Fenntartható fejlõdés



  A fenntartható fejlõdés történeti elõzményei

"Ez idõ szerint az emberiség kilátásai a jövõre nézvést rendkívül borúsak. Felettébb valószínû, hogy nukleáris fegyvereit önmaga ellen fordítva gyors, de a legkevésbé sem fájdalommentes öngyilkosságot követ majd el. S még ha ez nem történnék is meg, lassú halál fenyegeti, mert megmérgezi, mellesleg pedig megsemmisíti a környezetet, amelyben és amelybõl él. Még ha idejekorán megálljt parancsolna is vak és hihetetlenül ostoba ténykedésének, ki van téve annak a veszélynek, hogy fokozatosan elsorvadnak mindazon tulajdonságai, amelyek emberi voltát alkotják. Számos gondolkodó felismerte ezt, és jó néhány könyv tartalmazza azt a felismerést, hogy a környezetpusztítás és a kultúra "hanyatlása" kéz a kézben járnak..."

A Konrad Lorenztõl származó idézetben lévõ üzenetet sajnos könnyû megértenünk. A környezetpusztítás és az emberi kultúra hanyatlását nap mint nap tapasztaljuk. A mindennapok emberének már nem szükséges cáfolhatatlan tényekkel, tudományosan megalapozott mérésekkel bizonyítani környezetünk elszennyezõdését, elég ha körülnézünk közvetlen környezetünkben, és a rádiót, televíziót nézve megerõsödik bennünk, hogy a baj világméretû. A környezet romlását csak tetézi az emberi kapcsolatok megromlása, s ezt sem kell szociológusnak bizonyítani, hisz nincs idõnk arra, hogy egymásnak segítsünk, egymással törõdjünk, mert, mint mondjuk, pénzt kell keresnünk. Észre sem vesszük, számunkra a legfontosabb értékké a pénz vált. Ismerjük a mondást "a pénz nem boldogít", de hisszük-e igazából azt, amit közvetít nekünk? Ma már sajnos tényként kezelhetjük, hogy globális válságban élünk, amelyben benne foglaltatik a környezeti válság, a gazdasági válság és sajnos a kulturális válság. Az elõzõ fejezetekben már megtárgyaltuk, hogy a problémák alapja a technoszféra megjelenése, amelynek térhódítását az ipari forradalom segítette elõ.

Ma már tisztán látjuk, hogy a gazdaság és az üzleti élet nem képes azokat a hatalmas, az egész Földet érintõ problémákat megoldani, amelyeket a technoszféra létrehozott. Az is nyilvánvaló, hogy a változás feltétlenül szükséges, és elérkezett az idõ, nem várhatunk tovább.

Stockholm (1972)

U Thant, az ENSZ fõtitkára 1969-ben az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanács 17. ülésszakán talán idõben fordult felhívással a világ közvéleményéhez:

"Az emberiség történelme során most elsõ ízben vagyunk tanúi egy olyan világviszonylatú válság kibontakozásának, amely mind a fejlett, mind a fejlõdõ országokat érinti; az emberi környezet válságáról van szó. Ha a jelenlegi irányzatok továbbra is érvényesülnek, biztosra vehetõ, hogy veszélybe kerül az élet a földgolyónkon. Ezért sürgõsen fel kell hívni a világ figyelmét azokra a problémákra, amelyek megakadályozhatják az emberiséget abban, hogy legmagasabb rendû törekvéseink megvalósulását lehetõvé tevõ környezetben éljen."

Ezzel a kijelentéssel az Egyesült Nemzetek Szervezete
deklarálta, hogy foglalkozni kíván a Föld globális problémáinak megoldásával. Ezt követõen határozat született arról, hogy 1972-ben világkonferenciát rendeznek "Az Emberi Környezet ENSZ Konferenciája" címmel. A svédországi konferencián, amelyen 113 állam delegációja vett részt, a következõ dokumentumokat fogadták el:

•Nyilatkozat az emberi környezetrõl
•Nyilatkozat az irányelvekrõl
•Akcióprogram-javaslatok
•Szervezeti kérdések.

