenc méltatása (Gerliczki András)
A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008 - Csobó Péter méltatása (Bódi Kata)

A Vörös Postakocsi folyóirat Díja 2008. - Garai Péter méltatása (Onder Csaba)
Weöres-versre készült gyermekkarok jegyzéke (Ács Ildikó)
Átutazók - érzések és impressziók egy kiállítás alkalmából (Debreczeni Edit)
Egy új írói műhely megalakulása elé (Antal Balázs)
Első hallásra (Onder Csaba)
Gondolatok a SZIRT-ről (Antal Anikó Zsuzsanna)
Ágacska - Gyermekké tettél (Birtók Lili)  
Élménybeszámolók a Temesvári Pelbárt Tudományos Diákkör X. vándorszemináriumáról (Cziczer Viola - Mitró Anikó)
kocsiA VONAL ALATT
Tirpákiai pszicho - Lapalapítás előtt (Antal Balázs)
Tirpákiai pszicho - Ballada a szerkesztőről (Antal Balázs)
Tirpákiai pszicho - Tirpákia tirpákia (Antal Balázs)

 

nyh

Nyíregyházi Főiskola

 

 

kocsiA  B A K O N  L E S Ő
Elektoralitásrul(ez!)
(bevezetés a nyíregyházi blogirodalomba)
DRÓTOS RICHÁRD

