Műszaki ábrázolás

 

 

Tartalomjegyzék:

 

 

I. Rajztechnikai alapismeretek

1. A rajzok fajtái

2. Rajzlapok anyaga

3. Rajzlapok méretei

4. Méretarány

5. Vonalfajták

6. Szabványos betűk és számok

 

II. Alapszerkesztések

1. Lekerekítés

2. Érintő egyenes szerkesztése

3. Külső érintő egyenes szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz

4. Külső érintőkör szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz

5. Belső érintőkör szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz

6. Ellipszis „szerkesztése”kosárgörbe módszerrel

7. Ellipszis „szerkesztése” paralelogramma módszerrel

 

 

III. Vetületi ábrázolás

 

IV. Axonometria

1. Egyméretű (izometrikus) axonometria

2. Kétméretű (dimetrikus) axonometria

3. Frontális (kavalier) axonometria

 

V. Méretmegadás

1. A méretmegadás elemei

2. A méretszám kiegészítő jelölései

3. Egyszerűsített méretmegadások

4. Méretmegadási alapelvek

5. Vetületi ábrázolási egyszerűsítések

 

VI. Egyszerű testek síkmetszete és áthatása

1. A körgyűrű (tórusz), henger, kúp és gömb síkmetszetei  

2. A kitérő tengelyű hengerek áthatása

3. Tagoló vonal

4. Egymást merőlegesen metsző tengelyű hengerek áthatása

 

VII. Metszeti ábrázolás

1. A metszet keletkezése, fogalma

2. A metszet jelölései

3. A metszet fajtái

4. Metszetrajzolási szabályok

5. Anyagfajták jelölése

 

VIII. Gépelemek

1. Csavarmenet

2. Orsómenet

3. Menetes furat

4. Összecsavart orsó-  és anyamenet

5. Fogaskerék

6. Csapágyak

7. Rugók

8. Lánchajtás

 

I.      Rajztechnikai alapismeretek

 

1.   A rajzok fajtái:

 

Célja szerint:

        elvi rajz

        tervrajz

        kiviteli rajz

 

Tartalma szerint:

        alkatrészrajz

        összeállítási rajz

        jellegrajz

 

2.   Rajzlapok anyaga:

        műszaki rajzlap (DIPA)

        csomagolópapír

        pausz

        fólia

 

3.      Rajzlapok méretei:

 

Az A0-ás nagyságjelű rajzlap területe 1 m2. A többi szabványos rajzlap ennek sorozatos felezéséből adódik.

 

 

 

 

 

 

4.   Méretarány:

 

        valós méret: M 1:1

        kicsinyítés: M 1:2, M 1:5, M 1:10, M 1:20, stb...

        nagyítás: M 2:1, M 5:1, M 10:1, M 20:1, stb

 

 

5.      Vonalfajták:

 

 

 

 

 

6.      Szabványos betűk és számok:

 

A szabványírás lehet álló vagy dőlt. Az álló betűk a vízszintes alapvonalra merőlegesek, a dőlt betűk a vízszintessel 75°-os szöget zárnak be. A betűarányok mindkét írásnál azonosak. Mindkettő lehet keskeny (A típusú), illetve közepes szélességű (B típusú).     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

II.         Alapszerkesztések:

 

 

1.      Lekerekítés:

 

Adott: a és b egyenes, R lekerekítési sugár.

Az a és b egyenestől R távolságra lévő egyenesek O metszéspontjából az a és b egyenesre húzott merőlegesek kijelölik az érintési pontokat (E1, E2).

Az érintési pontok között berajzoljuk az R sugarú ívet.

 

 

 

 

2.      Érintő egyenes szerkesztése (Thalesz-kör):

 

 

Adott: R sugarú kör és P pont

1. Az OP szakaszra felezőmerőlegest állítunk, jelöljük az F pontot.

2. F pontból OF sugárral körívet rajzolunk, jelöljük az E pontot.

3. Az E és P ponton keresztül megrajzoljuk az érintő egyenest.

 

 

 

 

3.      Külső érintő egyenes szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz:

 

Adott: R és r sugarú kör

1. R-r sugárral O pontból kört rajzolunk.

2. O1-O2 szakaszra felezőmerőlegest állítunk, jelöljük az F pontot.

3. F pontból O1-F sugárral kört rajzolunk, jelöljük az A és B pontot.

4. O1-A, O1-B egyenesekkel kijelöljük az R sugarú körön az E1 és E2 érintési pontot.

5. O1-E1, ill. O1-E2 iránnyal O2 pontból párhuzamost húzunk, jelöljük az r sugarú körön az E3 és E4 érintési pontokat.

6. O2-A iránnyal párhuzamosan megrajzoljuk az e1 külső érintőt.

7. O2-B iránnyal párhuzamosan megrajzoljuk az e2 külső érintőt. 

 
 

 


 

 

 

 

 

 

4.      Külső érintőkör szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz:

 

 

Adott: O1 és O2 középponttal R1 és R2 sugarú kör és a külső érintőkör R3 sugara.

