Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer






gabcikovo-nagymarosi vízlépcsőrendszer: a Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának komplex hasznosítási tervjavaslata. Kv.-i szempontból a technikai fejlődés és az ökológiai tudatosság ütköző- pontjának iskolapéldája. A létesítés körüli viták vezettek a magyar zöld mozgalom megerősödéséhez, a Duna Kör létre- jöttéhez. A ~ története a 20. sz. harmincas éveire nyúlik vissza. A vízlépcsőrendszer terveinek első vázlatát az 1950-es években a Budapesti Műszaki Egyetemen Mosonyi Emil professzor vezetésével alkották meg. Gazdasági és ökológiai, hidrobiológiai és kv.-i megfontolások kezdettől fogva szerepet játszottak abban, hogy sem a szak- mai közvélemény, sem a politikai elit nem fogadta osztatlan örömmel a tervet. Végül 1977. szept. 16-án Bp.-en a magyar és a csehszlovák miniszterelnök aláírta a megépítéséről és a közös üzemeltetéséről szóló nemzetközi szerződést. A ~ kronológiája napjainkig: 1983. okt. 10.: Prágában a két fél aláírja az 1977-es államközi szerződés módosítását. 1985: Magyar környezetvédők követelésére és gazdasági nehézségekre hivatkozva a nagymarosi építkezést átmenetileg felfüggesztették. A Vízügyi Tudományos Kutatóintézetben (VITUKI) elkészült a beruházó saját meg- bízásából a ~ hatástanulmánya. 1986. máj. 28.: A fővállalkozó kivitelező, az OVIBER (Országos Vízügyi Beruházó Vállalat) és a szintén állami monopolhelyzetet élvező MVMT (Magyar Villamosművek Tröszt) egy komplikált konstrukció keretében négy magánszerződést köt osztrák válla latokkal. Az egyik szerződés a ~Donaukraftwerke AG-t bízza meg a nagymarosi vízerőmű tervezésével és kivitelezésével, a másik egy villamosenergia-szállítási szerződés, amely a konstrukció értelmében a nagymarosi erőmű beindulása után 20 éven keresztül exportált elektromos árammal törleszti a beruházás anyagi költségeit. 1988. szept. 2-4.: A Duna Kör kezdeményezésére létrejött Duna Konferencia szakmai nyilvánossága az első tudományos alaposságú és a közvélemény számára is elérhető, átfogó kritikáját adja a beruházásnak. 1988. okt. 7.: A magyar Országgyűlés 317 igen szavazattal szabad utat enged a beruházás eredeti program szerinti folytatásának. 1989. máj. 13.: Németh Miklós miniszterelnök kezdeményezésére a magyar kormány azonnali hatállyal felfüggeszti a nagymarosi munkálatokat. 1989. jún. 2.: Az Országgyűlés jóváhagyja a döntést. 1989. jún: okt.: Szakértői vizsgálatok. Márc.-ban a massachusettsi egyetem Ecologia csoportja, jún.-ban a World Wide Fund for Nature (Természetvédelmi Világalap) (régebben World Wildlife Fund) szakértői csoportja, a MTA ad hoc bizottsága foglalkozik a kérdéssel és elkészül a képviselők tájékoztatására szolgáló független bizottsági jelentés (más néven Hardi-jelentés). 1989. okt. 31.: A Magyar Országgyűlés a Hardi-jelentés alapján határozatot hoz a nagymarosi beruházás végleges leállításáról és a Csehszlovákiával kötött szerződés módosításáról. 1990. máj. 21.: A csehszlovák szövetségi kormány a szlovák kormányt bízza meg a kérdés megoldásával. 1990. nov. 14.: Keresztes K. Sándor kv.-i miniszter 2,65 Md schilling kártérítés fizetésére tett ajánlattal megállapodik a nagymarosi beruházás osztrák rész- vételének megszüntetéséről. 1991. jan. 17.: A szlovák kormány elfogadja az úgy- nevezett C-változat építését szorgalmazó határozatot. 1992. máj. 7.: A magyar kormány az országgyűlés határozata értelmében máj. 25-i hatállyal felbontja az 1977-es államközi szerződést és kezdeményezi a károk helyreállításáról szóló tárgyalásokat. 1992. okt. 23.: A szlovák fél a munkálatok befejezetlensége ellenére a bejelentett időpont előtt két nappal meg- kezdi a meder áttöltését és a Duna elterelését. 