Tartalomjegyzék:
I. Rajztechnikai alapismeretek
2. Érintő egyenes szerkesztése
3. Külső érintő egyenes szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz
4. Külső érintőkör szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz
5. Belső
érintőkör szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz
6. Ellipszis „szerkesztése”kosárgörbe módszerrel
7. Ellipszis „szerkesztése” paralelogramma módszerrel
1. Egyméretű (izometrikus) axonometria
2. Kétméretű (dimetrikus) axonometria
3. Frontális (kavalier) axonometria
2. A méretszám kiegészítő jelölései
3. Egyszerűsített méretmegadások
5. Vetületi ábrázolási egyszerűsítések
VI. Egyszerű testek síkmetszete és áthatása
1. A körgyűrű (tórusz), henger, kúp és gömb síkmetszetei
2. A kitérő tengelyű hengerek áthatása
4. Egymást merőlegesen metsző tengelyű hengerek áthatása
1. A metszet keletkezése, fogalma
4. Összecsavart orsó- és anyamenet
I.
Rajztechnikai alapismeretek
Célja szerint:
–
elvi rajz
–
tervrajz
–
kiviteli rajz
Tartalma szerint:
–
alkatrészrajz
–
összeállítási
rajz
–
jellegrajz
–
műszaki rajzlap
(DIPA)
–
csomagolópapír
–
pausz
–
fólia
Az A0-ás nagyságjelű rajzlap területe
–
valós méret: M
1:1
–
kicsinyítés: M
1:2, M 1:5, M 1:10, M 1:20, stb...
–
nagyítás: M 2:1,
M 5:1, M 10:1, M 20:1, stb…
6.
Szabványos
betűk és számok:
A szabványírás lehet álló vagy dőlt. Az álló betűk a vízszintes
alapvonalra merőlegesek, a dőlt betűk a vízszintessel 75°-os szöget zárnak be.
A betűarányok mindkét írásnál azonosak. Mindkettő lehet keskeny (A típusú),
illetve közepes szélességű (B típusú).
Adott: a és b
egyenes, R lekerekítési sugár. Az a
és b egyenestől R távolságra lévő egyenesek O metszéspontjából az a és b egyenesre húzott merőlegesek kijelölik az érintési pontokat (E1, E2). Az érintési pontok között berajzoljuk az R sugarú ívet.
2. Érintő
egyenes szerkesztése (Thalesz-kör):
Adott: R
sugarú kör és P pont 1. Az OP szakaszra felezőmerőlegest
állítunk, jelöljük az F pontot. 3. Az E és P ponton keresztül megrajzoljuk az érintő egyenest.
3. Külső
érintő egyenes szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz:
Adott: R
és r sugarú kör 1. R-r sugárral O pontból kört rajzolunk. 2. O1-O2 szakaszra felezőmerőlegest
állítunk, jelöljük az F pontot. 4. O1-A, O1-B egyenesekkel kijelöljük
az R sugarú körön az E1 és E2 érintési pontot. 5. O1-E1, ill. O1-E2 iránnyal O2
pontból párhuzamost húzunk, jelöljük az
r sugarú körön az E3 és E4 érintési pontokat. 6. O2-A iránnyal párhuzamosan
megrajzoljuk az e1 külső érintőt. 7. O2-B iránnyal párhuzamosan megrajzoljuk
az e2 külső érintőt.
4. Külső
érintőkör szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz:
Adott: O1 és O2 középponttal R1 és R2 sugarú kör
és a külső érintőkör R3 sugara. 2. O2 középpontból R2+R3 sugárral ívet rajzolunk,
jelöljük az O pontot.
5.
Belső érintőkör szerkesztése különböző
átmérőjű körökhöz:
Adott: O1 és O2 középponttal R1 és R2 sugarú kör,
és a belső érintőkör R3 sugara. 1. O1 pontból R3-R1 sugárral ívet rajzolunk. 2. O2 pontból R3+R2 sugárral ívet rajzolunk,
jelöljük az O pontot.
