Skip to Content

Bologna aktualitások

A BOLOGNA FOLYAMAT

Társadalmi – gazdasági háttér problémafelvetése

  1. Európa gazdasági fejlettségben és növekedési dinamikában elmarad vetélytársai mögött → a működő felsőoktatási rendszerek gátlói a mobilitásnak.
  2. A felsőoktatás az elit képzési szakaszból a tömegesedés, majd az általánossá válás fejlettségi szakaszába érkezett → nem tudja kezelni a tömegesedéssel együttjáró feszültségeket.
  3. A jól működő felsőoktatásból – képzés, kutatás, tanácsadás – az autóiparhoz hasonló profitra lehet szert tenni → Európa felsőoktatását globalizálni kell.

A teendők számbavétele

  • Sorbonne Nyilatkozat (1998)
  • Bologna Nyilatkozat (1999)

A bolognai folyamat: az Európai Felsőoktatási Térség létrehozását célzó európai felsőoktatási reformfolyamat.

Mi a célja?

  • megkönnyíteni a hallgatók, felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók mobilitását,
  • felkészíteni a hallgatókat,
    • későbbi pályafutásukra
    • a társadalomban való aktív részvételre,
    • személyes fejlődésükre.
  • széles hozzáférést biztosítani a tudomány szabadságán alapuló felsőoktatáshoz

Honnan ered a „bologna folyamat” elnevezés?

A Sorbonne Nyilatkozatban foglalt stratégiai irányelvek megvalósítását tartalmazó Bologna Nyilatkozatról, amelyet önkéntes elhatározása alapján 29 európai ország felsőoktatásért felelős minisztere írt alá azzal a szándékkal, hogy felsőoktatási politikákat összehangolják egy Európai Felsőoktatási Térség kialakításáért. Mára a folyamathoz már 47 ország csatlakozott. Valamennyien aláírói az Európai Tanács Európai Kulturális Egyezményének. 

Kik vesznek részt a folyamatban?

  • 47 aláíró ország kormányzata
  • Európai Bizottság
  • Európai Tanács
  • UNESCO CEPES
  • Felsőoktatási intézmények és szereplőik
  • Munkaadók
  • Minőségbiztosítási ügynökségek

A bolognai folyamathoz csatlakozott országok

Albánia, Andorra, Ausztria, Azerbajdzsán, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Grúzia, Hollandia, Horvátország, Írország, Izland, Kazahsztán, Lengyelország, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Macedónia, Magyarország, Málta, Moldova, Montenegró, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Örményország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szentszék, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország és Ukrajna.

A megvalósuló reformok

  • Könnyen áttekinthető és összehasonlítható végzettségek, az induló kétciklusú, lineáris rendszerrel szemben, háromciklusú:
    • alapképzés,
    • mesterképzés,
    • doktorképzés.

Olyan nemzetközi képesítési keretrendszerek kimunkálása, amelyek kompatibilisek az Európai Felsőoktatási Térség Képesítési Keretrendszerével, és tanulási eredményeket fognak meghatározni a ciklusok mindegyikéhez.

  • Az Európai Felsőoktatási Térség Minőségbiztosítási Standardjeivel és Irányelveivel összhangban álló – az összehasonlíthatóságot garantáló – minőségbiztosítási rendszerek kialakítása, a minőségirányítás harmonizálása.
  • A különböző országokban szerzett felsőfokú végzettségek és képesítések, illetve emelt szintű tanulmányok, munkaerőpiacon szerzett tapasztalatok korrekt beszámítsa, kredittel történő elismerése – 75%-os tudástartalom azonossága esetén – az Európai Tanács és UNESCO Elismerési Egyezményének megfelelően /Lisszaboni Egyezmény/.

A bolognai folyamat keretében folyó munka egyéb területei

  • felsőoktatás és kutatás-fejlesztés,
  • felsőoktatás és innováció,
  • a felsőoktatás társadalmi, szociális vonatkozásainak kiterjesztése,
  • a munkavállaló esélyeinek bővítése,
  • az egész életen át tartó tanulás,
  • európai kereteket túllépő modernizálás /Az Európai Felsőoktatási Térség globális környezetben/

A bologna nyilatkozat jogállása

A Nyilatkozat nem minősül nemzetközi jogi szerződésnek, csupán az aláírók önkéntes kötelezettség vállalása abban, hogy felsőoktatási politikáikat összehangolják, azon alapelveket kölcsönösen érvényre juttassák, amelyek megvalósulása elengedhetetlen az Európai Felsőoktatási Térség kialakításához. Az önkéntesség egyúttal erkölcsi kötelezettség vállalás, amely meghatározza a folyamatban alkalmazott munkamódszert és annak döntési mechanizmusát.

