A fenntartható fejlõdés megvalósításának politikai és jogi keretei Magyarországon

Magyarországon a fenntartható fejlõdés fogalma önkormányzati szakmai körökben még nem vált teljes mértékben ismertté. A politikusok és a döntéshozók pedig ha ismerik is a fogalmat, gyakran mást és mást értenek rajta. Ezért, mielõtt a fenntartható fejlõdés magyarországi politikai és jogi kereteirõl szólnánk, fontos megfogalmazni, mit jelenthet Magyarországon a fenntartható fejlõdés megvalósítása.

A fenntartható fejlõdés nem egy új, divatos fogalom, amit ma a környezetgazdálkodás, a környezetvédelem, vagy az ökológiai gondolkodás helyett használunk. A "fenntartható fejlõdés" egy szemléletforma, egy olyan gondolkodási mód, amelyet a tervezés és a gyakorlati megvalósítás területén alkalmazhatunk.
Az elsõ fejezetben már definiáltuk a fogalmat, ezért most a gondolkodásmódunk változásán keresztül mutatjuk be, hogy a fenntartható fejlõdés elveit figyelembe vevõ szemlélet miben új.

Az ipari forradalmat követõen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a technikai fejlõdés nem csak áldást, hanem nagyon sok környezeti problémát is hozott. Az ember úgy viselkedett- és sajnos ma is úgy viselkedik- a Földön mint egy "cowboy az ûrhajóban", azaz úgy pusztította, pazarolta ennek a Föld nevû élõ ûrhajónak a készleteit, erõforrásait, mintha a végtelen prérin lenne, és ha lepusztította az egyik legelõt mindig lesz másik ahová tovább állhat. Mára már világos, hogy a környezetszennyezés, az erõforrások pusztítása súlyos következményekkel járt és azt is sokan látják már, hogy nincs másik Föld ahová tovább költözhetünk.

Ezért már a környezeti problémákkal együtt felmerült a védelem gondolata is. Elõször a természetvédelem fogalma jelent meg, felismerve, hogy legalább néhány veszélyeztetett fajt és területet meg kellene védenünk. Ezt követte az a felismerés, hogy ez nem oldható meg, ha szennyezzük a környezetünket, hiszen a környezet szennyezése a teljes bioszférára hatással van. Kialakult a környezetvédelem gondolata. Azonban hamar be kellett látni, hogy nem elegendõ a szennyezõ anyagok koncentrációjának mérséklése, hanem az erõforrásokkal és az egész környezetünkkel is racionálisan kellene gazdálkodni. Ez a felismerés szülte a környezetgazdálkodás gondolatát.

Megfigyelhetõ, hogy a fogalmi fejlõdés egy -egy tényezõ integrálásának kísérlete. A klasszikus természetvédelem a védett fajokat és területeket kívánta elõtérbe helyezni, a környezetvédelem már a környezetet állította a gondolkodás középpontjába, a környezetgazdálkodás pedig a környezet- és a gazdaság igényeit igyekezett integrálni. Végül a fenntartható fejlõdés gondolata jelent meg, amely a környezet, a gazdaság és a társadalom ténylegesen létezõ világát foglalja magába. Ezért tartjuk e gondolatot jelenleg a legkiforrottabbnak és alkalmasnak arra, hogy a regionális és a helyi fejlesztési tervek kiindulási alapjának tekintsük.
A tervezésben és a gazdálkodásban ez azt jelenti, hogy a környezeti-, a szociális- és a gazdasági érdekeket egyforma súllyal kell mérlegelni.

A fenntartható fejlõdés megvalósításának magyarországi lehetõségét fontolgatva látnunk kell, hogy ma az úgynevezett "fejlett" országok távolabb vannak a céltól, mint mi (ezt jól mutatja a Mathis Wackernagel és William E. Rees közgazdász szerzõpáros által kidolgozott mérõszám, amely ökológiai láblenyomat néven vált ismertté).
Az elõzõ állítás nem kell, hogy megelégedéssel töltsön el bennünket, mert jelenleg Magyarország is távolodik a fenntartható fejlõdés megvalósításának lehetõségétõl, azonban mi még kevésbé távolodtunk el, mint a fejlett országok. Ha ilyen ütemben próbálunk felcsatlakozni nem tanulva mások hibáiból, rövidesen ledolgozzuk ezt az "elõnyünket".

Ma tehát a "cowboy szemlélet" az uralkodó az egész világon, ezért alapvetõen ezt kell megváltoztatnunk. Döntéseink során át kell térni a fenntartható fejlõdés elveit figyelembevevõ gondolkodásmódra.
Felmerül a kérdés, vajon a magyarországi jogi- és politikai keretek lehetõvé teszik-e az önkormányzati szinten már ebben a szellemben fogalmazódott célok és feladatok megvalósítását. Ezért érdemes megvizsgálni a fenntartható fejlõdés elveinek szemszögébõl a magyarországi jogi- és politikai feltételeket.

A fenntartható fejlõdés megvalósítását célzó önkormányzati politika kialakításának legfontosabb keretei a nemzeti felmérések, koncepciók, programok, törvények és gazdasági szabályozók.  Ezek azok a keretek, amelyeket be kell tartani (jogszabályok), figyelembe kell venni (koncepciók, programok), forrásként érdemes használni (környezeti állapot értékelések, környezeti adatbázisok) és meghatározzák programjaink finanszírozhatóságát (gazdasági szabályozók, keretek). Az önkormányzati munka során tekintettel kell lennünk a nemzetközi feltételekre is.

Jogszabályok

Magyarországon ugyanúgy, mint minden országban vannak jogszabályi követelmények a környezetvédelem területén is.
A környezetvédelem jogi szabályozására a széttagoltság és az eltérõ keletkezési körülmények a jellemzõek mind a mai napig. Annak ellenére, hogy már 22 évvel ezelõtt megjelent az egységes szabályozás igénye, és ennek nyomán az emberi környezet védelmérõl szóló 1976. évi II. törvény, amely lényegében 1995-ig a környezetvédelem alaptörvénye volt. Ez a törvény az elvi általánosságok szintjén túl lényegében kevés területen adott értelmezhetõ kötelezõ rendelkezést, így nem volt igazán jelentõs hatása a szabályozási területre.

