A hulladék fogalma és környezeti hatásai


 

 

A hulladék fogalmának meghatározásához három alapvető ismérvet kell megjegyeznünk:

A hulladék az ember élete, termelő- és fogyasztó tevékenysége során képződő anyag, amely

- közvetlenül vagy közvetve veszélyezteti a környezet védelem alatt álló tárgyait, és amely

- keletkezési helyén felesleges, ott fel nem használható és további kezelést igényel.

A talaj, a víz, a levegő  sohasem minősül hulladéknak. (Ezt az elvet kivételesen a talaj esetében meg lehet változtatni, ha szennyezettsége miatt termelték ki.)

A jelenleg érvényes meghatározás a hulladék fogalmát igen jól közelíti meg a gyakorlat és az igazgatás szemszögéből (a 2000. évi XLIII. törvény (Hgtv.) meghatározása), miszerint „hulladék bármely, a Hgtv. 1.sz. melléklete szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.” A hulladékok tételes jegyzékét a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII.18.) KöM rendelet tartalmazza. Ez a jelenleg érvényes Európai Hulladék Katalógus (European Waste Catalogue, röviden EWC) alapján készült hulladékjegyzék.

 

A fentiekből következik, hogy hulladék az, amit mi emberek annak tekintünk, a természetben ugyanis nincsenek hulladékok. A természet semmi olyat nem hoz létre, amelyhez ne tartana készenlétben olyan enzimet vagy mikroorganizmust, amely a terméket képes elbontani és visszajuttatni a körforgásba. Az ember még nem tanulta meg a természettől, hogy ugyanakkora gondot fordítson egy termék elbontására, mint előállítására.

Keller (1977) optimista megfogalmazása szerint: „A hulladék nem más, mint nyersanyag a nem megfelelő helyen.”

 

További alapfogalmak

 

- A környezetterhelés valamely anyag vagy energia környezetbe bocsátása.

- A környezetszennyezés a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése.

- A környezetkárosodás a környezetnek vagy valamely elemének olyan mértékű változása, szennyezettsége, illetve valamely eleme igénybevételének olyan mértéke, amelynek eredményeképpen annak természetes vagy korábbi állapota (minősége) csak beavatkozással vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetőleg, amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti.

- Hulladékgazdálkodás a hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszere, beleértve a hulladék keletkezésének megelőzését, mennyiségének és veszélyességének csökkentését, kezelését, ezek tervezését és ellenőrzését, a kezelő berendezések üzemeltetését, bezárását, utógondozását, szaktanácsadást és oktatást, a termékek életciklus-elemzését.

- Újrahasználat a terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználása. A termék a forgási ciklusból kilépve válik hulladékká.

- Hasznosítás a hulladéknak vagy valamely összetevőjének a termelésben vagy szolgáltatásban történő felhasználása.

- Veszélyes hulladék a Hgtv. 2. számú mellékletében felsorolt tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkező, illetve ilyen anyagokat vagy összetevőket tartalmazó, eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentő hulladék.

 

A hulladékok környezeti hatásai

 

A környezetbe kibocsátott és nem megfelelően kezelt hulladékok környezetkárosító hatásai különbözőképpen jelentkeznek:

- A talaj, talajvíz (felszín alatti vizek) és felszíni vizek szennyeződése

A hulladékok leggyakoribb, szükségszerűen természetes befogadója a talaj. A nem megfelelően kezelt hulladékokat, azok bomlástermékeit a csapadékvíz a talaj felszínén szétmossa, és az beszivárog a talajba. Így elszennyeződik a talaj felszíne, majd az anyagok bekerülnek a talajvízbe, ahol az áramlás révén gyakran jelentős vízbázisokat veszélyeztetnek.

            A hulladék szerves és szervetlen alkotói a csapadékvízzel kilúgozódva, különféle sók – klorid, nitrát, szulfát stb. – nehézfémek, szénhidrogének és nehezen bomló egyéb szerves mikroszennyezők formájában közvetve a vízminőség romlását okozzák.

- A levegő szennyeződése

A szervesanyag-tartalmú hulladék bomlása során jellegzetes bűzös gázok keletkeznek (ammónia, hidrogén-szulfid stb.), a kezelés nélküli hulladékhalmok finom porát, illetve nagyobb darabjait (papír, műanyag fólia) azonban a szél vagy kisebb légmozgás is a levegőbe emeli. A hulladéklerakókon öngyulladás miatt vagy a hulladékok nyílt téri (tiltott!) égetésekor keletkező égéstermékek (füstgáz, korom, pernye, dioxinok, poli-aromás szénhidrogének) közvetlenül szennyezik a levegőt. Nem elhanyagolható a hulladéklerakók üvegházhatást növelő metán- és szén-dioxid-kibocsátása sem.

- Fertőzésveszély

A települési és egyes termelési hulladékok (pl. hígtrágya, vágóhídi hulladékok) kórokozó mikroorganizmusai különböző fertőző betegségek előidézői lehetnek. A különféle egyéb forrásokból származó hulladékokban is gyakran megtalálhatók a legkülönfélébb mikroorganizmusok, közöttük fertőző betegségeket is terjesztő kórokozók (vírusok, baktériumok, féregpeték stb.)

            Számukra megfelelő körülmények között a kórokozók a hulladékban hosszabb ideig életképesek maradnak, onnan a talajba, a vízbe kerülhetnek és közvetlen érintkezés útján is fertőzést okozhatnak. (Meg kell jegyezni, hogy a kórokozók a hulladékban csak a fertőzés lehetőségét jelzik, nem feltétlenül fertőznek.)

- A rovarok és rágcsálók elterjedése

A nem megfelelően végzett települési hulladékkezelés következtében a rovarok (legyek) és rágcsálók (patkány, egér) nagymértékben elszaporodhatnak. Mind a rovarok, mind a rágcsálók közismert közvetítői egyes fertőző betegségeknek. Ezért a gyakori hulladékbegyűjtés – a lakásoktól, a lakott területen minél rövidebb ideig tartó és zárt tárolás – a helyes kezelés egyik legfontosabb feltétele.

- A környezet elszennyeződésének esztétikai jelentősége

A nem megfelelő hulladékkezelés, a rendezetlen, szétszórt hulladék látványa tönkreteszi a táj eredeti szépségét, csökkenti a pihenés, kikapcsolódás teljes körű lehetőségét.

 

A szennyezés hatásának megnyilvánulási formája a közvetlen vagy közvetett hatás. Közvetlen hatás a helytelen kezelésből eredő mérgezés, fertőzés, illetve tűzeset és robbanás. A közvetett hatások a táplálékláncon keresztül lassabban jelentkeznek bioakkumuláció, akut toxicitás és rákkeltő hatás formájában.