HOGYAN MŰKÖDIK A BOLOGNA FOLYAMAT

A bologna nyilatkozat záró részében foglaltaknak megfelelése az aláíró országok felsőoktatásért felelős miniszterei két évenként találkoznak értekezleteiken:

  • a beszámolók alapján minősítenek,
  • a vitatott kérdésekben állást foglalnak,
  • döntenek felvételi kérdésekben,
  • súlypontozzák a tennivalókat,
  • záró dokumentumot fogalmaznak meg a soron következő feladatokról.

A miniszteri találkozókat a Nemzetközi Bologna Csoport (BFUG) készíti elő. Munkájában hasznosítja a bolognai folyamat munkacsoportjainak és a Bologna – szemináriumoknak eredményeit.

A miniszteri találkozók

  • Budapest/Bécs, 2010. 03. 11-12.
  • Leuven, 2009. 04. 28-29.
  • London, 2007. 05. 17-18.
  • Bergen, 2005. 05. 19-20.
  • Berlin, 2003. 09. 18-19.
  • Prága, 2001. 05. 18-19.
  • Bologna, 1999. 06. 18-19.

A Nemzetközi Bologna Csoport tagjai

  • 47 aláíró ország képviselője,
  • Az Európai Bizottság,
  • Tanácskozási joggal rendelkező tagként:
    • Európai Tanács,
    • UNESCO Európai Felsőoktatási Központja,
    • Európai Egyetemek Szövetsége (EUA),
    • Európai Felsőoktatási Intézmények Szövetsége (EURASHE),
    • Európai Hallgatói Egyesület (ESU),
    • Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetség (ENQA),
    • Oktatási Internacionálé (EI) Páneurópai Szervezete,
    • BUSINESSEUROPE.

A BFUG munkáját segíti a Nemzetközi Bologna Titkárság, amelyet a soros miniszteri találkozót szervező ország működteti. Jelenleg a feladatot Románia látja el (2012. 04. 26-27. bukaresti találkozó előkészületei folynak).
A bolognai folyamat nemzetközi munkacsoportjait a BFUG hozza létre a miniszteri találkozókat követően azzal a céllal, hogy a találkozók közötti időszak munkaprogramjának keretében vizsgálják a miniszteri nyilatkozatban megjelölt egyes területeket, és ezekre vonatkozóan jelentéseket, illetve ajánlásokat fogalmazzanak meg a bolognai folyamat számára, a következő miniszteri találkozóra.

Milyen témákban folyik a munka?

  • a mobilitás,
  • az Európai Felsőoktatási Térség globális környezetben,
  • szociális dimenzió,
  • átláthatósági mechanizmusok,
  • kölcsönös elismerés,
  • képesítési keretrendszerek,
  • helyzetértékelések.

A munkacsoportok, a Nemzetközi Bologna Csoport és a miniszteri találkozók számára is értékes információ-forrást jelentenek az ún. Bologna-szemináriumok, melyekre számos témában kerül sor Európa szerte. A Bologna – szemináriumok jellemzően kettős célt szolgálnak: egyrészt a szakpolitikák kialakításához, másrészt azok terjesztéséhez járulnak hozzá, nyitottan a felsőoktatásban és a felsőoktatás-politikában érintett résztvevők széles köre előtt.

HOGYAN ÁLL A BOLOGNA FOLYAMAT MEGVALÓSULÁSA EURÓPÁBAN?

 

 

 

 

  (A képre kattintva látható az eredeti méret!)

 

 

 

 

 

 

 

MIT TARTALMAZ A BUDAPEST-BÉCS DEKLARÁCIÓ?

A bolognai folyamatban részt vevő országok felsőoktatásért felelős miniszterei, 2010. március 11-én és 12-én, Budapesten és Bécsben találkoztak. A konferencia nyilatkozatának nem hivatalos fordítása.