Érdemes áttekinteni azt a jellemzést, amit Bándi Gyula adott Környezetvédelmi kézikönyvében (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1995.), a környezetvédelmi szabályozás kilencvenes éveket megelõzõ szakaszáról:

- "formailag általában törvénynél alacsonyabb szintû -fõleg kormányrendeleti- szabályozás...;"

- "a környezetvédelmi kérdések nem integrálódnak más szabályozási területek- különösen a gazdasági élet szabályozási keretei  közé...;"

- "a részkérdések(az alaptörvény szerint hat környezeti elemet kell megkülönböztetnünk:föld, víz, levegõ, élõvilág,  települési környezet) eltérõ mértékû megközelítése, és eltérõ részletességû szabályozása, általában egymásra tekintet nélkül;"

- "számos fontos szabályozási terület alig-alig mutatkozik - az egyik legsúlyosabb lemaradás e téren a hulladékgazdálkodás terén érzékelhetõ;"

- "a részletkérdésekhez igazodóan a központi kormányzati munkamegosztás széttagoltsága...;"

- "a megelõzési vagy a közvetlen beavatkozásnak teret engedõ szemlélet eleinte, teljes, késõbb csökkenõ mértékû, de még ma is világos hiánya;"

- "a felelõsségi eszközöknek, a szankcióalkalmazásnak részben a szabályozásban is megmutatkozó, részben a gyakorlat hiányosságain alapuló erõtlensége;"

-"... háttérintézmények hiányoznak, de legalábbis nagyon kezdetlegesek- ilyen pl. a társadalmi nyilvánosság, a megfelelõ információkhoz való jog."

A szerzõ által megfogalmazottak részben még ma is jellemzõek, annak ellenére, hogy 1995-ben megszületett a ma is hatályos környezetvédelmi kerettörvény, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, és ennek nyomán több új jogszabály is. Ezért lényeges, hogy a jogalkotási munka a továbbiakban hasonló intenzitással haladjon, mint az elmúlt három évben, hiszen egy jól megfogalmazott kerettörvény is degradálódhat, ha nincsenek a részletek további jogszabályokkal pontosítva.

Az 1. sz. mellékletben felsorolásra kerültek azok a legfontosabb jogszabályok, amelyeket a fenntartható fejlõdést megvalósító politika kialakítása során figyelembe kell venni. Részletesebben csak a témánk szempontjából legfontosabb jogszabályokat vesszük nagyító alá, megvizsgálva, hogy ezek a jogszabályok hogyan segítik elõ a fenntartható fejlõdés megvalósítását.

A Magyar Köztársaság Alkotmánya

Az Alkotmányban a környezettel kapcsolatos jogokat két helyen találjuk. Az elsõ az általános szabályok között a 18.§-ban: "A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez". A második a 70/D.§, amiben azt mondja ki, hogy a "Magyar Köztársaság területén élõknek joga van a legmagasabb szintû testi, lelki egészséghez" és ezt a jogot a Magyar Köztársaság többek között a természet, környezet védelmével valósítja meg.
Az egészséges környezethez való alkotmányos jog értelmezése azért lehet lényeges, mert a késõbbi jogszabályok elvi alapját képezheti.

Az alkotmány látszólag  „mindenki" számára biztosíthatja az  egészséges környezethez való jogot. Azonban, ha nem hívjuk fel  az adott idõszakban élõ emberek figyekmét a jövõért érzett felelõsség fontosságára, akkor nem feltétlenül biztosítottak ugyanazon feltételek gyermekeink és a  következõ nemzedékeknek számára is. Hiszen ahogyan az ma  jellemzõ, úgy érvényesítjük jogainkat, hogy közben csökkentjök az eljövendõ nemzedékek esélyeit ugyanazon jogok kielégítésére.   Tehát az alkotmányunk alapvetõen jelencentrikus  a környezethez fûzõdõ szabályozásnál, hiszen a jövõ nemzedékeknek nincs biztosítva ugyanaz , mint a jelenben élõknek. Ebben a vonatkozásban tehát az alkotmányunk nem teljesen felel meg a fenntartható fejlõdés alapelveinek.

Az egészséges környezet értelmezése során két megközelítés lehetséges. Az egyik egy szûk megközelítése a környezetnek, amely szerint az embereknek joguk van az egészséges vízhez, levegõhöz, termõtalajhoz. Ez a megközelítés nem nyújtja azt a teljességet, amit a fenntartható fejlõdés megkövetel.
Egy  tágabb értelmezésben a környezet fogalmába kell tartozzon a természeti, a gazdasági és a társadalmi környezet. Hiszen ezek harmóniája biztosítja az ember lelki egyensúlyát, biztonságérzetét, kényelmét, az alapvetõ anyagi és erõfrrásokat, a tiszta és esztétikus természeti és épített környezetet, a regenerálódás feltételeit. Igy értelmezve ,tehát az egészséges környezethez fûzõdõ alkotmányos jog lényegében megfelelõ életminõséghez való jogot biztosít, ami megfelel a fenntartható fejlõdés elveinek.Ebben a szélesen vett értelmezésben az egészséges környezethez fûzõdõ alkotmányos jog lényegében megfelelõ életminõséghez biztosít jogot, ami megfelel a fenntartható fejlõdés elveinek.

A mai magyar joggyakorlatban az Alkotmány értelmezésére lényegében csak az Alkotmánybírósági eljárásában kerülhet sor. Ezért az elõbbiekben vázolt szélesebb értelmezésnek csak mint lehetõségnek van jelentõsége. A jogalkotónak - amennyiben a szándéka a fenntartható fejlõdés elveit magában foglaló szabályozás megalkotása - lehetõsége van arra, hogy az alkotmány 18.§.-nak széles értelmezésével a jogszabályt a környezet, a társadalom és a gazdaság rendszerébe helyezze el.

Az Alkotmánybíróság az egészséges környezethez fûzõdõ jog ilyen tartalmi értelmezésére nem vállalkozott, azonban így is fontos elveket szögezett le a 28/1994. (V.20) határozatában.
A környezethez fûzõdõ joggal kapcsolatos állásfoglalást a határozat III.2 a) és III.3.pontjai tartalmazzák:

III.2.a): " A környezethez való jog jelenlegi formájában nem alanyi alapjog, de nem is  pusztán alkotmányos feladat vagy államcél, melynek megvalósítási eszközeit az állam szabadon választhatja meg."

