Szem torna

Javíthatjuk a látásunkat!
A szemtorna eleinte nehéz, de a rendszeres gyakorlás meghozza az eredményt. A szemmozgató feladatok különféle változatait inkább több alkalommal, ám csak rövid ideig végezd.
‹Végyünk mély lélegzetet, és frissítsük fel a vérkeringést. Így a szem és az agy megfelelő mennyiségű oxigénhez jut. Időnként mozgassuk át a nyakunk és vállizmainkat fej- és vállkörzésekkel.
‹Forgassuk a szemeinket körbe-körbe: nézzünk jobbra, balra, föl, le és körbe.
‹Kövessünk a szemeinkkel mozgó pontokat, például labdát, madarat vagy egy apró rovart.
‹Ülőhelyzetben húzzuk a hasunkhoz a bal térdünket, és a jobb könyökünkkel érintsük meg. A másik oldalra is végezzük el a mozdulatot – mindig keresztben, így mindkét agyféltekédet megdolgoztatjuk, ami segíti a koncentrációt, és felfrissíti a vérkeringést, ez pedig jót tesz a szemnek
‹A háromdimenziós képek a kétszemes együttlátásunkat fejlesztik, ezért nagyon hasznosak. Gyakorláskor lazítsuk el a szemizmainkat, mintha a kép mögé néznénk!

Szemhéjzáró izmok mozgásai

1. Pislogjunk. Nehezítsük el a szemhéjunkat, majd nyissuk ki a szemünket..

2. Szorítsuk össze a becsukott szemünket enyhén, eleinte az arc összes izomzatát igénybe vételével, később mindinkább csak a szem környező izomzatával.

3. Végezzük el az előző gyakorlatot, szemrésszűkítéssel.

4. Behunyt szemmel képzeletben minden ráncot, feszülést simítsunk el az arcon.

5. Csukott szemmel, fogjuk le az egyik szemhéjunkat a középső ujjal, a másik szemünket pedig nyissuk ki .

6. Az előző gyakorlatot végezzük szabadon, az ujj segítsége nélkül.

7. Mindkét szem nyitott helyzetéből végezzünk szembehunyást felváltva.

8. Egyik szemünket csukjuk be, a másikat tartsuk nyitva. Váltsunk ritmikusan.

Fény-sötéthatások

1. Nézzünk tompa fénybe, majd csukjuk be mindkét szemünket. Ezután a becsukott szemeinket takarjuk el homorú tenyérrel. A fénybe való visszatekintéskor a tenyereket ablaknyitásra emlékeztető mozdulattal tárjuk szét.

2. Ismételjük meg az előző gyakorlatot, de a szem eltakarása után tartsuk nyitva a szemeinket és a tenyér széttárásakor pislantsunk egyet. Gyakoroljuk ritmusosan.

3. Végezzük felváltva sz előző két gyakorlatot.

4. Nézzünk néhány másodpercig egy élénk színű, jól megvilágított és körvonalazott tárgyat, majd csukjuk be a szemünket és figyeljük meg az utóképet.

A centrális látás fejlesztése

1.      Rögzítsük a tekintetünket egy álló pontra (a kijelölt pont elég kicsi legyen ahhoz, hogy a tekintet rögzíthető legyen rá centrális látással). Járassuk körbe a tekintetünket annak a tárgynak a körvonalán, melyen a kijelölt pont van, majd rögzítsünk centrális látással a középen lévő pöttyre.

2.      Rögzítsük a tekintetünket egy apróbb álló tárgyon ( pl. szétszórt gémkapocs), majd meghatározott ritmusban váltsunk( ugorjon át a tekintet) egy másikra.

3.      Rögzítsük a tekintetünket egy álló ponton, miközben a fejet jobbra-balra fordítjuk, vagy a nyakat jobbra- balra hajlítjuk.

4.      Sétáltassuk a tekintetünket a szobában tetszőleges fej és szemmozgással, először kötetlen, majd meghatározott irányban( vízszintes, függőleges, kör, nyolcas, stb.). A mozgás nyugodt, egyenletes legyen, ugyanakkor a megfigyelés éles.

5.      Végezzük el a gyakorlatot fejforgatás nélkül, csak szemmozgással.

6.      Végezzük a z előző két gyakorlatot a tekintet mozgó pontra történő rögzítésével.

7.      Rögzítsük a tekintetünket egy közeledő pontra. Tartsunk ceruzát magunk elé mellső középtartásban, függőleges helyzetben. Közelítsük a ceruzát egészen az orrunkig, a tekintetünket folyamatosan rászegezve. A közelítésnél tudatosítsuk a feszítést, a visszavezetésnél a szemizmok ellazítását, az ernyesztést. Figyeljük meg, hogy az orrtól hány centiméterre tűnik elő a kettős kép.

A perifériás látás fejlesztése

1.      Fogjuk át a teljes látóteret a centrális látás elhanyagolásával, a perifériás látás előtérbe helyezésével. (Végtelenre beállított tekintet.) Semmire sem fókuszáljunk élesen, de igyekezzünk minél nagyobb körben a tárgyak létezéséről tudomást szerezni.

2.      Centrális és perifériás látással fogjuk fel a teljes látóteret, a centrális látás kihangsúlyozásával. Rögzítsük élesen a tekintetünket a központi tárgyra, miközben észlejük a perifériát. A centrális tárgy kis méretű legyen, és változtassuk a távolságot.

A mélységlátás és a térlátás fejlesztése

1.      Állítsuk be a tekintetünket felváltva közelre és távolra, tetszés szerint fejmozgással. Pl. lehajtott fejjel tekintsünk a magunk elé tartott tenyerünkbe, majd fej emeléssel a távolba egy meghatározott pontra, vagy végtelenbe.