Az Akcióprogramban megfogalmazott javaslatok a következõ témákat tartalmazták:
•A települések környezetvédelme
•A természeti erõforrásokkal való gazdálkodás környezetvédelmi szempontjai
•Szennyezõdések
•A tengerek szennyezõdése
•A környezetvédelem pedagógiai, tájékoztatási, szociális és kulturális kérdései
•Fejlõdés és környezetvédelem.

A konferencián az ember-központúság elve érvényesült és megjelent a jövõ iránti felelõsség is, továbbá kiemelték a nemzetközi együttmûködések fontosságát, de a fenntartható fejlõdésrõl még nem esett szó. A nyolcvanas évek elejére a globális környezeti problémák kiszélesedtek, és ez indokolta egy újabb ENSZ-konferencia elõkészítését.

Környezet és Fejlõdés Világbizottság (1983-1987)

Az újabb ENSZ világkonferencia elõkészítésében jelentõs szerepet játszott a Környezet és Fejlõdés Világbizottság (a Brundtland Bizottság), amelyet "egy átfogó változás" megalapozására kérték fel. Feladatai között szerepelt:
• hosszú távú stratégia kidolgozása, amely 2000-ig és azon túl is lehetõvé teszi a környezetkímélõ fejlõdést;
• együttmûködést kidolgozni a környezet megóvására a fejlõdõ és a különbözõ gazdasági fejlettségû és      társadalmi berendezkedésû országok között, olyan közös és kölcsönösen elõnyös megoldások érdekében, amelyek figyelembe veszik az emberek, erõforrások, a környezet és a fejlõdés kölcsönhatásait;
• olyan módszereket és eszközöket találni, amelyek a nemzetközi együttmûködést hatékonyabbá teszik a környezet megóvása végett;
• kialakítani a hosszú távú környezetvédelmi témák kölcsönösen elfogadható megfogalmazását, meghatározni a környezet védelmével és jobbításával kapcsolatos problémák megoldásához szükséges erõfeszítéseket;
• hosszú távú cselekvési programot kidolgozni a következõ évtizedekre, valamint célokat kitûzni a világ népei számára.

1983 decemberében kérte fel az ENSZ fõtitkára Gro Harlem Brundtlandasszonyt arra, hogy alapítsa meg ezt a független bizottságot, és tolmácsolja a világ népeinek a fenti kihívásokat. A feladat hatalmas volt, hiszen a bizottságnak: "Az emberiség céljait és létét kell felelõsséggel összeegyeztetnie, s ez mindnyájunk cselekvõ támogatását követeli."

"Mivel nincs kezünkben az alapvetõ problémák megoldásának kulcsa, nincs más lehetõség, mint szüntelenül keresni azt. "... szembe kell nézni a jövõvel, az eljövendõ generációk érdekeit védelmeznünk kell. Teljességgel nyilvánvaló volt: változtatásra van szükségünk!"

"Talán az egyik legsürgetõbb feladatunk, hogy a sokoldalúsághoz való visszatérésre bátorítsuk a nemzeteket. A második világháború után az újjáépítésre való törekvés volt a tényleges mozgatója háború utáni nemzetközi gazdasági rendszerünk megteremtésének. Olyan kihívást jelent a harmonikus fejlõdés útjait megtalálni, amely valóban parancsoló lendületet kell, hogy adjon a sokoldalú megoldások kutatásához és egy újjáalakított nemzetközi gazdasági együttmûködési rendszer megalkotásához. Ezek a kihívások áthágják a nemzeti szuverenitásból fakadó megosztottság, a gazdasági nyereségre szûkített stratégiák és az elkülönített tudományágak korlátait."