  1. Mi a bolognai folyamatban részt vevő országok felsőoktatásért felelős miniszterei, 2010. március 11-én és 12-én, Budapesten és Bécsben találkoztunk, hogy meghirdessük az Európai Felsőoktatási Térséget (EFT), ahogyan azt a Bolognai Nyilatkozat 1999-ben megcélozta.
  2. Az új országok felvételére vonatkozó, általunk elfogadott követelmények alapján üdvözöljük Kazahsztánt, az Európai Felsőoktatási Térség új tagországát.
  3. Az 1999-ben elfogadott Bolognai Nyilatkozat egy olyan, világviszonylatban versenyképes és vonzó Európai Felsőoktatási Térség képét vetítette előre 2010-re, amelyben a felsőoktatási intézmények, erősen elkötelezett oktatók támogatásával, teljesíthetik sokszínű feladataikat a tudásalapú társadalomban; és ahol a hallgatók a mobilitás előnyeit élvezve, mely a végzettségeik igazságos és gördülékeny elismerésével is együtt jár, megtalálhatják a számukra leginkább megfelelő tanulmányi útvonalakat.
  4. 1999 óta az Európai Kulturális Egyezmény 47 aláírója fogadta el ezt a víziót, és tett jelentős lépéseket annak megvalósítása érdekében. A állami hatóságok, felsőoktatási intézmények, hallgatók és oktatók, valamint munkaadók, minőségbiztosítási ügynökségek, nemzetközi szervezetek és európai intézmények közötti egyedülálló együttműködésben elköteleztük magunkat amellett, hogy egy bizalmon, együttműködésen, a kultúrák, nyelvek és felsőoktatási rendszerek sokszínűségén alapuló Európai Felsőoktatási Térséget hozzunk létre.
  5. A bolognai folyamat és az ennek eredményeként létrejött Európai Felsőoktatási Térség, melyek korábban nem látott példáit jelentik a felsőoktatási regionális, határokon átnyúló együttműködésnek, jelentős érdeklődést váltottak ki a világ más részein, és az európai felsőoktatást láthatóbbá tették a világ térképén. Örülünk ennek az érdeklődésnek, és szívesen élénkítjük a szakpolitikai párbeszédet és együttműködésünket partnereinkkel világszerte.
  6. Megismertük a független értékelő jelentést és a bolognai folyamatban részt vevő szervezetek jelentéseit. Örülünk e jelentések azon megállapításainak, hogy a felsőoktatási intézmények, oktatók és hallgatók egyre inkább azonosulnak a bolognai folyamat céljaival. Noha a bolognai reformok megvalósítása terén már jelentős előrelépések történtek, a jelentések mutatják, hogy az Európai Felsőoktatási Térség különböző célkitűzései, úgymint a képzési szerkezet és tantervek reformja, a minőségbiztosítás, az elismerés, a mobilitás és a szociális dimenzió, különböző mértékben valósulnak meg. A közelmúltbeli tiltakozások néhány országban, melyek részben nem a bolognai folyamattal kapcsolatos fejlemények és intézkedések ellen irányultak, figyelmeztettek arra, hogy a bolognai célok és reformok némelyikének indoklása és bevezetése nem volt megfelelő. Tudunk az oktatók és hallgatók köreiből hallható kritikus hangokról, és odafigyelünk azokra. Elismerjük, hogy az oktatók és hallgatók bevonásával kiigazításokra és további munkára van szükség európai, nemzeti és különösképpen intézményi szinten annak érdekében, hogy valóban olyanná váljon az Európai Felsőoktatási Térség, amilyennek mi azt elképzeljük.