6. Ellipszis
„szerkesztése” kosárgörbe módszerrel:
Adott: AB
nagytengely, CD kistengely. 2. A-C
pontokon keresztül egyenest rajzolunk. 4. Az A-F szakaszra felezőmerőlegest
állítunk, jelöljük az O1 és O3 pontokat. 5. O1 és O3 pontot, ill. a felezőmerőlegest a tengelyeken tükrözzük. 6. O1-A
sugárral a kisebbik köríveket megrajzoljuk. 7. O3-C
sugárral a nagyobbik köríveket megrajzoljuk.
7. Ellipszis „szerkesztése” paralelogramma
módszerrel:
Adott: a paralelogramma hosszabb és rövidebb oldala,
és a dőlésszög (45°). A
paralelogramma megszerkesztése után húzzuk meg a csúcsokat
összekötő átlókat, és az oldalakkal párhuzamos középvonalakat. A C pontba szúrt körzővel félkört
rajzolunk és meghúzzuk a 45°- os egyeneseket. A
kapott E és F metszéspontokból párhuzamosokat húzunk a rövidebb oldalakkal.
A párhuzamosok az átlón kimetszik a
G, H, K, L
pontokat. A kapott pontokat, és a paralelogramma oldalfelezési pontjait (A, B, C, D)
szabadkézzel vagy görbevonalzóval összekötjük.
A vetület a tárgynak mérethűen (méretarányosan) szerkesztett és
merőleges vetítéssel származtatott képe. A vetület nézet vagy metszet lehet. A
nézet a tárgy felületén levő éleket és kontúrokat a láthatóságnak megfelelően
ábrázoló vetület. A vetületek képzésénél a nézési irány igen fontos. Egyetlen
vetület önmagában nem érzékelteti a test térbeli alakját. Lehetséges, hogy
teljesen különböző testeknek van teljesen azonos vetületük. Ilyen esetben a
többi vetületi kép megszerkesztése már elengedhetetlen, tehát általában
csak három vetületi képpel tudjuk a tárgyat egyértelműen meghatározni.
Fontos, hogy egy tárgyról csak annyi képet szerkesszünk meg, amennyi a
pontos ábrázoláshoz és a méretek megadásához szükséges és elegendő.
Vetület – nézet. Az egyszerű test képei:
Működés, funkció
Rajzi célszerűség (hogy
könnyű legyen megrajzolni)
Elölnézet melyik legyen: a
legnagyobb, vagy
a
legtöbb információt nyújtó, vagy
a
legjellemzőbb nézet
2. Elemzés térformák szerint:
Egy egyszerű testből
kiinduló, kivágásos módszer
Több egyszerű elemből, összerakásos módszer
A két módszer kombinálása
Éppen elegendő legyen a tárgy egyértelmű meghatározásához,
rekonstruálásához. (Van, amikor a 2 is sok és van, amikor a 6 is kevés.)
4. Párhuzamos és merőleges leképezés (EU és USA nézetrend)
5. Rajzolás:
Elhelyezés a rajzlapon -
méretarány. Folthatás, takarékosság
Tengelyvonal és/vagy
alapvonal
Vázlatkészítés. A fő vonalak
megrajzolása, átvetítések
Részletek, nem látható élek, szimmetriatengelyek, méretmegadás Kihúzás,
vonalfajták, vonalvastagság, felesleges vonalak
Ellenőrzés és javítások
1. Egyméretű
(izometrikus) axonometria:
Az egyméretű vagy izometrikus
axonometriában a tengelykereszt x, y és z
tengelyének egymással bezárt szöge 120°. A z tengely
függőleges, így az x és az y tengely a
vízszinteshez képest 30°-os szöget zár be. Az ábrázolni kívánt forma méreteit
mindhárom irányban teljes nagyságban, tetszőleges
hosszegységgel kell felmérni. Az egyméretű axonometria a tárgyat nagy rálátásban
mutatja, így a felső lapon levő részleteket lehet szemléltetően bemutatni.
A tengelyek azonos hajlásszöge, a valódi méretek felmérhetősége és a
praktikus vonalzóhasználat következtében gyors szerkesztést tesz lehetővé.
