A NAPENERGIA

     Vágvölgyi Gusztáv


Fogalma

A Napban lejátszódó magfúziós folyamatok során keletkező energia.
Ennek az energiának egy része 3,8 x 1026 J s-1 sugárzási teljesítménnyel szétsugárzódik a Napot körülvevő térbe. A Föld Naptól való távolságának megfelelően a terjedési irányra merőleges síkban a napsugárzás energiaáramának sűrűsége a napállandó S° = (1370 ? 8) J s-1m-1. Ez azt jelenti, hogy a Föld keresztmetszeti felületének a teljes felülethez való viszonya alapján a Föld felületegységére az atmoszféra felső határán globális mértékben S°/4 = 342 J s-1 m-2 jut. Ennek révén a Föld közel állandó értékű sugárzó energiát vesz fel 5,51 x 1024 J a-1 mennyiségben. Elsősorban ez a felvett külső energia tartja fenn a Föld biogeokémiai körfolyamatait és az életet is. A Nap energiát az ultraibolya, a látható és az infravörös tartományban sugároz. Az energiamaximum 483 nm-es hullámhossznál található. Reflexió és szóródás révén az atmoszférába bejutó napenergiának globális átlagban 30,5%-a a világűrbe jut vissza. A beeső ~ reflektált hányada, az ún. albedo (a = 0,305) 85%-át az atmoszferikus albedo (reflexió, ill. szóródás a felhőkön, továbbá az atmoszféra gáz-halmazállapotú komponensein és az aeroszolokon), 15%-át pedig a földfelületről visszavert energia teszi ki. Az elnyelt energiából (3,83 x 1024 J a -1) 2,48 x 1024 J a -1 mennyiséget (a teljes sugárzó energia 45%-a) az óceánok, a szárazföld és jégfelületek abszorbeálnak, a fennmaradó részt (1,35 x 1024 J a-1, 24,5%) pedig az atmoszféra komponensei nyelik el. Ez utóbbiakkal való kölcsönhatás (ózon, oxigén stb.) révén a 290 nm hullámhossznál kisebb, az élőlényekre veszélyes sugárzó energia teljes egészében elnyelődik, ami azt eredményezi, hogy a földfelületre jutó hányad spektrális összetétele eltérő lesz .

                                                                                                     Környezetvédelmi Lexikon

Története
 
 
 

"Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeinket. (.)
Tanítsd, melengesd te is, drága Nap, csempészd zsebükbe titkos aranyadat."
(Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért; részlet)
A Nap szimbolikája

Az ember már ősidők óta felismerte, hogy Nap nélkül nincs élet, ezen kívül szimbolikus jelentőségét növelte, hogy az időszámításnak is a látszólagos napmozgás a legfőbb kulcsa. Ezeknek köszönhető, hogy a nappal kapcsolatos hagyományok és szimbólumok igen sokrétűek. A nap kultusza, mint egy teljes csillagvallás része, a világvallások kialakulásához is hozzájárult.

Munkácsi Bernát szerint nap szavunk eredetileg "naj-pi" volt, s "nő-fit" jelentett -, akit sorsa rendel harcba szállni a sötétség és hideg hatalmaival, tavasszal győzedelmeskedni, ősszel elbukni velük szemben, termékenyítő halálos nászra kelni az évente ugyancsak megújuló Földdel.
A csillagászat a Nap jeleként a kört közepén egy ponttal szimbolizálja, ez a jelkép igen ősi, már az ősi kultúrák leletein is megtalálható, de ugyanerre vezethető vissza jin-jang jel, vagy a beregi motívumokban található forgórózsa is.
Amikor nyáron nagyon melegünk van, azt szoktuk mondani: "Hét ágra süt a Nap". Ez a magyar szólás arra vezethető vissza, hogy az ősi világkép a teret a négy égtájjal és a felül-középen-alul tagolás hármasságával fejezte ki, ezért akkor süt igazán a nap amikor a világ hét sarkát bevilágítja.

A napenergia kutatásának története

Az építészeknek az első szolártechnikai tanácsot a görög történetíró, Xenophón (kr.e. 430-354) adta: "A házak déli oldalát magasabbra kellene építenünk, hogy a téli napot befoghassuk"
A legnagyobb antik szolártechnikus Arkhimédész (kr.e. 287-212) volt, napenergiával kapcsolatos kutatása nemcsak elméleti, hanem fontos gyakorlati eredményeket is hozott. Homorú tükrök segítségével, amelynek gyújtópontja kis görbületük miatt több száz méter távolságban volt, a római hadvezér Marcus Claudius Marcellus hajóit a szicíliai főváros kétéves megszállásakor felgyújtotta.
Európában a Nap melegének hasznosítási kérdése akkor került előtérbe, amikor Gallilei (1564-1642) feltalálta a lencsét.
Az első modern napmelegtárolót a svájci természettudós, de Saussure (1740-1799) építette meg. Öt üvegtárcsát úgy helyezett el, hogy az üveglapokat mindig légtér választotta el egymástól. Az üvegrétegek közötti levegő jelentősen fokozta a hatásfokot. Ezzel a módszerrel de Saussure 87,5 °C-ot ért el. Modern síkkollektoraink ezen az elven működnek.
A naperőgépek évszázada a XIX.sz. volt. A moder naperőgép a francia August Bernard Mouchot nevéhez fűződik. Algír közelében 1864. szeptember 22-én helyezte üzembe készülékét. Ez a nagy berendezés egy 5 m átmérőjű tükörrel működött, és percenként 2,5 t vizet szállított.

