ÖSSZEGZÉS
Bevezetés
Népesség
Fogyasztás
Földhasználat 
Talaj
Élelmiszer
Biodiverzitás
Víz
Energia
Légkör
Összegzés
Szakirodalom
 
Napjainkban olyan társadalmi, gazdasági fejlődési eredményeket produkál az emberiség, melyekre azelőtt soha nem volt képes. A világgazdaság éves termelése az 1990-es 31 billió dollárról 2000-re 42 billió dollárra nőtt. A gazdasági fellendülés bizonyos fejlődő országokban a legkifejezettebb, mint India és Kína, ahol 1990-hez képest 60- és 130-szoros a gazdasági növekedés (4). Jól tükrözik ezt a GDP adatok is (lásd: Egy főre eső bruttó hazai össztermék). A világ országainak egyharmadában 3 százalékos vagy annál magasabb a GDP növekedés, a többiben (a fejlődő országok közül főleg Afrika országaiban) a szegénység egyre növekszik. Gazdasági fellendülésről így világméretekben nem beszélhetünk. Az életszínvonal javulása a fejlett, és néhány dinamikusan fejlődő országban a fogyasztási dömping eddig soha nem látott mérvű növekedését jelzi ma, és vetíti elő a következő évtizedekre.  
Jól tudjuk, hogy a természetben nincs hulladék, minden alkotóelem beépül, és újra felhasználhatóvá válik. Az ember által kialakított technoszférában ez a körforgás a mai napig nem valósul meg, így a több milliárd éves "újrafelhasználó" technológia mellett egy "felhasználó és hulladékgyártó" technológia bontakozott ki. A készletek végesek, nem képesek hosszú távon eleget tenni a növekvő fogyasztási igényeknek. A jelenlegi ütemben a vasat 2120-ig, a kőolajat 2100-ig lehet még kitermelni (lásd: A világ ásványi anyag tartalékai, A világ kőolaj kitermelése). A fogyasztói társadalom olyan anyagokat juttat ki közvetlen és tágabb értelemben vett környezetébe, amelyek befogadására, lebontására, átalakítására emberi léptékben szemlélve csak nagyon lassan, vagy egyáltalán nem képesek a természeti rendszerek. Az ember mára még nem teljesen tisztázott szerepe a globális felmelegedésben, a szakértők és józan gondolkodású átlagemberek számára is világossá tette, hogy csökkenteni kell a szénkibocsátás mértékét, nemzetközi összefogás segítségével (1997 Kiotó). Sajnálatos, hogy ma a világ vezető hatalma nem csatlakozik ezen országok táborához. 
Az egyik legnagyobb problémát az egyre növekvő népességszám hatására jelentkező élelemhiány okozhatja, mely a termőföldek kizsigereléséből, a rossz tájgazdálkodásból ered. A jól hasznosítható termőföldek mennyisége nemhogy növekvő, hanem minden kontinensen csökkenő trendeket mutat. Következésképpen a rosszabb minőségű talajokat kell művelés alá vonni jóval nagyobb ráfordítási költséggel. A túlzott öntözés, fokozott talajművelési munkák következtében a talaj finomszerkezete sérül, a talaj tömődötté válhat, és a pusztulásához vezethet, amely újabb területek mezőgazdasági szempontú kiaknázását vetíti előre. Az ember egyre nagyobb területeket vesz birtokba, de nemcsak az egyre növekvő mértékű város- és útépítés következtében terjeszti ki "fennhatóságát", hanem a szándékosan betelepített vagy véletlenül behurcolt tájidegen élőlények révén is, melyek az új élőhelyen sokszor versenyképesebbek az őshonos flórával és faunával szemben, így azok közvetve vagy közvetlenül is hozzájárulnak a biológiai sokféleség világméretű csökkenéséhez.  
