Műszaki Ábrázolás

A szabványírás lehet álló vagy dőlt. Az álló betűk a vízszintes alapvonalra merőlegesek, a dőlt betűk a vízszintessel 75°-os szöget zárnak be. A betűarányok mindkét írásnál azonosak. Mindkettő lehet keskeny (A típusú), illetve közepes szélességű (B típusú).

II. Alapszerkesztések:

1. Lekerekítés:

Adott: a és b egyenes, R lekerekítési sugár.

Az a és b egyenestől R távolságra lévő egyenesek O metszéspontjából az a és b egyenesre húzott merőlegesek kijelölik az érintési pontokat (E1, E2).

Az érintési pontok között berajzoljuk az R sugarú ívet.

2. Érintő egyenes szerkesztése (Thalesz-kör):

Adott: R sugarú kör és P pont

1. Az OP szakaszra felezőmerőlegest állítunk, jelöljük az F pontot.

2. F pontból OF sugárral körívet rajzolunk, jelöljük az E pontot.

3. Az E és P ponton keresztül megrajzoljuk az érintő egyenest.

3. Külső érintő egyenes szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz:

Adott: R és r sugarú kör

1. R-r sugárral O pontból kört rajzolunk.

2. O1-O2 szakaszra felezőmerőlegest állítunk, jelöljük az F pontot.

3. F pontból O1-F sugárral kört rajzolunk, jelöljük az A és B pontot.

4. O1-A, O1-B egyenesekkel kijelöljük az R sugarú körön az E1 és E2 érintési pontot.

5. O1-E1, ill. O1-E2 iránnyal O2 pontból párhuzamost húzunk, jelöljük az r sugarú körön az E3 és E4 érintési pontokat.

6. O2-A iránnyal párhuzamosan megrajzoljuk az e1 külső érintőt.

7. O2-B iránnyal párhuzamosan megrajzoljuk az e2 külső érintőt.

4. Külső érintőkör szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz:

Adott: O1 és O2 középponttal R1 és R2 sugarú kör és a külső érintőkör R3 sugara.

1. A O1 középpontból R1+R3 sugárral ívet rajzolunk.

2. O2 középpontból R2+R3 sugárral ívet rajzolunk, jelöljük az O pontot.

5. Belső érintőkör szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz:

Adott: O1 és O2 középponttal R1 és R2 sugarú kör, és a belső érintőkör R3 sugara.

1. O1 pontból R3-R1 sugárral ívet rajzolunk.

2. O2 pontból R3+R2 sugárral ívet rajzolunk, jelöljük az O pontot.

6. Ellipszis „szerkesztése” kosárgörbe módszerrel:

Adott: AB nagytengely, CD kistengely.

1. A O pontból O-A sugárral körívet rajzolunk, a kistengelyen E pontot jelöljük.

2. A-C pontokon keresztül egyenest rajzolunk.

3. C pontból C-E sugárral körívet rajzolunk, A-C egyenesen F pontot jelöljük.

4. Az A-F szakaszra felezőmerőlegest állítunk, jelöljük az O1 és O3 pontokat.

5. O1 és O3 pontot, ill. a felezőmerőlegest a tengelyeken tükrözzük.

6. O1-A sugárral a kisebbik köríveket megrajzoljuk.

7. O3-C sugárral a nagyobbik köríveket megrajzoljuk.

7. Ellipszis „szerkesztése” paralelogramma módszerrel:

Adott: a paralelogramma hosszabb és rövidebb oldala, és a dőlésszög (45°). A paralelogramma megszerkesztése után húzzuk meg a csúcsokat összekötő átlókat, és az oldalakkal párhuzamos középvonalakat. A C pontba szúrt körzővel félkört rajzolunk és meghúzzuk a 45°- os egyeneseket. A kapott E és F metszéspontokból párhuzamosokat húzunk a rövidebb oldalakkal.

A párhuzamosok az átlón kimetszik a

G, H, K, L pontokat. A kapott pontokat, és a paralelogramma oldalfelezési pontjait

(A, B, C, D) szabadkézzel vagy görbevonalzóval összekötjük.