"Amikor 1982-ben megtárgyaltuk bizottságunk mûködésének feltételeit, voltak, akik csak környezetvédelmi tevékenységre akarták a munkát korlátozni. Ez nagy hiba lett volna. Nincs az emberi cselekvésektõl, törekvésektõl és szükségletektõl elvonatkoztatott környezetvédelem, és ha emberi vonatkozásaitól elkülönítve kísérelnénk meg a környezet megvédését, maga a környezet szó is naiv politikai mellékzöngét kapna."

"A környezet azonban nem más, mint az a hely, ahol mindannyian élünk, a "fejlõdés" nem más, mint valamennyiünk arra irányuló törekvéseinek összessége, amellyel szüntelenül javítani akarjuk életünket. A két fogalom elválaszthatatlan egymástól."

"Elemzéseink és ajánlásaink alapja a szegénység, egyenlõtlenség és a környezetkárosodás közötti összefüggések feltárása és megismertetése. Most a gazdasági növekedés új korszakára van szükség. Olyan növekedésre, amely erõteljes, ugyanakkor társadalmilag és környezetileg egyaránt fenntartható."

A Környezet és Fejlõdés Világbizottság 1987-ben adta közre jelentését "Közös jövõnk"címmel, amelyben egyenesen a kormányokhoz és rajtuk keresztül intézményekhez és minisztériumokhoz szólt. Természetesen mindezek elõtt az emberekhez szólt, akiknek jóléte minden környezet- és fejlõdéspolitika végsõ célja. Fontos a magánvállalatok szerepe is, hiszen a nagy nemzetközi társaságok forgalma sokszor nagyobb, mint némely országé, s ezért megvan a lehetõségük arra, hogy változásokban jelentõs szerepet játszanak A jelentésbõl fontos kiemelni az alábbiakat.
"Külön fordulunk a fiatalokhoz. A világ minden pedagógusának kulcsszerepe lesz abban, hogy beszámolónk hozzájuk is eljusson. Ha sürgetõ üzenetünket nem sikerül a mai szülõkhöz és döntéshozókhoz eljuttatnunk, akkor gyermekeink egészséges és életet adó környezethez való jogát kockáztatjuk. Ha szavainkat nem leszünk képesek lefordítani arra a nyelvre, amelyen eljuthatnak az emberek - akár öregek, akár fiatalok - szívéhez és eszéhez, nem leszünk képesek azokra a nagy társadalmi változtatásokra, amelyekkel fejlõdésünk folyamatát helyes irányba terelhetjük."

A harmonikus fejlõdés

A "Közös jövõnk" jelentésben jelenik meg a fenntartható fejlõdés gondolata, de a magyar fordításban akkor még mint harmonikus fejlõdés. "A harmonikus fejlõdés a fejlõdés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövõ generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetõségétõl."

Az elv lényeges elemei a következõk:
• az alapvetõ szükségletek kielégítésének feltétlen elsõdlegességet kell biztosítani,
• bizonyos korlátozások szükségesek, amelyeket a technológiai fejlettség és a társadalom hoz létre, hogy képesek legyünk mind a jelen, mind a jövõ generációk igényeinek kielégítésére.

"Ezért a gazdasági és társadalmi haladást a harmonikus fejlesztés jegyében kell megvalósítani minden fejlõdõ és fejlett, piacorientált vagy központi irányítás alatt álló országban. Az értelmezések ugyan eltérõek lesznek, de bizonyos általános vonásaik is vannak, és a harmonikus fejlõdés alapelvébõl eredõ közös megegyezésbõl kell kiindulni és abból, hogy a megvalósítás lehetõsége tág keretek között változik. A fejlõdés magába foglalja a gazdaság és társadalom progresszív megváltoztatását. (...)De a fizikai fenntarthatóság nem biztosítható másképp, csak ha a fejlesztési politika figyelmet fordít például arra, hogy meg kell változtatni a természetes erõforrások felhasználási módját, a költségek és juttatások elosztását. Ahol csekély a hajlandóság a harmonikus fejlesztésre, ott is szem elõtt kell tartani a generációk közti társadalmi méltányosságot, a generációkon belül is ki kell terjeszteni az egyenlõ jogok elvét."