1902 és 1908 között Kaliforniában H.E. Willsie és John Boyle 4,4 kW és 15 kW teljesítményű naperőgépet készített. A.G. Aneas egy 11 kW teljesítményű gépet szerkesztett, és ugyanebben az évben készült el Pasadenában a híres napenergiával működő gőztermelő is.
Frank Shuman és C.V. Boys 1911-ben Philadelphiában egy naperőmű modellt készítettek, amelyet két évvel később az egyiptomi Meadiban, Kairótól 16 km-re megvalósítottak. Ez a 73,6 kW teljesítményű berendezés öntözési célokat szolgált. Egy 4200 m2 területű gyapotültetvényt látott el a Nílusból szivattyúzott vízzel.
A jénai Zeiss művekben 1921-ben dr. Rudolf Straubel professzor napkemencét épített, amelyben a vasrúd néhány másodperc alatt megolvadt.
A napenergiának a lakásban (háztartásban) történő közvetlen hasznosítására vonatkozó első kísérleteket 1930 és 1940 között végezték.
Martin Wagner német építész 1931-ben a "Das wachsende Haus" (A növekvő ház) pályázaton mutatta be tervét. Ezen egy üvegréteg védi a külső falakat az időjárás hatásaival szemben, egyben köztes teret is képezve, amely csökkenti a hőveszteséget, és a besugárzott napenergiát hasznosíthatóvá teszi.
Az első nagy építés, melynek során szolár-vízmelegítőket szereltek fel, 1939-ben Floridában volt (tervező: Edison Court). A kollektorok acélból készültek kettős üvegezéssel, a lapos, ovális formájú vezetékek vörösrézből. A víz néhány óra alatt 83°C-ra melegedett fel. Ezeket az első, sorozatban gyártott kollektorokat a Pan American Solar Heater Inc. Cég készítette.
Az UNESCO és az indiai kormány 1954 októberében szervezte az első fontos nemzetközi konferenciát, amely csak a nap- és szélenergiával foglalkozott.
1955 októberében az arizónai Phoenixben alakult meg a napenergia alkalmazásával foglalkozók egyesülete, az AFASE (Association For Applied Solar Energy), egyidejűleg tudományos ülésszakot és a napenergiát hasznosító berendezéseket bemutató kiállítást is tartottak. Harminchat országból mintegy ezer tudós vett részt a rendezvényen, a kiállításon 80 szolárberendezést mutattak be.
Ezekben az években, 1945 és 1959 között építették a legfontosabb, úttörő jellegű szolárházakat.
Az időszak legfontosabb felfedezése a new-yorki Bell-Telephone-Laboratories cég által 1954-ben bemutatott napelem (szolárcella) volt. Ez az eszköz, amely a napenergiát közvetlenül villamos energiává alakítja át, mára már igen elterjedt.
Az első európai szolárházak 1956-ban épültek, különös módon abban az országban, ahol viszonylag keveset süt a nap, Angliában (Gardner és Curtis). Liverpool közelében, Wallaseyben 1961-ben építette fel A.E. Morgan építész a napenergiával fűtött "St. George" iskolát.
Párizsban 1973 júliusában "Le soleil au service de l'homme" címmel megtartott UNESCO konferencia pontosan tájékoztatott arról, hogyan áll a napenergia hasznosításának helyzete a világban. 60 országból 800 tudós vett részt a rendezvényen.
Megállapítható, hogy ez az UNESCO konferencia néhány hónappal az olajválság előtt, a napenergia-kutatás egyik korszakát zárta le. 1973-ig a napenergia problémája a tudósok kutatási területe volt, de azóta mindinkább a világ közvéleményének érdeklődési körébe került.
Egy kutatási ágból iparág lett. Ügy, amely valamennyiünket érint: politikusokat, vállalkozókat, építészeket, építtetőket, háztulajdonosokat és az "utca emberét" is, akit minden bizonnyal nem érdekel közelebbről az építészet vagy az energiagazdálkodás, de mint adófizető polgárnak és lakásbérlőnek végül is neki kell megfizetnie a modern építészet energiapazarlását.
 

Elméleti háttere

A Földön az élet a Nap energiájának köszönheti létét. Földünk hideg és sötét bolygó lenne a Nap sugarai nélkül. A Napból érkező energia az egyetlen jelentős energiaforrás a Földön, tehát minden, ami mozog, Naplementeműködik, él, történik, a Nap energiájának köszönheti ezt. Gondolj bele! Ülsz, és olvasod ezt a szöveget, eközben szemed ide-oda jár a sorokon, ereidben áramlik a vér, amit szíved ütemesen pumpál, eközben kint az utcán rohannak az autók, repülnek a madarak, fúj a szél és mindez a Nap energiájának köszönhető. A Nap csak egy csillag a sok közül, amely pusztán azért látszik olyan fényesnek, mert rendkívül közel van hozzánk. Ha ugyanolyan távol volna, mint a második legközelebbi csillag, az Alfa Centauri, semmivel sem volna különb, mint a többi fényes csillag. Eltekintve a bolygórendszerünkben elfoglalt középponti helyétől, nincs semmi olyan különös ismertetőjele, amely megkülönböztetné a Tejútrendszer sokmilliárdnyi hasonló csillagától. A földlakók szempontjából természetesen rendkívül fontos szerepet játszik a Nap, mivel az élethez elengedhetetlenül fontos meleg és fény forrása.
 
 

A Nap alapadatai

A Nap a Naprendszer legnagyobb tagja, egy plazmaállapotú, sugárzó gömb

átmérő: 1.390.000 km

tömeg: 1.989e30 kg

a mag hőmérséklete: 15.000.000 oK.

felszíni hőmérséklet: 5800 oK

A Napban a Naprendszer tömegének 99,87%-a koncentrálódik. Átmérője a Földének 109, míg a Jupiterének közel 10-szerese. Óriási tömege révén a Nap hatalmas gravitációs erőt fejt ki. Ez az erő tartja együtt a naprendszert, és irányítja valamennyi bolygó és kisebb égitest mozgását is. A Nap energiája elsősorban közeli ibolyántúli, látható és infravörös sugárzás formájában hagyja el a csillagot, de emellett a Nap kisebb mennyiségben mindenféle más sugárzást is kibocsát, a gamma- és röntgensugaraktól egészen a
rádióhullámokig. A Nap elemi részecskéket is kisugároz, amelyet napszélnek nevezünk.
A Napból másodpercenként kisugárzott energia teljes mennyiségét a Nap sugárzási teljesítményének nevezzük, és ugyanúgy wattban fejezzük ki, mint egy villanykörte teljesítményét. Ez az érték 3.86e26 W. A kisugárzott energiamennyiségnek legfeljebb csak tízmilliárdod része éri el a Földet. A földi légkör 1 négyzetméterére merőlegesen beeső teljesítmény még így is átlagosan 1353 W. Ez a mennyiség a napállandó. A napból érkező energia a Föld energiaszükségletének a 20000 szeresét biztosítja. Még Észak-Európában is, ahol kevés a napsütés, egy egyszintes ház tetejére tízszer annyi energia érkezik mint amennyi szükséges a ház fűtéséhez. Így a megújuló energia források közül a napenergia hasznosítása lehet a legversenyképesebb alternatíva a jelenlegi energiatermelési módokhoz képest. A Földre érkező napenergia egyrészt természeti jelenségekben; szélenergiában, a tengerek energiájában, a légkör és földfelszín felmelegedésében, valamint a víz természetes körforgásában jelentkezik. Másrészt a növények fotoszintézise révén bekerül az élő rendszer energiaáramlásába.