Eredetileg arra kért meg a szerkesztő, hogy írjak kritikát egy Nyíregyházán vagy a környékén íródó internetes naplóról, azaz blogról, és ha nincs olyan, ami érdemes a nagyérdemű figyelmére akkor arról, hogy milyen dolog már az, hogy nincs! Természetesen van ilyen,  nem is egy itt is, a környéken is, ráadásul olyan bloggereké, akik kifejezetten jól is írnak, viszont nehéz a kritikus vadászszemüvegét felvennie olyasvalakinek, aki maga is vadállomány tagja (bár írás-tehetség tekintetében néha az ebédlőasztallal, másszor pedig a házban tartott ebbel egyenrangú).
Eleinte arra gondoltam, hogy egy rettentően strukturált írásművet alkotok majd, egyfajta katalógust a környéken alkotó bloggerekről, olyasmit, mint például Ballagi Mór A magyar nyelv teljes szótára (I-II, Pest, 1866-73), de aztán, tekintve, hogy már a példaképnek sem sikerült e pozitivista módon katalogizálni kívánó alkotás, hát letettem a nagy tervről. Akkor viszont mi van a kezünkben?  kérdezheti a kedves olvasó, minden joggal. Hát az, ami, illetve csaknem a semmi, a nihil, pontosabban csupán egy nagyon-nagyon, szinte papírvékony szelete a kultúra azon részének, amely az interneten íródik hozzá a nagy egészhez.
Annak idején Lyotard és a La condition postmoderne: rapport sur le savoir (Jean-Francois Lyotard: A posztmodern állapot. In: A posztmodern állapot [Osiris, 1993], pp. 7-145.) után valamennyi magára valamit is adó irodalmár, filozófus és más szövegzsonglőr a nagynarratívák, az egységes és kizárólagos világmagyarázatok összeomlásáról és a tudás törmelékessé válásáról kezdett beszélni  és láss csodát: húsz esztendő sem kellett ahhoz, hogy a saját bőrünkön is megérezhessük ezt! Az internet társadalmában magánemberek írják le, ki és meg mindennapi vagy mindennapinak éppen nem nevezhető kalandjaikat, gondolataikat és életüket, íródnak tematikus blogok, amik egy-egy fontosabbnak vagy éppen nem fontosnak tekinthető témát járnak körül, és persze íródnak szépirodalmi és bölcseleti ihletésű alkotások is. A kategorizálás azonban lehetetlen – már csak azért is, mivel a világhálón közzétett naplók általában ilyet is – olyat is tartalmaznak. A bloggerek (vagyis a napló-írók) általában nem akarják kategóriák közé szorítani magukat, így gyakorta előfordul, hogy ugyanazon az oldalon sokszor egymás után találhatunk politikai, magánéleti, társadalomkritikai és zenéről szóló írásokat is. Sőt: az sem ritka, hogy mindez egyetlen bejegyzésbe sűrítve fordul elő!
A múltkorában a Nyíregyházi Főiskola Irodalom Tanszéke és a Temesvári Pelbárt Tudományos Diákkör közös rendezvényén (2006, Nyírbátor) voltam jelen, ott hallgattam meg Nagy Balázs Értelemkeresés a virtuális textusok világában c. lekcióját, amelynek egy állítása, miszerint ez  a cybertérben folyó irodalomfajta, mármint a blogolás, nem más, mint az oralitás, a szájhagyomány egy újabb, (késő)-modernizált formája. Mindez különösen szívenütött, mert nagyon találó gondolatnak tartom. Nagy Balázs egy új fogalom, az elekto-oralitás (vagy elektroralitás) bevezetését javasolja e jelenség megnevezésére, amit  – lévén magam is szeretem néven nevezni a dolgokat  – készséggel elfogadok.
A fogalmi tisztázás után azonban mégis marad pár lényeges kérdés: miről is szólnak az internetes naplók? Mi a blog mint műfaj jellemző sajátossága? Hogyan lehetne megragadni ennek a már nem is annyira új írásmódnak, a lényegét? Tulajdonképpen miről is szól egy blog?
Ez utóbbi kérdésre a legkönnyebb felelni: a blog arról szól, ami a naplóírót foglalkoztatja. Pontosabban bármiről, ami felkelti a figyelmét, amiről úgy gondolja, hogy írnia kell, ami szerinte számot tarthat mások (az olvasók) érdeklődésére. Egyszer valaki – egyikünk, egy blogger – azt írta, hogy ez az a műfaj, ami „tényleg csak arról szól, hogy mit ettem ma reggelire.” És persze arról is, hogy kibe vagyok szerelmes épp, vagy milyen politikai nézeteket vallok magaménak, kivel találkoztam tegnap este, és miről beszélgettünk vagy hová lenne jó elmenni, mit volna jó csinálni, satöbbi… (Szokták persze alternatív újságírásnak is tekinteni, tőlünk nyugatabbra vannak olyanok, akik főállású blogolással keresik a kenyerüket, ám a magyar internetkultúra – és benne a blog-széfra – ezt a fejlettséget még nem érte el, ám persze már vannak erre mutató törekvések. Később majd ezekről is!)