  7. Mi a Miniszterek elkötelezettek vagyunk a Leuveni Nyilatkozatban a következő évtizedre meghatározott feladatok és az abban elfogadott célok teljes és megfelelő megvalósítása mellett. A felsőoktatási intézményekkel, oktatókkal, hallgatókkal és más érintettekkel szorosan együttműködve fokozni fogjuk a már megkezdett reformok befejezésére irányuló erőfeszítéseinket, hogy biztosítsuk az oktatók és hallgatók mobilitását, fejlesszük a felsőoktatási intézményekben zajló oktatást és tanulást, javítsuk a végzettek foglalkoztathatóságát és mindenki számára a jó minőségű felsőoktatást biztosítsunk. Nemzeti szinten is törekedni fogunk a bolognai folyamattal kapcsolatos jobb információ-áramlásra és a folyamat megértésének elősegítésére valamennyi érintett és a társadalom egésze körében.
  8. Mi a Miniszterek, ismételten elkötelezzük magunkat a felsőoktatási intézmények oktatói-kutatói szabadsága, autonómiája és elszámoltathatósága, mint az Európai Felsőoktatási Térség alapelvei mellett, és kiemeljük a felsőoktatási intézmények szerepét a békés, demokratikus társadalmak előmozdításában és a társadalmi kohézió erősítésében.
  9. Elismerjük a felsőoktatási közösség - intézményi vezetők, oktatók, kutatók, adminisztratív munkatársak és hallgatók - kulcsszerepét az Európai Felsőoktatási Térség létrehozásában, és ez által lehetőséget biztosítunk a hallgatók számára olyan tudás, készségek és kompetenciák elsajátítására, melyek hozzájárulnak karrierjükhöz, demokratikus állampolgári létükhöz, illetve személyes fejlődésükhöz is. Elkötelezzük magunkat amellett, hogy jobban bevonjuk a felsőoktatás oktatóit és hallgatóit az Európai Felsőoktatási Térség kiteljesítésébe és további fejlesztésébe. Teljes mértékben támogatjuk az oktatók és hallgatók bevonását a döntéshozatali struktúrákba európai, nemzeti és intézményi szinteken egyaránt.
  10. Felkérünk minden érintettet, hogy segítsék elő az ösztönző munka- és tanulási környezet kialakítását, és támogassák a tanuló-központú oktatást, mint olyan módszert, amely a tanulót támogatja az oktatás mindenféle formájában, és a legjobb megoldást jelenti a fenntartható és rugalmas tanulmányi életúthoz. Ez egyúttal az oktatók és kutatók nemzetközi hálózatokban történő együttműködését is megköveteli.
  11. Mi a Miniszterek, újra megerősítjük, hogy a felsőoktatás közfelelősség. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzet dacára elkötelezzük magunkat amellett, hogy a felsőoktatási intézmények számára biztosítottak legyenek a szükséges források az állami hatóságok által kijelölt és felügyelt keretek között. Meggyőződésünk, hogy a felsőoktatás jelentős motorja a társadalmi és gazdasági fejlődésnek és az innovációnak, egy egyre inkább a tudás által meghatározott világban. Ebből következően nagyobb erőfeszítéseket fogunk tenni a szociális dimenzió terén annak érdekében, hogy egyenlő hozzáférést biztosítsunk a minőségi oktatáshoz, kiemelt figyelmet szentelve az alulreprezentált csoportoknak.
  12. Mi az Európai Felsőoktatási Térségért felelős miniszterek, kérjük a Nemzetközi Bologna Csoportot, hogy javasoljon olyan lépéseket, amelyek megkönnyítik az elfogadott bolognai elvek és célkitűzések megfelelő és teljes körű megvalósítását az egész Európai Felsőoktatási Térségben, különösen nemzeti és az intézményi szinten. Gondolunk itt egyebek mellett új munkamódszerekre, mint például az egymástól tanulás, a tanulmányutak és más, információ-áramlást segítő tevékenységek. Az Európai Felsőoktatási Térség folyamatos fejlesztése, jobbítása és erősítése, az Európai Kutatási Térséggel való összhangjának elősegítése révén Európa képes lesz sikeresen szembenézni a következő évtized kihívásaival.
  13. A következő Miniszteri Találkozónkra, melyen értékeljük az elért haladást és még tovább visszük a Leuveni Nyilatkozatban meghatározott feladatainkat, Romániában, Bukarestben kerül sor 2012. április 26-27-én.
     