1. A O1 középpontból R1+R3 sugárral ívet rajzolunk.

2. O2 középpontból R2+R3 sugárral ívet rajzolunk, jelöljük az O pontot.

 

 

 

 

5.      Belső érintőkör szerkesztése különböző átmérőjű körökhöz:

 

 

Adott: O1 és O2 középponttal R1 és R2 sugarú kör, és a belső érintőkör R3 sugara.

1. O1 pontból R3-R1 sugárral ívet rajzolunk.

2. O2 pontból R3+R2 sugárral ívet rajzolunk, jelöljük az O pontot.

 

 

 

 

6.      Ellipszis „szerkesztése” kosárgörbe módszerrel:

 

 

Adott: AB nagytengely, CD kistengely.

1. A O pontból O-A sugárral körívet rajzolunk, a kistengelyen E pontot jelöljük.

2. A-C pontokon keresztül egyenest rajzolunk.

3. C pontból C-E sugárral körívet rajzolunk, A-C egyenesen F pontot jelöljük.

4. Az A-F szakaszra felezőmerőlegest állítunk, jelöljük az O1 és O3 pontokat.

5. O1 és O3 pontot, ill. a felezőmerőlegest a tengelyeken tükrözzük.

6. O1-A sugárral a kisebbik köríveket megrajzoljuk.

7. O3-C sugárral a nagyobbik köríveket megrajzoljuk.

 
 

 


                                                                                               

 

 

 

 

 

 

7.   Ellipszis „szerkesztése” paralelogramma módszerrel:

 

 

Adott: a paralelogramma hosszabb és rövidebb oldala, és a dőlésszög (45°). A paralelogramma megszerkesztése után húzzuk meg a csúcsokat összekötő átlókat, és az oldalakkal párhuzamos középvonalakat. A C pontba szúrt körzővel félkört rajzolunk és meghúzzuk a 45°- os egyeneseket. A kapott E és F metszéspontokból párhuzamosokat húzunk a rövidebb oldalakkal.

A párhuzamosok az átlón kimetszik a

G, H, K, L pontokat. A kapott pontokat, és a paralelogramma oldalfelezési pontjait

(A, B, C, D) szabadkézzel vagy görbevonalzóval összekötjük.

 
 

 


 

 

 

 

 

III.  Vetületi ábrázolás:

 

A vetület a tárgynak mérethűen (méretarányosan) szerkesztett és merőleges vetítéssel származtatott képe. A vetület nézet vagy metszet lehet. A nézet a tárgy felületén levő éleket és kontúrokat a láthatóságnak megfelelően ábrázoló vetület. A vetületek képzésénél a nézési irány igen fontos. Egyetlen vetület önmagában nem érzékelteti a test térbeli alakját. Lehetséges, hogy teljesen különböző testeknek van teljesen azonos vetületük. Ilyen esetben a többi vetületi kép megszerkesztése már elengedhetetlen, tehát általában csak három vetületi képpel tudjuk a tárgyat egyértelműen meghatározni.

Fontos, hogy egy tárgyról csak annyi képet szerkesszünk meg, amennyi a pontos ábrázoláshoz és a méretek megadásához szükséges és elegendő.

 

Vetület – nézet. Az egyszerű test képei:

 

1. A tárgy elhelyezése a képsík-rendszerben. Szempontok:

     Működés, funkció

     Rajzi célszerűség (hogy könnyű legyen megrajzolni)

     Elölnézet melyik legyen: a legnagyobb, vagy

 a legtöbb információt nyújtó, vagy

 a legjellemzőbb nézet

 

2. Elemzés térformák szerint:

     Egy egyszerű testből kiinduló, kivágásos módszer

Több egyszerű elemből, összerakásos módszer

A két módszer kombinálása

 

3. A nézetek száma és fajtái:

Éppen elegendő legyen a tárgy egyértelmű meghatározásához, rekonstruálásához. (Van, amikor a 2 is sok és van, amikor a 6 is kevés.)