Az ENSZ Közgyûlése 1992-re kitûzött egy új konferenciát "Környezet és Fejlõdés ENSZ Konferencia" címmel, amelynek már központi gondolata lett a fenntartható fejlõdés.

Rio de Janeiro (1992)

A konferencián a 178 ENSZ-tagállam közül 172 vett részt, ezek közül 110 delegációt államfõ vagy kormányfõ vezetett, akik számára megszervezték a Föld Csúcstalálkozót, ahol Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke is beszédet tartott.

Rióban az alábbi fontosabb dokumentumokat fogadták el:
• Riói Nyilatkozat, melyben általános elveket fogalmaztak meg az erõforrások hasznosításáról, a környezet védelmérõl, a fenntartható fejlõdésrõl és az egyes országok együttmûködésének alapelveirõl (l. függelék).
• A "Feladatok a XXI. századra" (Agenda 21) c. dokumentum, amely ajánlások és javaslatok gyûjteménye a fenntartható fejlõdés megvalósítása érdekében.
• ENSZ Éghajlatváltozás Keretegyezmény.
• Egyezmény a biológiai sokféleségrõl.
• Nyilatkozat az erdõkre vonatkozó elvekrõl.

Megállapodás született arról is, hogy az ENSZ keretében létrejön a Fenntartható Fejlõdés Bizottság, amely figyelemmel kíséri a konferencia határozatainak és ajánlásainak végrehajtását. Magyarország a kezdetektõl fogva tagja ennek a bizottságnak. A Riói Konferencia után Magyarországon is megalakult a nemzeti Fenntartható Fejlõdés Bizottság.

Aalborg (1994)

A "Feladatok a XXI. századra" (Agenda 21) megfogalmazása a fenntartható fejlõdés megvalósítása érdekében, jelentõs eredménye volt a Riói Konferenciának. A Konferencia eredményeit összefoglaló dokumentum 28. fejezete felhívja a világ politikai vezetõinek figyelmét arra, hogy kezdjenek párbeszédet országaik polgáraival egy, a helyi közösségek által elfogadható fenntartható fejlõdéssel foglalkozó program, az ún. "Helyi feladatok a XXI. századra" (Local Agenda 21) kialakítására. Az európai városok és közösségek reagálva erre a felhívásra, létrehozták az ún. "Európai kampány a fenntartható városokért és közösségekért" programot. Ennek alapjait az 1994-ben Aalborgban megrendezett konferencián fektették le, megalkotva az "Európai Városok Chartája a Fenntartható Fejlõdésért" címû dokumentumot, amely "Aalborg Charter" néven vált közismertté (l. függelék).

Megjegyzés:
1996-ban rendezték meg a második "Fenntartható Városok Konferenciát" Lisszabonban. 1997-ben került sor a "Rio+5 Konferenciára", amely a Riói Konferencia óta eltelt öt év eredményeit volt hivatott megvitatni.

A fenntartható a fejlõdés meghatározása

A fenntartható fejlõdés lényegét tekintve megegyezik Környezet és Fejlõdés Világbizottság 1987-es jelentésében leírt harmonikus fejlõdéssel csak az elnevezés változott meg. Igaz azonban, hogy ma nincs a Föld minden országában egységesen elfogadott meghatározás. Az alábbi néhány megfogalmazás a legközismertebb, közülük az elsõ a legelfogadottabb.

• 1. Olyan fejlõdés, amely úgy elégíti ki a mai generációk igényeit, hogy közben nem befolyásolja károsan a következõ generációk ugyanazon igényei kielégítését.
• 2. Olyan tevékenység, amely a mai generációk életminõségének (életszínvonalának) emelését teszi lehetõvé anélkül, hogy elvenné a jövõ generációitól a lehetõséget legalább ugyanilyen életszínvonal elérésére.
• 3. A földi környezetünk megszabta a határok között élni.
• 4 a. Törõdni azzal (a világgal), amit mi soha nem fogunk meglátni.
• 4 b. Törõdni azzal, mi fog utánunk történni.
• 5. Nem becsapni gyermekeinket és unokáinkat.