ÚJ MUNKAPROGRAM A BOLOGNAI FOLYAMATBAN

A bolognai folyamat 2010 után is folytatódni fog, jobban mondva: az Európai Felsőoktatási Térség a sikeres működéséhez továbbra is igényli a koordinációt. A miniszterek a következő évtizedben prioritást élvező munkaterületeket is megjelölték:

Szociális dimenzió
A bolognai folyamatban a szociális dimenzió szűkebb értelmében azt jelenti, hogy a felsőoktatásba belépő, tanuló majd onnan oklevéllel kilépő hallgatóság összetétele tükrözze az adott társadalom sokszínűségét. A hallgatói mobilitás tekintetében ez fokozottan érvényes feladat. Leuvenben a miniszterek kötelezettséget vállaltak, hogy a bejutás kiszélesítése és az alulreprezentált csoportok felsőoktatási jelenlétének erősítése érdekében az egyes országok vonatkozásában indikátorokat dolgoznak ki, mely alapján 2020-ra elérendő célokat tűznek ki saját országuk számára.

Életen át tartó tanulás
A bolognai folyamat az élethosszig tartó tanulást egy olyan komplex, rugalmas rendszerként képzeli el, amelyben tanulási folyamatban nincsenek zsákutcák, mindenre épül valami, minden vezet valahová, s ahol a felsőoktatásban nem hagyományos utakon is be lehet kerülni. Az oktatási rendszer rugalmas tanulási utakat kínál minden korosztálynak, rövid ciklusú képzésekkel (amelyek megteremtik a munkaerő-piaci igényekre történő gyors reagálás valamint a felsőoktatáshoz való hozzáférés kiszélesítésének lehetőségét), a gyűjtési (akkumulációs) funkciójában megerősített és a kompetenciákat leíró tanulási kimenetekkel (learning outcomes) összekötött kreditrendszerrel, előzetesen (formális és nem formális úton) megszerzett ismeretek, tapasztalatok elismerésének és beszámításának rendszerével, és az egészet keretbe foglaló képesítési keretrendszerrel. A nemzeti képesítési keretrendszerek megalkotására a miniszterek Leuvenben két év haladékot adtak maguknak: azoknak 2012-ig kell elkészülniük a tagállamokban.

Foglalkoztathatóság
Az angolban: employability, amit a vonatkozó magyar szakirodalom foglalkoztathatóságként használ, de ami többet mondóan, bár jóval körülményesebben akár munkaerő-piaci helytállási képességnek is fordítható – a hallgató azon képességekkel történő felruházásáról van itt szó, melyek segítségével képes megszerezni első munkahelyét, illetve aztán megtartani és szükség szerint megváltoztatni azt. Az oktatási szféra és a gazdasági szféra közeledése ehhez kívánatos, csakúgy, mint a pályaorientációs és karrier-tanácsadói hálózatok megléte, ill. kiépítése – emeli ki a Leuveni Nyilatkozat.

Hallgató-központú tanulás és a felsőoktatási intézmények képzési funkciója
Az intézmények oktatási, képzési funkciója nem kevésbé fontos, mint például a kutatási. Az oktatási minőségre a miniszterek szerint nagyobb hangsúlyt kell a jövőbeni fektetni. Ami pedig a tartalmakat illeti: a tanítás helyett a tanulás kerül a középpontba. Ennek megfelelően az előadóterem szerepe is csökken, a könyvtár vagy az internet, egyre fontosabb szerepet játszik az ismeretszerzésben, a kreditpont is csak kisebb részben áll kontaktórából, nagyobb részben az önálló hallgatói munkavégzést ismeri el. Az ismeretátadási folyamat középpontjában a tanuló áll (a maga képességéveivel, szükségleteivel és előismeretivel), nem pedig a tanár. A bemenet helyett a hangsúly kompetenciákban leírt kimenetre kerül. És mivel a hallgatóság (lásd szociális dimenzió és tömegesedés) egyre sokrétűbb, egyre differenciáltabb és egyénre szabottabb oktatási/pedagógiai módszereket kell az intézményeknek kifejleszteniük, és az intézményrendszernek is differenciálódnia kell a különböző igények kielégítésére.

Oktatás, kutatás és innováció kapcsolata
Ez alatt Leuvenben a miniszterek azt értették, hogy a modern oktatásnak a kutatás eredményein kell alapulnia, a oktatási intézményeknek hozzá kell járulniuk az innováció javulásához, növelni kell a kutatói kompetenciával rendelkezők számát, a tudományos pályát vonzóvá kell tenni.

Nemzetközi nyitottság
Ez a munkaterület az Európai Felsőoktatási Térségnek a Bolognán kívüli világgal való kapcsolataival foglalkozik, információt szolgáltat az EFT-ről, promótálja az európai felsőoktatást. A miniszterek egy ezt segítő hálózat kialakítását határozták el Leuvenben.

Mobilitás
A mobilitás a kezdetektől kulcseleme, mondhatni közvetlen kiváltója a bolognai folyamatnak. Leuvenben a miniszterek célul tűzték ki, hogy 2020-ban az európai diákság legalább 20 százaléka rendelkezzen külföldi tanulmányi vagy képzési tapasztalattal. Ehhez szélesíteni kell a mobilitás formáit, hatókörét, a mobilitásban résztvevők körét, és a tantervek olyan átalakítása is szükséges, mely helyet biztosít a mobilitásnak, például mobilitási ablakok (mobility windows) alkalmazásával.

Adatgyűjtés
Ez a munkaterület a bolognai folyamat céljai megvalósulásának mérésére alkalmas indikátorok kidolgozását és statisztikai adatok gyűjtését foglalja magában. E területhez tartozik Leuven szellemében egy pontosabb és megbízhatóbb adatokon alapuló helyzetértékelés módszerének kidolgozása, s 2012-ra az adatgyűjtő szervezetek munkájának koordinálásával egy integrált riport elkészítése is.