 

4. Párhuzamos és merőleges leképezés (EU és USA nézetrend)

 

5. Rajzolás:

     Elhelyezés a rajzlapon - méretarány. Folthatás, takarékosság

     Tengelyvonal és/vagy alapvonal

     Vázlatkészítés. A fő vonalak megrajzolása, átvetítések

Részletek, nem látható élek, szimmetriatengelyek, méretmegadás Kihúzás, vonalfajták, vonalvastagság, felesleges vonalak

     Ellenőrzés és javítások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IV.  Axonometria:

 

1.      Egyméretű (izometrikus) axonometria:

 

 

Az egyméretű vagy izometrikus axonometriában

a tengelykereszt x, y és z tengelyének egymással

bezárt szöge 120°. A z tengely függőleges, így

az x és az y tengely a vízszinteshez képest 30°-os szöget zár be. Az ábrázolni kívánt forma méreteit mindhárom irányban teljes nagyságban, tetszőleges hosszegységgel kell felmérni.

Az egyméretű axonometria a tárgyat nagy rálátásban mutatja, így a felső lapon levő részleteket lehet szemléltetően bemutatni. A tengelyek azonos hajlásszöge, a valódi méretek felmérhetősége és a praktikus vonalzóhasználat következtében gyors szerkesztést tesz lehetővé.

 

 

 

 

 

2.      Kétméretű (dimetrikus) axonometria:

 

A kétméretű vagy dimetrikus axonometriában a z tengelyt megtartjuk függőlegesnek, a vízszintes tengelyirányokat pedig 1:8 és 7:8 arányú lejtéssel rajzoljuk meg. Így az x tengelyt 97°-ra, az y tengelyt pedig 131°30'-re rajzoljuk a függőleges z tengelytől.

Az x és az tengelyekre a hosszméreteknek megfelelő méreteket, míg az y tengely irányában csak a méret felét kell felmérni.

A tengelyrendszert szögmérő nélkül is meg lehet szerkeszteni, tetszőleges hosszegység felvételével. A kétméretű axonometrikus kép a valóságot legjobban megközelítő általános képet ad, de a tengelyek kirajzolása megnehezíti a szerkesztést és a rajzi kivitelezést.

 

 

 

 

 

3.      Frontális (kavalier) axonometria:

 

 

A frontális vagy kavalier axonometriában a z tengely függőleges helyzetű. Az x tengely a z tengelyre merőleges, és mindkét tengelyre a méreteket valódi nagyságban rajzoljuk. Az y tengelyt a vízszinteshez képest 45°-os lejtéssel rajzoljuk, és a méreteket 1:2 arányú rövidüléssel mérjük fel. A frontális axonometria nagy előnye, hogy tengelyei könnyebben megrajzolhatók, mint a kétméretű axonometria tengelyei. Az x-z síkban az elölnézeti kép torzulás nélkül rajzolható, ami főleg az elölnézetben szereplő kör ábrázolását könnyíti meg.

 

 

 

 

V. Méretmegadás

 

A méreteket a méretmegadás elemeinek segítségével adjuk meg, a mértékegység kiírása nélkül. Ha a mértékegység nem mm, akkor ki kell írni.

 

1. A méretmegadás elemei:

        méretvonal

        méretsegédvonal

        méretvonal-határoló elem (méretnyíl, méretvonal-határoló pont)

        méretvonal kiindulási - és végpontja

        méretszám és kiegészítő jel

        mutatóvonal

 

A méretvonalakat, méretsegédvonalakat és a mutatóvonalakat folytonos vékony vonallal kell rajzolni.

A méretvonalak ne keresztezzék egymást (kivétel az átmérők méretvonalai).

Nem látható éltől (szaggatott vonaltól) méretvonal ne induljon!

A mérethatároló nyíl lehet nyitott vagy tömör. A nyíl szöge 20-30 -os legyen.

 

  

 

A mérethatároló nyilakat semmilyen vonal nem keresztezheti, a nyilak mellett a vonalakat meg kell szakítani.

A mérethatároló nyilak kis távolságok méretezésekor helyettesíthetők ponttal (amelynek átmérője kb.1mm).

 

  

 

 

Szövegdoboz: A méretszámokat a méretvonal fölött 
kb. 1 mm-re kell felírni. A számok legkisebb magassága 3 mm lehet. Kis méretek megadhatók a méretvonal alatt vagy mutatóvonalon is. A méretszámokat alulról vagy jobbról olvashatóan írjuk. 
Az ábrán bevonalkázott rész tilos mező! 
A méretszámokat itt kivetítéssel, mutatóvonalon adjuk meg. 
A szögméreteket fokban, percben és másodpercben kell megadni.
                                                                                            

 

 

 

 

Nem használható fel méretvonalként kontúr-, nézet-, közép-, méretsegédvonal, és nem lehet méretvonal ezek folytatása sem!