III.3.: "A környezetvédelemhez való jog...elsõsorban önállósult és önmagában vett intézményvédelem, azaz olyan sajátos alapjog, amelynek az objektív intézményvédelmi oldala túlnyomó és meghatározó....E jog sajátosságai folytán mindazokat a feladatokat, amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesít az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyújtásával kell ellátni."

Az Alkotmánybíróság értelmezése fontos keretet jelent a fenntartható fejlõdés megvalósításában, hiszen az Alkotmány olyan kötelezettséget jelent az állam számára, hogy intézményrendszert állítson fel és mûködtessen a környezetvédelem érdekében, de megadja a lehetõséget, hogy ennek módjában, eszközeiben mérlegelhessen. Az indoklás IV.1. pontjában kimondja, hogy "az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje, vagy a romlás kockázatát megengedje", így ezen a területen nincs mérlegelési joga. A határozat az állam fenti kötelezettségének teljesítéséhez a megelõzést tartja a legmegfelelõbbnek, amely a fenntartható fejlõdés egyik alapelve.

A környezet általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. Törvény

Ez a kerettörvény meghatározza a jelenlegi és a jövõbeli törvényalkotás kereteit és elveit. Ezért ennek a törvénynek akkor van igazán jelentõsége, ha megszületnek azok a jogszabályok és végrehajtási rendeletek, amelyek az elvek és feladatok mentén egy teljes rendszerben képesek a szabályozásra.
Ennek az igényét már a törvény is megfogalmazza, amikor a 3. § -ban felsorolja azokat a törvényeket, amelyeket a kerettörvénnyel összhangban meg kell alkotni.

Az elmúlt három évben ezek közül a következõ területeken történt elõrelépés:

- A természetvédelem
- Állatvédelem
- Az erdõ- és erdõvédelem
- A vadvédelem, vadgazdálkodás, vadászat
- A halászat és horgászat
- A veszélyes hulladékok
- Vízgazdálkodás
- Az atomenergia
- A területfejlesztés és területrendezés
- A mûemlékek védelme
- Az épített környezet alakítása és védelme

A fenti törvényekhez kapcsolódó szabályozás nem teljes, de legalább történt elõrelépés, azonban az alábbi területek szabályozatlansága, vagy nem megfelelõ szabályozása súlyos problémát jelent a fenntartható fejlõdés megvalósítása terén:

- Hulladék
- Energia
- Közlekedés
- Növényvédelem
- Levegõtisztaság
- Zaj, és rezgésvédelem
- Környezetterhelési díjak, igénybevételi járulékok
- Szankcionálás

Ezek a problémás területek gyakran állítanak nehézséget a helyi környezeti politika kialakítása során, ezért sürgetõ a kormányzati elõrelépés.

A törvény preambuluma, amely a törvény elveit összefoglaló elõszó, jól mutatja azt a változást, ami az Alkotmányhoz képest is elõrelépést, a fenntartható fejlõdés elveinek a beépítését jelenti.
A preambulum kimondja, hogy "a természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelyeknek megõrzése és védelme, minõségének javítása alapfeltétel az élõvilág, az ember egészsége, életminõsége szempontjából; e nélkül nem tartható fenn az emberi tevékenység és a természet közötti harmónia, elmulasztása veszélyezteti a jelen generációk egészségét, a jövõ generációk létét és számos faj fennmaradását"

A törvény általános rendelkezésében több ponton is megjelenik a fenntartható fejlõdésre vonatkozó rész:

- A törvény céljaként kiemelt helyen; "...a fenntartható fejlõdés környezeti feltételeinek biztosítása."
- Az alapfogalmak tisztázásánál; "fenntartható fejlõdés: társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek rendszere, amely a természeti értékeket megõrzi a jelen- és a jövõ nemzedékek számára, a természeti erõforrásokat takarékosan és célszerûen használja; ökológiai szempontból hosszú távon biztosítja az életminõség javítását és a sokféleség megõrzését"
- A környezet védelmének alapelveinél,olyan elveket határoz meg, amelyek egyben a fenntartható fejlõdés elvei is; úgymint az elõvigyázatosság, a megelõzés, a helyreállítás, az együttmûködés, a tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosság alapelveit.

A fentiekbõl érdemes kiemelni, hogy a törvény az önkormányzatok számára együttmûködési kötelezettséget ír elõ a környezetvédelem területén minden más szervezettel, tehát az állami, a civil és a gazdálkodó szervezetekkel is. Így az együttmûködés nem csak joga, hanem kötelessége is az önkormányzatnak. "Az együttmûködéssel járó jogokat és kötelezettségeket e törvény, illetve az önkormányzat rendeletben állapítja meg." -írja elõ a törvény. A fenti rendeletalkotási kötelezettséggel az önkormányzatoknak akkor érdemes foglalkozni, amikor egy egységes szerkezetû környezetvédelmi rendeletben rendezi a környezetvédelemmel kapcsolatos jogokat és kötelességeket. Ekkor lehet megerõsíteni azt, amit a jogszabály meghatároz, valamint ezeket kiegészíteni a helyi sajátosságoknak és igényeknek megfelelõen.
Az alapelvek között és az egész törvényben fontos szerepet kapott a tájékoztatás, a nyilvánosság, amely  alapján "mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak... a megismerésére." és "az önkormányzatok feladatkörükben kötelesek a környezet állapotát és annak az emberi egészségre gyakorolt hatását figyelemmel kísérni, az így  szerzett adatokat nyilvántartani, és ... hozzáférhetõvé tenni, és a megfelelõ tájékoztatást megadni". Ezt egészíti ki az önkormányzatok feladatairól szóló fejezet 46. §. e) bekezdése: "A települési önkormányzat elemzi, értékeli a környezet állapotát illetékességi területén, és arról szükség szerint, de legalább évente egyszer tájékoztatja a lakosságot"
Az adatgyûjtési és aktív tájékoztatási kötelezettségüknek azonban ma az önkormányzatok nem mindig tudnak megfelelni. Ennek oka a környezeti adatok hivatalok közötti széttagoltsága és az adatok nem megfelelõ rendezettsége, amely aránytalanul nagy munkát ró az önkormányzatokra, amennyiben ezeket össze akarja gyûjteni és  saját településére értelmezhetõ módon közreadni.
Mégis a környezeti programok során elsõdleges fontosságú feladat a fenti kötelezettségnek megfelelni, ami nem azt jelenti, hogy az önkormányzatnak kell a környezet állapotát monitorozni, hanem a rendelkezésre álló adatokat összegyûjtve a lakosságot közérthetõ formában, aktívan tájékoztatni kell, pl.: környezeti állapot jelentésben, közmeghallgatáson stb. Ennek a feladatnak önállóan elsõsorban a nagyobb önkormányzatok tudnak megfelelni, a kis és közepes önkormányzatok szövetségben oldhatják meg.

