You are hereA gerinc felépítése, működése

A gerinc felépítése, működése



 

A gerinc anatómiája, működése

Gerincünk az emberi test csontos váza, támasztórendszere. Stabilitását és rugalmasságát több alkotóelem biztosítja: csontos csigolyák, csigolyaközti kisízületek, rugalmas porckorongok, erős szalagok és izmok. Gerincoszlopunk 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 4 farkcsigolyából áll. Közöttük helyezkednek el a különböző vastagságú rugalmas porckorongok, melyek láncszerűen kapcsolják össze a csigolyákat. A gerincoszlop alakjával, élettani görbületeivel meghatározza törzsünk formáját, alakját, valamint az egyénre jellemző típusos testtartást. A nyaki, ágyéki gerincszakasz egy előrefelé mutató görbületet, homorulatot, a háti és keresztcsonti szakasz pedig egy hátrafelé irányuló domborulatot képez. Ha oldalról nézzük ezeket a görbületeket, akkor a nyaki és ágyéki görbület konkáv, a háti és keresztcsonti pedig konvex. Ezek a görbületek egymást kiegyenlítve biztosítják a gerinc nagyfokú rugalmasságát és sokirányú elmozdulását.

 

A csigolya közötti porckorong szerkezetileg egy rostos, külső gyűrűből és egy belső kocsonyás magból épül fel, melynek táplálása a gerinc mozgásakor diffúzió útján történik. Ez a rugalmas, elasztikus anyag rugóként működve védi a gerincet a ráható mechanikai erőktől (lökésgátló szerep). A porckorong nyugalmi helyzetében képes folyadékot felvenni (vízvisszaszívó hatás), amit később terheléskor lead. Ha ez a folyamat egyensúlyban van, a porckorong élettartamát megőrizve, megelőzhetjük az idő előtt kialakuló károsodásokat. A víztartalom csökkenésével a porckorong mechanikai tulajdonsága, lökésgátló szerepe nagymértékben megváltozik. A vízhiányos állapot következtében a porckorong kötőszöveti rostjai kiszáradnak, megrepedeznek, magasságuk a normáltól eltérő lesz, lelapulnak, ami a csigolyák közötti távolság csökkenését vonja maga után. Ennek következtében a gerinc biomechanikai tulajdonsága , ezen belül rugalmassága, teherbíró-képessége romlik. A ráható erőket mereven, egy rugalmatlan testként veszi fel, ami a csigolyák szerkezetében és a környező izmokban egy kóros folyamatot indít el. Tartós, állandó ülés a porckorong számára olyan statikus nyomóerőt jelent, ami a mozgás hiányában a porckorong táplálásának zavarához és ezzel károsodásához vezet.

 

 

 

  / Az élővilágban az ember rendelkezik a leggazdaságosabb antigravitációs mechanizmussal. A testtartás- az egyes testrészek egymáshoz való viszonya- dinamikus egyensúlyi állapot, melyet a testtartásért felelős izmok állandó, szemmel alig látható, sokirányú tevékenysége tart fenn. Biomechanikailag helyes testtartásról akkor beszélünk, ha az ízületi tokok és szalagok feszülése a fiziológiásnak megfelelő, a tartásért felelős izmok harmonikus együttműködése miatt az izomzat erőkifejtése minimális, mindezek következtében az ízületi felszínek terhelése egyenletes. Oldalnézetból az egyes szegmentumokon áthaladó súlyvonal egybe esik a testet elülső és hátulsó félre osztó frontális síkkal. Az egyes testrészek egymás fölötti elhelyezkedése-, vagyis a testtartás akkor ideális, ha ez a vonal áthalad a fejtetőtől indulva a fülön át, a másodiktól az ötödik nyakcsigolya testén, majd a vállon áthaladva végighalad a másodiktól az ötödik ágyékcsigolya testén is. Ezután áthalad a második keresztcsigolya előtt elhelyezkedő súlyponton, a combfej középpontja mögött, a térdízület középpontja előtt, végül a külboka előtt az alsó ugróízületen áthaladva éri el a talajt.

 

                                                                  
 
 

 

 

 

A helyes testtartás kulcsa a medence megfelelő állása. A test súlya a medence boltozatos szerkezetén át, a  csípőízületeken keresztül egyenletesen eloszolva tevődik át az alsó végtagokra. A medencebemenet síkjának megfelelő dőlésszöge 60 fok a horizontális síkhoz képest. A medence élettani dőlésszöge 60˚.

 

 

 

                                                              

 

 

 

 

Ez a szög egyrészt meghatározza a csípőízület helyzetét, másrészt a fölötte elhelyezkedő gerinc nyílirányú élettani görbületeinek mértékét, melyek e nyaki homorulat, a háti domborulat, az ágyéki homorulat, és a keresztcsonti domborulat.

A gerinc élettani görbületei a rugalmas erőátvitel érdekében jönnek létre a mozgásfejlődés során. Ha a görbületek fokozódnak, a gerinc izmainak és egyéb lágyrészeinek nagyobb teherkar ellenében kell dolgozniuk, vagyis a test tartása során nagyobb erőt kell kifejteniül. Ha a görbületek elsimulnak a gerinc rugalmatlanná válik a gerincet mozgató izmok lefutása megváltozik és ezáltal inaktívvá( gyengévé) válnak. Mindezek az említett képletek túlterheléshez vezetnek, mely később a gerinc különböző kopásos és meszesedéses betegségeit okozhatja. tartáshiba akkor alakulhat ki, ha a medence görbületei

A testtartásért felelős izomcsoportok között harmonikus egyensúlynak kell fennállnia. Amennyiben ez az izomegyensúly felbomlik, az ízületek terhelése egyenetlenné válik, és ez későbbiekben a gerincen kívül az alsó végtagok ízületeiben is porckopáshoz és meszesedéshez vezet. Az izomegyensúly felbomlását okozhatja a mozgásszegény életmód, az egyoldalú statikus vagy dinamikus terhelés,a fáradtság és a fájdalom. Az izomegyensúly felbomlásának jele a tónusos izmok túlzott feszessége, később fájdalmassága, és a fázisos izmok. Tartáshiba akkor alakulhat ki, ha a gerinc görbületei a fiziológiástól eltérnek ( kisebbek, vagy nagyobbak), a medence dőlésszöge nő vagy csökken. A gerinc és egyéb ízületek csontos képleteiben kezdetben még nincs maradandó károsodás,a lágyrészek: inak, szalagok, ízületi tokok nyújthatók, az izmok is nyújthatók és erősíthetők. A helyes testtartás tanulással és gyakorlással kialakítható, automatizálható. Ha a helyes testtartás kialakítása, tudatosítása, begyakoroltatása végül automatizálása elmarad, akkor később a gerinc és egyéb teherviselő ízületek kopásos és meszesedéses betegségei fejlődhetnek ki.