Napjaink társadalmi fejlődésének az eredménye a kulturális evolúció, mely igyekszik megszabadulni az őt kialakító sok millió éves folyamattól, a biológiai evolúciótól. Nem egyszer fordult elő a történelem során, hogy az ember felélte környezetét, gyors hanyatlásnak indult és a civilizáció megsemmisült. A mai kor embere abban a szerencsés helyzetben van, hogy tanulmányozhatja e kultúrákat. Megvizsgálhatja, elemezheti az okokat, vajon ők mit csináltak rosszul. A letűnt korok nagy civilizációinak pusztulása sokszor egy okra vezethető vissza; nem tudtak a természettel összhangban, egyensúlyban élni. Túl sok területen túl sok fát vágtak ki, túl sokat halásztak, vadásztak, gyűjtögettek és túl sok állatot legeltettek. A terület kimerült, a birodalom összeomlott, az emberek vagy éhen haltak vagy elmenekültek. Ez játszódott le például a húsvét-szigeteki civilizáció esetében. Az embernek a természettel összhangban, vele együtt kell élnie, társadalmi, gazdasági, technológiai fejlődését is ehhez kell igazítania, hiszen jómaga is természeti lény, a természet íratlan törvényei rá is vonatkoznak. Ha ő ezt nem veszi figyelembe, könnyen a régi korok kultúráinak sorsára juthat. Észre kell vennie, hogy van a fejlődésnek létjogosultsága, csak elemezni kell, hogy a természet is így gondolja-e. A fejlődés jelszava a fenntarthatóság, a fejlődés egy olyan irányvonala, mely nem legyőzendő kihívásként, hanem partnerként kezeli a természetet, törvényeit elismeri, és ehhez igazítja igényeit. Az együttműködés lehetséges alapjai: 
  • Az újrafelhasználás, újrahasznosítás nem az utóbbi néhány évben kialakult fogalom. A természetben ez évmilliók óta bevált, és a mai napig működik. A világon egyre több helyen van lehetőség szelektív hulladékgyűjtésre, és a másodhasznosítás lehetőségei elsősorban a fejlett, iparosodott országokban egyre népszerűbbek lesznek. Észak-Európában és Kanadában már kaphatók olyan termékek, melyek természetes körülmények között lebomlanak vagy újrahasznosíthatók, és igen kis mennyiségű hulladékot termelnek.
  • A népesség stabilizálása terén Kína bemutatta a világnak, hogyan lehet társadalmi-politikai összefogással egy világméretű problémát helyileg orvosolni, megfelelő családsegély programok segítségével. A jelenlegi csökkenő tendencia tükrében 2040-re Kína népessége 1,2 milliárdra mérséklődik. Mindemellett Kína a világ egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasága. Fontos megjegyeznünk, hogy a népességszám világméretű csökkentése a földhasználati és élelmezési problémák megoldásában is fontos szerepet játszik.
  • Energiahatékonyság. Az IEO (Nemzetközi Energia Szervezet) szakértőinek jelentése szerint a kőolaj lesz a legfontosabb energiaforrás a következő ötven évben (100 évre elegendő a kőolajtartalék a jelenlegi kitermelés mellett). A jövő szerintük a szénalapú villamos energiáé lesz. Meddig? Míg teljesen ki nem ki nem fogynak a készletek. A növekvő energiaigények tudatában a jelenlegi fosszilis energiahordozók tartalékainak kimerülésével az emberiség egyre növekvő energiaválságba sodorja önmagát. A megújuló energiaforrások használata ma még világméretekben szemlélve nem gazdaságos, az előrejelzések szerint a nukleáris energiával egyetemben csökkenni fog iránta a kereslet. Egy másik perspektívából szemlélődve a Shell szakemberei azt mondják, hogy a megújuló energiaforrások 2020-tól a globális szemléletmód változásával a hagyományos energiahordozók egyenértékű velejárója lesz. A Stockholmi Környezeti Intézet szerint pedig a megújuló energiaforrások támogatása újabb lendületet adhat a gazdasági fejlődésnek, a munkahelyteremtésnek. Sokan úgy vélik, hogy az energiaintenzitás csökkenése, az energiaigényes termelési módok, az elárusító helyek és a szállítási igények csökkentése az Internet segítségével könnyen megvalósítható. 
  • Környezeti nevelés. A fenntarthatóság alapja. A környezeti nevelés fogalmán olyan tudatos személyiségfejlesztést értünk, melynek célja a környezettudatos gondolkodás és viselkedésmód, vagyis a természeti és épített környezet iránti érzékenység, mint belső érték kialakítása (11). A ma embere azzal teheti a legtöbbet a globális problémák megoldásáért, ha a felnövekvő generációkban ezt a környezettudatot formálja minőségileg és mennyiségileg. Ez csak az intézményes nevelés-oktatás fejlesztésével valósítható meg. Ahhoz, hogy a problémákat megértsük, tanulmányoznunk kell a háttérben meghúzódó okokat, a problémák kiváltó tényezőit, amit azonban csak megfelelő információ és tudás birtokában lehet megtenni. A tudatlan, ebből fakadóan a környezeti problémákkal szemben közömbös társadalom nem képes közreműködni a környezeti problémák megoldásában.
A kulturális evolúció fejlődése gyors, de irányát az ember határozza meg. Tőle függ, hogy a jelenlegi irányban megy-e tovább, vagy egy másik, alternatív utat választ, melyet a természettel való együttműködés vezérel. A cél az, hogy a változás lehetősége igénnyé formálódjon és váljon általánosan elfogadottá az emberiség számára. A szemléletmódon kell tehát változtatni, mely túlhalad a nemzetközi egyezmények formalitásán. A három, világunkat irányító, meghatározó szektornak, a társadalomnak, a politikának, és a gazdaságnak is meg kell értenie, hogy a globális környezeti problémák megoldása, a földi élet jövőjének biztosítása csak az összefogás révén, a fenntarthatóság tükrében valósulhat meg, mely nem más, mint a természet és az ember közös vállalkozása.