Indikátorok

Teljesen természetes, hogy szeretnénk, ha a jövõben a gyerekeinknek lenne:

• Szép lakása (ami jól berendezett, környéke biztonságos) a fûtés- és villanyszámlát könnyen ki tudják fizetni.
• Lehetõsége igényeiknek megfelelõ oktatásra és képzésre.
• Olyan munkahelye, ahol nem kell félni az elbocsátástól.
• Lehetõsége egészséges életmódra, és általában olyan körülmények között élni, amelyek nem rontják az egészséget (tiszta víz, levegõ, talaj).
• Olyan természeti környezete, amelyben szabadon csodálhatja a növény- és állatvilág sokféleségét és szépségét.
• Könnyen elérhetõ üzletek, amelyekben igényei szerint, olcsón vásárolhat.
• Lehetõsége a kulturálódásra és a sportra.
• Könnyû hozzáférhetõsége a szükséges információkhoz és lehetõsége a döntéshozatalban való részvételre.
• Egy segítõkész helyi (kis)közösség.
• Egy biztonságos (nagy)közösség, amely félelemtõl és bûnözéstõl mentes, és amely nem csak önmagával, hanem az ország és a Föld egész lakosságának igényeivel és a következõ generációk igényeivel is számol.

Ha meg akarjuk valósítani a fenti gondolatokat, szükségünk van indikátorokra (jelzõkre), amelyek megmutatják, jó úton járunk-e. Az indikátorok önmagukban nem mondják meg, mit kell tennünk, csak mutatják az utat a fenntarthatóság irányába. Segítenek megláttatni, hogy mi történik ezzel kapcsolatban a saját közösségünkben. Általában elfogadott dolog indikátorokat használni annak jelzésére, hogyan haladunk elõre a céljaink elérése érdekében. Az indikátoroknak ugyanakkor nevelési szerepük is van. Az igazi értékük mégis abban rejlik, hogy nem csak kijelölik az utat, hanem a megvalósítás során segítenek a prioritások meghatározásában is.

Képzeljünk el egy olyan jövõt, amelyben mindenki harmóniában él közvetlen környezetével, nem okoz kárt sem lokálisan sem globálisan. Mindennapi élete során igényeit úgy elégíti ki, hogy azzal nem csökkenti az eljövendõ generációk ugyanazon igénye kielégítésének esélyét.
Ennek megvalósítását segíti az alábbi 13 indikátor.

• 1. A különbözõ forrásokat hatékonyan használjuk, és a hulladékok mennyiségét a lehetõ legkisebbre csökkentjük újrahasználat és újrahasznosítás által.

• 2. A környezetszennyezést olyan mértékre csökkentjük, hogy az már nem káros az élõ szervezetekre.

• 3. A természetet védjük és sokféleségét nagyra értékeljük.

• 4. Amennyire az csak lehetséges, a helyi igényeket helyi forrásokból elégítjük ki.

• 5. Mindenkinek lehetõsége van elfogatható életkörülmények között élni, elérhetõ áron közlekedni, tiszta vízhez, megfelelõ mennyiségû élelemhez és lakáshoz jutni.

• 6. Mindenkinek lehetõsége van számára elfogadható munkához jutni, amelyet egy sokszínû gazdaság biztosít. Egyenlõ munkáért lehetõleg egyenlõ fizetség jár, és ugyanakkor értékes az önkéntes, egymásért vagy közösségért végzett munka is.

• 7. Az emberek egészségét elsõsorban tiszta és nyugodt környezetük biztosítja. Az egészségügyi ellátás feladata megelõzés is, nemcsak a betegség kezelése.

• 8. Miközben az emberek hozzájutnak a szolgáltatásokhoz és a különbözõ javakhoz, nem okoznak kárt mások és környezetük számára.