A Nap szerkezete

A Nap középpontjában a hőmérsékletet kb. 15 millió oK-re, a sűrűséget pedig a ránehezedő külső rétegek
hatalmas nyomása miatt 160000 kg/m3-re (a víz sűrűségének 160-szorosára) becsülik. A Nap rádiuszának
mintegy egynegyedéig terjedő központi mag fúziós atomerőműként működik, ahol az energia nagyenergiájú fotonok, így gamma- és röntgensugárzás formájában szabadul fel a könnyebb elemek nehezebbekké való egyesülése közben. A Nap magjában lejátszódó fúziós folyamatban proton-proton reakció zajlik le, melynek során hidrogénatomok magjai (vagyis protonok) egyesülnek, és héliumatommagok jönnek létre. Minden reakcióban 4 proton egyesül egy-egy héliummaggá, kettő pedig átalakul neutronná. Minden reakcióban egy kicsiny tömeg energiává alakul át az E=mc2 képletnek megfelelően. Bár az egyes proton-proton reakciókban a tömegnek csak 0,7%-a alakul át energiává, a lejátszódó nagy számú reakciók miatt a Nap másodpercenként 4 millió tonna anyagot használ fel
fényerejének megtartására. Az óriási anyagvesztés ellenére a Nap még a mostanihoz hasonló szinten 5 - 6 milliárd évig sugározhat.
A Nap magját kb. a sugár 70%-áig a röntgensugárzási zóna veszi körül. Ebben a tartományban a fotonok
gyakran ütköznek, elnyelődnek, majd véletlenszerűen kisugárzódnak. Egy-egy fotont oly sokszor érik ilyen megpróbáltatások, hogy legkevesebb tízezer, de akár 1 millió évig is eltarthat mire a felszínre ér.
A Nap felszínközeli külső, 25 - 30%-ot kitevő részében nagyarányú konvekció zajlik. A hő az anyag áramlása révén jut el a fotoszférába, majd onnan sugárzódik ki a világűrbe. Ezt a réteget konvektív zónának nevezik. A Nap átlagos sűrűsége (1410 kg/m3) a Föld átlagos sűrűségének csak egynegyede, a víz sűrűségének pedig 1,4-szerese, ami azt sugallja, hogy a Napot főként könnyebb kémiai elemek alkotják: 73% hidrogén, 25% hélium, 2%-ban pedig nehezebb elemek. A Nap gyorsabban forog az egyenlítőjénél mint a pólusokon. Az egyenlítőn mért forgási periódus 25 nap, a sarkok közelében 35 nap.

A Nap légköre

A Nap "látható" felszíne a fotoszféra, amely vékony gáznemű réteg s gyakorlatilag az összes napfény ebből származik. A fotoszféra hőmérséklete mintegy 5800 oK. A fotoszféra fölött a pár ezer kilométer vastag ritkább réteg, a kromoszféra helyezkedik el. A kromoszférában a fotoszféra fölött néhány száz kilométer magasban a hőmérséklet 4300 oK-re csökken. Ezután a hőmérséklet gyorsan nő addig az átmeneti rétegig, amelyik a kromoszférát, a Nap legkülső rétegét a koronától elválasztja. A korona a Nap rádiuszát többszörösen kitevő távolságig terjed, hőmérséklete 1 - 5 millió oK között van. A kicsiny sűrűségű korona belsejében a részecskék mozgása igen nagy. A korona túl halvány ahhoz, hogy speciális eszközök nélkül látni lehessen, ami alól kivétel a teljes napfogyatkozás ideje, amikor a holdkorong legfeljebb néhány percre takarja el a fotoszféra vakító fényét. Ezt legutoljára Magyarországon 1999. augusztus 11 -én lehetett látni.

Napfogyatkozás
A koronából áramlanak ki azok a részecskék amiket napszélnek nevezünk.

A Nap fehér fénye színképnek (spektrumnak) nevezett színes fénysávra bontható a vöröstől a kékig és az ibolyáig. A látható spektrum pontosan olyan, mint a szivárvány, mert a levegőben lebegő vízcseppek fénytörő prizmaként bontják színeire a napfényt. A prizmával előállított spektrum színeiről először Newton mutatta ki, hogy további színekre már nem bonthatók. A napfény folyamatos színképében több ezer abszorpciós vonal található. Az abszorpciós vonalak ujjlenyomatként jellemzőek a Nap mélyebb légkörében található kémiai elemekre.

Felhasználási lehetőségek

Napenergia hasznosítás napjainkban

Az ember a napenergiát évezredek óta hasznosítja, ennek ellenére a napenergia hasznosítással működő melegítő és elektromos áramot előállító rendszerek új technológiának tekinthetők, amelyet Európában a 60-es évek vége óta üzemeltetnek.
A napenergia technológiai hasznosítását két nagy csoportba szoktuk osztani. Az egyik esetben nem használunk külön berendezést a napenergia felfogására, ekkor passzív napenergia hasznosításról beszélünk, a másik esetben a napenergia befogására és elvezetésére gépészeti berendezéseket használunk, ebben az esetben aktív napenergia hasznosításról beszélünk

Passzív napenergia hasznosítás
Minden épület hasznosítja a ráeső napsugarak energiáját, az egyik jobban, a másik kevésbé jól. Az építészet története során voltak korok, amikor előtérbe került a környezetbe illesztése az épületeknek, és voltak korok amikor ez a szemlélet teljesen háttérbe szorult.
Fontos azt is látni, hogy a napenergia passzív hasznosításánál lényeges kérdés, hogy milyen éghajlatú területen vagyunk. Mást jelent a napenergia passzív hasznosítás egy az egyenlítőhöz közeli, félsivatagos területen, és mást a Skandináv országokban, ahol még a nyári időszakban is gyakori a fűtési igény, és mást jelent nálunk a mérsékelt éghajlati övben, ahol télen kevés a napenergia, nyáron pedig sok.
Az elmúlt évtizedekre Magyarországon inkább az volt a jellemző, hogy sem a családi házak, sem az intézmények építésénél nem vették figyelembe a napenergia passzív hasznosításának lehetőségeit, ennek két következménye lett:

A passzív napenergia hasznosítás feladata

Fenti problémákon jól érzékelhető a passzív napenergia hasznosítás feladata: úgy hasznosítani a napenergiát, hogy az épület az éghajlat adta keretek között optimálisan hasznosítsa a napból érkező energiát, viszont amikor nyáron sok a napsütés sem melegedjen túl.

A passzív napenergia hasznosítás feltételei

A passzív napenergia felhasználáshoz a következő feltételeknek kell teljesülni:

Gyakran ezek az alapvető feltételek nem adottak, ezért nem lehet az épületet passzív napenergia hasznosításra tervezni. Gondoljunk például azokra a rendezési tervekre, ahol a beépítési távolságok úgy vannak meghatározva, hogy az épületek a nap jelentős részében nem kapnak napfényt. Ebből is látszik, hogy a passzív napenergia hasznosítás tervezése a településtervezéssel kezdődik.