 

 

 

2. A méretszám kiegészítő jelölései:

 

 

 

                             Lemezvastagság jelölése (jele: x)

 

A vetületével megrajzolható lemeztárgyak vastagsági méretének megadására használható, mutatóvonalon feltűntetve.

 

 

 

A mérethálózat felépítése tükrözze az alkatrész egyes felületeinek fontosságát.

 

 

Sugár és átmérő megadások :

 

 

 

3. Egyszerűsített méretmegadások:

 

 

Megengedett a furatok egyszerűsített méretmegadása. Az első számcsoport a furat átmérőjére, a második számcsoport a furat mélységére vonatkozik.

 

 

 

Ismétlődő alakzatokat ábrázolhatunk egyszerűsítve úgy, hogy minden esetben meghatározzuk az alakzatok alakját, számát és kölcsönös helyzetét.

 

 

 

 

4. Méretmegadási alapelvek:

 

·        A magától értődés elve

·        Egy méret csak egyszer adható meg

·        Befoglaló méretek

·        A meghatározottság elve

·        A bázisfelület kérdése

·        Mérhető méret legyen

 

Azokat a méreteket, amelyek az ábrázolásból méretmegadás nélkül is egyértelműen megállapíthatók, magától értődő méreteknek nevezzük. Ezeket a méreteket csak akkor kell megadnunk, ha erre különleges okunk van (pl. tűréssel kell ellátni az ilyen méretet).

Ilyen magától értődő méretek:

        a merőlegesnek rajzolt élek vagy felületek merőlegessége

        a párhuzamosra rajzolt élek, középvonalak párhuzamossága

        a szabályos hatszög képe

        a középvonallal felezett méretek félméretének egyenlősége

        az átmenő furatok jellege, ha a mélységük nem adott

        az osztások szögméretei, ha a rajzon az osztások megadott számából az egyértelműen következik.    

 

A mérethálózat felépítésekor tekintettel kell lenni az alkatrész vagy szerkezet működésére és elkészítésének módjára, továbbá figyelembe kell venni a gyártásközi és a végső ellenőrzés, valamint mérés módját is.

Az alkatrész rajzán annyi méretet kell és csak annyit szabad megadni, amennyi az egyértelmű meghatározáshoz szükséges. Minden méret lehetőleg csak egyszer, a legjellemzőbb vetületen szerepeljen.

A mérethálózatnak határozott rendszerben kell tartalmaznia azokat a méreteket, amelyek a munkadarab meghatározásához szükségesek. A méretek célszerű elosztása a rajzon nemcsak a rajz esztétikai értékét növeli, de könnyíti a megértést is.

 

A bázisvonal lehet:

        a működés szempontjából fontos méret határvonala

        a működés szempontjából fontos szimmetriatengely

        a főméret valamelyik határoló vonala

        egy adott távolságra fekvő, a vetület kontúrjain kívül levő, de a szerkesztéshez vagy gyártáshoz felhasznált pont, egyenes, sík is.

 

 

5. Vetületi ábrázolási egyszerűsítések:

 

        Segédvetület:

 

Ha a tárgyfelület része nem párhuzamos a vetítősíkkal, akkor olyan vetítési segédsíkon ábrázolható, amely az ábrázolandó felület jellemző vonalával (pl. a tengelyvonallal) párhuzamos.

 

 

        Szimmetrikus tárgy:

 

Megengedett a szimmetrikus tárgynak csak a felét vagy a negyedét megrajzolni, de a tengelyvonalon két párhuzamos, vékony vonallal ezt jelölni kell.

 

 

        Kiemelt részlet:

 

A vetület egy részének különállóan kinagyított képe a tárgy alakjának, méretének pontosítására, bemutatására. A kiemelt részletet a következő ábra szerint kell megrajzolni és betűvel jelölni. A kiemelt részlet különbözhet a vetület fajtája szerint (pl. lehet metszet, ill. nézet).

 

 

        Sík felületet kiemelő átló:

 

Ha a rajzon a tárgy sík felületeinek kiemelése szükséges, akkor a következő ábra szerint jelöljük.

 

 

 

        Szélső állás jelölése:

 

Mozgó alkatrész szélső állását vékony kétpont-vonallal ábrázoljuk. A mozgó alkatrésznek csak a körvonalát kell megrajzolni. 

 

 

 

        Törés (hosszú tárgyak):

 

Hosszú tárgyak ábrázolásakor az ábráról következtethető rész elhagyható. Ezt töréssel valósítjuk meg. A törés vonala vékony, vonalzóval vagy szabadkézzel húzott vonal.