• 9. Az emberek félelem nélkül élnek saját közösségükben és nem tartanak a bûnözéstõl, a személyes agressziótól, egyenlõtlen versenyhelyzetektõl, a nemi és származás szerinti megkülönböztetéstõl.

• 10. Mindenki hozzájuthat a különbözõ információkhoz, tudáshoz, szakmai ismeretekhez annak érdekében, hogy teljes értékû embernek érezze magát az adott társadalomban.

• 11. Valamilyen szinten mindenkinek lehetõsége van arra, hogy részt vegyen a döntéshozatalban.

• 12. Mindenkinek lehetõsége van mûvelõdésre, pihenésre, szórakozásra.

• 13. Az adott település, amelyben a közösség él, úgynevezett "emberléptékû", ahol a sokféleséget és változatosságot nagyra értékelik és védik, a szürkeséggel, az egyhangúsággal szemben. A dolgok használati és pénzben kifejezett értékén túl nagyra értékelik azok szépségét és harmóniáját.

Az elv gyakorlati megvalósítása

Mielõtt nekilátunk a fenntartható fejlõdés gyakorlati megvalósításának, nagyon fontos belátnunk azt, hogy a fenntartható fejlõdés nem azonos a környezetvédelemmel. A környezeti problémák nem kezelhetõek elkülönülten a szociális és gazdasági problémáktól, ha azokat fenntartható módon kívánjuk megoldani. Nekünk olyan új kultúrára van szükségünk, amelyben a különbözõ igényeket integrálni tudjuk.

Ezen három elem harmóniájának durva megsértését, s ennek rendkívül súlyos következményeit jól mutatja az Aral-tó tragédiája.

A tó vízfelülete az elmúlt több mint harminc év során jelentõsen csökkent, amely önmagában környezeti katasztrófaként értékelhetõ. A jelenlegi helyzet azonban nem ilyen "egyszerû". A szovjet hatalom idején központi döntés született a térség gazdasági "fejlesztésérõl", figyelmen kívül hagyva a helyi sajátosságokat, hagyományokat, az ottani közösségek érdekeit. Az Aral-tó környékét rizs- és gyapottermesztésre jelölték ki. Ehhez sok vízre volt szükség, amelyet a tavat tápláló két folyó, a Szir-darja és Amu-darja vizének csatornákon történõ elvezetésével oldottak meg. A kitûzött tervek teljesítéséhez sok mûtrágyára és növényvédõ szerre is szükség volt. A folyók vizének elterelésével lényegesen kevesebb víz jutott a tóba, s ennek következtében felülete közel 50 %-kal, miközben vízszintje több 14 m-rel csökkent. Ez a katasztrófa végül is teljes gazdasági összeomláshoz és súlyos szociális problémákhoz is vezetett. Ma a tó környékén nagy a munkanélküliség, a szegénység, és a bekoncentrálódott vegyszerek okozta megbetegedések száma. Ebbõl következõen a falvak sorra néptelenednek el, és szûnnek meg azok a közösségek, amelyeknek létét évszázadokon keresztül a tó biztosította, elsõsorban a halászat révén.

Milyen módszerekkel és eszközökkel valósítható meg a fenntartható fejlõdés? A válasz az, hogy nincsenek univerzális módszerek és eszközök. Minden közösségnek magának kell a legmegfelelõbbeket megtalálni. Fontos, hogy más tapasztalataiból is tanuljunk és saját tapasztalatainkat adjuk át másoknak.

A fenntartható fejlõdés kialakításában élenjárók az alábbiakat ajánlják.