A passzív napenergia hasznosítás szempontjából a tervezés során következőket fontos figyelembe venni:

A passzív napenergia hasznosítás lehetőségei

Épületek esetén a passzív napenergia hasznosítás elsődleges feladata a temperálási célú napenergia biztosítása az energiahiányos időszakban. Mivel a mérsékelt égövben a téli időszakot az igen alacsony napenergia mennyiség jellemzi, ezért a passzív napenergia hasznosításnak a tavaszi és őszi átmeneti időszakban van nagy jelentősége. Fentiek miatt az épületek fűtőberendezésének méretezésénél a passzív rendszer hőtermelését figyelmen kívül kell hagyni. Ez azt jelenti, hogy a beruházásnál nem, viszontaz üzemelésnél jelentősköltség takarítható meg.

Közvetlen hasznosítású épületek

A közvetlen napenergia felhasználásának legegyszerűbb módja, ha a ház déli oldalán a benapozás szempontjából optimális méretű hőszigetelő ablakokat helyezünk el, az épület alaprajzát kevés kiszögelléssel tervezzük, és a lakótereket elsősorban a déli oldalra rendezzük.

Fenti megoldást új ház építésekor bárki alkalmazhatja többlet költség nélkül.
A közvetlen hasznosítású épületek klasszikus képviselője az un. Wright ház. Az épület Új-Mexikóban áll, ahol jóformán egész évben süt a nap, hidegek az éjszakák. Tehát a feladat az volt, hogy a nappali energia többletet átmentsék az éjszakai órákra. A tároló nagyságát úgy kellett meghatározni, hogy az kompenzálja az éjszakai hőveszteséget. Wright ezt úgy oldotta meg, hogy az épület központi terének déli oldalát 36 m2 nagyságú, kétrétegű üvegfelületből tervezte. Ez a nagyság megfelelt a helyiség alapterületének. Az elnyelő a padlószerkezet, amelyet 60 cm vastag kerámiából készített, alatta hőszigetelő réteggel. Az épület hőtároló képességét nehéz falszerkezetekkel, és a napsütést is részben hasznosító víztöltetű tárolófallal növelte. A hőveszteséget a napsütés nélküli időszakban az üvegfelület előtt lebocsátható hőszigetelő táblákkal csökkentette, amely alkalmas volt a nyári árnyékolásra is.

Üveg előterek

A ház déli bejáratánál lévő fűtetlen üveg előterek, mint például az üvegezett terasz, veranda, szélfogó vagy üvegház, jelentősen hozzájárulnak a ház fűtéséhez.

A hőmegtakarítás három ténnyel magyarázható:

Ennek kialakítása történhet az épületeknél utólag, vagy új épületeknél az épülettel egységben tervezve.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Az üveg előterek hátránya, hogy lakótérként nem használhatók folyamatosan, ezért érdemes ezeket a tereket "zöld" terekként hasznosítani, azaz egyrészt itt helyezhetők el télen a fagyérzékeny növények, másrészt kultúrnövényeket ültetve hozzájárulhat a család élelmiszer ellátásához.

Tömegfalas épületek

Ez a megoldás tudatos fejlesztési munka eredménye, amely Trombe nevéhez fűződik.


A tömegfal elválasztja a lakott teret a külső tértől, és hőtárolóként felvéve a napsugárzás energiáját közvetíti a hőt fűtött tér felé. A tömegfal védelmet jelent a lakótérnek a hőszigetelésében, viszont a helyiség használata (külső térrel való kapcsolat, természetes világítás) szempontjából előnytelen. Ma már ilyen épületet nem építenek, de az elv tovább él a transzparens külső hőszigetelés, vagy az üveggel burkolt homlokzat formájában.
 

Vegyes passzív energiahasznosító rendszerek

Az alkalmazott módszerek hátrányainak kiküszöbölésére a későbbiekben fenti megoldásokat vegyesen alkalmazták. Ennek érdekes példája az ábrán látható kanadai lakóház.
Ennél az épületnél az emeleten nagy üvegfelületet, a földszinti részen üvegház hasznosítót, míg az épület egyik oldalán kétszintes tömegfalat alkalmaztak. A tömegfal különlegessége, hogy közte és az üvegfal között járható tér van a tisztítás megkönnyítésére.
A passzív napenergia hasznosítás körébe eleinte azokat a rendszereket soroltuk, amelyek működtető szerkezetek és hőhordozó alkalmazása nélkül üzemeltek Jelenleg már léteznek olyan hibrid passzív rendszerek, amelyekben működtető szerkezet és - általában levegő - hőhordozó is van. Ennek egyik hazai példája a pécsi kísérleti napház.

Aktív napenergia hasznosítás

A passzív napenergia hasznosítás előnye az egyszerű és ezért költséghatékony megoldások alkalmazása. Azonban ahhoz, hogy a napenergia adta lehetőségeket hatékonyabban ki tudjuk használni, érdemes olyan technológiai megoldásokat alkalmazni, amelyek speciálisan a napenergia befogására és hasznosítására készültek. Ezeket az épületgépészeti berendezésekkel működő rendszereket aktív napenergia hasznosítóknak nevezzük.
A napenergia közvetlen hasznosítására szolgáló aktív rendszerek legfontosabb eleme a napenergia-gyűjtő szerkezet (elnyelőszerkezet), az ún. napkollektor. A napkollektor a napsugárzást elnyeli és a keletkezett hőt alkalmas munkaközegnek adja át.
A napkollektornak számos szerkezete ismert és kapható a kereskedelmi forgalomban. A legegyszerűbb felépítésű rendszer: egy üvegezett hőszigetelt dobozba épített, feketére festett acéllemez, melyhez fémesen kapcsolódik egy csőkígyó, ebben áramlik a hőhordozó közeg, amelyet a Nap felmelegít. A dobozt fényáteresztő üveg zárja le, amely a hőszigetelésen túl mechanikai védelmet is biztosít.