Többdimenziós átláthatósági rendszerek
Ez a terület leuveni újdonság a bolognai folyamatban. E munkaterület az intézményi sokféleség megőrzése mellett az összehasonlíthatóság és az intézményi profilok kitisztítása érdekében az intézmények profil/küldetés szerinti tipizálásának (klasszifikáció) és rangsorolásának (rankings) lehetőségeit vizsgálja.

Finanszírozás
A bolognai folyamat alapértéke, hogy a felsőoktatás a köz felelőssége, s a felsőoktatásért a köz anyagi felelősséget is vállal. Azonban a tömegesedés és az ezzel párhuzamosan zajló költségvetési szűkülések korában mind nagyobb hangsúlyt kell fordítani a források diverzifikálására, vélekedtek Leuvenben a miniszterek.

SZERVEZETI ÚJDONSÁGOK
A Leuveni Nyilatkozat alapján megszületett a döntés, hogy 2010. július 1-jétől az EU-elnökséget adó ország és egy nem EU-tag Bologna-ország elnökli közösen (egyenlő jogokkal) a bolognai folyamatot – a folyamat nem EU-s jellegét hangsúlyozandó. Utóbbiak abc-rendben követik egymást. Az első elnöki párost Belgium és Albánia alkotja, másodikként pedig – 2011 első félévében – Magyarország Andorrával elnökli a bolognai folyamatot.
A Bologna Titkárság, melyet mindig a következő miniszteri találkozót vendégül látó ország állít és működtet, 2010. július elsején (lévén Románia a 2012-es házigazda) Bukarestbe költözik.
A bolognai folyamat állandó honlapot kap, melyet a mindenkori Bologna Titkárság tart fenn és működtet. Az új honlap a román titkársági periódussal, azaz 2010. július elsején indul, s a www.ehea.info (az EHEA rövidítés az European Higher Education Area-t, azaz a bolognai folyamat eredményeképpen létrejött Európai Felsőoktatási Térséget takarja) címen lesz elérhető.
A következő alkalommal, immár reguláris találkozó keretében legközelebb 2012. április 26-27-én Bukarestben találkoznak a miniszterek, majd 2012-ben, 2015-ben, 2018-ban és 2020-ban lesz miniszteri találkozó.

VÉLEMÉNYEK

A Bologna Folyamat trendjeinek (V.) következtetései

Európában többé már nem kérdés, hogy megvalósulnak-e a Bologna reformok, sokkal inkább a megvalósítás feltételei kerülnek a gondolkodás középpontjába.
Noha a reformok egyre nagyobb lendületet kaptak a Bologna Folyamat előrehaladása során, a legnagyobb kihívást mégis az jelenti, hogy a strukturális és tantervi reformok természetét jóval szélesebb körben kell kommunikálni. Az intézmények, a hatóságok, a munkaadók és az állampolgárok bevonásával történő társadalmi párbeszédre való figyelem hiányával az a kockázat jár együtt, hogy a reformok hatása elenyészik, a szakképzettségeket pedig félreértelmezik.
A Bolognai Folyamat támogatására kifejlesztett eszközök (ECTS, oklevélmelléklet) alkalmazásának összes lehetőségét nem mindig aknázzák ki. A legnagyobb kihívás ezért most az, hogy biztosítsuk ezeknek az eszközöknek az alapos megértését és megfelelő alkalmazását mindenki hasznára. Különösen nagy fontossággal bír, hogy az oktatók és a hallgatók tanulási eredményekben gondolkodjanak, mert így biztosítható a tantervek megfelelő mélységű újragondolása.
Jobban el kell ismerni a hallgatókat támogató szolgáltatások értékét, és tovább kell fejleszteni őket az összes hallgató érdeke szerint. A hallgatói tanácsadó tevékenységek főszerepet játszanak a felsőoktatásban való részvétel szélesítésében, a sikeresen végzettek arányának növelésében és a hallgatóknak a munkaerő-piacra való belépésre történő felkészítésében.
Ma még sok intézményt tartanak vissza a Bologna Folyamat megvalósításától – így fejlettebb hallgatói és társadalmi szolgáltatások kialakításától is – a nemzeti minőségbiztosítási rendszerek, amelyek költségesek, nem nyújtanak biztosítékot az átfogó minőségfejlesztésre és nem engedik érvényesülni az intézmény képességét arra, hogy kreatív módon reagáljon az európai tudásalapú társadalom elvárásaira.
Az intézményeknek a hagyományos tanterv újragondolásakor nagyobb prioritást kell adniuk az egész életen át tartó tanulásnak, és mint központi elvet kell figyelembe venniük az intézmény stratégiai fejlesztései során.
Az európai országok többet is tehetnének azért, hogy támogassák egymást a felsőoktatási reformok végrehajtása során. Bár a kihívások többfélék lehetnek, minden ország előnyét látná a széleskörű együttműködésnek.
Míg a Bolognai Folyamat elején sok kétség merül fel, most már világos, hogy az intézmények magukénak érzik az Európai Felsőoktatási Térség koncepcióját és tesznek is annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban haladjanak előre. Figyelemreméltó, hogy ez mindenféle központi irányítás és kötelező érvényű jogi szabályozás nélkül történt így. Nem létezik egyetlen „Bolognai koordinációs központ”, amely ismerné a helyes megoldásokat, azt, hogy mit és miképp kell tenni, mint ahogy egyetlen központi ellenőrzési szervezet sincsen. Néhányan ezt tartják a folyamat gyengéjének, de talán bölcs dolog volna felülvizsgálni ezt a nézetet, tekintettel arra, hogy milyen nagymértékű reformok mentek végbe egy olyan szektorban, amelyre gyakran tekintenek úgy, mint amely ellenáll a változásoknak és a fejlesztésnek. Ahogy az egyetemek és más felsőoktatási intézmények eddigi hosszú történetük során mindig, most is megmutatják, hogy nem csak arra képesek, hogy a változó társadalom igényeihez alkalmazkodjanak, de alapvető a szerepük a fenntartható fejlődésben is.

