Az Aral-tó esete

Az Aral-tó a Föld negyedik legnagyobb tava volt, 400 km-es hosszúsággal, 300 km szélességgel  és a mélysége 68 m-t is elérte. Vize kis sótartalmú, halban nagyon gazdag volt,  és élénk hajóforgalom jellemezte.
Mára azonban az Aral-tó  lassan sivataggá válik! Ahogyan a helybeliek mondják:
"…a tó ment, a sivatag jött. Régen mindenhol víz volt. Kék, teljesen kék volt a tenger, volt hal, ha a halászok kimentek a tengerre. Volt ponty, dévér, keszeg, kele, tokhal a Szovjetunió minden köztársaságába ment az Aralból hal. Nagy mesz-szeségbõl jöttek ide a nagy tengeri hajók. Itt elöl volt a víz, kék tenger, igazi hullámokkal, tiszta víz, világos és átlátszó. A messzi távolból jöttek az emberek, hogy itt fürödjenek, itt az Aralban."

Azoknak a folyóknak for- rásvidéke, melyek az Aralt táplálják a Pamír. Kirgizisztán és Tadzsikisztán hegyeiben mindenhol a Szír-darja és az Amu-darja irányába törekednek a patakok. Közép-Ázsia e két nagy folyója  az Aralba torkollik. Az Amu-darja az Araltól messze még sebes sodrású folyó, néhol 500 máshol 2000 m széles. Sok vizet párologtat és szivárogtat el Türkmenisztán és Üzbegisztán forró sivatagjain átvezetõ útján. A Szír-darja és Amu-darja mentén lévõ helységekben a folyó menti emberek kis megbontatlan közösségekben éltek. Sok vizet használtak a folyó menti  földjeik öntözésére, de a folyók életadó vizét gondosan és pazarlás nélkül használták, így elég víz maradt az Aral-tó és az otthoni emberek számára is. Ez így volt a XX. század  közepéig. Akkor eldöntötték Moszkvában, hogy a Szír-darja és Amu-darja vizét a gyapot tömeges telepítéséhez használják. Moszkvában akik uralkodtak az Aralt feláldozták, mert hasznot hozónak tûnt az áldozat.  Eldöntötték, hogy elvonják az Aral vizét. Kara-kum és Kizil-kum forró sivatagjaiban az aktivisták (és a kényszermunkások) hatalmas csatornákat ástak a Szír-darja és Amu-darja vizének. Csatornák, zsilipek és áttöltõállomások segítségével irányították a Szír-darja és az Amu-darja vizét a sivatagba. A csatornákat nem tömítették, így sok víz elszivárgott a homokban. A kanálisok nyitottak voltak, így sok víz elpárologott a forró sivatagi klímában, lényegesen csökkentve a tóba jutó víz mennyiségét, amelynek következményeit a táblázat mutatja.
 

Év Mélység(m) Terület(km2) Térfogat(km3) Só-koncentráció(g/dm3)
1960 53,41 66,900 1090  10
1971  51,05  60,200  925  11
1976 48,28 55,700  763  14
1993   33,642   300  
         nagy tó  36,89  33,953  279  37
         kis tó 19,91  2,689  21  30
2000    24,154 175  
             nagy tó 32,38 21,003   159    -
              kis tó 40,97 3,152  24     -

A Szír-darja és Amu-darja közötti öntözött sivatagokban a Föld harmadik legnagyobb gyapotültetvényeit hozták létre. A gyom és a kártevõk ellen nagy tömegû herbiciddel és peszticiddel küzdenek, és hogy a növények ne száradjanak ki forró klímában, öntõzik õket 10 alkalommal az aratásig. Az aratásra érett gyapotnövényeket lombtalanító vegyszerekkel fosztják meg lombjuktól. A  gyapot mellett rizset is termesztenek, amelynek vetéstõl az aratásig víz alatt kell állni, s ezért azokat a területeket állandóan utána kell tölteni, mert a 35-40°C-os forróságban gyorsan elpárolog a víz. A gyapotkultúra kedvéért még az élelmiszer-növények telepítéseit is elhanyagolták, így hát a gabonát és gyümölcsöt importálni kell.
Az Aralnál az ivóvíz közvetlenül az Amu-darjából érkezik nyílt csatornában 200 km-en át. Annak ellenére, hogy szennyezett, tisztítatlanul, csak klórozva isszák. A következmények rosszak, egyre több és több haláleset fordult elõ a gyerekek között, és a megbetegedések egyre csak hosszabbra nyúltak és komolyabbakká váltak. Peszticid maradványokat, lombtalanító szereket és nehézfémek sóit lehet kimutatni az ivóvízben, amelyek gyengítik az immunrendszert, megváltoztatják  az örökletes tulajdonságokat. Ezért itt egyre több torzszülött jön a világra.
"Ha kórházba megy az ember, tele van a kórház gyerekekkel. Mind beteg. A várható életkor nem sokkal lesz több 50 évnél. Minden tizedik gyerek meghal, mielõtt 1 éves lenne, hörghurut és vérszegénység, vér- és pajzsmirigyrák miatt. Mint Csernobilnél, olyanok. A diagnózis hörghurut fulladásos rohamokkal, ehhez még vérszegénység és angolkór járul. Részes ebben az ökológiai helyet. Ez a szárazság, ez legyengíti a gyerekeket, testüknek nincs ellenálló képessége, nincs ellenálló erejük."- mondja egy helyi orvos.
Mujnakban pl. körülbelül 60 000 ember élt, 35 000 már elhagyta a várost, mindenkit megelõzve az oroszok, akik  azért jöttek az Aralhoz, hogy haszonra tegyenek szert. Itt mindkét halfeldolgozó gyár bezárt. Átmenetileg, mondják. Halra várnak. Persze nem az Aralból, hanem a messze távolból. Vannak akik maradtak. Munka és jövõ nélkül. Az elsivatagosodott Aralon homok- és porfergetegek szállnak fel, és söpörnek át. Ez a levegõ megbetegíti az embereket.
A halászok  voltak az elsõ akik elmentek. Mindenki más az Aral mentén követni fogja példájukat, követniük kell. "Az egész helyzet megváltozott, az idõjárás is…".
„A gyapot a mi aranyunk", így szólt a propagandadal. A nagy pénzt azonban ma is az uralkodók klikkje és a maffia fölözi le. A munkásembernek az egészségtelen munka marad és a szétrombolt gazdaság, kultúra és környezet.