2. Kétméretű
(dimetrikus) axonometria:
A kétméretű vagy dimetrikus axonometriában a
z tengelyt megtartjuk függőlegesnek, a vízszintes tengelyirányokat pedig 1:8 és
7:8 arányú lejtéssel rajzoljuk meg. Így az x tengelyt 97°-ra, az y tengelyt
pedig 131°30'-re rajzoljuk a függőleges z tengelytől.
Az x és az tengelyekre a hosszméreteknek megfelelő méreteket, míg az y
tengely irányában csak a méret felét kell felmérni.
A tengelyrendszert szögmérő nélkül is meg lehet szerkeszteni,
tetszőleges hosszegység felvételével. A kétméretű axonometrikus
kép a valóságot legjobban megközelítő általános képet ad, de a tengelyek
kirajzolása megnehezíti a szerkesztést és a rajzi kivitelezést.
3. Frontális
(kavalier) axonometria:
A frontális vagy kavalier axonometriában a z
tengely függőleges helyzetű. Az x tengely a z tengelyre merőleges, és mindkét
tengelyre a méreteket valódi nagyságban rajzoljuk. Az y tengelyt a
vízszinteshez képest 45°-os lejtéssel rajzoljuk, és a méreteket 1:2 arányú
rövidüléssel mérjük fel. A frontális axonometria nagy előnye, hogy tengelyei
könnyebben megrajzolhatók, mint a kétméretű axonometria tengelyei. Az x-z síkban az elölnézeti kép torzulás nélkül rajzolható,
ami főleg az elölnézetben szereplő kör ábrázolását könnyíti meg.
A méreteket a méretmegadás elemeinek segítségével adjuk meg, a mértékegység
kiírása nélkül. Ha a mértékegység nem mm, akkor ki kell írni.
–
méretvonal
–
méretsegédvonal
–
méretvonal-határoló
elem (méretnyíl, méretvonal-határoló pont)
–
méretvonal
kiindulási - és végpontja
–
méretszám és
kiegészítő jel
–
mutatóvonal
A méretvonalakat, méretsegédvonalakat és a mutatóvonalakat folytonos
vékony vonallal kell rajzolni.
A méretvonalak ne keresztezzék egymást (kivétel az átmérők
méretvonalai).
Nem látható éltől (szaggatott vonaltól) méretvonal ne induljon!
A mérethatároló nyíl lehet nyitott vagy tömör. A nyíl szöge 20-30◦ -os legyen.
A mérethatároló nyilakat semmilyen vonal nem keresztezheti, a nyilak
mellett a vonalakat meg kell szakítani.
A mérethatároló nyilak kis távolságok méretezésekor helyettesíthetők
ponttal (amelynek átmérője kb.1mm).
Nem használható fel méretvonalként kontúr-, nézet-, közép-,
méretsegédvonal, és nem lehet méretvonal ezek folytatása sem!
Lemezvastagság jelölése (jele: x)
A vetületével megrajzolható lemeztárgyak vastagsági méretének
megadására használható, mutatóvonalon feltűntetve.
A mérethálózat felépítése tükrözze az alkatrész egyes felületeinek
fontosságát.
Sugár és átmérő megadások :
3. Egyszerűsített méretmegadások:
Megengedett a furatok egyszerűsített méretmegadása. Az első számcsoport
a furat átmérőjére, a második számcsoport a furat mélységére vonatkozik.
Ismétlődő alakzatokat ábrázolhatunk egyszerűsítve úgy, hogy minden
esetben meghatározzuk az alakzatok alakját, számát és kölcsönös helyzetét.
·
A magától
értődés elve
·
Egy méret
csak egyszer adható meg
·
Befoglaló
méretek
·
A
meghatározottság elve
·
A
bázisfelület kérdése
·
Mérhető
méret legyen
Azokat a méreteket, amelyek az ábrázolásból méretmegadás nélkül is
egyértelműen megállapíthatók, magától értődő méreteknek nevezzük. Ezeket a
méreteket csak akkor kell megadnunk, ha erre különleges okunk van (pl. tűréssel
kell ellátni az ilyen méretet).