Az aktív rendszer elemei

Az aktív napenergia-hasznosító rendszer az alábbi alapvető elemből áll:

Az elnyelőszerkezet

Abszorberelnyelők

Az abszorberelnyelők lényegében fedetlen, hőszigetelés nélküli napkollektorok.
Ezeket viszonylag kis hőmérsékletkülönbség mellett, jelentős sugár intenzitás esetén (nyáron) használjuk. Folyadékos (víz) hőhordozóval működik, kis fajlagos tömege és könnyű szerelhetősége miatt bárhol elhelyezhető, és előnyösen alkalmazható házilagos kivitelezés esetén is.
A legkorszerűbb az ún. EPDM gumiból készült csőjáratos szőnyeg (abszorber), amely földre, tetőre szerelhető, vegyszerek iránt érzéketlen (tehát pl. a medence kémiailag kezelt vize is átereszthető rajta), fagy nem károsítja, ezért télen sem kell leüríteni.
Hasonló napkollektorként viselkedik a napra kitett vízzel töltött fekete hordó, vagy a vízzel teli locsoló-tömlő is, amelyek a napsugárzás hatására felmelegszenek. Hátrányuk azonban, hogy nagy a hőveszteségük és a napsütés elmúltával viszonylag gyorsan lehűlnek.

Vákuumcsöves kollektorok

A vákuumos síkkollektor kialakítása abban különbözik a normál síkkollektorétól, hogy az üvegfedése sűrűn alátámasztott, és a kollektorházból vákuumszivattyú időszakonként kiszívja a levegőt.
A vákuumcsöves kollektor kör keresztmetszetű, tökéletesen zárt, üvegből készült vákuumcsövekbe helyezett abszorber, amelynek zárt csőjáratába elpárolgó közeget töltenek. A felmelegedő és így elpárolgó közeg a vákuumcső felső részén kialakított hőcserélőben kondenzál és felmelegíti a kollektor felső csövében keringetett hőátadó folyadékot.

Síkkollektorok

A síkkollektorok a napenergia-hasznosítás legáltalánosabban használt szerkezetei. Éghajlati adottságaink mellett hazánkban napenergia-hasznosítására a folyadékhordozós síkkollektorok alkalmazhatók leginkább, ezért részletesebben ennek felépítésével foglalkozunk az alábbiakban.

Beépítési módjuk alapján két változat terjedt el:


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A kollektorok elhelyezése és tájolása

A kollektorok optimális tájolása déli irányú, de ettől a felszerelési hely adottságaitól függően -kis mértékben- el lehet térni keleti/nyugati irányba. A déli iránytól eltérés a hasznosított napsugárzás csökkenését eredményezi, melynek mértéke ? 30o eltérésig nem jelentős. Kelet/nyugati tájolás esetén elérheti a 30o-ot. Ha a keleti és nyugati tájolás között kell választani, a melegebb, délutáni léghőmérséklet és a délután kisebb valószínűséggel előforduló ködök miatt célszerűbb a nyugati tájolást választani.

A kollektorok optimális dőlésszöge a felállítási hely földrajzi fekvésétől függ, és évszakonként váltakozik.

Magyarország területén az optimális dőlésszög

egész éves üzem esetén: ~45o

májustól szeptemberig: ~30o

novembertől februárig: ~65o

Az optimális dőlésszögtől való eltérés a kollektorok teljesítményének csökkenését eredményezi. A csökkenés egész éves üzem mellett, vízszintes beépítés esetén ~20%, függőleges beépítés esetén ~35%.

Mivel a síkkollektorok a határozott irány nélküli és hazánkban jelentős arányú szórt sugárzást is hasznosítják, ezért viszonylag kevéssé érzékenyek. Ez az oka annak, hogy a kollektorokat általában állandó tájolással és dőlésszöggel (fixen) szerelik fel. Napkövető beépítéssel a hasznosított energiamennyiség csak kis mértékben növelhető, ami nem áll arányban az ilyen mozgószerkezet többletköltségével.

A síkkollektor fő részei

Az elnyelő (abszorber)

A folyadék munkaközegű síkkollektor energia-gyűjtő eleme általában jó sugárzás-elnyelő tulajdonságú csőjáratos lemezlap (abszorber). Az abszorber felépíthető sík bordázatú csövekből, vagy kiképezhető olyan fémlemezként, amelyre csőkígyót erősítenek. A munkaközeg a csőben áramolva a napsugárzás hatására felmelegszik. Bizonyos esetekben a csőjáratos lemez műanyagból is készülhet
A lefedéssel készülő kollektorok üresjárati hőmérséklete (amikor a hőhordozó közeg nem kering) igen magas lehet (elérheti a 180-200 oC fokot is). Ezért elnyelőlemeznek fémet célszerű alkalmazni, legtöbbször rezet vagy alumíniumot. A csővezeték általában vörösréz.

A síkkollektor elnyelő-elemének bevonata

A síkkollektorokkal hasznosított energia mennyisége jelentős mértékben függ az elnyelőlemez tulajdonságaitól. A cél olyan elnyelőlemez kialakítása és alkalmazása, amely a napsugárzást közel 100%-ban elnyeli, ugyanakkor saját visszasugárzása minimális. Ezt ún. szelektív bevonattal lehet elérni. Szelektív bevonatként általában galvanizálással felvitt nikkel-, vagy króm-oxidokat használnak, de lehet kapni szelektív tulajdonságokkal rendelkező festéket, ún. "szolárlakkot" is. Kedvező hatást lehet elérni az elnyelőlemez felületének érdesítésével is.
Természetesen alkalmazhatók szelektív bevonat nélküli abszorberek is. Ezek hatásossága kisebb, de a nyári félévben kielégítően alkalmazhatók.

A síkkollektorok lefedése

Lényegesen befolyásolja a kollektorok hatásosságát a lefedés fényáteresztő és hőszigetelő képessége. A kollektor gyártók általában alacsony vastartalmú, 4 mm vastag edzett biztonsági üveget alkalmaznak. Az üveg előnye az igen jó fényáteresztő képesség és a megbízható, hosszú élettartam. Az edzett üveg a jégverésnek és a hóterhelésnek is ellenáll. Új fejlesztés a lencsefelületű biztonsági üveg, amelynél a felszínt borító kicsiny lencsék a nagy szög alatt érkező közvetlen napsugárzást bevezetik az elnyelő fölötti térbe.
Másik lefedő lemez típus a polikarbonát lemez. Előnye az alacsony ár, a kis súly, a szabhatóság és a jó hőszigetelő képesség. Hátránya az, hogy a nagy termikus igénybevétel és a sugárzásterhelés mellett rövidebb az élettartama.

A kollektorok hőszigetelése és dobozszerkezete

A kollektorok abszorbereinek hátoldalán hőszigetelést kell alkalmazni. A hőszigetelésre szálas ásvány-vagy üveggyapot lemezt használnak 40-80 mm vastagságban.
A dobozszerkezet (kollektor ház) általában alumínium lemezből készül. Egyszerűbb kollektorokhoz műanyag, vagy fa dobozt alkalmaznak. A dobozszerkezet feladata a lefedés, az abszorber, és a hőszigetelés zárt egységben tartása, a kollektor lezárása, a nedvesség bejutásának megakadályozása.
Közvetlenül a tetőszerkezetbe épített kollektorok doboz nélküliek. Ezek előnye, hogy némileg olcsóbbak és kisebb a hőveszteségük.
A kollektorok általában 2 m2 körüli felülettel, kb. 1x2 m-es méretben készülnek. Nagyobb igények kielégítésére több kollektort kell alkalmazni.