• Együttmûködés: Egyének, csoportok, kisebb-nagyobb szervezetek együttmûködésén keresztül.
• Konszenzus: Arra ösztönözni az egyes csoportokat, hogy a különbözõ érdeklõdés, illetve érdekek ellenére, kövessenek el mindent annak érdekében, hogy közös megegyezésre jussanak.
• Tevékenység: Olyan tevékenységi formákat kialakítani, amelyek segítenek abban, hogy az élet minõsége, az életstílus megváltozzon egy fenntartható irányban.
• Indikátorok: Olyan helyi indikátorokat kifejleszteni, amelyek segítik a közösséget abban, hogy a fejlõdésük egy fenntartható irányban induljon el.
• Célok: Reális, a többség számára elfogadható célok kitûzése a fenntarthatóság elérése érdekében.
• Oktatás: Megteremteni annak a lehetõségét, hogy az oktatáson keresztül lehetõleg mindenki hozzájusson olyan információkhoz, amelyek segítségével a környezeti tudatosság fokozható a közösségen belül.
• Kommunikáció: Biztosítani a folyamatos információáramlást és az õszinte eszmecserét a különbözõ szervezetek és érdekcsoportok között.
• Helyi sajátosságok: Segíteni az olyan tevékenységet, támogatni az olyan akciókat, amelyek segítik a helyi karakter megerõsödését.
• Tanácsadás és példaadás: Olyan tanácsot adni, illetve olyan példákat mutatni, amelyek segítik az otthoni, illetve a munkahelyi tevékenység megváltoztatását egy fenntartható irányban.
• Egyenlõség: Segíteni minden kisebbségi, vagy hátrányos helyzetû csoportot (nemzetiségiek, mozgássérültek, stb.) hogy részt vehessenek egy helyi fenntartható fejlõdési programban.
• Nyomásgyakorlás: Gyakoroljunk nyomást minden olyan helytelen politikára, vagy mindennapi gyakorlatra, amely negatív hatással van a környezetünkre és károsan befolyásolja a következõ generációk esélyeit.
• Globális gondolkodás: Segíteni az embert abban, hogy megértsék a "gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan" gondolat lényegét és így is éljenek.
• Koncentrálás a jövõre: Minden határozatunkban amelyet ma hozunk, jelenjen meg a jövõ generációival való törõdés.

Arra vonatkozóan, hogy mit tehetünk a mindennapi gyakorlatban, a függelékben találunk ajánlásokat.
 

Példák és lehetõségek

Kelet- és Dél-afrika

Az aszály és az elsivatagosodás következményeképp a biomassza- (tûzifa és növényi hulladék) és a vízforrások folyamatosan apadnak. Az elsivatagosodás megfékezésére létrehozott nemzetközi egyezmény említi a megújuló energiaforrásokat mint vagylagos lehetõséget a helyi elsivatagosodást csökkentõ tervek felé tett javaslatok között. A fõzéshez például az afrikai lakosság biomasszát használ, ami még inkább sietteti az elsivatagosodást. A vízellátás is gondot jelent, amit állati ill.emberi energia alkalmazásával, hagyományosan szivattyúzással végeznek. A száraz területeken azonban adott a napenergia felhasználásának lehetõsége, sõt, néhány helyen a szélenergia is hasznosítható lenne. A vízellátásban ezért elsõdleges fontosságú ezen energiaforrások szerepe. A megújuló energia elõállításának módszerei már elég fejlettek ahhoz, hogy alkalmazni lehessen azokat Afrikában. Annak ellenére viszont, hogy ezek az energiaforrások bõven állnak rendelkezésre a Szaharától délre fekvõ területeken, az effajta vállalkozások eddig nem vonzottak elegendõ tõkét, s a technológiák megismertetése sem valósult meg. Noha a siker eddig csekély, néhány elszigetelt esetben a megújuló energia hasznosítását sikerrel vezettek be (kelet- és dél-afrikai országokban)