III. Vetületi ábrázolás:

A vetület a tárgynak mérethűen (méretarányosan) szerkesztett és merőleges vetítéssel származtatott képe. A vetület nézet vagy metszet lehet. A nézet a tárgy felületén levő éleket és kontúrokat a láthatóságnak megfelelően ábrázoló vetület. A vetületek képzésénél a nézési irány igen fontos. Egyetlen vetület önmagában nem érzékelteti a test térbeli alakját. Lehetséges, hogy teljesen különböző testeknek van teljesen azonos vetületük. Ilyen esetben a többi vetületi kép megszerkesztése már elengedhetetlen, tehát általában csak három vetületi képpel tudjuk a tárgyat egyértelműen meghatározni.

Fontos, hogy egy tárgyról csak annyi képet szerkesszünk meg, amennyi a pontos ábrázoláshoz és a méretek megadásához szükséges és elegendő.

Vetület – nézet. Az egyszerű test képei:

1. A tárgy elhelyezése a képsík-rendszerben. Szempontok:

Működés, funkció

Rajzi célszerűség (hogy könnyű legyen megrajzolni)

Elölnézet melyik legyen: a legnagyobb, vagy

a legtöbb információt nyújtó, vagy

a legjellemzőbb nézet

2. Elemzés térformák szerint:

Egy egyszerű testből kiinduló, kivágásos módszer

Több egyszerű elemből, összerakásos módszer

A két módszer kombinálása

3. A nézetek száma és fajtái:

Éppen elegendő legyen a tárgy egyértelmű meghatározásához, rekonstruálásához. (Van, amikor a 2 is sok és van, amikor a 6 is kevés.)

4. Párhuzamos és merőleges leképezés (EU és USA nézetrend)

5. Rajzolás:

Elhelyezés a rajzlapon - méretarány. Folthatás, takarékosság

Tengelyvonal és/vagy alapvonal

Vázlatkészítés. A fő vonalak megrajzolása, átvetítések

Részletek, nem látható élek, szimmetriatengelyek, méretmegadás Kihúzás, vonalfajták, vonalvastagság, felesleges vonalak

Ellenőrzés és javítások

IV. Axonometria:

1. Egyméretű (izometrikus) axonometria:

Az egyméretű vagy izometrikus axonometriában

a tengelykereszt x, y és z tengelyének egymással

bezárt szöge 120°. A z tengely függőleges, így

az x és az y tengely a vízszinteshez képest 30°-os szöget zár be. Az ábrázolni kívánt forma méreteit mindhárom irányban teljes nagyságban, tetszőleges hosszegységgel kell felmérni.

Az egyméretű axonometria a tárgyat nagy rálátásban mutatja, így a felső lapon levő részleteket lehet szemléltetően bemutatni. A tengelyek azonos hajlásszöge, a valódi méretek felmérhetősége és a praktikus vonalzóhasználat következtében gyors szerkesztést tesz lehetővé.

2. Kétméretű (dimetrikus) axonometria:

A kétméretű vagy dimetrikus axonometriában a z tengelyt megtartjuk függőlegesnek, a vízszintes tengelyirányokat pedig 1:8 és 7:8 arányú lejtéssel rajzoljuk meg. Így az x tengelyt 97°-ra, az y tengelyt pedig 131°30'-re rajzoljuk a függőleges z tengelytől.

Az x és az tengelyekre a hosszméreteknek megfelelő méreteket, míg az y tengely irányában csak a méret felét kell felmérni.

A tengelyrendszert szögmérő nélkül is meg lehet szerkeszteni, tetszőleges hosszegység felvételével. A kétméretű axonometrikus kép a valóságot legjobban megközelítő általános képet ad, de a tengelyek kirajzolása megnehezíti a szerkesztést és a rajzi kivitelezést.