 

 

        Ismétlődő elemek:

 

A tárgy egyenletesen ismétlődő elemeit a tárgy elején és végén kell kirajzolni, a többit egyszerűsítve ábrázoljuk. A jobboldali ábra az ismétlődő elemek számát tünteti fel.

 

  

 

        Kiterítés:

 

Kiterített nézetben ábrázolható a görbe vagy a hajlított tárgy. A kiterítés jelében a kör átmérője legalább 6 mm legyen :

 

                        

 

VI. Egyszerű testek síkmetszete és áthatása

 

1. A körgyűrű (tórusz), henger, kúp és gömb síkmetszetei: 

 

        körgyűrű:

 

Síkmetszeteivel ott találkozunk, ahol legömbölyített éleket vág el egy sík. A tengelytől távolodó, de vele párhuzamos sík rendre: külső vonalait tekintve „stadion” alakú, nyolcas, piskóta és végül ellipszisszerű vonalban metszi a gyűrűt.    

 

 

        henger:

 

A henger síkmetszete kör, ellipszis, téglalap és ezek kombinációja

 

 

        gömb:

 

A gömb minden síkmetszete kör.

 

 

 

2. A kitérő tengelyű hengerek áthatása:

 

 

 

3. Tagoló vonal:

 

 Öntvények, hajlított alkatrészek, stb. felületei általában nem élesen, hanem henger vagy körgyűrű felülettel gömbölyítve csatlakoznak egymáshoz. E felületek találkozási vonalát vékony folytonos vonallal un. tagoló vonallal jelöljük. Tagoló vonalat nem rajzolunk teljesen a kontúrig. Helyét a csatlakozó felületek érintői adják meg.

 

 

    

 

 

4. Egymást merőlegesen metsző tengelyű hengerek áthatása: 

 

 

     

Különböző átmérőjű                                                                            Egyenlő átmérőjű

                                                                                

 

 

VII. Metszeti ábrázolás

 

1. A metszet keletkezése, fogalma:

 

A munkadarabok általában furatokkal, üregekkel ellátott csonkolt formák. A furatok, üregek kívülről nem látható éleit és kontúrjait a nézeti rajzban szaggatott vonalakkal rajzoljuk. Ha a belső üregek egyszerűek, akkor ez az ábrázolás kielégítő. Bonyolultabb, tagozottabb üregű testek esetében azonban a sok szaggatott vonal az ábrát áttekinthetetlenné teszi, ami által nem teljesül az ábrázolás alapvető követelménye, az egyértelműség. Áttekinthetőbb, világosabb ábrát kapunk, ha a munkadarabot metszetben ábrázoljuk.

A metszeti ábrázolás lényege: a testet gondolatban egy vagy több síkkal elmetsszük, a hozzánk közelebb eső részt eltávolítjuk, és a megmaradó részről a vetületi ábrázolás szabályai szerint „nézetet” készítünk. A metszősík mögött lévő éleket és nézetvonalakat minden esetben meg kell rajzolni, vastag folytonos vonallal!

Azokat a felületeket, amelyeket a metszősík átszel, a rajzon vonalkázással érzékeltetjük. A vonalkázást általában 45-os szögben jobbra vagy balra dőlő vékony folytonos vonalakkal végezzük. A vonalkázás sűrűségét úgy kell megválasztani, hogy az elmetszett résznek összefüggő jellege legyen. Nagyobb felületeket ritkábban, kisebbeket sűrűbben vonalkázunk (általában 1,5-10 mm sűrűséget használunk).

   

 

 

 

2. A metszet jelölései:

 

A metszősíknak azon a képsíkon jelentkező vetületét, amelyre merőleges, a metszősík nyomvonalának nevezzük. A nyomvonalat a végződéseknél és az irányváltásoknál vastag vonalszakasszal jelöljük. A vastag vonalszakasz ne metssze az ábra kontúrvonalát, és lehetőleg azon kívül helyezkedjen el. A nyomvonal vastag vége elhagyható, ha a metszet szimmetriasíkban készült.

