A FENNTARTHATÓ FEJLÕDÉS ELVÉNEK ALKALMAZÁSI
   LEHETÕSÉGEI A MINDENNAPI GYAKORLATBAN






A fenntartható fejlõdés elvének  lényege: úgy kell élnünk, hogy ne korlátozzuk az eljövendõ generációk (gyermekeink, unokáink) létfeltételeit, ne vonjuk meg tõlük azt a lehetõséget, hogy õk is legalább olyan minõségû életet élhessenek, vagy talán jobbat mint mi. Ehhez, a maitól eltérõ módon kell élni a mindennapjainkat, meg kell változtatnunk az ember és ember közötti kapcsolatot, és alapvetõen át kell gondolnunk, meg kell változtatnunk az ember és környezete közötti, az ember és természet közötti kapcsolatot. Angol nyelvterületen a lényeget két szóval emelik ki „CARE and SHARE" magyarul talán ezt így fordíthatnánk: „TÖRÕDNI" azzal, hogy mi lesz a legapróbb cselekedeteinknek a következménye embertársainkra, a környezetre, az eljövendõ generációkra vonatkozóan; a másik szó pedig „MEGOSZTANI" amit tudunk - anyagi javakat, tudást - ne pedig felhalmozzunk és aztán eldobjuk ami nem szükséges. Ma ez a két szó elveszítette igazi jelentését, nem törõdünk kellõen sem magunkkal, sem embertársainkkal, sem a környezetükkel és nem megosztunk, hanem minél többet próbálunk megszerezni, - bár ez leginkább az anyagi javakra vonatkozik s kevésbé az egyéb értékekre. Az emberi kultúra új alapokra helyezéséhez ezért fontos az értékrendünk átalakítása: megtanulni azt, hogy nem csak annak van értéke ami pénzben kifejezhetõ, azaz megvásárolható. Vajon érték-e számunkra egy gyönyörû táj, egy tartalmas emberi kapcsolat? Igen, - mondjuk - ha nincs, minden pénzt megadnánk érte, hogy legyen.Mindennapi tevékenységünk mégis arra irányul, azért teszünk a legtöbbet, hogy környezetünket, vagy a tartalmas emberi kapcsolatot, amely nélkül nem lehetünk teljes emberek, folyamatosan romboljuk. Van-e jogunk elvenni gyermekeinktõl, unokáinktól a jövõjüket? Persze mindenki azt válaszolja nem, nem szabad, ha így van, akkor tennünk kell ellene, s a mindennapi életünket úgy kell alakítani, hogy derûlátóak lehessünk. Egy elméleti szakember ezt nagyon egyszerûen megoldaná, azt mondaná, a lineáris életvitel helyett térjünk át a ciklikusra. Mit jelent ez? Ez azt jelenti az anyagi javakra vonatkozóan, hogy a természet nyersanyagait ne úgy használjuk föl, hogy az a lelõhelytõl, az elõállításon a fölhasználáson keresztül hulladékká váljon, és újra már nem használhatjuk, azaz egyszerûen kimerítjük a készleteinket. E helyett termeljük és használjuk úgy az anyagi javainkat, hogy az illeszkedjen a természetes ciklusokba, a meglévõ anyag újra és újra fölhasználható legyen, és ne vezessen természeti források végleges kimerüléséhez. Rögtön fölmerül a kérdés, mit tehet ennek érdekében a hétköznapi ember. Tehet-e valami? Igen, tehet! Mindenki, hisz mindenki lehet a környezetéért felelõs állampolgár, ha képes helyesen választani, s ezáltal aktívan részt venni az emberi társadalom, a kultúra újra formálásában, fenntarthatóvá tételében.

A kérdés az, mit tehet az egyén. A válasz egyszerû: egy kicsit változtatni kell az életstílusunkon, életfelfogásunkon. Az elkövetkezendõkben ennek a mindenapi megvalósításához adunk néhány tanácsot. Az alábbiakban egy útmutató pontjai sorakoznak, amely segíthet a környezetre gyakorolt negatív hatások csökkentésében, egy környezetbarát, fenntartható életstílus alapjainak lerakásában. Fontos kiemelnünk, hogy a legtöbb ajánlatot könnyû megvalósítani és nem igényel rendkívüli erõfeszítéseket, anyagi áldozatot, és nem kívánja senkitõl azt, hogy mártír legyen. Ezek mind olyan dolgok amelyet bárki megtehet, legyen túlságosan elfoglalt, vagy legyen túlságosan lusta. Mindenki megteheti, ha akarja! Ha azt akarjuk, hogy globális problémáink kisebbek legyenek, s legalább a környezetszennyezés csökkenjen, mindannyiunknak szükséges lenne tenni legalább egy kis lépést. Hisszük, mindenkinek lenne erre lehetõsége, hiszen, mondjuk meg õszintén, nagyon sok olyan dolgot teszünk a mindennapjainkban amelye mi magunk is érezzük, jó lenne változtatni. Nem kell a világ összes gondját a vállunkra venni és mindenért fellelõséget éreznünk, és nem kell rögtön a kezdet kezdetén bûnösnek érezni magunkat, mert nem tudunk óriási változtatásokat tenni az életvitelünkben.
Be kell látnunk a megrögzült szokásokon nagyon nehéz változtatni. Elképzelhetõ azonban, hogy az alábbi ajánlások közül legalább néhányat könnyen be tudunk illeszteni a mindennapi életünkbe. A tanácsok segíthetnek abban, hogyan csökkenthetjük a szennyezést, hogyan használhatjuk újra a dolgokat és hogyan segíthetjük azt, hogy az egyszer kitermelt anyagi javak újra visszakerüljenek a körforgásba. Mi itt elsõsorban arra igyekszünk rámutatni, hogy a munkahelyen, az iskolában, a közlekedés vagy a vásárlás során mit tudunk megvalósítani. Fontos azt is tudnunk, hogy új törvények, magasabb adók, nagyobb büntetések nem fogják megoldani a problémát. A megoldás az egyénben, a családban, a kiscsoportokban van, akik felelõsséget éreznek egymás és a környezetük iránt. Nem lenne szabad becsapni gyerekeinket, unokáinkat, de ha a mai életstílust folytatjuk, nem biztosíthatunk minõségi életet nekik.
A konkrét tanácsok elõtt újra hangsúlyozzuk, az ajánlásokat lehet, de nem kötelezõ megfogadni. Mindenki annyit tegyen, amennyit tud, és csak akkor érezzen bûntudatot,  ha nem tette meg azt amit könnyen megtehetett volna.
 

Munkahely (iskola)

A munka utáni bevásárlás

Adatok és tények