2.      Végezzük el az előző gyakorlatot rögzített fejtartással, csak a szemgolyó mozgatásával. Pl. a tekintet sétáltatása a szőnyeg mintáján vagy a parkett csíkján közelre és távolra.

3.      Végezzük az élőző gyakorlatot mozdulatlan szemgolyóval, a távolsági különbséget csak a szemlencse domborúságának szabályozásával észleve. Szemmagasságban nyílirányban jelöljünk ki egymás mögötti pontokat, amelyekre folyamatosan terjesszük ki észlelésünket közelről távolra sétáltatva a tekintetünket, mind nagyobb mélységben látva. ( Pl. ablakkeret, majd az udvaron lévő fa, végüla lombok közül előtűnő ház nézése ).

4.      Csukjuk be a jobb szemünket, s bal szemmel nézve a bal kezünkben tartott ceruzát, állítsuk be egy távoli pontra. Ezta ceruzát tartsuk ezen a ponton, majd a másik kézzel még egy ceruzát állítsunk be ugyanarra a pontra, jobb szemmel nézve. Váltakozó szembecsukással észleljük a két ceruza látszólagos elmozdulását.

5.      Formáljunk a mutató- és hüvelykujjunkkal karikát és tartsuk magunk elé 25-30 cm-re. Állítsuk be mögé a ceruzát nyújtott karral úgy, hogy ha felváltott szemmel nézzük, a ceruza azonos távolságra ugorjon el a kör bal, illetve jobb oldalára. Két szemmel nézve középen kell a képnek megjelennie.

A kínai szemmasszázs a szemgolyót közvetlenül nem érinti, csupán a szem körüli, a szemgödör peremén, illetve környezetében levő pontokat veszi kezelésbe. Mindezt csukott szemmel végzik. Érdemes néhány gyakorlatot megtanulni és alkalmazni.

1.A tenyerünket homlokunkra téve hüvelykujjunkat a szemöldök belső széle alá helyezve körkörösen nyolcszor végezzünk masszírozó mozdulatokat.
2. A belső szemzug felett hüvelyk és mutató ujjunkkal összecsippentjük az orrnyergünket, s szintén nyolcszor le-fel masszírozzuk. A felfelé végzett mozgáskor ujjunkkal erőteljesebb nyomást fejthetünk ki a homlokcsont szemgödörperemet alkotó részéhez. Ez a hólyag- 1 pont.
3. Állkapcsunkat megtámasztjuk
hüvelykujjunkkal, mutató és középső ujjunkat ferdén az orrnyíllásredőktől közvetlenül oldalt helyezzük el. Középső ujjunkat visszavéve, a mutatóujj a pupilla alatt van. Ez a gyomor 2 pont. Következhet a nyolcszori masszírozás.
4. Hüvelykujjunkat helyezzük a szemgödrök külső széle és a külső szemzug közötti távolság felezőpontjától 1,8 - 2 centiméterre oldalt a
halántékra. Könyökünket megtámasztva behajlított mutatóujjunk 2. és 3. izületi bütykét az
orrnyereghez nyomva, középről kifelé, a szemöldök felett masszírozva végezzük a
gyakorlatot.

JÓ TANÁCSOK SZÁMÍTÓGÉPPEL DOLGOZÓKNAK

• A monitor ­ egyelőre ­ kétdimenziós felület, ráadásul függőleges, a szemünk számára azonban a három dimenzió a természetes. További megterhelést jelent, hogy a képernyő világít, tehát közvetlenül a fényforrásba kell néznünk. Ha el akarjuk kerülni a viszkető-égő-kivörösödött szem "gyönyöreit", munka közben időnként nézzünk el a szoba távolabbi sarkába vagy ki az ablakon! Legeltessük egy ideig szemünket zöld felületen vagy akár egy szép képen!

• Rendezzük át egy kissé munkahelyünket, helyezzük el a monitort úgy, hogy a képernyő és az ablak párhuzamosak legyenek egymással! Az ablak kerüljön a bal oldalunkra, hogy jó legyen a megvilágítás! A számítógépet tartó asztalt vagy állványt és a széket úgy állítsuk be, hogy ne kelljen megfeszíteni a nyakizmainkat ahhoz, hogy lássuk a monitort és elérjük a billentyűzetet!

• A monitor sugárzásának szintjét csökkentsük minimálisra monitorszűrővel!

• Ügyeljünk a színbeállításra! Szemünk akkor tudja igazán kihasználni képességeit, ha elegendő fény áll a rendelkezésére. Ezért legjobb, ha a hátteret meghagyjuk fehérnek, de semmi esetre se állítsuk feketére! A háttér és a jelek, betűk közti kontraszt lehetőleg minél nagyobb legyen! Fehér háttér + fekete betűk vagy a zöld + narancs összeállítás javasolható. Utóbbi már csak azért is szerencsés választás, mert napközben az emberi szem érzékenysége a zöld színtartományban maximális. A kék és vörös beállítást azonban mindenképpen kerüljük!

• Időről időre "tenyerezzünk", ilyenkor a fáradt szemizmok kissé elernyedhetnek.

• Sétáltassuk meg időnként a tekintetünket! Vegyünk szemügyre egy billentyűt a tasztatúrán, majd figyeljük meg alaposan az asztalt! Lépegessünk tekintetünkkel egyre távolabbra, vizsgáljuk meg az ablakpárkányt, nézzünk ki az ablakon, figyeljük meg a ház előtt álló fát, majd a szemközti házat! Végül nézzünk el a végtelenbe (az eget figyelve)!