Tárolók

Tárolót azért kell alkalmazni, mert a napsütés időtartama - mely évszaktól és az időjárástól függően változó - általában nem esik egybe a fogyasztás idejével. Ezért a napsütés időtartama alatt előállított hőt tárolni kell a felhasználás időszakára.

A tárolók hatásuk szerint három félék lehetnek:

A tárolókat töltetük szerint is osztályozhatjuk: A folyadék töltetű tárolás gyakran alkalmazott megoldás, mert A folyadékos-tárolók belső hőcserélő csőkígyóval készülnek, melyben a kollektorokban felmelegedett hőátadó folyadék áramlik. Ennek a hőcserélőnek megfelelően nagy felülettel kell rendelkeznie. Ma már igen jó hatásfokú kűlső hőcserélőket is lehet kapni.
A szilárd töltetű tárolás az amerikai földrészen elterjedt megoldás, mert ott gyakran alkalmaznak levegős hőhordozós hasznosítókat.

Előnyei:

Hátrányai: A tárolóban leggyakrabban alkalmazott töltés 5-8 cm átmérőjű folyami kavics.

A kémiai tárolás az anyagok fagyás- ill. olvadáshőjével működik.

Néhány gyakran használatos anyag:

Hőhordozó

A kollektorokban alkalmazott leggyakoribb hőhordozó a víz, ill. az ezzel egyenértékű fagyálló folyadék, de léteznek levegőhordozóval működő kollektorok is.
A levegőhordozós kollektorokat az amerikai földrészen előszeretettel alkalmazzák lakóépületek fűtésére, hazánkban azonban elenyésző mennyiségben, főleg terményszárítókban használják. A levegőhordozóval üzemelő kollektorok esetén az abszorbernek lényegesen nagyobb felülettel kell érintkeznie a hőhordozóval, mint a folyadékos hordozós kollektornak, ezért a levegős kollektorok elsősorban táskás kollektorok.

Hálózat

A hálózat köti össze a kollektort a tárolóval. A csővezetékként alkalmazható vörösrézcső, vagy nem horganyzott, ún. "fekete" acélcső.
A kollektorok hidraulikus kapcsolása lehet soros, vagy párhuzamos. Általában a párhuzamos kapcsolás a szokásos, úgy hogy az áramlási viszonyok minden kollektorban azonosak legyenek.

A működtetés szerkezetei

Folyadékos rendszerek

A folyadékos napkollektoros rendszerek legegyszerűbb formája a gravitációs rendszer, ennek az az előnye, hogy nem szükséges keringető szivattyú, mert a keringéshez szükséges nyomáskülönbség a felmelegedés hatására létrejövő sűrűségkülönbségek alapján alakul ki. Ehhez viszont az szükséges, hogy a tároló tartály a kollektorok felé kerüljön. A gravitációs rendszer hatékonysága jelentősen elmarad a direkt keringtetéssel ellátott rendszerekétől.

Direkt keringtetésű folyadékos hőhordozóval működő rendszer esetén az alábbi működtető szerkezetekre van szükség:

Levegős rendszerek

Levegő hőhordozó esetén a működtetésnek és a hordozó közeg szállításának sokféle megoldása alakult ki, a levegő áramlását elsősorban ventillátorokkal oldják meg.

Napenergiát hasznosító rendszerek

A napenergiát hasznosító rendszerek felhasználásuk alapján lehetnek:

Használati melegvizet előállító rendszerek

A használati melegvíz igény az épületgépészeti energiafogyasztók között a legegyenletesebb, időjárástól független igény. Ezért a használati melegvíz előállítása napenergiás rendszerekkel már ma is gazdaságosan megoldható.
A használati melegvíz-készítés energiaigénye egy négytagú családnak kb. 5000 kWh évente. Egy 4-6 m2 kollektorfelületű berendezéssel ennek az energiamennyiségnek mintegy 70%-át megtakaríthatjuk. Természetesen ugyanez az arány jellemző a nagyobb rendszerekre is, tehát intézmények használati melegvizes rendszerei is kb. ezt a megtakarítást tudják produkálni.
A használati melegvíz rendszerek lehetnek egykörös és kétkörös rendszerek.

Egykörös rendszer

Egykörös rendszer esetén a kollektorokban közvetlenül a felmelegítendő használati melegvíz kering. Az ilyen rendszer csak a nyári félévben használható, mivel télen, 0 °C alatti hőmérséklet esetén a kollektorokban a víz megfagyna. A rendszer előnye az egyszerűség, hátránya a fagymentes időszakra korlátozott alkalmazhatóság, valamint a kollektorokban a vízkövesedés, lerakódás veszélye.

Kétkörös rendszer

Kétkörös rendszer esetén a kollektorkör a használati vízhálózattól elválasztott külön kör, melyben megfelelő minőségű fagyálló folyadék kering. A használati-víz felmelegítése a hőcserélőben történik. Az ilyen rendszerek egész évben - tehát télen is - biztonságosan használhatók. A kétkörös rendszerek előnye a nagyobb éves energiahozam, a megbízható, lerakódást, vízkövesedést kiküszöbölő üzem, míg hátrányuk a hőcserélő miatti nagyobb beruházási költség.

Tartálykollektor

Az egy- és kétkörös rendszerekhez képest egyszerűsítést jelent az un. tartálykollektor. Ez olyan hőszigetelt, üvegfedésű dobozba helyezett tartály, mely felmelegíti és tárolja is a melegvizet. Az egyoldali hőszigetelés miatt természetesen nagyobb a vesztesége, mint a valódi tárolóké.

Épületek fűtését ellátó rendszerek

A hagyományosan előállított energiának csaknem a felét helyiségfűtésre használjuk. A Nap télen is süt, de a téli szórt és közvetlen sugárzás melegét általában messze alábecsülik.
Fischer fizikusnak december 22.-én, tehát az év legalacsonyabb napállásánál, Zürich közelében, 3 °C környezeti hőmérséklet mellett, sikerült gőzt fejlesztenie. Egy nappal később egy 0,7 m2 felületű kollektorral a kerti vízcsapból nyert 30 l hideg vizet 60 °C -ra melegítette.
A téli napenergia nagyon jól hasznosítható kiegészítő helyiségfűtési célra. Az átmeneti időszakban (ősszel-tavasszal), amikor gyakran napos, de hideg az idő, a napenergia szerepe az épületfűtésben nagyon fontos lehet. A hirtelen és rövid idejű hőmérséklet-ingadozások idején hagyományos fűtési rendszereket nem kell bekapcsolni, és így a berendezés felfűtéséhez szükséges aránytalanul nagy energiamennyiség megtakarítható.