1992. nov.: Egy szokatlanul erős esőzés árvízveszélyt okoz a C-változat munkagödrében, elsodorja az építkezés egy részét, leszakít egy zsilipkaput és elönti a munkagépeket. -A ~ eredeti tervei szerint a következő jellemzőkkel rendelkezik: az energianyerésen kívül a hajózás előmozdítása, a folyam menti ter.-ek ár- vízvédelmének biztosítása és a ter. fejlesztés a fő cél. A gabóikovói erőmű első részét 1986-ban, a nagymarosi erőmű utolsó egységétpedig 1990-ben kellett volna üzembe helyezni. A létesítmény főbb egységei a Dunakiliti mellett épülő mederzáró duzzasztómű, a Csallóközön végighúzódó üzemvízcsatorna, közepén a bősi erőművel, ill. Nagymaros térségében a nagymarosi vízlépcső. A dunakiliti duzzasztómű mögött keletkező hrusovi (Dunakörtvélyes) tározó az 1858-as folyamkilométertől az 1842-ig tart, szélessége 1-4 km, hossza 16 km, felszíne 53 km2. A tározómedence befogadóképessége 243 millió m3, átlagos mélysége 4,7 m. A duzzasztógát bal oldalán torkollik be az üzemvízcsatorna első szakasza, a 17,6 km hosszú felvízcsatorna, amely a Duna fő- medrében folyó víz befogadására és a ha- józás új medreként szolgál. A bősi erőműből a 7 km hosszú alvízcsatorna Szapnál (Palőikovo) vezeti ismét vissza a Duna vizét a főmederbe. Az alvízcsatorna fenekét 5 m-rel kimélyítik a nagyobb esés elérése érdekében, így jön létre a max. 23, 27 m esés. Az oldalcsatornás megoldásra azért van szükség, mert csak így lehet az alacsony esésű f.-n akkora hidrosztatikus nyomást kialakítani, ami a turbinák mozgatásához szükséges. Ezért az üzemvíz- csatornában a víz a természetes esésnél is kisebb eséssel, gyakorlatilag vízszintesen mozog, s mire a bősi erőművet eléri, 18 m-rel emelkedik a talajszint fölé. A csatorna befogadóképessége 10 millió m3, 5000 m3/sec vízmennyiség levezetésére képes, szélessége 283-650 m közötti. A gabcikovói erőmű 9 Kaplan-turbinája átlagos évben 2650 GWh/év teljesítményt nyújt. Folyamatos üzem esetén ezt 2900 GWh/évre lehet növelni. Bal oldalon két 34x264 m-es hajózsilip készül. A régi mederben (azaz a magyar Szigetközt a Csallóköztől elválasztó 1842-1811. folyamkilóméteres szakaszon) legalább 50 m3/s, max. 200 m3/s állandó átfolyást biztosítanak. A bősi erőmű turbináinak teljesítménye 720 MW, a nagy- marosi 6 turbináé 160. A két létesítmény együttes termelése csapadékos évben 4620, száraz évben 2700 GWh/év. A nagy- marosi létesítmény célja, hogy kiegyenlítse a bősi erőmű szakaszos üzemelésének árapályhatásait, visszaduzzasztó hatásával akkor is biztosítsa a hajózáshoz szükséges vízmélységet, amikor az üzem- vízcsatornából nem érkezik utánpótlás, részt vesz a hajózás bonyolításában és közúti hídként összeköttetést teremt a Duna két partja között. Az erőműrendszer terveiben szerepel a csúcsra járatás, vagy- is kisebb igény (éjszaka) idején a tározót feltöltik és a fogyasztási csúcs ideje alatt az összes turbina teljes teljesítménnyel üzemel. Alvízi oldalon a csúcsüzem kezdetekor hirtelen megnő a vízszint és hat órán keresztül folyamatosan növekszik, majd az éjszakai töltés 18 órája alatt lassan visszasüllyed a kiinduló állapotra. A ~ okozta vízszintingadozás a számítások szerint Gabcikovo alvizénél 2,3 m és még Győrnél is 1 m. - A vízlépcsők a f. természetes életének teljes átalakítását jelentik, alapvető változásokat hoznak a fizikai adottságokban (vízsebesség, hordalék- szállítás, átlátszóság, hőmérséklet, jégviszonyok stb.) és ezek révén a kémiai, biológiai folyamatokban is (oxigénellátottság: redoxpotenciál, nitrogén- és foszfát- forgalom, biokémiai lebomlás, fito- és zooplankton-viszonyok stb.) A fenti változások - sík vidéki vízerőművek esetében, következményeikben nagyon súlyos ökológiai problémákhoz vezethetnek. A ~ esetében a következő gondok merülnek fel: 1. az áramlási viszonyok megváltozásának hatásai. A duzzasztás következményei a tározókban (felvíz): a) a víz áramlási sebességének csökkenése; b) az üledék- lerakódás fokozódása; c) talajvízszint- emelkedés az Öreg-Duna elhagyott medrében és a Szigetközben. Csallóközben a vízpótláscsökkenés következtében A) az árterek nedvességének csökkenése; B) talajvízszint-csökkenés. 