A hulladékok csoportosítása


 

 

A hulladékok osztályozása nem egységes, az egyes osztályozási szempontok lényegében átfedik egymást, illetve a hulladék megjelölése gyakran több egymással párhuzamos megnevezés alkalmazásával történik.

 

Gyakorlati szempontok alapján:

Melléktermék az az anyag, amelyet soros anyaghasználat jelleggel közvetlenül felhasználnak vagy értékesítenek. Másodnyersanyag ill. másodlagos energiahordozó az a hulladék, amely a felhasználás helyére abban a formában kerül, ahogyan azt hasznosítják.

 

Halmazállapot szerint:

Szilárd, folyékony, iszapszerű és gáznemű hulladékokról beszélünk.

 

Hatás alapján:

- Mérgező (toxikus) az a hulladék, amely kis mennyiségben élő szervezetbe jutva tartós vagy maradandó károsodást idéz elő (pl. nehézfémsók, cianidok).

- Tűz- és robbanásveszélyesek azok az anyagok, amelyek lobbanáspontja 60 °C-nál alacsonyabb (pl. olajok, festékek, lakk, gyanta, szerves foszforvegyületek), azon szilárd, iszapos hulladékok amelyek már fizikai hatásra hevesen égnek (pl. nyomás alatt lévő gázok, oxidálószerek), valamint azok az anyagok, amelyek nem stabilak közönséges körülmények között (pl. pirotechnikai hulladékok).

- Fertőzőek azok a patogén mikroorganizmust tartalmazó hulladékok, melyek emberben vagy állatban károsodást okozhatnak.

- Korrozív hulladékok, melyek redoxi reakciók útján kölcsönhatásba lépnek a szerkezeti anyaggal (pH < 1-2 vagy pH > 12,5 esetben).

- Radioaktív hulladékok az atomerőművek vagy izotópkutatók hulladékai. Kezelésüket külön jogszabályok írják elő.

Az élő szervezetekre gyakorolt hatásuk annál veszélyesebb, minél nagyobb a felezési idő: legnagyobb gondot a hosszú felezési idejű izotópokat tartalmazó nagy aktivitású folyékony hulladékok jelentik. Arra törekednek, hogy a folyékony hulladékokat szilárd anyaggá alakítsák: cement hozzákeverésével vagy bitumenbe kötve, vagy üvegbe ágyazva. Ezek a módok azért előnyösek, mert még talajvízzel érintkezve is nagyon kismértékű a kioldódás.

A szilárdítást megelőzően gyakori térfogatcsökkentő eljárás a bepárlás, vegyszeres kicsapás, ioncsere. Éghetetlen radioaktív szilárd hulladékok térfogatát sajtolással csökkentik, míg az éghetőkét hamvasztással. A radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére olyan, már nem művelt bányák a legalkalmasabbak, ahol a talajvíz soha nem fordul elő, mert így biztosított, hogy tárolási idejük alatt sem a talajvíz, sem a levegő közvetítésével nem jutnak a környezetbe. Az ún. izotóptemetőkben a szilárd hulladékok tárolására jól szigetelt betonkutakat vagy -medencéket, a folyékony hulladékok tárolására általában rozsdamentes acélból készült tartályokat használnak.

 

Keletkezési hely szerint:

Települési (kommunális) hulladékok és termelési (ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási) hulladékok.