Ám ebben nem különbözik a cybernapló az ún. „papírnaplóktól“, hiszen miért ne írhatná valaki ezeket a dolgokat egy kockásfüzetbe akkurátusan kihegyezett ceruzacsonkokkal? A blogger azonban nem az asztalfióknak ír, vagy a homályos jövőben olvasni tanuló utókornak, hanem nagyon is most, nagyon is a jelennek, az olvasóknak. A blog semmit sem ér olvasók nélkül. A jó olvasó ugyanis glosszázza a naplóíró szövegét,  hozzászól a témákhoz, és ezáltal alakítja magát a textust is (egyesek szerint ez a jelenség nem más, mint maga a WEB 2.0.). Ha úgy tetszik interaktív módon értelmezi újra saját szubjektumán átszűrve a témát, és ezáltal egészíti ki a szerző szövegét, ami így a végére nem is egy, hanem több szerző együttes alkotásává is válik. Mindez azonban nem elegendő. A blogok, mint egyfajta furcsa beteljesítői a dekonstruktivisták lázálmainak, lebontani látszanak a szokásos lineáris olvasási stratégiát  hiszen ki az, aki a napló íródásának legelejétől kezdi el annak olvasását?! Általában csak beleolvasunk egy-egy ilyen blogba, ahol a szövegek szerveződési szintje egyébként is a be-jegyzés (vagy idegen szóval élve: poszt), nagyobb egységekben (pl. fejezet) csak igen ritkán gondolkodunk, kíváncsiságunk kielégítéséhez elegendő egy rövidke, maximum tíz-tizenöt perc alatt elolvasható naplóbejegyzés  aki ilyen rövid keretek között képes megragadni és kommentálásra (hozzászólásírásra) bírni a hallgatóságot, az válhat jó bloggerré!
Végezetül pedig, hogy ne hagyjam magára az elméleties(kedő) bevezető után konkrétumok nélkül, engedje meg a kedves Olvasó, hogy a figyelmébe ajánljam az egyik kedvenc tematikus naplómat!
Az Én szőke városom című blog – http://szokevaros.freeblog.hu – az egyik legnagyobb magyar blogszolgáltató (a freeblog. hu) tárhelyéről érhető el. Külcsín tekintetében nem tartozik az élvonalba; a blogger, Marci (e néven alkot ugyanis, és feltételezésem szerint amatőr helytörténész vagy legalábbis helytörténészi babérokra törő valaki lehet), valószí­nűleg nem ért a hipertext metanyelvben történő programozáshoz, mivel egy, a szolgáltató által felkínált gúnyát választott gondolatai megjelenítéséhez. Az érték azonban itt is a belbecsben rejlik. Marci a tőlem fentebb (sajnos negatív értelemben) említett pozitivizmus jegyében gyűjti fel és teszi közzé az aprólékos gondosság szeretetével az ő szőke városa, a mi Nyíregyházánk köztereinek, épületeinek és szobrainak történetét (történeteit), hogy fényképekkel gazdagon illusztrált bejegyzéseivel, valamivel emberibbé, hozzánk közelibbé varázsolja ezt az évszázada megyeszékhellyé vált és mostanában nagyvárosiasodó korábbi mezővárost, ahol élünk. Marci blogjának olvasásakor engedjünk a kísértésnek, és bátran olvassunk a régebbi írások között is az archívumból szemezgetve! Személyes kedvencem például az a három bejegyzéses, az egykori kisvasút átrakópályudvaráról, a nyíregyházi villamosok egyikének méltatlan temetőjéről és az enyésző kocsiszín környékéről szóló minisorozat (Átrakják? http://szokevaros.freeblog.hu/ archives/2007/05/04/ Atrakjak_I_resz/, http://szokevaros.freeblog.hu/ archives/2007/ 05/05/ Atrakjak_II_resz/, http://szokevaros. freeblog.hu/ archives/2007/05/06/ Atrakjak_III_resz/), amelyet idén májusban tett közzé a szerző. Különös választásomnak talán az az oka, hogy egy időben magam is sokszor fordultam elő a környéken a nagyvárosi állattartó napi kötelességének, a kutyasétáltatásnak eleget téve, de amíg el nem olvastam és Marci nyomán magam is fel nem fedeztem a környéket, még csak sejtelmem sem volt arról, hogy a múlt miféle tanúja búvik a közvetlen környezetemben. A másik nagy favorit nálam a Benczúr Gyula téren álló Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotta Vénusz-szobor (a blogger szerint városunk legszebb lánya http://szokevaros.freeblog.hu/ archives/2007/08/28/ Nyiregyhaza_legszebb_lanya/) ihlette kis írás, mert például ilyeneket lehet ott olvasni: „A művész nagyon büszke volt az 1918-ban fogant Vénuszra, akinek születését az 1929-es Barcelonai Nemzetközi Kiállításon aranyéremmel ismerték el, majd 1936-ban az Amerikai Egyesült Államokba, a kaliforniai Santa Barbarába utazott, ma is ama távoli hely az otthona. Kisfaludy Stróbl Vénusz egyik húgát a szőke városba költöztette, az akkori Károlyi, a mai Benczúr térre. A lakóhelye 1930. július 30. óta egy kis szabadtéri díszkút, amelyből szelíden csobogó víz ered számtalan madárka örömére. Nem sokkal később keményvonású, de jókedélyű úr lett a szomszédja, aki féltőn vigyáz rá. Vajon kitől kell óvni Nyíregyháza legszebb lányának jó hírét? Ki tekint rá ilyen távolságból, állandóan elmerengve a szépségén?”
Marci blogja, az Én szőke városom tehát azokról a terekről szól, azokról az épületekről íródik, amelyeket nap mint nap mi is használunk, amelyekben élünk, ahol randira hívott lányokat várunk egyre izgatottabban szorongatva kabátunk alatt a már fél órája gondosan tövistelenített rózsát, vagy amikre tekintve éppen munkába vagy munka után hazafelé igyekszünk. Fedezzük fel ezeknek az érdekes tereknek és épületeknek a történetét Marci internetes naplóját olvasva!