Ilyen magától értődő méretek:
–
a merőlegesnek
rajzolt élek vagy felületek merőlegessége
–
a párhuzamosra
rajzolt élek, középvonalak párhuzamossága
–
a szabályos
hatszög képe
–
a középvonallal
felezett méretek félméretének egyenlősége
–
az átmenő
furatok jellege, ha a mélységük nem adott
–
az osztások
szögméretei, ha a rajzon az osztások megadott számából az egyértelműen
következik.
A mérethálózat felépítésekor tekintettel kell lenni az alkatrész vagy
szerkezet működésére és elkészítésének módjára, továbbá figyelembe kell venni a
gyártásközi és a végső ellenőrzés, valamint mérés módját is.
Az alkatrész rajzán annyi méretet kell és csak annyit szabad
megadni, amennyi az egyértelmű meghatározáshoz szükséges. Minden méret
lehetőleg csak egyszer, a legjellemzőbb vetületen szerepeljen.
A mérethálózatnak határozott rendszerben kell tartalmaznia azokat a
méreteket, amelyek a munkadarab meghatározásához szükségesek. A méretek
célszerű elosztása a rajzon nemcsak a rajz esztétikai értékét növeli, de
könnyíti a megértést is.
A bázisvonal lehet:
–
a működés
szempontjából fontos méret határvonala
–
a működés
szempontjából fontos szimmetriatengely
–
a főméret
valamelyik határoló vonala
–
egy adott
távolságra fekvő, a vetület kontúrjain kívül levő, de a szerkesztéshez vagy
gyártáshoz felhasznált pont, egyenes, sík is.
5. Vetületi ábrázolási
egyszerűsítések:
–
Segédvetület:
Ha a tárgyfelület része nem párhuzamos a vetítősíkkal, akkor olyan
vetítési segédsíkon ábrázolható, amely az ábrázolandó felület jellemző
vonalával (pl. a tengelyvonallal) párhuzamos.
–
Szimmetrikus tárgy:
Megengedett a szimmetrikus tárgynak csak a felét vagy a negyedét
megrajzolni, de a tengelyvonalon két párhuzamos, vékony vonallal ezt jelölni
kell.
–
Kiemelt részlet:
A vetület egy részének különállóan kinagyított képe a tárgy alakjának,
méretének pontosítására, bemutatására. A kiemelt részletet a következő ábra
szerint kell megrajzolni és betűvel jelölni. A kiemelt részlet különbözhet a
vetület fajtája szerint (pl. lehet metszet, ill. nézet).
–
Sík felületet kiemelő átló:
Ha a rajzon a tárgy sík felületeinek kiemelése szükséges, akkor a
következő ábra szerint jelöljük.
–
Szélső állás jelölése:
Mozgó alkatrész szélső állását vékony kétpont-vonallal
ábrázoljuk. A mozgó alkatrésznek csak a körvonalát kell megrajzolni.
–
Törés (hosszú tárgyak):
Hosszú tárgyak ábrázolásakor az ábráról következtethető rész elhagyható.
Ezt töréssel valósítjuk meg. A törés vonala vékony, vonalzóval vagy
szabadkézzel húzott vonal.
–
Ismétlődő elemek:
A tárgy egyenletesen ismétlődő elemeit a tárgy elején és végén kell
kirajzolni, a többit egyszerűsítve ábrázoljuk. A jobboldali ábra az ismétlődő
elemek számát tünteti fel.
–
Kiterítés:
Kiterített nézetben ábrázolható a görbe
vagy a hajlított tárgy. A kiterítés jelében a kör átmérője legalább
VI. Egyszerű
testek síkmetszete és áthatása
–
körgyűrű:
Síkmetszeteivel ott találkozunk, ahol
legömbölyített éleket vág el egy sík. A tengelytől távolodó, de vele párhuzamos
sík rendre: külső vonalait tekintve „stadion” alakú, nyolcas, piskóta és végül
ellipszisszerű vonalban metszi a gyűrűt.