3. Frontális (kavalier) axonometria:

A frontális vagy kavalier axonometriában a z tengely függőleges helyzetű. Az x tengely a z tengelyre merőleges, és mindkét tengelyre a méreteket valódi nagyságban rajzoljuk. Az y tengelyt a vízszinteshez képest 45°-os lejtéssel rajzoljuk, és a méreteket 1:2 arányú rövidüléssel mérjük fel. A frontális axonometria nagy előnye, hogy tengelyei könnyebben megrajzolhatók, mint a kétméretű axonometria tengelyei. Az x-z síkban az elölnézeti kép torzulás nélkül rajzolható, ami főleg az elölnézetben szereplő kör ábrázolását könnyíti meg.

V. Méretmegadás

A méreteket a méretmegadás elemeinek segítségével adjuk meg, a mértékegység kiírása nélkül. Ha a mértékegység nem mm, akkor ki kell írni.

1. A méretmegadás elemei:

– méretvonal

– méretsegédvonal

– méretvonal-határoló elem (méretnyíl, méretvonal-határoló pont)

– méretvonal kiindulási - és végpontja

– méretszám és kiegészítő jel

– mutatóvonal

A méretvonalakat, méretsegédvonalakat és a mutatóvonalakat folytonos vékony vonallal kell rajzolni.

A méretvonalak ne keresztezzék egymást (kivétel az átmérők méretvonalai).

Nem látható éltől (szaggatott vonaltól) méretvonal ne induljon!

A mérethatároló nyíl lehet nyitott vagy tömör. A nyíl szöge 20-30^◦ -os legyen.

A mérethatároló nyilakat semmilyen vonal nem keresztezheti, a nyilak mellett a vonalakat meg kell szakítani.

A mérethatároló nyilak kis távolságok méretezésekor helyettesíthetők ponttal (amelynek átmérője kb.1mm).

Szövegdoboz: A méretszámokat a méretvonal fölött
kb. 1 mm-re kell felírni. A számok legkisebb magassága 3 mm lehet. Kis méretek megadhatók a méretvonal alatt vagy mutatóvonalon is. A méretszámokat alulról vagy jobbról olvashatóan írjuk.
Az ábrán bevonalkázott rész tilos mező!
A méretszámokat itt kivetítéssel, mutatóvonalon adjuk meg.
A szögméreteket fokban, percben és másodpercben kell megadni.

Nem használható fel méretvonalként kontúr-, nézet-, közép-, méretsegédvonal, és nem lehet méretvonal ezek folytatása sem!

2. A méretszám kiegészítő jelölései:

Lemezvastagság jelölése (jele: x)

A vetületével megrajzolható lemeztárgyak vastagsági méretének megadására használható, mutatóvonalon feltűntetve.

A mérethálózat felépítése tükrözze az alkatrész egyes felületeinek fontosságát.

Sugár és átmérő megadások :

3. Egyszerűsített méretmegadások:

Megengedett a furatok egyszerűsített méretmegadása. Az első számcsoport a furat átmérőjére, a második számcsoport a furat mélységére vonatkozik.

Ismétlődő alakzatokat ábrázolhatunk egyszerűsítve úgy, hogy minden esetben meghatározzuk az alakzatok alakját, számát és kölcsönös helyzetét.

4. Méretmegadási alapelvek:

· A magától értődés elve

· Egy méret csak egyszer adható meg

· Befoglaló méretek

· A meghatározottság elve

· A bázisfelület kérdése

· Mérhető méret legyen

Azokat a méreteket, amelyek az ábrázolásból méretmegadás nélkül is egyértelműen megállapíthatók, magától értődő méreteknek nevezzük. Ezeket a méreteket csak akkor kell megadnunk, ha erre különleges okunk van (pl. tűréssel kell ellátni az ilyen méretet).

Ilyen magától értődő méretek:

– a merőlegesnek rajzolt élek vagy felületek merőlegessége

– a párhuzamosra rajzolt élek, középvonalak párhuzamossága

– a szabályos hatszög képe

– a középvonallal felezett méretek félméretének egyenlősége

– az átmenő furatok jellege, ha a mélységük nem adott

– az osztások szögméretei, ha a rajzon az osztások megadott számából az egyértelműen következik.