kocsiF R I S S

A Vörös Postakocsi 2007. tél
2008./Tél
Nyíregháza új belvárosa
a debreceni építész
A nyíregyházi fiatalok szubjektív jóléte
Krúdy-omázs
kritikák
Egy flekken a Stella Roseban

kocsiREZEDA KÁZMÉR
A rövidnyelvűek utcája
kocsiÚ T I R Á N Y
A versenyképes város (Diczkó József)
Tudáscentrum a határon (Máthé Endre)
A jövő városa (Palicz György - Vinnai Győző)
kocsiF O G A D Ó
Van egyszer egy színház... (Margócsy Klára beszélgetése Tasnádi Csaba direktorral)
Látszat vagy valóság? (Huber Beáta)
Fotel és fügefalevél (Onder Csaba)
kocsiF O R S P O N T
Mnémoszüné és a Tér (Harmath Artemisz)
Szecessziós családi házak Nyíregyházán (Fekete Anikó - Martinovszky Zsuzsa)
"Ami görbe, az régi" Margócsy Józseffel beszélget Onder Csaba és Pethő József
Campus a fák között (Garai Péter)
kocsiÚ T I  F Ü Z E T E K
Darvasi Ferenc: Tirpákiáda
Gerhard Falkner versei (Térey János fordításai)
Nagy Zsuka versei
Ókenézi György István versei
Grecsó Krisztián: Ördöglugas (regényrészlet)
Debreczeni Edit versei
Vass Tibor: +Párizs
Horváth Orsolya: Másért nem
Darvasi László: Virágzabálók (regényrészlet)
kocsiNYÍREGYHÁZA+
A nyíregyházi borvidék (Mester Béla)
Tokaj festője. Portrévázlat Tenkács Tiborról (János István)
kocsiEGY  F L E K K E N
1 One Diner (Hasas Pasas)
felso
kocsiS Z E R Z Ő

Drótos Richárd
(1980 Debrecen, Nyíregyháza)
Kritikus, blogger - http:\\donricardo.freeblog.hu. Az Ampha-kör munkatára volt.

Írásai a lapban:
Elektroralitásrul (2007.tél)


kocsiA  R O V A T B A N   M É G
Krúdy Gyula összegyűjtött műveiről (Antali Edit Szilvia)
Az emlékművé válás tétje (Hajnóczy Péter összegyűjött művei) (Kári Viktória)
Ványa bácsi és társai Nyíregyházán (Karádi Zsolt:"Ványa bácsi én vagyok". c. kötetéről) (Pethő József)
Nagyon nyárligeti elbeszélések (Csabai László: A hiéna reggelije) (Antal Balázs)
Elektroralitásrul (Bevezetés a nyíregyházi blogirodalomba) (Drótos Richárd)
also
     
also
     
felso

copyrigth A vörös postakocsi szerkesztői és a szerzők, 2007-2008
kiadja a Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzata

Főszerkesztő Onder Csaba
szerkesztőség: Antal Balázs, Bódi Kata, Gerliczki András, János István, Kukla Krisztián, Tulipán Klaudia, Szopos András, honlap Antal Balázs
szerkesztőség: Nyíregyházi Főiskola, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/b., B/236
avorospostakocsi@yahoo.com

also