–
henger:
A henger síkmetszete kör, ellipszis,
téglalap és ezek kombinációja
–
gömb:
A gömb minden síkmetszete kör.
Öntvények, hajlított alkatrészek, stb.
felületei általában nem élesen, hanem henger vagy körgyűrű felülettel
gömbölyítve csatlakoznak egymáshoz. E felületek találkozási vonalát vékony
folytonos vonallal un. tagoló vonallal jelöljük. Tagoló vonalat nem rajzolunk
teljesen a kontúrig. Helyét a csatlakozó felületek érintői adják meg.
4.
Egymást merőlegesen metsző tengelyű hengerek áthatása:
Különböző átmérőjű Egyenlő átmérőjű
A munkadarabok általában furatokkal,
üregekkel ellátott csonkolt formák. A furatok, üregek kívülről nem látható
éleit és kontúrjait a nézeti rajzban szaggatott vonalakkal rajzoljuk. Ha a
belső üregek egyszerűek, akkor ez az ábrázolás kielégítő. Bonyolultabb,
tagozottabb üregű testek esetében azonban a sok szaggatott vonal az ábrát
áttekinthetetlenné teszi, ami által nem teljesül az ábrázolás alapvető
követelménye, az egyértelműség. Áttekinthetőbb, világosabb ábrát kapunk, ha a
munkadarabot metszetben ábrázoljuk.
A metszeti ábrázolás lényege: a testet
gondolatban egy vagy több síkkal elmetsszük, a hozzánk közelebb eső részt
eltávolítjuk, és a megmaradó részről a vetületi ábrázolás szabályai szerint
„nézetet” készítünk. A metszősík mögött lévő éleket és nézetvonalakat minden
esetben meg kell rajzolni, vastag folytonos vonallal!
Azokat a felületeket, amelyeket a metszősík
átszel, a rajzon vonalkázással érzékeltetjük. A vonalkázást általában 45◦-os szögben jobbra vagy balra dőlő vékony folytonos
vonalakkal végezzük. A vonalkázás sűrűségét úgy kell megválasztani, hogy az
elmetszett résznek összefüggő jellege legyen. Nagyobb felületeket ritkábban,
kisebbeket sűrűbben vonalkázunk (általában 1,5-
A metszősíknak azon a képsíkon jelentkező
vetületét, amelyre merőleges, a metszősík nyomvonalának nevezzük. A nyomvonalat
a végződéseknél és az irányváltásoknál vastag vonalszakasszal jelöljük. A vastag
vonalszakasz ne metssze az ábra kontúrvonalát, és lehetőleg azon kívül
helyezkedjen el. A nyomvonal vastag vége elhagyható, ha a metszet
szimmetriasíkban készült.
A vetítés irányát a vastag vonalszakaszra merőlegesen
rajzolt nyíllal tüntetjük fel, ahol a nyíl szára vékony vonal és kétszerese a
méretnyílnak. A nyilakat úgy kell elhelyezni, hogy a vastagított vonalszakasz
kb. 2mm- rel túlnyúljon a nyíl hegyén. A nyíl
elhagyható, ha a metszet a vetítési iránynak megfelelő helyre kerül. A
nyomvonalszakasz végein a vetítés irányát jelölő nyilak szára mellé esetenként
(a nyíl irányától függetlenül) mindig alulról olvashatóan egy-egy azonos betűt
írunk és a metszet rajza felett ugyanazokat a betűket kötőjellel összekapcsolva
helyezzük el feliratként. Ez a vetületazonosító jel elhagyható, ha csak egy
metszet van, vagy a metszési helyek egyértelműek.
A. egyszerű metszet (egy metszősík van):
–
Teljes metszet:
–
Félnézet-félmetszet:
Szimmetrikus alkatrészeknek általában csak
a felét rajzoljuk meg metszetben. Leggyakrabban alkalmazott formája a félnézet-félmetszet, amelynél lehetőség van az alkatrész
külső és belső tagoltságának egyetlen vetületen való ábrázolására.