A mérethálózat felépítésekor tekintettel kell lenni az alkatrész vagy szerkezet működésére és elkészítésének módjára, továbbá figyelembe kell venni a gyártásközi és a végső ellenőrzés, valamint mérés módját is.

Az alkatrész rajzán annyi méretet kell és csak annyit szabad megadni, amennyi az egyértelmű meghatározáshoz szükséges. Minden méret lehetőleg csak egyszer, a legjellemzőbb vetületen szerepeljen.

A mérethálózatnak határozott rendszerben kell tartalmaznia azokat a méreteket, amelyek a munkadarab meghatározásához szükségesek. A méretek célszerű elosztása a rajzon nemcsak a rajz esztétikai értékét növeli, de könnyíti a megértést is.

A bázisvonal lehet:

– a működés szempontjából fontos méret határvonala

– a működés szempontjából fontos szimmetriatengely

– a főméret valamelyik határoló vonala

– egy adott távolságra fekvő, a vetület kontúrjain kívül levő, de a szerkesztéshez vagy gyártáshoz felhasznált pont, egyenes, sík is.

5. Vetületi ábrázolási egyszerűsítések:

– Segédvetület:

Ha a tárgyfelület része nem párhuzamos a vetítősíkkal, akkor olyan vetítési segédsíkon ábrázolható, amely az ábrázolandó felület jellemző vonalával (pl. a tengelyvonallal) párhuzamos.

– Szimmetrikus tárgy:

Megengedett a szimmetrikus tárgynak csak a felét vagy a negyedét megrajzolni, de a tengelyvonalon két párhuzamos, vékony vonallal ezt jelölni kell.

– Kiemelt részlet:

A vetület egy részének különállóan kinagyított képe a tárgy alakjának, méretének pontosítására, bemutatására. A kiemelt részletet a következő ábra szerint kell megrajzolni és betűvel jelölni. A kiemelt részlet különbözhet a vetület fajtája szerint (pl. lehet metszet, ill. nézet).

– Sík felületet kiemelő átló:

Ha a rajzon a tárgy sík felületeinek kiemelése szükséges, akkor a következő ábra szerint jelöljük.

– Szélső állás jelölése:

Mozgó alkatrész szélső állását vékony kétpont-vonallal ábrázoljuk. A mozgó alkatrésznek csak a körvonalát kell megrajzolni.

– Törés (hosszú tárgyak):

Hosszú tárgyak ábrázolásakor az ábráról következtethető rész elhagyható. Ezt töréssel valósítjuk meg. A törés vonala vékony, vonalzóval vagy szabadkézzel húzott vonal.

– Ismétlődő elemek:

A tárgy egyenletesen ismétlődő elemeit a tárgy elején és végén kell kirajzolni, a többit egyszerűsítve ábrázoljuk. A jobboldali ábra az ismétlődő elemek számát tünteti fel.

– Kiterítés:

Kiterített nézetben ábrázolható a görbe vagy a hajlított tárgy. A kiterítés jelében a kör átmérője legalább 6 mm legyen :

VI. Egyszerű testek síkmetszete és áthatása

1. A körgyűrű (tórusz), henger, kúp és gömb síkmetszetei:

– körgyűrű:

Síkmetszeteivel ott találkozunk, ahol legömbölyített éleket vág el egy sík. A tengelytől távolodó, de vele párhuzamos sík rendre: külső vonalait tekintve „stadion” alakú, nyolcas, piskóta és végül ellipszisszerű vonalban metszi a gyűrűt.

– henger:

A henger síkmetszete kör, ellipszis, téglalap és ezek kombinációja

– gömb:

A gömb minden síkmetszete kör.

2. A kitérő tengelyű hengerek áthatása:

3. Tagoló vonal:

Öntvények, hajlított alkatrészek, stb. felületei általában nem élesen, hanem henger vagy körgyűrű felülettel gömbölyítve csatlakoznak egymáshoz. E felületek találkozási vonalát vékony folytonos vonallal un. tagoló vonallal jelöljük. Tagoló vonalat nem rajzolunk teljesen a kontúrig. Helyét a csatlakozó felületek érintői adják meg.