A települési környezeti programok, és így a fenntartható fejlõdés megvalósítása szempontjából az egyik leglényegesebb "A helyi önkormányzatok környezetvédelmi feladatai" c. negyedik fejezet. Ez mondja ki azt a kötelezettséget, hogy minden települési önkormányzatnak környezetvédelmi programot kell kidolgoznia, amelyet a képviselõ testület hagy jóvá. A programot a Nemzeti Környezetvédelmi Programmal és a település rendezési terveivel kell összhangba hozni. A törvény meghatározza azt a minimumot, amit a programnak tartalmaznia kell:
- a települési környezet tisztasága,
- a csapadékvíz-elvezetés,
- a kommunális szennyvízkezelés, -gyûjtés, -elvezetés, -tisztítás,
- kommunális hulladékkezelés,
- a lakossági- és közszolgáltatási (vendéglátás, település-üzemeltetés, kiskereskedelem) eredetû zaj-, rezgés- és légszennyezés elleni védelem,
- a helyi közlekedésszervezés,
- az ivóvízellátás,
- az energiagazdálkodás,
- a zöldterület-gazdálkodás,
- a feltételezhetõ rendkívüli  környezetveszélyeztetés elhárításának és a környezetkárosodás csökkentésének, településre vonatkozó feladatait és elõírásait.

A program megalkotására nincs kötelezõ határidõ, az egyetlen idõbeli kötelezettség a program megalkotását követõen jelentkezik, hogy a programot kétévente felül kell vizsgálni.
A magyarországi önkormányzati rendszerben a törvényben szereplõ ésszerû lehetõség, hogy a települési önkormányzatok közös környezetvédelmi programot készíthetnek. Ez elsõsorban a kis és közepes nagyságú önkormányzatoknak költséghatékony megoldás, aminek a megvalósítása a kistérségi társulások, vagy önkormányzati szövetségek keretében lehetséges. Minden önkormányzatnak látnia kell, hogy a legtöbb környezeti problémát nem lehet a település határain belül megoldani, tehát a szomszédos önkormányzatokkal való egyeztetésre minden esetben szükség van. Egy települési program kapcsolatainak ésszerûen egy ökológiai régió határáig kell kitekintenie, ilyen lehet pl. egy vízgyûjtõ terület.
Bár a program gazdasági megvalósításának kereteire a környezetvédelmi törvény részletesen kitér, errõl egy külön részben szólunk.

A fenntartható fejlõdés megvalósításának elõfeltétele - mint azt ennek a fejezetnek a bevezetésében is megvilágítottuk- a gondolkodásmódunk megváltozása. Ezt csak a környezeti nevelésen és szemléletformáláson keresztül lehet megvalósítani. Ezért van kiemelt szerepe a törvény "Környezeti nevelés, képzés, mûvelõdés" c. fejezetének, amelynek 54. § szerint "(1)Minden állampolgárnak joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és ismereteinek fejlesztésére.
(2)A környezeti ismeretek terjesztése és fejlesztése (óvodai nevelés, iskolai nevelés, képzés, mûvelõdés, iskolarendszeren kívüli oktatás és továbbképzés, ismeretterjesztés, könyvkiadás)  elsõsorban állami és önkormányzati feladat."
A fentieknek való megfelelésnek egyik lehetséges módja, hogy az önkormányzat a környezetvédelmi programhoz kapcsolódóan egy környezeti nevelési programot is létrehoz, amelynek elsõdleges feladata az iskolai programok segítése, támogatása.
Az önkormányzati szintû megvalósítás szempontjából még egy törvényi részt emelnénk ki "Az állampolgárok részvétele a környezetvédelemben" címû fejezetet, amely részletesen szabályozza az állampolgárok és civil szervezetek jogait a környezetvédelmi államigazgatási eljárásokban való részvételben. Az önkormányzati programok megalkotása során már a kezdetektõl lényeges az állampolgárok bevonása, hiszen csak így lehetséges a megvalósítás széles támogatottsága.

A területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl szóló 1996. évi XXI. törvény

A területfejlesztés az a terület, ahol a környezetvédelmi programok megvalósulnak. A környezetvédelmi törvény 47.§ (3) bekezdése is megfogalmazza ezt: "A jóváhagyott környezetvédelmi programban meghatározott feladatokat a település rendezési terveinek jóváhagyása során, illetve az önkormányzat által hozott más határozat meghozatalával - szükség esetén önkormányzati rendelet megalkotásával - kell végrehajtani."
Az önkormányzat fenntartható fejlõdés megvalósítását célul kitûzõ programjának egyik legfontosabb sajtossága, hogy beépül a településfejlesztési programokba és rendezési tervekbe. Ennek törvényi kerete a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl szóló 1996. évi XXI. törvény, valamint az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. Törvény,  politikai kerete az Országos Területfejlesztési Koncepció.

A kilencvenes évek elsõ felében súlyos válságban volt a területfejlesztés, felbomlott az intézményi- és gazdasági eszközrendszere és a források is szûkösek voltak. Ezért volt nagy jelentõsége a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl szóló 1996. évi XXI. törvény megalkotásának. Ez a törvény átfogóan szabályozza a területfejlesztés egészét - célrendszerét, feladatait, országos és térségi intézményrendszerét, valamint eszközrendszerét, beleértve a pénzügyi eszközöket, a tervezést, a területi információs rendszert.
A törvény az Európai Unió regionális politikájának elveit érvényesítette, a decentralizáció, a partnerség, a szubszidiaritás és az addicialitás elvét, megteremtette a programfinanszírozás kereteit.
A legfontosabb eredménye a törvénynek, hogy szabályozta a területfejlesztés intézményi kereteit. Ennek nyomán létrejöttek a megyei területfejlesztési tanácsok, az Országos Területfejlesztési Tanács, valamint a törvény lehetové tette a részvételt az önkormányzatok területfejlesztési társulásainak a megyei területfejlesztési tanácsokban. A tanácsok a partnerség elvére épülve biztosítják a kormányzat, az önkormányzatok és a gazdasági szereplõk térségi együttmuködését.

