12.1.1.2. Meszes talajú kékperjés rét (Succiso-Molinietum hungaricae
                                                        /Komlódi 1958/ Soó 1969)       (fotók)

Zonalitás és jelleg: Hazánkban a legelterjedtebb kiszáradó lápréttársulás. Főleg az ország nyugati és középső (Dt, Duna-Tisza köze, Cserhát) részében gyakori, keleten (Nyírség) ritkább. A társulás areája zömmel Közép-Európára esik, de elterjedése átnyúlik É- és DK-Európára, a szubmediterrán vidékre. Wagner (1950) nyolc geográfiai variánsát (mediterrán, atlantikus, közép-európai főleg dealpin, pannon, balti, szarmata, belső-alpi, illir) különíti el. E tagolódás nagy fajgazdagságot, sok típust és hozzájuk tartozó differenciális fajeggyütteseket takar.
Termőhely: A társulás egész elterjedési területén mészben többé-kevésbé gazdag, semleges vag bázikus reakciójú, ritkábban enyhén savanyú, tőzeg- vagy réti talajon fordul elő. Vannak enyhén szikesedő típusai is!
Fiziognómia: Állományai viszonylag nagy kiterjedésűek, tömött (borítás általában 100%), kettős, magas gyepű lágyszárúszinttel (felső -80 cm magas, alsó -30 cm magas) és többnyire jelentékeny (borítás 5-60%) mohaszinttel. Tavasszal, nyár elején az állományok hamvas világoszöldek, ősszel aranysárga színűek, az utóbbiról messziről felismerhetők.
 Faji összetétel: Kovács M. (1962) a hazai állományokat ismertető kiváló monográfiájában 8 szubasszociációjukat különböztette meg. Ezeket a domináns és névadó faj (egyben a típus: molinietosum coeruleae) mellett a tömeges és állandó kodomináns fajok (barna sás=Carex hostiana, muharsás=C. panicea, fekete sás=C. fusca=nigra, molyhos sás=C. tomentosa, közönséges perje=Poa trivialis, francia perje=Arrhenatherum elatius, szíki őszirózsa=Aster tripolium subsp. pannonicus) jellemzik. E kodomináns fajok egyben utalnak a szubasszociációk átmeneti jellegére a láprétek, a kaszálórétek és a szikes rétek felé. További nagy állandóságú és jellemző fajok - a Molinion fajokon kívül - pl. a fehér tippan (Agrostis stolonifera), a magyar imola (Centaurea pannonica), a szarvaskerep (Lotus corniculatus), a mocsári zsurló (Equisetum palustre), a kúszó boglárka (Ranunculus repens), a réti boglárka (R. acris), a békalen (Linum catharticum) és a sziki cickafark (Achillea asplenifolia).
A mohapárnákat leginkabb néhány lápréti elem (Bryum ventricosum, Calliergonella cuspidata, Campylium stellatum, C. polygamum, Drepanocladus aduncus) alkotja.
Fokozottan védett fajai a lisztes kankalin (Primula farinosa subsp. alpigena) és a pókbangó (Ophrys sphecodes). Védett fajai az endemikus kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), buglyos szegfű (Dianthus superbus), lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa), magyar lednek (Lathyrus pannonicus), kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum), mocsári kosbor (Orchis laxiflora subsp. palustris), kornis tárnics (Gentiana pneumonanthe), szibériai nőszirom (Iris sibirica), fehérmájvirág (Parnassia palustris), illatos hagyma (Allium suaveolens), vérontófű (Potentilla erecta), gyapjú sások (Eriophorum latifolium, E. angustifolium) és mások. Dealpin, illetve montán elem a fehér zászpa (Veratrum album), lápi ibolya (Viola stagnina).
Dinamika: A feltöltődési szukcesszió során a mocsárrétből, magassásos rétből és üde láprétből alakulhat ki. Ásványosabb (homokalapkőzeten) talajon leginkább a muharsásos szubasszociáció jön létre, amely típusos (kékperjés szubasszociáció) kiszáradó láprétté változhat. Az utóbbi, sófelhalmozódásos térségek szélén átmegy a sziki őszirózsás szubasszociációba. Tőzeges, szerves anyagokban gazdagabb talajon többnyire a barna sásos szubasszociációja alakul ki, majd ebből muharsásos szubasszociáció lehet, amely a fűzláp irányába fejlődik vagy füvesedve (közönséges perjés szubasszociáció) a kaszálórétek felé halad. A szukcesszió sebessége természetesen a mindenkori talajvízszintállás függvénye. A vízhiányon kívül a zavarás (pl. taposás, legeltetés, környező erdők letermelése) is gyorsíthatja a szukcessziót.
Elterjedés: A: (Kis-A, D-T köze, Mezőföld: Sárrét), É-K (Tornai-karszt, Cserehát: Rakaca-völgy, Nógrád-Gödöllői-dombvidék), D-K (Visegrádi-hg.: Pilis, Naszály, Bakony, Balaton-vidék: Tapolcai- és Káli-medence, Aszófő), D-DT (Bakonyalja, Pécsi-síkság).
Veszélyeztetettség: A: EN, É-K: CR, D-K: EN, D-Dt: EN.
Védelmi intézkedések: Mindenekelőtt a talajvíz szükséges szintjének (legalább – 1 m) a létrehozása a fontos. De legjobb a természtes szukcessziós folyamatok feltételeinek a kialakítása, amely összefüggő, nagyobb lápos területeken a vízfelületek több helyen való kialakításával valósítható meg. Ez a szukcesszió újraindulását hozza magával, amelynek során a lápi társulások újraképződnek. Védett társulás (VT).
Védettségi kategória: védelemre javasolt (VJ).
CORINE azonosító szám: 37.311