4. Egymást merőlegesen metsző tengelyű hengerek áthatása:

Különböző átmérőjű Egyenlő átmérőjű

VII. Metszeti ábrázolás

1. A metszet keletkezése, fogalma:

A munkadarabok általában furatokkal, üregekkel ellátott csonkolt formák. A furatok, üregek kívülről nem látható éleit és kontúrjait a nézeti rajzban szaggatott vonalakkal rajzoljuk. Ha a belső üregek egyszerűek, akkor ez az ábrázolás kielégítő. Bonyolultabb, tagozottabb üregű testek esetében azonban a sok szaggatott vonal az ábrát áttekinthetetlenné teszi, ami által nem teljesül az ábrázolás alapvető követelménye, az egyértelműség. Áttekinthetőbb, világosabb ábrát kapunk, ha a munkadarabot metszetben ábrázoljuk.

A metszeti ábrázolás lényege: a testet gondolatban egy vagy több síkkal elmetsszük, a hozzánk közelebb eső részt eltávolítjuk, és a megmaradó részről a vetületi ábrázolás szabályai szerint „nézetet” készítünk. A metszősík mögött lévő éleket és nézetvonalakat minden esetben meg kell rajzolni, vastag folytonos vonallal!

Azokat a felületeket, amelyeket a metszősík átszel, a rajzon vonalkázással érzékeltetjük. A vonalkázást általában 45^◦-os szögben jobbra vagy balra dőlő vékony folytonos vonalakkal végezzük. A vonalkázás sűrűségét úgy kell megválasztani, hogy az elmetszett résznek összefüggő jellege legyen. Nagyobb felületeket ritkábban, kisebbeket sűrűbben vonalkázunk (általában 1,5-10 mm sűrűséget használunk).

2. A metszet jelölései:

A metszősíknak azon a képsíkon jelentkező vetületét, amelyre merőleges, a metszősík nyomvonalának nevezzük. A nyomvonalat a végződéseknél és az irányváltásoknál vastag vonalszakasszal jelöljük. A vastag vonalszakasz ne metssze az ábra kontúrvonalát, és lehetőleg azon kívül helyezkedjen el. A nyomvonal vastag vége elhagyható, ha a metszet szimmetriasíkban készült.

A vetítés irányát a vastag vonalszakaszra merőlegesen rajzolt nyíllal tüntetjük fel, ahol a nyíl szára vékony vonal és kétszerese a méretnyílnak. A nyilakat úgy kell elhelyezni, hogy a vastagított vonalszakasz kb. 2mm- rel túlnyúljon a nyíl hegyén. A nyíl elhagyható, ha a metszet a vetítési iránynak megfelelő helyre kerül. A nyomvonalszakasz végein a vetítés irányát jelölő nyilak szára mellé esetenként (a nyíl irányától függetlenül) mindig alulról olvashatóan egy-egy azonos betűt írunk és a metszet rajza felett ugyanazokat a betűket kötőjellel összekapcsolva helyezzük el feliratként. Ez a vetületazonosító jel elhagyható, ha csak egy metszet van, vagy a metszési helyek egyértelműek.

3. A metszet fajtái:

A. egyszerű metszet (egy metszősík van):

– Teljes metszet:

– Félnézet-félmetszet:

Szimmetrikus alkatrészeknek általában csak a felét rajzoljuk meg metszetben. Leggyakrabban alkalmazott formája a félnézet-félmetszet, amelynél lehetőség van az alkatrész külső és belső tagoltságának egyetlen vetületen való ábrázolására.

– Részmetszet (kitörés):

A kitörés a vetület egy kisebb részletére (pl. furat) kiterjedő metszet. A kitörésben megadott részmetszetet folytonos vékony szabadkézi törésvonallal vagy folytonos vékony egyenes törésvonallal kell határolni. A kitörés határa nem lehet él vagy kontúrvonal, szaggatott vonal, tagoló illetve áthatási vonal.