Forrás:
David Crosiner, Lewis Pusres, Hanna Smidt
Az egyetemk formálják az Európai Felsőoktatási Térséget
(Helyzetkép a bolognai folyamatról)
Europen University Association
(2008)

 

 

A bolognai rendszer tízparancsolata

  1. Az esélyegyenlőség megteremtése, a még fennmaradt szociális, gazdasági és kulturális korlátok lebontása
  2. A felsőoktatási célok meghatározása a nemzeti és nemzetközi érdekek összehangolásával
  3. A diplomások elhelyezkedési esélyeinek javítása és munkaadókkal való szorosabb együttműködés segítségével
  4. Az élethosszig tartó tanulás megvalósulásának elősegítése
  5. A hallgató – centrikus oktatási struktúra megvalósítása
  6. Az oktatás, kutatás és innováció céljainak összehangolása
  7. Nemzetközi ügyek iránti nyitottság
  8. A hallgatói mobilitás fejlesztése
  9. A felsőoktatási rendszer transzparenciája
  10. Költséghatékony oktatási módszerek és szerkezet megteremtése

EURACHE, (2010)

A Felsőoktatás jelenlegi problémái

  1. Meggondolatlanul, politikai nyomásra csatlakozott a felsőoktatás a bolognai folyamathoz.
  2. Érthetetlen, a hazai terminológiától idegen jogszabályokat alkotott.
  3. Túlméretezett a szakok száma, túlméretezett tantárgyak sokasága, gyakori az átfedés, egykredites témák önálló tárgyként szerepelnek.
  4. Olyan szakképesítések élnek, amelyek nem adnak elhelyezkedési lehetőséget (3 éves bölcsész szakok) vagy egy szakma feldarabolásai (ált. agrár, növénytermesztő agrár, állattenyésztő agrár külön, külön stb.)
  5. A bolognai folyamat a tanárképzés teljes zavarát okozta. A pedagógusi diplomák korábban sem voltak egyenértékűek, kivéve a mérnöktanár diplomát, itt ui. a teljes értékű mérnöki stúdiumra épült a pedagógiai felkészítés többlete, szemben a bölcsész-magyartanár, történelemtanár ellentétben, ahol a magyartanár a bölcsész diploma rovására kapott pedagógiai felkészítést (lása a 111/1977-es rendelet). Így a bölcsész diploma vagy ugyanígy a matematikus diploma presztízse, a tartalma folytán mindig nagyobb volt, mint a tanáré.
  6. Általában a tanári, pedagógusi felkészítésnek lehetne egy olyan rendszere is, amely közös alapról indul, és a korosztályi kötődés következtében válik el a hallgató számára, hogy óvónő, tanító, általános iskolai vagy középiskolai tanár lesz. Az alapozó képzés mindenki számára lehet közös, a hallgatók egyéni érdeklődése és rátermettsége dönti el a pedagógiai hatás következtében, hogy melyik korosztályra szakosodik (a gyakorlóiskolai háttér és a tereptanári hálózat irányításával a különböző korosztály adott). A szakismereti felkészítés a bölcsész, természettudományi szakos alapokat követően válik szét, az általános iskolai szinten helyben folytatódva, a középiskolai bölcsész, illetve TTK irányában a szakmai felkészítés terepén a választott két szakon. Ez lehetne egyetemi szintű, helyesebben egyetemes pedagógusképzési rendszer. A másik lehetőség a középiskolai ágon a teljes értékű diploma utáni képzésben szerezhetne teljes értékű bölcsésztanári vagy természettudományi tanári kétszakos diplomát.