2. A hidrodinamikai változások miatt átértékelődő víz- szennyezések vízminőséget befolyásoló szerepe. Az ökológiai előrejelzések szerint az erőműrendszer káros következményei a legtöbb esetben visszafordíthatatlanok. A teljes körű megítélést nehezíti az a tény, hogy a létesítmények 170 km hosszon helyezkednek el, alsó szakasz jellegű f.-n, ezért a közvetett és közvetlen hatáster. is igen nagy. A gátak fölött a vízmozgás csökkenése miatt fokozódik az ülepedés, amely előbb-utóbb a tározó feltöltődéséhez vezet. Az üledék meg.-i, ipari és kommunális szennyezéseket is tartalmaz, amelyet jelentős vírus- és baktérium- szennyezés kísérhet. A kotrás a fenti szennyezések nagyobb ter.-en való szóródását okozhatja. Az ülepedés miatt nő a víz fényáteresztő képessége. Ehhez társul a megnövekedett foszfor- és nitrogénterhelés, amelyek együttesen a fitoplankton szaporodási ütemének és tömegének akár tízszeres növekedését is előidézheti. A trofitás növekedésével a vízminőség romlik. A biológiai szervesanyag-terhelést tovább növeli a lelassult vízben elszaporodó bakteriális mikroflóra, ezért hamarosan anaerob viszonyok alakulnak ki a felszín közelében is, amelynek eredményeként megindul a rothadás, a szerves és szervetlen szennyezőanyagok feldúsulása; a humuszanyag-szintézis nő. Mindezek alapján a fenéküledék felszínén kialakuló biológiai szűrőréteg, a ~bentosz súlyosan károsodik. Az élőhal-tömeg 80%-kal csökkenhet. Az építkezés következtében összesen mintegy 56 000 ha mg.-ilag értékes termőter.-et vonnak ki a termelésből. A gátak fölött a talajvíz szintje meg- emelkedik, nő a buzgárok előfordulása, a belvizek emelkedése, a szikesedés. A gátak alatt a vízutánpótlás elvágása miatt csökken a talajvízszint, fokozódik a talaj- szerkezet romlása, a tápanyagok kilúgozódásának veszélye, a főmeder mentén a gyökérzóna kapilláris ellátása megszűnik. Ez a termékszerkezet változását, a termés- eredmények csökkenését, az erdészetben a faállomány cseréjét vonja maga után. Az ártéri ökoszisztémák életközösségei visszavonhatatlanul megváltoznak. A hidrodinamikai és biogeokémiai folyamatok és a vízminőség romlása miatt a természetes életközösség mintázata eltolódik, a biológiai, genetikai diverzitás csökken és veszélybe kerül, eltűnik az ország egyik legjelentősebb nedves ter.-e. A tervezett víz- visszapótlási rendszer csak még jobban megzavarja az állati és növénypopulációk szaporodását, rontja életterüket. A csúcsrajáratás okozta vízszintingadozást a hal- ikrák és a halivadékok nem viselik el, ezért a halállomány jelentősen csökken. A ~ legsúlyosabb problémája a térség ivóvíz- készleteinek kockáztatása. A szigetközi hidrogeológiai helyzet jellegzetessége, hogy a vízadó réteg állandó dunai után- pótlást kap a kavics szűrőrétegen keresztül. A tározó feltöltése és az ülepedés megindulása után ez az utánpótlás az el- tömődés, kolmatáció miatt csökken, megszűnik, ill. a szennyezőanyagok be- mosódása révén 30-50 éven belül az egész vízbázist elszennyezheti. A kotrások a bentosz elbontásával további szennye- zés okozói. Ugyanez a folyamat a nagymarosi vízlépcső által érintett parti szűrésű vízbázisokra is érvényes. A vízlépcső építését megelőzően végzett mederkotrás 60-160 cm medersüllyedéssel, a kitermelhető mennyiség csökkenésével, a mi- nőség romlásával járt. A kitermelhető mennyiség 300 000 m3-rel (a Bp. feletti víz- bázis hozamának egynegyede) csökkent. A Duna vízminőségének megóvása a víz- lépcső üzembe helyezése esetén csak az összes szennyvíz biológiai tisztításával történhet. Ez, tekintettel a napi szennyvíz- terhelésre, eleve valószínűtlen. Ugyanakkor ismeretlen a nem pontszerű szennyező források, mg.