B. Összetett metszet:

– Lépcsősmetszet:

Két vagy több párhuzamos metszősíkkal képzett részmetszetből összetett metszet. A metszet nyomvonala szakadásos, a párhuzamos szakaszok végét, illetve a törést megvastagított vonallal jelöljük.

– Befordított metszet:

Két vagy több egymáshoz szögben csatlakozó metszősíkú részmetszetből összetett metszet. Az ábrázolásnál a metszősíkok metszésvonalát tulajdonképpen forgástengelynek tekintjük, amely körül az egyes részmetszeteket közös

– valamelyik képsíkkal párhuzamos – síkba forgatva egyesítjük. Egy munkadarab metszeti vetületének megrajzolásakor a ferde metszősík mögött látható nézetelemeket a metszősíkra merőlegesen rávetítjük, ezután forgatjuk a közös síkba, és rajzoljuk meg a metszeti vetületét.

– Befordított lépcsős metszet:

A befordított lépcsős metszet párhuzamos és egymással szöget bezáró metszősíkokkal képzett részmetszetekből összetett metszet. Vagyis olyan részmetszeteket egyesítünk, amelyek metszősíkjai – meghosszabbítva – átmennek a forgástengelyen, de a részmetszetek elválasztó vonala nem a forgástengely. A metszősíkok nyomvonalát mindig jelöljük és „metszet” felirattal látjuk el.

C. Szelvény:

Ha a tárgy alakjának meghatározásához a metszősík mögötti részek nézetének feltüntetése nem okvetlenül szükséges és megrajzolása is nehézséget vagy feleslegesen sok munkát okoz, akkor vetület helyett csak a képsíkba befordított, bevonalkázott szelvény megrajzolására szorítkozunk.

– Kontúrvonalon belül (vékony folytonos vonallal határoljuk, vonalkázzuk):

– Kontúrvonalon kívül (vastag vonallal határoljuk):

4. Metszetrajzolási szabályok:

– Csatlakozó alkatrészek:

A csatlakozó alkatrészeket különböző irányú vonalkázással kell megkülönböztetni. Ha az irány megválasztásával nem lehet a részek különállóságát eléggé szemléltetni, akkor különböző sűrűségű, vagy egymáshoz képest eltolt vonalkázást kell alkalmazni. Az olyan keskeny metszett felületeket, amelyeken a vonalkázás már nem alkalmazható, teljesen befeketítjük.

– Vékony lemezek metszve:

2-3 mm-nél vékonyabb lemezek metszett felületeit kiemelt vonallal rajzoljuk, és a lemezeket egymástól vonalvastagságnyira széthúzva ábrázoljuk.

– Nem metszhető:

a) Egyszerű tömör tárgyak, részletek (pl. golyóscsapágy golyója)

b) Hosszabbik tengelye mentén olyan tárgy, melynek egyik kiterjedése lényegesen nagyobb, mint a másik (Pl. bordák, küllők, szegecsek, csapok, szegek, csapszegek, csavarorsók hosszában).

c) Az a tárgy, melynek metszete nem „mond” többet, mint a nézete.

5. Anyagfajták jelölése:

VIII. Gépelemek

1. Csavarmenet:

Csavarmenet keletkezik, ha egy pl. háromszög szelvényű képlékeny rudat

hengerpalástra hajlítunk úgy, hogy a menetek közvetlenül egymás mellé kerülnek.

Egy azonos alkotón a szomszédos menetcsúcsok távolsága a menetemelkedés (P). Gyakorlatban a csavarmenetet esztergálással, menetmetszéssel (menet-fúrással), vagy menethengerléssel (menetmángorlással) állítják elő.

Az anyag külső felületére, vagyis orsóra készített csavarmenet az orsómenet, és

belső felületre, vagyis furatba készített csavarmenet az anyamenet. Csavarorsó és

csavaranya két összetartozó elempár, a leggyakrabban használt oldható gépelemek

közé tartoznak.