A vetítés irányát a vastag vonalszakaszra merőlegesen rajzolt nyíllal tüntetjük fel, ahol a nyíl szára vékony vonal és kétszerese a méretnyílnak. A nyilakat úgy kell elhelyezni, hogy a vastagított vonalszakasz kb. 2mm- rel túlnyúljon a nyíl hegyén. A nyíl elhagyható, ha a metszet a vetítési iránynak megfelelő helyre kerül. A nyomvonalszakasz végein a vetítés irányát jelölő nyilak szára mellé esetenként (a nyíl irányától függetlenül) mindig alulról olvashatóan egy-egy azonos betűt írunk és a metszet rajza felett ugyanazokat a betűket kötőjellel összekapcsolva helyezzük el feliratként. Ez a vetületazonosító jel elhagyható, ha csak egy metszet van, vagy a metszési helyek egyértelműek.

 

 

3. A metszet fajtái:

 

A.     egyszerű metszet (egy metszősík van):

 

        Teljes metszet:

 

        Félnézet-félmetszet:

 

Szimmetrikus alkatrészeknek általában csak a felét rajzoljuk meg metszetben. Leggyakrabban alkalmazott formája a félnézet-félmetszet, amelynél lehetőség van az alkatrész külső és belső tagoltságának egyetlen vetületen való ábrázolására.

 

      

 

 

        Részmetszet (kitörés):

 

A kitörés a vetület egy kisebb részletére (pl. furat) kiterjedő metszet. A kitörésben megadott részmetszetet folytonos vékony szabadkézi törésvonallal vagy folytonos vékony egyenes törésvonallal kell határolni. A kitörés határa nem lehet él vagy kontúrvonal, szaggatott vonal, tagoló illetve áthatási vonal.  

 

 

 

 

 

B.     Összetett metszet:

 

        Lépcsősmetszet:

 

Két vagy több párhuzamos metszősíkkal képzett részmetszetből összetett metszet. A metszet nyomvonala szakadásos, a párhuzamos szakaszok végét, illetve a törést megvastagított vonallal jelöljük. 

 

 

 

 

        Befordított metszet:

 

Két vagy több egymáshoz szögben csatlakozó metszősíkú részmetszetből összetett metszet. Az ábrázolásnál a metszősíkok metszésvonalát tulajdonképpen forgástengelynek tekintjük, amely körül az egyes részmetszeteket közös

 – valamelyik képsíkkal párhuzamos – síkba forgatva egyesítjük. Egy munkadarab metszeti vetületének megrajzolásakor a ferde metszősík mögött látható nézetelemeket a metszősíkra merőlegesen rávetítjük, ezután forgatjuk a közös síkba, és rajzoljuk meg a metszeti vetületét.   

 

 

 

        Befordított lépcsős metszet:

 

A befordított lépcsős metszet párhuzamos és egymással szöget bezáró metszősíkokkal képzett részmetszetekből összetett metszet. Vagyis olyan részmetszeteket egyesítünk, amelyek metszősíkjai – meghosszabbítva – átmennek a forgástengelyen, de a részmetszetek elválasztó vonala nem a forgástengely. A metszősíkok nyomvonalát mindig jelöljük és „metszet” felirattal látjuk el.

 

 

 

 

 

C.     Szelvény:

 

Ha a tárgy alakjának meghatározásához a metszősík mögötti részek nézetének feltüntetése nem okvetlenül szükséges és megrajzolása is nehézséget vagy feleslegesen sok munkát okoz, akkor vetület helyett csak a képsíkba befordított, bevonalkázott szelvény megrajzolására szorítkozunk.

 

        Kontúrvonalon belül (vékony folytonos vonallal határoljuk, vonalkázzuk):

 

 

 

        Kontúrvonalon kívül (vastag vonallal határoljuk):

 

 

 

4. Metszetrajzolási szabályok:

 

        Csatlakozó alkatrészek:

 

A csatlakozó alkatrészeket különböző irányú vonalkázással kell megkülönböztetni. Ha az irány megválasztásával nem lehet a részek különállóságát eléggé szemléltetni, akkor különböző sűrűségű, vagy egymáshoz képest eltolt vonalkázást kell alkalmazni. Az olyan keskeny metszett felületeket, amelyeken a vonalkázás már nem alkalmazható, teljesen befeketítjük.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

        Vékony lemezek metszve:

 

2-3 mm-nél vékonyabb lemezek metszett felületeit kiemelt vonallal rajzoljuk, és a lemezeket egymástól vonalvastagságnyira széthúzva ábrázoljuk.

 

 

 

        Nem metszhető:

 

a)      Egyszerű tömör tárgyak, részletek (pl. golyóscsapágy golyója)

 

 

            

 

 

b)      Hosszabbik tengelye mentén olyan tárgy, melynek egyik kiterjedése lényegesen nagyobb, mint a másik (Pl. bordák, küllők, szegecsek, csapok, szegek, csapszegek, csavarorsók hosszában).