1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelmérõl

A törvény rendelkezik a településrendezés céljáról, feladatairól és eszközeirõl, szabályairól, valamint az építési folyamat szabályozásáról.
A törvény 7.§ (1) bekezdése: "A településrendezés célja a települések terület-felhasználásának  és infrastruktúra hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített érétkeinek fejlesztése és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erõforrások kíméletes hasznosításának elõsegítése."
A területrendezés eszközeinél a törvény négy szintet határoz meg a területrendezés tervezésénél, szabályozásánál.
A négy tervezési szint
1. Településfejlesztési koncepció, amelyet a képviselõ testület határozattal fogad el.
2. Településszerkezeti terv, amelyet szintén határozattal fogad el a képviselõ testület.
3. Helyi építési szabályzat, amelyet rendelettel fogad el a képviselõtestület.
4. Szabályozási terv, amelyet rendelettel fogad el a képviselõ testület.
A törvény megadja azokat a határidõket is, amelyen belül minden önkormányzatnak kötelessége a fenti tervezési, rendezési, szabályozási folyamatot lefolytatni és ezeket a dokumentumokat elfogadni.
Ezt a folyamatot tehát minden önkormányzatnak érdemes összekapcsolni a környezetvédelmi törvényben szintén kötelezõen elõírt környezetvédelmi program megalkotásával, így biztosítva a környezeti, szociális és gazdasági szempontok összhangját a tervezés és végrehajtás szakaszában. Amennyiben ezt a folyamatot minden önkormányzat érdemben, a lakosság széles körének bevonásával hajtja végre, megteremti a településen a fenntartható fejlõdés megvalósításának alapjait.

Koncepciók, programok

A koncepciók, programok kapcsán felmerül a kérdés, miért van szükség a stratégiai tervezésre?
A stratégia tervezés kormányzati, regionális és helyi szinten is lehetõvé teszi a jelenlegi állapot felmérését, a környezeti problémák megfogalmazását, az okok feltárását és a megvalósítás fontossági sorrendjének felállítását. A stratégiai tervezésre jellemzõ, hogy nem zárul le a tevékenység kezdeti szakaszában, hanem a program teljes ideje alatt a visszajelzések, eredmények értékelése során mindig újból és újból átgondolásra kerül és a külsõ körülményeknek megfelelõen változik. Ezért igen alkalmas a környezeti programok irányítására.

Az elmúlt években számos környezet- és szakmapolitikai koncepciót, és feladattervet dolgoztak ki Magyarországon, és a környezettel kapcsolatos tennivalók igen gyakran szerepeltek a kormány és a parlament napirendjén. Ezeknek a koncepcióknak azonban a környezetünk állapotára nem volt érzékelhetõ hatása. A környezetvédelmi törvénynek megfelelõen 1997-ben került elfogadásra a Nemzeti Környezetvédelmi Program. Azt, hogy ennek milyen hatása lesz környezetünkre, ma még nem lehet pontosan meghatározni.

Nemzeti Környezetvédelmi Program

Az 1995. évi LIII. törvény 40. § (1) mondja ki, hogy "A környezetvédelmi tervezés alapja a hatévente megújítandó, az Országgyûlés által jóváhagyott Nemzeti Környezetvédelmi Program". Ennek megfelelõen hozta meg az Országgyûlés a 83/1997.(IX.26.) OGY határozatát a Nemzeti Környezetvédelmi Programról. (megjelent az 1997/82. Magyar Közlöny 5816. oldalán) Ennek kell tehát minden környezetvédelmi tervezés alapjának lenni, így a települési környezetvédelmi program készítésénél is figyelembe kell venni a benne foglaltakat.
"A program alapvetõ célkitûzése a fenntartható fejlõdéshez szükséges legfontosabb környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági feltételek kialakítása és a környezetvédelem stratégiai feladatainak meghatározása."

A program felépítése  mintát nyújthat a települési környezetvédelmi programnak:

A Környezet állapotának bemutatása

A környezeti elemek állapota
Levegõ
Vizek
Föld
A települési és az épített környezet állapota
Települési környezet
Az emberi egészség alakulásának környezeti összefüggései
Épített környezet
A természet állapota
Élõvilág
Táj
Önállóan kezelt hatótényezõk
Hulladék
Zaj és rezgés
Környezetbiztonság

Az elérni kívánt környezetvédelmi célok - célállapotok

A környezeti elemek védelme
Levegõtisztaság - védelem
Vizek védelme
Földvédelem
Települési és épített környezet védelme
A települési környezet védelme
Az emberi egészség védelmének környezeti vonatkozásai
Az épített környezet védelme
A természet védelme
Természet védelem
Tájvédelem

A Program elsõdleges célkitûzése: "a fenntartható fejlõdéshez szükséges legfontosabb környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági feltételek kialakítása és a környezetvédelem stratégiai feladatainak meghatározása.... A Program célja nemcsak a legfontosabb környezeti problémák feltárása, hanem azok megoldása is."
Fenti cél eléréséhez fontos ismerni a jelenlegi helyzetet, ezért a program részeként elkészült a Magyarország környezeti állapotát bemutató dokumentum. A környezetértékelés eredményeihez kapcsolódva határozták meg a program hatéves idõszakára az egyes környezeti elemekhez és hatótényezõkhöz kapcsolódó fõ tennivalókat, általánosítható célokat és lehetõség szerint a számszerûsíthetõ célállapotokat, illetve mindezzel szoros összefüggésben a beavatkozási területeket. Ugyanakkor kialakították a szakágazatok vonatkozásában is a szükséges cselekvési irányokat, a konkrétabb célokat, a jól azonosítható tartalmú feladatokat. A program az energetika, az ipar, a mezõgazdaság, a közlekedés, az erdõ- és vadgazdálkodás, az áruszállítás, a különféle szolgáltatások és a környezetvédelem területén tartalmazza a célok eléréséhez szükséges már meglévõ, vagy kidolgozandó koncepciókat és terveket, a beavatkozás lépéseit és az akcióprogramot. A szektoriális megközelítés mellett a program  összefoglalja a jogi és gazdasági szabályozási feladatokat, a környezet védelmét a területfejlesztéssel összehangoló-összekapcsoló tennivalókat, a kutatás és a mûszaki fejlesztés területén szükséges fejlesztéseket, a környezetvédelmi információs rendszer korszerûsítésére vonatkozó programot, a társadalmi tudatosság növelésével és a társadalmi részvétel fejlesztésével összefüggõ, valamint a program végrehajtása szempontjából is szükséges nemzetközi együttmûködési feladatokat.