Attól függően, hogy milyen alakú a menet szelvénye, megkülönböztetünk éles-,

lapos-, trapéz-, fűrész- és zsinórmenetet. Általában a csavarmeneteket kötő- és

mozgatócsavarokként használják. A kötőcsavarok általában élesmenetűek, mivel az

orsó és az anya egymásra feszítése következtében a csavarfelületeken keletkező

súrlódás a mozgást megakadályozza. A mozgatócsavarok lapos- trapéz- vagy

fűrészmenetűek. Zsinórmenetet általában elzárószelepeken használunk.

A mozgatócsavarokra jellemző, hogy a csavaranya rögzített, és a csavarorsó az

elfordulással egyidőben tengelyirányú mozgást is végez.

Amennyiben a menetek tengely irányból nézve jobbra emelkednek jobbmenetű,

ellenkező esetben balmenetű csavarról beszélünk. Ha a körülvitt (felcsavart) síkidomot

egyszeri körüljárással kétszeres menetemelkedéssel emeljük, és a megnövekedett

hézagba még egy menetet helyezünk, akkor kapjuk a kétbekezdésű csavart.

Hasonlóan származtathatunk kettőnél több bekezdésű csavart is.

2. Orsómenet:

A menet külső átmérőjének (d) vonalát és a hasznos menthossz végét jelölő vonal folytonos vastag, a magvonal átmérőjének (d) vonala folytonos vékony vonal.

A menetes orsó tengelyre merőleges nézetén az orsó külső kontúrja folytonos vastagvonalú kör, a magvonal folytonos vékony vonalát kb. a kör 3/4 részén rajzoljuk

meg (a bal felső rész kihagyásával). A menet jelképes vékony folytonos vonala nem kezdődhet és nem végződhet a tengelyvonalakon.

3. Menetes furat:

A menetes furat magátmérőjének vonala folytonos vastag vonal, a külső átmérőjének megfelelő vonalakat pedig folytonos vékony vonallal rajzoljuk. Metszeti rajzokon a vonalkázás a magátmérő vonaláig terjed, vagyis átmegy a menet jelkép külső vékony vonalain. A tengelyirányú vetületen a magátmérő vonala folytonos vastag vonal, a külső

(=nagyobbik) átmérő vonala pedig folytonos vékony körív, 1/4 körív kihagyással.

Menetmetszővel vagy menetfúróval készített menet végén a menetmélység

fokozatosan csökken, ezért a vágott menet teljes hosszában nem használható.

A felhasználható - teljes profilú - menethosszt hasznos menethossznak nevezzük,

a nem használható rész a menetkifutás.

4. Összecsavart orsó és anyamenet:

A becsavarási hosszban az orsómenet mindig elfedi az anyamenetet, ezért az orsón a külső vonal a vastag, az anyán pedig a belső, a vékony vonalakat pedig ezzel ellentétesen rajzoljuk (az orsón a magátmérő vonala, az anyán a menet külső átmérőjének vonala lesz vékony).

A furat metszetét a becsavart orsónál az orsó kontúrvonaláig vonalkázzuk, egyébként

a metszetábra a menet magátmérőjéig tart.

5. Fogaskerék:

A fogaskerék legjelentősebb mérete az osztókör (gördülőkör), ettől kifelé, a fog végén

van a fejkör, illetve befelé a lábkör. A fogmagasság osztókör fölötti része a fejmagasság, illetve alatti része a lábmélység. Egy fog és fogárok osztókörön mért íves távolsága az osztás.

A fejkör vonala metszetben és nézetben egyaránt folytonos vastag vonal

(ez egyben a fogaskerék kontúrvonala is); az osztókör (gördülőkör) vonala metszetben és nézetben egyaránt vékony pontvonal; a lábkör vonala metszetben folytonos vastag vonal, nézetben pedig nem rajzoljuk meg.