–
Részmetszet (kitörés):
A kitörés a vetület egy kisebb részletére
(pl. furat) kiterjedő metszet. A kitörésben megadott részmetszetet folytonos
vékony szabadkézi törésvonallal vagy folytonos vékony egyenes törésvonallal
kell határolni. A kitörés határa nem lehet él vagy kontúrvonal, szaggatott
vonal, tagoló illetve áthatási vonal.
B. Összetett metszet:
–
Lépcsősmetszet:
Két vagy több párhuzamos metszősíkkal
képzett részmetszetből összetett metszet. A metszet nyomvonala szakadásos, a
párhuzamos szakaszok végét, illetve a törést megvastagított vonallal
jelöljük.
–
Befordított
metszet:
Két vagy több egymáshoz szögben csatlakozó
metszősíkú részmetszetből összetett metszet. Az ábrázolásnál a metszősíkok metszésvonalát
tulajdonképpen forgástengelynek tekintjük, amely körül az egyes részmetszeteket
közös
–
valamelyik képsíkkal párhuzamos – síkba forgatva egyesítjük. Egy munkadarab
metszeti vetületének megrajzolásakor a ferde metszősík mögött látható nézetelemeket
a metszősíkra merőlegesen rávetítjük, ezután forgatjuk a közös síkba, és
rajzoljuk meg a metszeti vetületét.
–
Befordított
lépcsős metszet:
A befordított lépcsős metszet párhuzamos és
egymással szöget bezáró metszősíkokkal képzett részmetszetekből összetett
metszet. Vagyis olyan részmetszeteket egyesítünk, amelyek metszősíkjai –
meghosszabbítva – átmennek a forgástengelyen, de a részmetszetek elválasztó
vonala nem a forgástengely. A metszősíkok nyomvonalát mindig jelöljük és
„metszet” felirattal látjuk el.
C. Szelvény:
Ha a tárgy alakjának meghatározásához a
metszősík mögötti részek nézetének feltüntetése nem okvetlenül szükséges és
megrajzolása is nehézséget vagy feleslegesen sok munkát okoz, akkor vetület
helyett csak a képsíkba befordított, bevonalkázott szelvény megrajzolására
szorítkozunk.
–
Kontúrvonalon
belül (vékony folytonos vonallal határoljuk, vonalkázzuk):
–
Kontúrvonalon
kívül (vastag vonallal határoljuk):
4. Metszetrajzolási szabályok:
–
Csatlakozó
alkatrészek:
A csatlakozó alkatrészeket különböző irányú
vonalkázással kell megkülönböztetni. Ha az irány megválasztásával nem lehet a
részek különállóságát eléggé szemléltetni, akkor különböző sűrűségű, vagy
egymáshoz képest eltolt vonalkázást kell alkalmazni. Az olyan keskeny metszett
felületeket, amelyeken a vonalkázás már nem alkalmazható, teljesen
befeketítjük.
–
Vékony lemezek
metszve:
2-3 mm-nél vékonyabb lemezek metszett
felületeit kiemelt vonallal rajzoljuk, és a lemezeket egymástól vonalvastagságnyira
széthúzva ábrázoljuk.
–
Nem metszhető:
a) Egyszerű tömör tárgyak, részletek (pl.
golyóscsapágy golyója)
b) Hosszabbik tengelye mentén olyan tárgy, melynek
egyik kiterjedése lényegesen nagyobb, mint a másik (Pl. bordák, küllők,
szegecsek, csapok, szegek, csapszegek, csavarorsók hosszában).
c) Az a tárgy, melynek metszete nem „mond”
többet, mint a nézete.
Csavarmenet keletkezik, ha egy pl.
háromszög szelvényű képlékeny rudat
hengerpalástra hajlítunk úgy, hogy a
menetek közvetlenül egymás mellé kerülnek.
Egy azonos alkotón a szomszédos
menetcsúcsok távolsága a menetemelkedés (P).
Gyakorlatban a csavarmenetet esztergálással, menetmetszéssel
(menet-fúrással), vagy menethengerléssel (menetmángorlással) állítják elő.