A program negyedik fejezetében a program stratégiai alapelvei között elsõ helyen szerepel a fenntartható fejlõdés: " A fenntartható fejlõdés két a piac által nem kellõen érzékelhetõ szempontot kíván érvényesíteni, a környezeti értékek megtartását és a jövõ generációkért érzett felelõsség elvét. A társadalom fenntartható fejlõdésének környezetvédelmi vetülete a környezet fenntartható használatát jelenti, vagyis azt az alapelvet, hogy úgy javítsuk az emberi élet minõségét, hogy közben a természeti erõforrások és az életfenntartó ökológiai rendszerek teherbíró és megújuló képességének határain belül maradjunk. A fenntartható fejlõdés feltételezi, hogy egyensúlyt lehet teremteni a szükségletek kielégítése és a környezeti értékek megõrzése között. Itt kulcskérdés a lételemek (víz, föld, levegõ) állapotának és a természet megõrzésének igénye. Az elv érvényesítése megkívánja egy sor nem piaci megoldás érvényesítését. Az elvet egyaránt érvényesíteni kell helyi, regionális és globális szinten."

Az Országgyûlés döntése nyomán a program végrehajtása éves intézkedési tervek és teljesítési beszámolók alapján közvetlenül összekapcsolódik a költségvetés tervezésével.
A program ideje alatt a környezetvédelmi kiadások a jelenlegi nem egészen 1%-ról 1,7-2 %-ra emelkedhetnek. Ez azt jelenti, hogy a program hat éve alatt várhatóan 800 milliárd forintot használnak fel környezetvédelmi kiadásokra.

A környezetvédelmi programhoz kapcsolódik több - a szakminisztériummal együttmûködve kidolgozott - szakágazati vagy konkrét beavatkozási területre készült program, pl.: Magyarország szennyvíz-elvezetési és szennyvíztisztítási programja, a Nemzeti Kármentesítõ program, Nemzeti Környezet-egészségügyi akcióprogram, a Nemzeti Természetvédelmi alapterv. Mindezen programok az érintett területek közötti szakmai együttmûködést, a hatékony, összehangolt feladatmegoldást, összességében a környezetvédelmi tevékenység hatékonyságának növelését hivatottak elõsegíteni.

Országos Területfejlesztési Koncepció

Az OTK megalkotását a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl szóló 1996.évi XXI. törvény mondta ki, azonban a koncepció elõzetes változata háttéranyagként már a törvény elfogadásánál rendelkezésre állt. 1998. márciusában már az ötödik olvasatot fogadta el az Országos Területfejlesztési Tanács és javasolta államigazgatási egyeztetésre. Várhatóan a koncepciót 1999-ben fogja az Országgyûlés elfogadni.
A koncepció szerepe:
- Hosszútávra meghatározni azokat a területfejlesztési alapelveket, irányelveket és célokat, amelyeket a kormányzat - a területfejlesztési törvény keretei között - saját területfejlesztési tevékenysége során követ, illetve amelyekkel orientálni kívánja a területfejlesztés további szereplõit.
- Részletezni azokat a területi célkitûzéseket, amelyeket az ágazati fejlesztési politikákban érvényesíteni kíván.
- Elõsegíteni a területfejlesztési törvény által bevezetett új intézményrendszer feladatainak ellátását, a megyei és regionális területfejlesztési koncepciók összhangjának megteremtését.
- Információkat biztosítani az egyes térségek fejlesztési koncepcióinak, programjainak és terveinek kidolgozásához és megvalósításához, a társadalom, a gazdaság, valamint a természet és környezet dinamikus egyensúlyának fenntartása, illetve javítása érdekében.
Az OTK szerepe alapján az önkormányzati tervezés során feltétlenül tekintettel lenni a készülõ koncepcióra.

Környezeti állapot értékelés

Az elmúlt években a környezet- és szakmapolitikai koncepciók és feladattervek kidolgozásával párhuzamosan ennek a munkának a megalapozására folyamatosan összegezték a környezet állapotáról rendelkezésre álló adatokat, amelyek szórványosan meg is jelentek különbözõ kiadványokban. Magyarország környezeti állapotáról azonban az elsõ átfogó kiadvány 1996-ban készült el a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium gondozásában Adatok hazánk környezeti állapotáról címen. Ez az anyag volt az alapja a Nemzeti Környezetvédelmi Programban megjelent állapotértékelésnek is, amelynek adatbázisát meg lehet tekinteni a Környezetvédelmi Minisztérium honlapján (http//www.ktm.hu).

A környezetvédelmi törvény rendelkezik arról, hogy a Kormány Országos   Környezetvédelmi Információs Rendszert hoz létre és mûködtet, amelynek többek között alkalmasnak kellene lenni arra, hogy tervezéshez megfelelõ adatokat szolgáltasson. Azonban ez az információs rendszer mind a mai napig nem állt fel, ezért az önkormányzati környezetvédelmi programokon dolgozó szakembereknek - ha meg akarnak felelni az elõzõekben említett környezet állapotának értékelésére és aktív tájékoztatásra vonatkozó törvényi kötelezettségüknek -  nincs más választása, mint összegyûjteni a különbözõ hivataloktól az adatokat. Ennek megkönnyítését segíti a következõ táblázat.

Hivatalos információ források a környezeti programok tervezéséhez
 
Név Rövidítés
Központi Statisztikai Hivatal KSH
Népjóléti Minisztérium NM
Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat ÁNTSZ
Környezetvédelmi Minisztérium KM
Környezetvédelmi Felügyelõségek KÖFE
Nemzeti Park Igazgatóságok NP
Országos Meterológiai Szolgálat OMSZ
Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium KHVM
Közlekedés Felügyelet KF
Vízügyi Igazgatóságok VIZIG
Földmûvelésügyi és Területfejlesztési Minisztérium FM
Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomások NTÁ
Élelmiszerellenõrzési és Állategészségügyi Állomások ÉÁÁ
Munkaügyi Minisztérium MM
Belügyminisztérium BM
Önkormányzatok ÖK

A vastaggal szedett szervezetek az elsõdleges információ források a környezetvédelmi programok tervezéséhez.