6. Csapágyak:

A gépek forgó alkatrészei sikló- vagy gördülő csapágyazással kapcsolódnak a

gép álló részéhez. Siklócsapágyazásnál a tengely és a csapágypersely felülete olaj film

segítségével csúszik egymáson. Gördülőcsapágyazás esetén a tengely és az állórész

közé szerelt - legtöbbször külső és belső gyűrűben zárt egységet képező - gördülőtestek elfordulhatnak, és ezáltal a tengely számára könnyű fogást tesznek lehetővé.

A siklócsapágyak ábrázolására az általános műszaki rajzi szabályok vonatkoznak.

A csapágyperselyek lehetnek peremesek és perem nélküliek, méreteiket szabványok írják elő, ábrázolásuk metszetben történik.

A bonyolultabb gördülőcsapágy részletes ábrázolása felesleges, mivel minden mérete szabványban meghatározott. Ábrázolása lehet egyszerűsített, egyezményes és jelképes.

Az egyszerűsített ábrázolásnál a gördülőcsapágyat mérethelyesen, de a

valóságos kialakításához képest egyszerűbben rajzoljuk.

Nézetben a külső és belső gyűrűt folytonos vastag vonallal ábrázoljuk és egy gördülőtestet megrajzolunk. A metszeti rajzon elhagyjuk a golyókosarat, a tömítő és porvédőlemezt, lekerekítéseket, éltompításokat, azonban a külső és belső gyűrűt vonalkázással látjuk el. Az egyezményes ábrázolás feltétele az, hogy a csapágyat a rajz darabjegyzékében egyértelműen meghatározzuk. Ekkor a kontúrvonalát mérethelyesen megrajzoljuk, a kontúron belül pedig folytonos vékony vonallal átlókat húzunk.

Hátránya, hogy ez az ábrázolás semmiféle utalást nem ad a csapágy felépítésére.

A rajzi gyakorlatban legtöbbször a jelképes ábrázolást használjuk, amelynél a

mérethelyesen rajzolt külső, illetve belső gördülőcsapágy-átmérő

(ez megegyezik a csapágyház, illetve a tengely átmérőjével) közé a csapágy jellegének megfelelő rajzjelet illesztünk.

7. Rugók:

A legáltalánosabban alkalmazott rugó a hengeres csavarrugó, amely lehet húzó

vagy nyomó kialakítású. A húzó csavarrugó menetei terheletlen (nyugalmi) állapotban

összeérnek, végeit a kapcsolódás igényének megfelelő formájúra alakítják ki.

A nyomó csavarrugó terhelése a rugó összenyomására irányul, két végüket beépítéssel

(kívül vagy belül) megvezetik.

A részletes ábrázolásnál - egyszerűsítést is alkalmazva - a következők szerint járunk el:

– a csavarrugó menetének (a valóságban nem egyenes!) kontúrvonalát egyenes vonallal rajzoljuk

– a huzal görbülését követő középvonalat nem rajzoljuk meg

– a rugók középvonalát és a rugómenetek középvonalát vékony pont-vonallal rajzoljuk

– a rugók menetemelkedését mérethelyesen rajzoljuk

– a metszetben való ábrázoláskor a kapcsolódó szelvényeket fél menetosztással eltolva rajzoljuk

– a metszeti szelvényeket vonalkázzuk, a 2 mm alatti huzalátmérő vagy lemezvastagság alatti szelvényeket befeketítjük

– ha a menetek száma több mint négy, akkor elegendő a csatlakozó menetvégek megrajzolása és a középső rész elhagyása

– a rugók végződéseit a valóságnak megfelelően rajzoljuk.

(Jelképes ábrázoláskor a rugót jelképező vonalat folytonos vastag vonallal rajzoljuk,

szükség esetén nyílban végződő mutatóvonalon adjuk meg a rugó szelvényét.

Kúpos húzó vagy nyomórugó ábrázolása megegyezik a hengeres csavarrugó ábrázolási szabályaival).

8. Lánchajtás:

A lánchajtás láncát, vagy a fogazott szíjhajtás szíját vékony pont-vonallal kell ábrázolni.