Az anyag külső felületére, vagyis orsóra
készített csavarmenet az orsómenet, és
belső felületre, vagyis furatba készített
csavarmenet az anyamenet. Csavarorsó és
csavaranya két összetartozó elempár, a leggyakrabban használt oldható gépelemek
közé tartoznak.
Attól függően, hogy milyen alakú a menet
szelvénye, megkülönböztetünk éles-,
lapos-, trapéz-, fűrész- és zsinórmenetet.
Általában a csavarmeneteket kötő- és
mozgatócsavarokként használják. A
kötőcsavarok általában élesmenetűek, mivel az
orsó és az anya egymásra feszítése
következtében a csavarfelületeken keletkező
súrlódás a mozgást megakadályozza. A
mozgatócsavarok lapos- trapéz- vagy
fűrészmenetűek. Zsinórmenetet általában elzárószelepeken használunk.
A mozgatócsavarokra jellemző, hogy a
csavaranya rögzített, és a csavarorsó az
elfordulással egyidőben
tengelyirányú mozgást is végez.
Amennyiben a menetek tengely irányból nézve
jobbra emelkednek jobbmenetű,
ellenkező esetben balmenetű csavarról
beszélünk. Ha a körülvitt (felcsavart) síkidomot
egyszeri körüljárással kétszeres
menetemelkedéssel emeljük, és a megnövekedett
hézagba még egy menetet helyezünk, akkor
kapjuk a kétbekezdésű csavart.
Hasonlóan származtathatunk kettőnél több
bekezdésű csavart is.
A menet külső átmérőjének (d) vonalát és a hasznos
menthossz végét jelölő vonal folytonos vastag, a magvonal átmérőjének (d)
vonala folytonos vékony vonal.
A menetes orsó tengelyre merőleges nézetén
az orsó külső kontúrja folytonos vastagvonalú kör, a magvonal folytonos vékony
vonalát kb. a kör 3/4 részén rajzoljuk
meg
(a bal felső rész kihagyásával). A menet jelképes vékony folytonos vonala nem
kezdődhet és nem végződhet a tengelyvonalakon.
A menetes furat magátmérőjének vonala
folytonos vastag vonal, a külső átmérőjének megfelelő vonalakat pedig folytonos
vékony vonallal rajzoljuk. Metszeti rajzokon a vonalkázás a magátmérő vonaláig
terjed, vagyis átmegy a menet jelkép külső vékony vonalain. A tengelyirányú
vetületen a magátmérő vonala folytonos vastag vonal, a külső
(=nagyobbik) átmérő vonala pedig folytonos
vékony körív, 1/4 körív kihagyással.
Menetmetszővel vagy menetfúróval készített
menet végén a menetmélység
fokozatosan csökken, ezért a vágott menet
teljes hosszában nem használható.
A felhasználható - teljes profilú -
menethosszt hasznos menethossznak nevezzük,
a nem használható rész a menetkifutás.
4. Összecsavart orsó és anyamenet:
A becsavarási hosszban az orsómenet
mindig elfedi az anyamenetet, ezért az orsón a külső vonal a vastag, az anyán
pedig a belső, a vékony vonalakat pedig ezzel ellentétesen rajzoljuk (az orsón a magátmérő vonala, az anyán a
menet külső átmérőjének vonala lesz vékony).
A furat metszetét a becsavart orsónál az
orsó kontúrvonaláig vonalkázzuk, egyébként
a metszetábra a menet magátmérőjéig tart.
A fogaskerék legjelentősebb mérete az
osztókör (gördülőkör), ettől kifelé, a fog végén
van a fejkör, illetve befelé a lábkör. A
fogmagasság osztókör fölötti része a fejmagasság, illetve alatti része a lábmélység.
Egy fog és fogárok osztókörön mért íves távolsága az osztás.
A fejkör vonala metszetben és
nézetben egyaránt folytonos vastag vonal
(ez egyben a fogaskerék kontúrvonala is);
az osztókör (gördülőkör) vonala metszetben és nézetben egyaránt vékony pontvonal;
a lábkör vonala metszetben folytonos vastag vonal, nézetben pedig nem
rajzoljuk meg.