Az adatok nyilvánosságára alapvetõen a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 17-21. §-ai, valamint a személyes adatok védelmérõl és közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezik.
 
 
Terület Adat fajták Adatgyûjtõ
Levegõ Természeti közegekbe történõ szennyezõ kibocsátás ellenõrzése,
regisztrálása ipari, termelõ cégeknél
KÖFE
Természeti közegbe történõ szennyezõ kibocsátás ellenõrzése szolgáltató cégeknél ÖK
Települési levegõminõség (imisszió) ÁNTSZ
Transzmisszió OMSZ
Mikrobiológiai és pollen helyzet ÁNTSZ
Víz Felszíni vizek VIZIG; KÖFE; ÁNTSZ
Réteg vizek, talajvíz KÖFE; VIZIG
Ivóvíz, rekreációs vizek, ásványvíz ÁNTSZ
Szennyvíz VIZIG; KÖFE; ÁNTSZ
Talaj Talaj minõség, szennyezettség (TIM) NTÁ; KÖFE
Növényi termékek ellenõrzése NTÁ
Növényvédõ szerek forgalmazásának, felhasználásának, szavatossági idejének ellenõrzése NTÁ
Hulladék Veszélyes hulladékokra vonatkozó mennyiség, minõség KÖFE
Kommunális hulladék mennyisége, hulladékszállítás KSH; KM
Zaj Ipari üzemek zajkibocsátása KÖFE
Szolgáltató cégek zajkibocsátása ÖK
Egyéb Munkahelyi környezet MM, NM
Sugárzások KTM; NM
Élelmiszerek minõségellenõrzése ÁNTSZ; ÉÁÁ

Információs forrásként szolgálhatnak még a közüzemi szolgáltató cégek, amennyiben végeznek folyamatos, vagy idõszakos monitoringot.

Gazdasági keretek

A magyar önkormányzati rendszer elmúlt idõszakának legmarkánsabb folyamata a decentralizáció volt. Ezzel ellentétes hatású, hogy az önkormányzati törvény lehetõséget ad a kormánynak arra, hogy az éves költségvetés kialakításán keresztül bizonyos irányokba kényszerítse a helyi költségvetések elkészítõit. A központi fejlesztési támogatások is erõteljesen befolyásolják a helyi döntéshozókat a helyi szinten megvalósítandó beruházások irányát illetõen. Igen kicsi a megvalósulási esélye azoknak a jelentõs fejlesztéseknek, amelyeknek iránya eltér az állami fejlesztések tervezett irányától. Ennek megfelelõen az önkormányzati programok során fontos figyelemmel lenni a központi alapok támogatási irányelveire. Két jelentõs alap van amelyet érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni a Központi Környezetvédelmi Alap és az Országos Területfejlesztési Alap.
 

Az önkormányzatok szerepe a fenntartható fejlõdés megvalósításában

A törvényi és politikai keretek nem csak lehetõséget teremtenek, hanem kötelezettséget is rónak az önkormányzatokra, hogy rálépjen a fenntartható fejlõdést megvalósító útra. Vannak problémás szabályozási területek és hiányos nemzeti politikák, azonban ez nem jelentheti azt, hogy helyi szinten arra kell várnunk, hogy problémáinkat a fejünk felett megoldják. A legtöbb probléma helyi szinten jelentkezik, amire az önkormányzatoknak helyben kell választ adni, ezért nem késlekedhetünk a programok elindításában.

A fenntartható fejlõdés megvalósításában az önkormányzatoknak elsõdleges szerepe van, hiszen
az Agenda 21 -ben az önkormányzatok szerepérõl a következõt találjuk:
"A helyi hatóságok építik, mûködtetik és tartják karban a gazdasági, társadalmi és környezeti infrastruktúrát, felügyelik a tervezési folyamatokat, helyi környezetvédelmi politikát és szabályozókat alakítanak ki és segítik az országos és helyi környezetvédelmi politikák megvalósítását. Mivel a helyi irányítás van a legközelebb az emberekhez lényegi szerepet játszik a közvélemény felvilágosításában és a válaszadásban, a fenntartható fejlõdés elõsegítése érdekében."
Magyarországon az önkormányzatok szerepe lényegében a fenti dokumentumban megfogalmazottaknak megfelel. Azonban érdemes megvizsgálni, hogyan látják ma az emberek az önkormányzatot és jogilag melyek azok a területek, amelyek jogszabályban deklarálva az önkormányzat hatás-, és feladatkörei.

A Magyarországi önkormányzat az emberek szemszögébõl

A jelenlegi kép az önkormányzatokról lényegében a rendszerváltás elõtti idõszakban alakult ki, és ha ez a kép színesedett is valamennyire az elmúlt nyolc esztendõben alapvetõen meghatározza az emberek látásmódját. A rendszerváltás elõtt a települési tanácsok a hatalmat testesítették meg. Lényegében a centralizált hatalom meghosszabbított kezei voltak, amelyek végrehajtották a párt által meghatározott politikát.
Az önkormányzatok a hatáskörökbõl sokmindent értelemszerûen megtartottak, hiszen az államigazgatás nem is képzelhetõ el másképp. Tehát az emberek azzal találkoznak, hogy az önkormányzat engedélyez, kötelez, ellenõriz és büntet ha úgy alakul. Tehát a közhatalmat gyakorolja. Ezen kívül adót szed be, segélyt ad, gazdálkodik a közvagyonnal, fenntartja a közterületeket, karbantartja az infrastruktúrát, fejleszti a várost. Ami még lényeges az emberek tudatában gyakran nem válik ketté az önkormányzat és a polgármesteri hivatal.
Fontos megemlíteni az emberek köztulajdonhoz, közterülethez kapcsolódó látásmódját. Az egyik szemlélet szerint az emberek úgy tekintenek az önkormányzatra mint, egy másik "magántulajdonosra". Ebben a szemléletben fogant vélemény így hangzik: "minden ami köztulajdon az az önkormányzat tulajdona, tehát semmi közöm hozzá". A másik szemlélet szerint, a köztulajdon senkié "ezért ott azt csinálok amit akarok" ennek szemléletes példája az illegális hulladék lerakás, a szemetelés, az illegálisan kihelyezett reklámtábla.Tudatosan törekedni kell arra, hogy a fent megfogalmazott szemlélet pozitív irányban változzon, tehát környezeti neveléssel, szemléletformálással segíteni kell a "házam eleje is kertem" szemlélet kialakulását.