 

 

            

 

 

c)      Az a tárgy, melynek metszete nem „mond” többet, mint a nézete.

 

 

 

 

 

5. Anyagfajták jelölése:

 

 

 

 

VIII. Gépelemek

 

1.      Csavarmenet:

 

Csavarmenet keletkezik, ha egy pl. háromszög szelvényű képlékeny rudat

hengerpalástra hajlítunk úgy, hogy a menetek közvetlenül egymás mellé kerülnek.

Egy azonos alkotón a szomszédos menetcsúcsok távolsága a menetemelkedés (P).  Gyakorlatban a csavarmenetet esztergálással, menetmetszéssel (menet-fúrással), vagy menethengerléssel (menetmángorlással) állítják elő.

 

 

 

Az anyag külső felületére, vagyis orsóra készített csavarmenet az orsómenet, és

belső felületre, vagyis furatba készített csavarmenet az anyamenet. Csavarorsó és

csavaranya két összetartozó elempár, a leggyakrabban használt oldható gépelemek

közé tartoznak.

Attól függően, hogy milyen alakú a menet szelvénye, megkülönböztetünk éles-,

lapos-, trapéz-, fűrész- és zsinórmenetet. Általában a csavarmeneteket kötő- és

mozgatócsavarokként használják. A kötőcsavarok általában élesmenetűek, mivel az

orsó és az anya egymásra feszítése következtében a csavarfelületeken keletkező

súrlódás a mozgást megakadályozza. A mozgatócsavarok lapos- trapéz- vagy

fűrészmenetűek. Zsinórmenetet általában elzárószelepeken használunk.

A mozgatócsavarokra jellemző, hogy a csavaranya rögzített, és a csavarorsó az

elfordulással egyidőben tengelyirányú mozgást is végez.

Amennyiben a menetek tengely irányból nézve jobbra emelkednek jobbmenetű,

ellenkező esetben balmenetű csavarról beszélünk. Ha a körülvitt (felcsavart) síkidomot

egyszeri körüljárással kétszeres menetemelkedéssel emeljük, és a megnövekedett

hézagba még egy menetet helyezünk, akkor kapjuk a kétbekezdésű csavart.

Hasonlóan származtathatunk kettőnél több bekezdésű csavart is.

 

 

 

 

 

 

2.      Orsómenet:

 

A menet külső átmérőjének (d) vonalát és a hasznos menthossz végét jelölő vonal folytonos vastag, a magvonal átmérőjének (d) vonala folytonos vékony vonal.

A menetes orsó tengelyre merőleges nézetén az orsó külső kontúrja folytonos vastagvonalú kör, a magvonal folytonos vékony vonalát kb. a kör 3/4 részén rajzoljuk

 meg (a bal felső rész kihagyásával). A menet jelképes vékony folytonos vonala nem kezdődhet és nem végződhet a tengelyvonalakon.

 

 

 

3.      Menetes furat:

 

A menetes furat magátmérőjének vonala folytonos vastag vonal, a külső átmérőjének megfelelő vonalakat pedig folytonos vékony vonallal rajzoljuk. Metszeti rajzokon a vonalkázás a magátmérő vonaláig terjed, vagyis átmegy a menet jelkép külső vékony vonalain. A tengelyirányú vetületen a magátmérő vonala folytonos vastag vonal, a külső

(=nagyobbik) átmérő vonala pedig folytonos vékony körív, 1/4 körív kihagyással.

 

 

Menetmetszővel vagy menetfúróval készített menet végén a menetmélység

fokozatosan csökken, ezért a vágott menet teljes hosszában nem használható.

A felhasználható - teljes profilú - menethosszt hasznos menethossznak nevezzük,

a nem használható rész a menetkifutás.

 

 

 

4.      Összecsavart orsó és anyamenet:

 

A becsavarási hosszban az orsómenet mindig elfedi az anyamenetet, ezért az orsón a külső vonal a vastag, az anyán pedig a belső, a vékony vonalakat pedig ezzel ellentétesen rajzoljuk  (az orsón a magátmérő vonala, az anyán a menet külső átmérőjének vonala lesz vékony).

A furat metszetét a becsavart orsónál az orsó kontúrvonaláig vonalkázzuk, egyébként

a metszetábra a menet magátmérőjéig tart.

 

 

 

5.      Fogaskerék:

 

A fogaskerék legjelentősebb mérete az osztókör (gördülőkör), ettől kifelé, a fog végén

van a fejkör, illetve befelé a lábkör. A fogmagasság osztókör fölötti része a fejmagasság, illetve alatti része a lábmélység. Egy fog és fogárok osztókörön mért íves távolsága az osztás.