(Sustainable Energy News)
Kelet-Európa

.Óriási mûszaki és gazdasági lehetõségek vannak az energiahatékonyságra az egész régióban. Ha ebbõl akár csak egy keveset megvalósítanánk, bezárhatnánk az összes veszélyes reaktorainkat a régióban nagyobb gazdasági visszaesés nélkül. Például Ukrajnában, az energiahatékonyságból nyerhetõ reális megtakarítás nagyobb lenne, mint a Csernobili erõmûegyüttes termelése. A reaktorok nagyon hirtelen bezárása megkívánhatja hatékony gázturbinák bevezetését, addig is, amíg az összes felhasznált források hatékonysága nem növekszik. A hosszabb távú lehetõségek megújuló energiára, biomassza, víz, napfûtés, nap-elektromosság és szélenergia alapokon meglehetõsen nagyok és gyakran költséghatékonyak is ma már. Bele kell vágni egy erõteljes kutató-, fejlesztõ- és ösztönzõ programba; ez az üvegházhatást is csökkentené. Ami hiányzik, az a kelet-európai és OECD kormányok politikai akarata, hogy befektessenek a legköltséghatékonyabb eljárásokba és a gyakorlati ösztönzõket ezek alkalmazása felé irányozzák át.

(Sustainable Energy News)
  Magyarország

"A megújuló energiaforrások részesedése az ország energiaellátásából kb. 2%, a vízierõmûveket is beleértve, mely mértéket a kormány stratégiája szerint 1995-re 5-6%-ra kell növelni. Mialatt a biomasszában és a geotermikus forrásokban rejlõ lehetõségek jóslások szerint csak rövid távra jelentenek megoldást, hosszabb távon a nap- és szélenergiát hasznosító technológiák is megfontolás tárgyát képezik. A megújuló energiaforrások alkalmazási lehetõségei Magyarországon A megújuló energiaforrások gyûjtõfogalom alatt az alábbi energiaforrásokat értjük: - napenergia; - szélenergia; - biomassza; - geotermikus energia; - óceánok energiája (hullám, ár-apály, áramlás, só- koncentráció-különbség, hõgradiens, sarki jég); - vízi energia; A Magyarországon leginkább szóbajöhetõ megújuló energiaforrásokat az alábbiakban tekintsük át vázlatosan . A szél energiájának hasznosítási lehetõségét korlátozza az a tény, hogy az Alpokkal és a Kárpátokkal körülhatárolt hazánkra az alacsony (2-6 ms) szélsebesség jellemzõ. E kis szélsebességnél a szél energiatartalma nem éri el a 150 Wm2-t, a szélgépekkel való energiatermelés gazdaságosságához viszont 500-600 Wm2-re volna szükség. A kis szélsebesség tartományban már induló szélkerekeket az állatitatáson kívül alkalmazni lehet egyedülálló épületek akkumulátoros áramellátására, öntözési, vízátemelési célokra, halas- és szennyvíz tavak oxigéndúsítására, villanypásztor áramellátására, stb."

(Tímárné Horváth Veronika, BME)


 EU

Megújuló energiafelhasználás az EU országaiban* 1986-ban és tervezett értékei 2010-ben (Mtoe) (*Luxemburg adatai nélkül)


Ország Geotermikus energia Aktív napenergia Szélenergia Biomassza energia
-     1986          2010      1986        2010     1986         2010     1986           2010
Belgium  -                       0,20                      0,23     0,65           1,95
Dánia - -     0,08          2,23     0,48           2,68
Franciaország      0,20           0,57      0,04          2,44                      2,30     7,40         17,90
Németország -                       1,85                      7,63     7,54         12,14 
Görögország                 0,33      0,01          0,46                      0,13     0,70           2,70
Írország - - -     0,07           1,77
Olaszország       0,53         3,83      0,05         0,06                      2,30     1,85           8,15
Hollandia - -                      2,00     0,22           1,42
Portugália -                     0,85                      0,05     2,06           4,06
Spanyolország                       0,30      0,02        0,10                      0,51     2,86           6,96
Nagybritannia                 2,89      0,90                      8,87     0,96           7,26
Összesen     0,73           7,92      0,12       7,45     0,08         26,25    24,19        66,99

Megújoló energiafelhasználás az EU országaiban* 1986-ban és tervezett értékei 2010-ben (Mtoe)
(*Luxemburg adatai nélkül)