Az önkormányzatok törvényben meghatározott hatáskörei és feladatai

Egy környezeti program tervezéséhez feltétlenül érdemes áttekinteni az önkormányzat törvényekben meghatározott hatáskörét és felelõsségét. A következõkben ezt egy táblázatban próbáljuk összefoglalni.
 
 
Feladatok és hatáskörök Kötelezõ feladat*
Egészségügyi alapellátás X
Az egészséges életmód közösségi feltételeinek megteremtése -
Szociális ellátá X
Gyógyszertári szolgáltatás -
Óvodai ellátás X
Alapfokú iskolai ellátás X
Csecsemõotthoni, bölcsõdei szolgáltatás -
Gyermek és ifjúsági feladatok -
Foglalkoztatás megoldásában közremûködés -
Helyi tûzvédelem -
Közvilágítás X
Energiaszolgáltatás -
Ivóvízellátás X
Szennyvízvezetés, kezelés -
Belterületi-,és csapadékvíz elvezetés -
Helyi közutak, közterületek fenntartása X
Állati hullák ártalmatlanná tétele X
Növényvédelmi feladatok ellátása X
Köztemetõ fenntartás, temetkezés X
Helyi tömegközlekedés -
Köztisztaság -
Szilárd települési hulladékok gyûjtése, kezelése -
Folyékony települési hulladékok gyûjtése, kezelése X
Zöldterület-fenntartás -
Kéményseprõ szolgáltatás X
Településfejlesztés -
Településrendezés -
Épített és természeti környezet védelme -
Lakásgazdálkodás -
Közösségi tér biztosítása X
Közmûvelõdési, tudományos, mûvészeti, sporttevékenység támogatása -
Nemzeti és etnikai kisebbségek jogérvényesítése X
Állategészségügyi szolgáltatás -
Idegenforgalom -
Közbiztonság helyi feladatai -
A helyi adózás szabályainak megállapítása -

*(1990.évi LXV. és az 1991. évi XX. törvény alapján)
A hatáskörök ilyen áttekintése szemléletessé teszi azt, hogy milyen fontos szerepe van az önkormányzatnak a fenntartható fejlõdés megvalósításában, hiszen a környezeti-, társadalomi-, gazdasági problémák megoldásában egyaránt van feladata.

Az önkormányzati politika kialakítása során érdemes a fent rendszerezett feladatokat egy önkormányzati vagy kistérségi szintû fenntartható fejlõdés programba integrálni, ezzel biztosítható, hogy az önkormányzat összes tevékenysége a fenntartható fejlõdés irányába mutat.
Az Agenda 21 erre is tartalmaz javaslatot:
"... Minden egyes helyi hatóságnak párbeszédet kell folytatnia az állampolgáraival, helyi szervezetekkel és magán vállalatokkal, és el kell fogadni egy "helyi Agenda 21-et.
Ez a következõ elemekkel gazdagíthatja az eddigi önkormányzati munkát:
- közösség,
- új munkamódszerek,
- rendszerszemlélet,
- hosszútávú tervezés,
- hatékonyság,
- megalapozottság,
- megelõzés és elõvigyázatosság,
- környezeti, társadalmi, szociális fenntarthatóság.

1. sz. melléklet
 
1949. évi XX. törvény A magyar köztársaság alkotmánya
1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról
1991. évi XX. törvény a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint 
egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl
1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól
1996. évi LIII. törvény a természet védelmérõl
1996. évi LV. törvény a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról
1996. évi LIV. törvény az erdõrõl és az erdõ védelmérõl
21/1970. (VI. 21.) Korm. rendelet a fák védelmérõl
33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról
1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról
38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet a közmûves ivóvízellátásról és a közmûves szennyvízelvezetésrõl
21/1986. (VI. 2.) MT rendelet a levegõ tisztaságának védelmérõl
4/1986. (VI. 2.) OKTH rendelkezés a levegõ tisztaságának védelmérõl szóló 21/1986. (VI. 2.) MT rendelet végrehajtásáról
3/1988. (VI. 10.) KVM rendelet a levegõtisztaság-védelmi szempontból kiemelten védett kategóriába sorolt területekrõl
1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl
1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelmérõl
1995. évi XLII. törvény az egyes helyi közszolgáltatások kötelezõ igénybevételérõl
4/1984. (II. 1.) ÉVM rendelet a településtisztasági szolgáltatás ellátásáról és a települési folyékony hulladékok ártalmatlanításáról
2/1985. (II. 16.) EüM-ÉVM együttes rendelet a települési folyékony hulladék tárolásának, ártalmatlanításának és hasznosításának közegészségügyi szabályairól
1/1986. (II. 21.) ÉVM-EüM együttes rendelet a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggõ tevékenységekrõl
16/1996. (VII. 15.) BM-KTM együttes rendelet a települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról
12/1983. (V. 12.) MT rendelet a zaj- és rezgésvédelemrõl
2/1983. (V. 25.) OKTH rendelkezés a zaj- és rezgésbírságról
4/1984. (I. 23.) EüM rendelet a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról
1992. évi LXXXIII. törvény egyes elkülönített állami pénzalapokról
16/1997. (VI. 5.) KTM rendelet a Központi Környezetvédelmi Alap kezelésének és felhasználásának szabályairól
6/1997. (I. 31.) KTM rendelet a közcélú környezetvédelmi feladatok finanszírozásának részletes szabályairól

A vastaggal kiemelt törvényekkel részletesebben is foglalkoztunk a  fejezetben

Szakirodalom:

Bándi gyula Környezetvédelmi kézikönyv, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1995.

ICLEI Útmutató a Helyi Önkormányzatok Környezetgazdálkodásához Közép- és Kelet Európában

ICLEI European Secretariat GmbH, Freiburg, Germany, 1997.

Ötletek a fenntartható vidékfejlesztési programok tervezéséhez CEEWEB-Hungary, 1998.

Forrás:F. Glover, Horváth M., S. Juned, Kiss F., M. Kubala, Vágvölgyi G. és J. Woodward: A fenntartható fejlõdés az önkormányzati gyakorlatban (kézikönyv) KGI Budapest, 1999