Folyadékos rendszerek

Az épületek fűtésének kiegészítő napenergiás rendszere amennyiben a fűtési rendszer melegvízzel üzemel, nem különbözik jelentősen a használati melegvizet előállító rendszerektől. A berendezés méretei azonban nagyobbak az előzőtől.

Egy 300 m2 kollektorfelülettel épült és 3 m3 -es tárolóval rendelkező szolárberendezés egy egyszerű lakóháznál 8500-9000 kWh évenkénti fűtőenergia megtakarítást jelenhet. Az üzembe helyezett berendezések tanúsága szerint 24 órás tárolóval épült berendezéssel lehetséges megtakarítani a fűtési energiaszükséglet 45-50 %-át.

Levegős rendszerek

A napenergia fűtési célra való hasznosítása nemcsak folyadék hőhordozóval képzelhető el. A légfűtés egyes országokban (pl.: USA) igen elterjedt és az első napenergiás kísérleti házak is elsősorban levegő hőhordozóval készültek. A levegős rendszereknek a legnagyobb előnye, hogy nincsenek korróziós problémák, de a kollektor hőmérsékletének és a tároló térfogatának nagyobbnak kell lennie és ez a rendszert megdrágítja.

Uszodafűtést ellátó rendszerek

Az úszómedencék vizének fűtését ellátó rendszerek igen jó hatásfokkal működnek, hiszen a kinti úszómedencék használata egybeesik a legmagasabb napenergiás időszakkal. Mivel a külső hőmérséklet ilyenkor megközelíti a kollektorok közepes üzemi hőmérsékletét ilyen üzemállapotban a legjobb hatásfoka - alacsony optikai vesztesége miatt -a lefedés nélküli kollektornak (abszorbernyelő) van. Ez alapján és a beruházási költséget is mérlegelve, az uszodavíz fűtésére az olcsó, lefedés nélküli kollektorokat érdemes használni

Épületek hűtését ellátó rendszerek

Első pillanatban ellentmondásnak tűnik hideget előállítani a nap melegével, de a napenergia hasznosítás kapcsán technikai lehetőségek egész sora álla rendelkezésünkre amelyek megoldották ezt a problémát. Ez az a terület, ahol igen jók a lehetőségek, hiszen a legnagyobb hűtési energiára akkor van szükség amikor a legjobban süt a nap.

Természetes helyiséghűtés

Ismert fizikai jelenség, hogy egy folyadék elpárologtatása közben környezetéből hőt von el, ezáltal lehűtve azt. Ezt a hatást hasznosította Hay és Yelott a "Sky-Therm" rendszernél az épület klimatizálására. A lapos tetőn 21 cm vastag vízréteg van, amely a nyári időszakban éjszakánként fedetlen. Így sugárzásával és párolgásával hűti az épületet. Nappal a vízréteget 4,5 cm vastag, kemény poliuretán lappal fedik le, hogy a közvetlen sugárzás a tetőt és a vizet ne érje el. A tetőn levő hideg víz a mennyezeten keresztül hűti a lakóhelységet.

Hagyományos hűtési eljárás

A hagyományos hűtési eljárás során egy nyomás alatt álló folyadék elpárologtatásával lehet hűteni. Folyadékként gyakran a nagyon alacsony forráspontú ammónia vizes oldatát használják. Ez a folyamat energiát követel, amit bizonyos feltételek mellett napenergiával lehet fedezni.
A francia CNRS Kutatóintézet kisérleti berendezésével, amely 12 m2 felületű parabolikus kollektorral naponta 25-50 kg jeget állított elő.
Lehetőség van arra is, hogy napelemek segítségével elektromos áramot állítsanak elő, és így hagyományos felépítésű hűtőberendezéseket üzemeltessenek.

Mezőgazdasági célokat ellátó rendszerek

A mezőgazdaság alapvető felhasználója a napenergiának, hiszen a növények a fotoszintézis során napenergia segítségével állítják elő azokat a szerves anyagokat, amelyek testüket felépítik. Amennyiben a növények által előállított anyagokat energetikai célra használjuk (pl.: a fát elégetjük, vagy a repceolajat üzemanyagként hasznosítjuk), úgy biomassza energiáról beszélünk, amely átalakult és elraktározott napenergia.

Szárító és aszaló rendszerek

A mezőgazdaságnak azonban van olyan területe, ahol igen jól alkalmazható a napenergia, mégpedig a termények szárítása vagy aszalása. Ezek a szárító, aszaló rendszerek lényegében levegős kollektorok segítségével üzemelnek, hasonlóan az épületfűtési megoldáshoz, azonban itt a meleg levegő zárt szárító-aszaló terekbe kerül bevezetésre.

A napenergiával üzemelő rendszerek gazdaságossága

Magyarországon a hagyományos energiahordozói árak rohamos és további várható emelkedésével megdőltek azok a prognózisok, amelyek a napenergia aktív hasznosításának elterjedését - jelentős beruházási költsége miatt és csekély folyamatos ráfordításai ellenére - legfeljebb az ezredfordulót követő évtizedre valószínűsítették. Ehelyett a megvalósítás-beruházás költségei alig növekedtek, ill. más berendezésekéhez képest csaknem stagnáltak A folyamatos ráfordítás költségei pedig elenyészők a manapság 3,5-4-szeresére növekedett hagyományos villamos energia-, földgáz-, pébégáz-, távhőenergiák fogyasztói árához képest.
Az ezredforduló tájára, illetve középtávra várható pl. a napkollektoros melegvíz előállítás, ill. új épületeken a teljes fűtésnek és a melegvíz készítésnek a már mérhető, nagyságrendekkel nagyobb elterjedése.
Ráadásul az ismert egyszerű, de mégis gyárilag előállított és a kereskedelemben forgalmazott berendezésekhez képest a házilag előállított, könnyen barkácsolható kollektorok és boylerek létesítési költsége a maiaknak a felére is redukálható.

Fotovillamos hasznosítás napelemekkel

A napenergia fotovillamos hasznosítása alatt a Nap sugárzási energiájának közvetlenül villamos energiává történő átalakítását és ennek hasznosítását értjük. Az energia-átalakító szerkezeteket napelemeknek nevezzük.