-i bemosódás stb. hatása az öntisztuló képességtől megfosztott víz minőségére. Az árvízvédelmi előnyökkel, a talajvízszint állandósításával egyidejű- leg új kockázati tényezők is létrejönnek. Esztergom és Nagymaros között a duzzasztás a legmagasabb árvízszint fölötti értéket ér el, az oldalcsatorna pedig végig f~16 méterrel a terepszint fölött vezeti a Duna vizét. A ~ esetében a kockázatok jelentős részét csak a műszaki megvalósítás megkezdése után ismerték fel, holott kockázatkerülő stratégia alkalmazására már az előkészítés fázisában is szükség lett volna. A fenti megfontolások vezették a magyar kormányt az építkezés mo.-i szakaszának teljes leállítására és a nemzet- közi szerződés felmondására. A csehszlovák, majd a szlovák fél által megkezdett úgynevezett műszaki pótmegoldás (C-változat) lényege, hogy az elkészült műtárgyak felhasználásával ' Szlovákia ter.-én fejezzék be a komplex létesítmény bősi erőművét, akkor is, ha Mo. vonakodna az eredeti terv megvalósításától. Ez műszakilag úgy oldható meg, hogy a felvízcsatornát szlovák oldalon a bal oldali Gútor község magasságától a jobb oldali Dunacsúny magasságáig meghosszabbítják, és itt építenek egy új mederelzáró gátat. Ily módon a víztározó ter.-e kb. a felére csökken, a jobb oldali töltés átépítésére van szükség, és az üzemvízcsatorna 11 km-rel meghosszabbodik. Ez Dunacsúny és Szap (Palcikovo) között összesen már 40 km-es hosszon jelenti a főmeder kiürítését és mesterséges nyomvonalon történő vezetését. A szlovák fél által ideiglenesnek nevezett megoldás létesítmény- csoportjától megbízható műszaki adatok e kézirat keletkezésének idejéig (1992. dec.· nem álltak rendelkezésre. A létesítménycsoport részei: egy négytáblás víz- levezető műtárgy (max. 1200 m3/s át- eresztőképességgell, egy húsztáblás ár- apasztó műtárgy (3200 m3/s áteresztőképességgel), a Gútor és Dunakiliti közötti tározótöltés, egy tervezett, de még meg nem épült hajózsilip és kiserőmű helye, az ezt védő ideiglenes töltés, beton mederelzárás, a hajózóút eltereléséhez ki- alakított új meder. Ökológiai szempontból az eredeti és a szlovák fél által egyoldalúan épített változat között, várható hatásai és következményei szempontjából, lényeges különbség nincs. A szlovák fél lépése a politikai vitát jogi kérdéssé változtatta, amelynek rendezése még hosszú ideig elhúzódhat. -A Duna egyoldalú elterelése következtében a Szigetköz élő- világa közvetlen veszélybe került. A víz- ügyi szakemberek közül számosan vitatják a távlati ökológiai kockázatok súlyosságának mértékét és magát a kockázatot is, de olyan kutatási eredményeket nem mutattak be, amelyek megnyugtató módon garantálnák az esetleges katasztrófa elkerülését. Véleményük röviden úgy foglalható össze, hogy üzembe kell helyezni a létesítményt és ha problémák jelentkeznek, akkor az üzemmód változtatásával ezeket ki kell küszöbölni. Ha ez sem segít, akkor le kell állítani a létesítmény működését. A szakemberek egy másik csoportja olyan műszaki kompromisszum megtalálására hajlik, amely tény- ként fogadja el, hogy a bősi erőmű már elkészült, ezért tudomásul veszi, hogy ott csökkentett mértékű áramfejlesztés folyik, de cserébe nagyobb mennyiségű vizet kér a Duna eredeti medrébe, ami a Szigetköz élővilága számára létfontosságú.
 

(Környezetvédelmi lexikon)