A fejkör vonala metszetben és nézetben egyaránt folytonos vastag vonal

(ez egyben a fogaskerék kontúrvonala is); az osztókör (gördülőkör) vonala metszetben és nézetben egyaránt vékony pontvonal; a lábkör vonala metszetben folytonos vastag vonal, nézetben pedig nem rajzoljuk meg.

 

 

 

6.  Csapágyak:

 

A gépek forgó alkatrészei sikló- vagy gördülő csapágyazással kapcsolódnak a

gép álló részéhez. Siklócsapágyazásnál a tengely és a csapágypersely felülete olaj film

segítségével csúszik egymáson. Gördülőcsapágyazás esetén a tengely és az állórész

közé szerelt - legtöbbször külső és belső gyűrűben zárt egységet képező - gördülőtestek elfordulhatnak, és ezáltal a tengely számára könnyű fogást tesznek lehetővé.

A siklócsapágyak ábrázolására az általános műszaki rajzi szabályok vonatkoznak.

A csapágyperselyek lehetnek peremesek és perem nélküliek, méreteiket szabványok írják elő, ábrázolásuk metszetben történik.

A bonyolultabb gördülőcsapágy részletes ábrázolása felesleges, mivel minden mérete szabványban meghatározott. Ábrázolása lehet egyszerűsített, egyezményes és jelképes.

Az egyszerűsített ábrázolásnál a gördülőcsapágyat mérethelyesen, de a

valóságos kialakításához képest egyszerűbben rajzoljuk.

Nézetben a külső és belső gyűrűt folytonos vastag vonallal ábrázoljuk és egy gördülőtestet megrajzolunk. A metszeti rajzon elhagyjuk a golyókosarat, a tömítő és porvédőlemezt, lekerekítéseket, éltompításokat, azonban a külső és belső gyűrűt vonalkázással látjuk el. Az egyezményes ábrázolás feltétele az, hogy a csapágyat a rajz darabjegyzékében egyértelműen meghatározzuk. Ekkor a kontúrvonalát mérethelyesen megrajzoljuk, a kontúron belül pedig folytonos vékony vonallal átlókat húzunk.

Hátránya, hogy ez az ábrázolás semmiféle utalást nem ad a csapágy felépítésére.

A rajzi gyakorlatban legtöbbször a jelképes ábrázolást használjuk, amelynél a

mérethelyesen rajzolt külső, illetve belső gördülőcsapágy-átmérő

(ez megegyezik a csapágyház, illetve a tengely átmérőjével) közé a csapágy jellegének megfelelő rajzjelet illesztünk.

 

 

 

7.      Rugók:

 

A legáltalánosabban alkalmazott rugó a hengeres csavarrugó, amely lehet húzó

vagy nyomó kialakítású. A húzó csavarrugó menetei terheletlen (nyugalmi) állapotban

összeérnek, végeit a kapcsolódás igényének megfelelő formájúra alakítják ki.

A nyomó csavarrugó terhelése a rugó összenyomására irányul, két végüket beépítéssel

(kívül vagy belül) megvezetik.

 

 

 

A részletes ábrázolásnál - egyszerűsítést is alkalmazva - a következők szerint járunk el:

 

   a csavarrugó menetének (a valóságban nem egyenes!) kontúrvonalát egyenes vonallal rajzoljuk

   a huzal görbülését követő középvonalat nem rajzoljuk meg

   a rugók középvonalát és a rugómenetek középvonalát vékony pont-vonallal rajzoljuk

   a rugók menetemelkedését mérethelyesen rajzoljuk

   a metszetben való ábrázoláskor a kapcsolódó szelvényeket fél menetosztással eltolva rajzoljuk

   a metszeti szelvényeket vonalkázzuk, a 2 mm alatti huzalátmérő vagy lemezvastagság alatti szelvényeket befeketítjük

   ha a menetek száma több mint négy, akkor elegendő a csatlakozó menetvégek megrajzolása és a középső rész elhagyása

   a rugók végződéseit a valóságnak megfelelően rajzoljuk.

 

(Jelképes ábrázoláskor a rugót jelképező vonalat folytonos vastag vonallal rajzoljuk,

szükség esetén nyílban végződő mutatóvonalon adjuk meg a rugó szelvényét.

Kúpos húzó vagy nyomórugó ábrázolása megegyezik a hengeres csavarrugó ábrázolási szabályaival).

 

 

8.      Lánchajtás:

 

A lánchajtás láncát, vagy a fogazott szíjhajtás szíját vékony pont-vonallal kell ábrázolni.