A napelemek története

A francia Alexandre Edmond Becquerel fizikus 1839-ben rájött arra, hogy egy bizonyos réz-oxid világítás hatására elektromos áramot termel. Charles Fritts, aki szelénből 1880-ban elkészíti az első napelemet, már akkor azt jósolta, hogy a jövőben a házakat napelemmel fedik be, hogy az elektromos áramot termeljen. Az első szilíciumból készült napelemet, amelynek kb. 6% volt a hatékonysága, Fuller, Pearson és Chapin készítette el 1954-ben az amerikai Bell laboratóriumban. Az 1960-as és 70-es években a napelem technológiában elért jelentős fejlődés hajtóereje az űrrepülés kutatásfejlesztése volt. Napjainkban már 15% hatásfokú napelemeket gyártanak, és laboratóriumokban 20%-nál nagyobb hatásfokú elemek is készültek. Az energia árának az 1970-es évek elején bekövetkezett jelentős növekedésének következtében hatalmas összegeket fektettek a napelem technológia fejlesztésébe. A többgenerációs fejlődés jobb hatékonyság, hosszabb élettartam és alacsonyabb előállítási költség eléréséhez vezetett. Az egyik legjelentősebb vívmány az olcsó, amorf sokkristályos szilícium elem tömegtermelése volt. Ma már rengeteg olyan termék van, amely az energia igényét napelem segítségével fedezi. Pl. zsebszámológépek, karórák, rádiótelefonok.

A napelemek elmélete

A napelemek olyan félvezetőkből állnak, mint a szelén, az amorf szilícium, a szilícium kristály, a gallium arzenid, a réz indiumdiszelin, vagy a kadmium tellurid. Működésük azon alapul, hogy a fénysugárzás fotonjai a félvezető elektronjait a kötésből kimozdítják. Így elektron-lyuk párok keletkeznek. Ezek abban az esetben, ha ellentétes típusú félvezető anyag határfelületére érkeznek, kettéválnak. Az n-típusú félvezetőkben elektron többlet, a p-típusúban elektron hiány keletkezik. A félvezetők jól vezető alaplapra szerelve és a Nap felőli oldalán elektromos vezető csíkokkal ellátva a keletkező energia elvezethető. Világos időben egy szilícium elem kb. 0,5 V-ot, és kb. 25 mA/cm2 energiát termel, ami másként 12-13 mW/cm2.

Típusok

Ma már különböző típusú napelemek vannak forgalomban, mint pl. a monokristályos, polikristályos és amorf elemek.

Gyártási problémák

A szilíciumot kvarcból nyerik, amely nagy mennyiségben található a természetben. Viszont a felhasznált szilíciumnak nagyon tisztának kell lennie, amihez a termelés során sok energiára van szükség. A gyártás során erős klórtartalmú vegyületeket és trikolint is fölhasználnak, emiatt a gyártás igen drága és környezetszennyező. Jelenleg már folynak a kutatások környezetkímélő eljárás kidolgozására.

Napelemek felhasználása

A napelemeket, jelenleg leginkább azokon a területeken használják, ahol viszonylag kis áram mennyiségre van szükség (számológép, karóra, ventillátorok, stb.), vagy ahol nagyobb mennyiségű áram szükséges, de nincs lehetőség a hálózat kiépítésére, vagy nem éri meg a hálózat kiépítése (űrkutatás, fúrótornyok, világító tornyok, távoli településeken, kutatóállomásokon stb).


 

Naperőművek

A naperőművek két alapvető típusa alakult ki, az egyik a nap energiáját hővé alakítja és ezt alakítja tovább elektromos energiává, a másik típus napelemek segítségével közvetlenül elektromos energiává alakítja a napenergiát.
Valamennyi naperőmű típusnak a célja, hogy a hagyományos, környezetszennyező erőművi technológiát fokozatosan kiváltsa "tiszta" energiaforrásokkal.
A napenergiát hővé alakító erőművek, jellemzően koncentálják a napenergiát. A napenergia koncentrálására három technológia alakult ki:

  • A napenergiát közvetlenül elektromos energiává alakító erőművek, működési elve lényegében nem különbözik a napelemeknél ismertetett folyamattól, lényegében csak annyi történik, hogy napelem táblák nagy mennyiségét kötik sorba, ezzel érve el a nagyobb teljesítményt.
     

    Napenergiából hidrogén

    Az jövő egyik legígéretesebb megoldása, hogy a napenergia segítségével hidrogént állítanak elő, majd a hidrogént mint üzemanyagot hasznosítják.
     

    Az emberiség válaszút előtt áll

    A "napkályha" már 4,5 milliárd év óta ég és emberi számítás szerint még további 5 milliárd évig nem fog kialudni. Tehát ez az az energiaforrás ami tartósan emberi - léptékkel mérve - folyamatosan, megújuló módon a rendelkezésünkre áll. Ezért a napenergia közvetlen felhasználást, valamint a napenergiából megújuló más energiaformákat (szél-, víz- és biomassza energia) megújuló energiaforrásoknak nevezzük. Jelenleg az emberiség elsősorban a nem megújuló energiaforrásokat használja (szén, kőolaj, földgáz, urán) amelyekben az uránt kivéve szintén a napenergia van elraktározva. Ezek az energiaforrások évmillók során alakultak ki és a készleteik végesek, ezért nem megújuló, vagy fosszilis energiaforrásoknak is szoktuk nevezni. A megújuló energiaforrások használata nem csak új technológia bevezetése, hanem egy olyan egyetemes elv érvényre juttatásának egyik fontos lépése, amely által az emberi társadalom újból összhangba kerülhet a természettel.

    Miért is van szüksége az embernek külső energiaforrásokra?

    Azért, hogy anyagi szükségleteit ki tudja elégíteni, meleget tudjon csinálni, ha fázik, hideget, ha melege van, melegvizet ha fürdeni akar, világítani a sötétben, hogy közlekedni tudjon, valamint fogyasztási termékeket tudjon előállítani. Tehát az embernek nem arra van szüksége, hogy elégesse a szenet, földgázt, olajat, hanem az ezekből nyert energia segítségével ki tudja elégíteni igényeit, szükségleteit. Ezt pedig teheti így, ahogy eddig, fosszilis energiaforrások elégetésével, környezetszennyező módon, elvéve a jövő generációktól a lehetőséget, hogy ők is egy egészséges bolygón élhessenek. Vagy teheti a földi rendszerbe illeszkedő módon úgy, hogy a megújuló energiaforrásokat használja.
    A Gaia ház ezt az alternatívát nyújtja az emberiségnek. Technikailag már megoldott a megújuló energiaforrásokkal való energiaellátás bevezetése, most már csak rajtunk múlik, melyik utat választjuk.

    Érdekességek