  7. Nem sikerült valódi alapszakokat kreálni, az alapképzésnek ugyanis valóban az alapokat és az önálló életvezetésre felkészítő, a munkavállalót elősegítő tartalmakat kellett volna közvetítenie. Ma teljességgel hiányzik az önálló életvezetésre való felkészítés (személyes és közösségi egyaránt), túlságosan elméleti, az élethelyzettől idegen, gyakorta az életkori korlátokkal sem számol. Ez utóbbira: alapképzésben ad olyan diplomát, amely érettebb, felnőtt élettapasztalattal is komoly felkészültséget és rátermettséget kíván (pszichológia, felnőttképzés, tanácsadás, szociális terület).
  8. Az aktuálpolitika betüremkedik a tananyagba: tudás alapú társadalom, EU-s ismeretek, minőségbiztosítás, esélyegyenlőség ál-követelménye.
  9. Az oktatáspolitika hiteltelen, a minőség, európaiság jelszava mögött pénzkivonás folyik, ez mozgatja a bolognai folyamatot, hiszen a finanszírozás fele a nem egyetemi szakokra megy.
  10. A pályázati rendszer burkolt támogatás a kivételezetteknek, hiányt termelőknek.
  11. A pénzkivonás leginkább felháborító formája a PPP program és a közbeszerzés kötelessége.
  12. Az integrációs lehetőséggel nem képes megbirkózni a MAB, amely részrehajló, fogalomzavarban van, lásd a közös képzést.
  13. Az egyetemi tanszabadságot és intézményi autonómiát sérti a jelenlegi kinevezési gyakorlat (egyetemi tanár, szakalapítási, szakindítási követelményrendszer).
  14. A PhD fokozat oktatói jogosultsága nincs összhangban a MAB kívánalmaival (akkreditált doktori iskolákban szerzett fokozat, ugyanakkor megkötések a diszciplináris oktatómunkában).
  15. Még mindig nem sikerült tisztázni az egyetemi autonómiát a fokozatok odaítélésében (lásd akadémiai doktor kontra PhD).
  16. Az egyébként helyes kredit- és egymásra épülő képzési rendszerben nem a pedagógiai szempont érvényesül, hanem a bürokratikus szempont (minden szintre külön felvételi, holott az intézmény pedagógiai munkája révén kellene történnie a pályairányításnak).
  17. A fejkvótás finanszírozás a minőség rovására megy, az intézmény működése létszámfüggő.
  18. Egyenetlen a finanszírozás: 200 eFt/fő hallgató számára ugyanannyiba kerül a PhD fokozatos oktató, mint 500 eFt/fő akkor is, ha a képzési infrastruktúra itt többe kerül.
  19. Nem a tömegesség, hanem a fenti kettő az oka a minőségromlásnak.
  20. A felsőoktatás pályaorientációs rendszere teljes mértékben hiányzik (lásd még a bürokratikus rendszer következményét).
  21. A gyakorlati képzés színtere gyakorta életidegen, nem valódi élethelyzet 8talán a pedagógia gyakorlat a kivétel).
  22. Megoldatlan a felvételi rendszer, amely sem a hallgató, sem az intézmény érdekét nem szolgálja, zsákbamacska.
  23. Hiányos a középiskolai általános iskola felkészültség, nem tisztázott, hogy ki fogja a pótlást elvégezni.
  24. A kétféle érettségi értelmezhetetlen.
  25. Alapvető értékrendszerbeli zavarodottság az egész területen: jogi kategóriák keverednek pedagógiaival, a filozófiai (értékrendszer) a társadalomtudományi fogalmakkal.
  26. A társadalomtudományok kiszolgálói a politikának, ez tükröződik az értelmiségi képzés szinte minden területén.

Prof. Dr. Barkó Endre, (2010)