A gépek forgó alkatrészei sikló- vagy
gördülő csapágyazással kapcsolódnak a
gép álló részéhez. Siklócsapágyazásnál a tengely
és a csapágypersely felülete olaj film
segítségével csúszik egymáson. Gördülőcsapágyazás esetén a tengely és az állórész
közé szerelt - legtöbbször külső és belső
gyűrűben zárt egységet képező - gördülőtestek elfordulhatnak, és ezáltal a
tengely számára könnyű fogást tesznek lehetővé.
A siklócsapágyak ábrázolására az
általános műszaki rajzi szabályok vonatkoznak.
A csapágyperselyek lehetnek peremesek és
perem nélküliek, méreteiket szabványok írják elő, ábrázolásuk metszetben
történik.
A bonyolultabb gördülőcsapágy
részletes ábrázolása felesleges, mivel minden mérete szabványban meghatározott.
Ábrázolása lehet egyszerűsített, egyezményes és jelképes.
Az egyszerűsített ábrázolásnál a
gördülőcsapágyat mérethelyesen, de a
valóságos kialakításához képest
egyszerűbben rajzoljuk.
Nézetben a külső és belső gyűrűt folytonos
vastag vonallal ábrázoljuk és egy gördülőtestet megrajzolunk. A metszeti rajzon
elhagyjuk a golyókosarat, a tömítő és porvédőlemezt,
lekerekítéseket, éltompításokat, azonban a külső és
belső gyűrűt vonalkázással látjuk el. Az egyezményes ábrázolás feltétele az,
hogy a csapágyat a rajz darabjegyzékében egyértelműen meghatározzuk. Ekkor a
kontúrvonalát mérethelyesen megrajzoljuk, a kontúron belül pedig folytonos
vékony vonallal átlókat húzunk.
Hátránya, hogy ez az ábrázolás semmiféle
utalást nem ad a csapágy felépítésére.
A rajzi gyakorlatban legtöbbször a jelképes
ábrázolást használjuk, amelynél a
mérethelyesen rajzolt külső, illetve belső
gördülőcsapágy-átmérő
(ez megegyezik a csapágyház, illetve a
tengely átmérőjével) közé a csapágy jellegének megfelelő rajzjelet illesztünk.
A legáltalánosabban alkalmazott rugó a
hengeres csavarrugó, amely lehet húzó
vagy nyomó kialakítású. A húzó csavarrugó menetei
terheletlen (nyugalmi) állapotban
összeérnek, végeit a kapcsolódás igényének
megfelelő formájúra alakítják ki.
A nyomó csavarrugó terhelése a rugó
összenyomására irányul, két végüket beépítéssel
(kívül vagy belül) megvezetik.
A részletes ábrázolásnál - egyszerűsítést
is alkalmazva - a következők szerint járunk el:
– a csavarrugó menetének (a valóságban nem
egyenes!) kontúrvonalát egyenes vonallal rajzoljuk
– a
huzal görbülését követő középvonalat nem rajzoljuk meg
– a
rugók középvonalát és a rugómenetek középvonalát vékony pont-vonallal rajzoljuk
– a
rugók menetemelkedését mérethelyesen rajzoljuk
– a metszetben való ábrázoláskor a kapcsolódó
szelvényeket fél menetosztással eltolva rajzoljuk
– a metszeti szelvényeket vonalkázzuk, a
– ha a menetek száma több mint négy, akkor
elegendő a csatlakozó menetvégek megrajzolása és a középső rész elhagyása
– a
rugók végződéseit a valóságnak megfelelően rajzoljuk.
(Jelképes ábrázoláskor a rugót jelképező
vonalat folytonos vastag vonallal rajzoljuk,
szükség esetén nyílban végződő
mutatóvonalon adjuk meg a rugó szelvényét.
Kúpos húzó vagy nyomórugó ábrázolása megegyezik
a hengeres csavarrugó ábrázolási szabályaival).
A lánchajtás láncát, vagy a fogazott
szíjhajtás szíját vékony pont-vonallal kell ábrázolni.