LÉGKÖR
Bevezetés
Népesség
Fogyasztás
Földhasználat 
Talaj
Élelmiszer
Biodiverzitás
Víz
Energia
Légkör
Összegzés
Szakirodalom
 
A fosszilis üzemanyagokra alapozott világgazdaság kiépülésével a szénkibocsátás túllépte a természeti rendszerek szén-dioxid megkötő kapacitását. Ennek következtében az ipari korszak kezdetén jellemző 280 milliomod résznyi szén-dioxid 1998-ig 363 milliomodra nőtt, ami a valaha tapasztalt legmagasabb szint. A szén-dioxid szint emelkedése az üvegházhatás jelenség következtében hozzájárulhat a globális felmelegedéshez (lásd: Az üvegházhatás mechanizmusa). Évről évre gyűlnek a bizonyítékok a Föld felmelegedéséről. Az 1866 óta vezetett feljegyzések szerint az elmúlt 132 évben a 13 legmelegebb év 1979 óta volt. Sokan aggódnak a globális klímaváltozás hatásai miatt. A környezettel foglalkozó tudósok beszámolóitól eltekintve az egész biztosítási szakma - amely az időjárással kapcsolatos biztosítási követelések robbanásszerű szaporodásával szembesül - aggódik a viharok növekvő erőssége és pusztító ereje miatt (3). Egy másik ok az aggodalomra, hogy ez milyen hatással lehet a biztonságos élelmiszer-ellátásra, minthogy a mezőgazdaság szorosan kapcsolódik az éghajlat alakulásához, amely az utóbbi tízezer évben (a mezőgazdaság kezdetei óta) nagyon stabil volt. A világ hőmérséklete a természeti, ökológiai rendszerek és az egész emberi gazdaság fontos alapja. Ha az éghajlat instabilitásának új korszaka kezdődik, a következmények valóban súlyosak lehetnek, s jóformán a Föld valamennyi ökológiai rendszerét befolyásolják, felgyorsíthatják a fajok kihalásának ütemét, és szinte nem lesz a gazdaságnak olyan területe, amelyet ne érintenének.  
  • Az üvegházhatás mechanizmusa
Az üvegházhatás elnevezés arra a jelenségre utal, amellyel a Föld légköre csapdába ejti a Napból érkező elektromágneses sugárzás egy részét. Az üvegházhatást okozó gázok nagyrészt természetes összetevőkből állnak, mint a vízgőz, a szén-dioxid, a metán, a nitrogén-oxidok, amelyek a földi élet kialakulásához és fennmaradásához is nagymértékben hozzájárulnak. A tudósok az utóbbi időben rájöttek, hogy az üvegházhatású gázok  az elégetett fosszilis anyagokból, a felégetett területekről és a különböző mezőgazdasági tevékenységekből is származnak, amelyek elősegíthetik a légkör felmelegedését. Sok klímaszakértő hisz abban, hogy a globális felmelegedés mértéke 10 évenként 0,3 °C lehet, ha a jelenlegi kibocsátás folytatódik. Ebben az ütemben a hőmérséklet +1°C-kal emelkedne 2025-re, a XXI. század végére  pedig elérné a +3°C-os emelkedést. Nehéz megjósolni a felmelegedés pontos mértékét, mert az üvegházhatást sokféle természeti jelenség befolyásolja, így az óceánok áramlásai, a felhőképződés, amelyeket még nem ismerünk igazán. A jelenlegi  kutatások megerősítik a klíma komplexitását. A legújabb felfedezések a helyi levegőszennyeződés és az ózonréteg elvékonyodására mutatnak, a számítógépes modellek alacsonyabb szintű felmelegedést jósolnak (1). 
 
  • Az üvegházhatású gázok mennyiségi megoszlása a légkörben
Jól látható, hogy az üvegházhatás kialakításáért a legnagyobb mértékben a szén-dioxid tehető felelőssé. Sok a bizonytalanság az éghajlatváltozás kutatásában, mégis egyértelmű, hogy a szén-dioxid koncentrációja látványosan emelkedett az ipari forradalom óta.  

Az itt megbecsült üvegházhatású gázkibocsátás antropogén (emberi) szén-dioxidforrásokon alapul (pl. belső égésű motorok, erdőirtások, cementipar). A metán a mocsarak feltöltődéséből, a szénbányászatból,  kőolaj és földgáz előállításból, a rizsföldekről és az állattenyésztésből,  a CFC-k (klórozott-fluorozott szénhidrogének) pedig a vegyiparból származnak. A műtrágyák használatának elterjedésével egyenes arányosan nő a nitrogén-oxidok mennyisége a légkörben. Ha a világon a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása a jelenlegi mértékben növekszik, a légkör szén-dioxid koncentrációja az előrejelzés szerint már 2050-re eléri az ipari forradalom előtti szint kétszeresét (1,9). 

 

  • A klórtartalmú anyagok kibocsátása a légkörbe
A klórozott-fluorozott szénhidrogének és egyéb klórtartalmú, az ózonréteg elvékonyodásában nagy szerepet játszó anyagok a fejlődő országokban növekvő kibocsátást mutatnak.Ez az ipari fejlődés következménye. Nagymérvű csökkenést tapasztalhatunk világátlagban a CFC-k terén, amely a fejlett, iparosodott országok megszorító intézkedéseinek köszönhető. Sajnálatos azonban a halongázok mennyiségének növekedése elsősorban a fejlődő országokban. A halongáz a gáz halmazállapotú szénhidrogének gyűjtőneve (5).  

 

  • A világ kén-dioxid kibocsátása
A kén-dioxid az esővízzel keveredve kénessavat, majd kénsavat hoz létre, amely elsősorban a klorofill károsításával a növényzetet pusztítja. Emelkedő tendenciával fog megjelenni a kén-dioxid Ázsiában, ahol a fosszilis energiahordozók (elsősorban a szén) elégetéséből származó kén-dioxid kibocsátás egyenes arányban növekszik majd az ipari trendek fejlődésével (5). 
  • A hőmérséklet és a szén-dioxid szint változása több mint 160000 év alatt
Az Antarktiszról származó jégmintákban levő levegő elemzésére alapozott vizsgálatok alkalmasak a 160000 évvel ezelőtti szén-dioxid szint megállapítására. Ez az adat segíthet abban, hogy megállapítsuk a vizsgált időszak átlagos hőmérsékletét azon interglaciális melegebb klímájú időszakában, ami 130000 évvel ezelőtt volt. Ekkor 300 ppm alatt volt a szén-dioxid koncentráció, a jégkorszak idején pedig 200 ppm-re csökkent. A jelenlegi szint 363 ppm körül van (1). 
  • Az üvegházhatású gázokat kibocsátó országok tízes listája
Bár a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szén-dioxid igen jelentős mennyiséget képvisel az atmoszférában, léteznek még más szén-dioxid források és másfajta üvegházhatású gázok is. Az éghajlatváltozással foglakozó kormányok közötti bizottság által javasolt módszerek megadják az egyes országok kibocsátási indexét adott évben, az atmoszféra potenciális felmelegedésének függvényében. Ez a grafikon  a 10 legnagyobb mennyiségű üvegházhatású gázt kibocsátó országot mutatja be. 1. az USA, 2. a volt Szovjetunió és  Kína, majd az európai országok következnek (1). 
  • A hét legszennyezettebb levegőjű megaváros
Az egészségügyi világszervezet (WHO) és az ENSZ környezetvédelmi programja 1992-ben összefogott és nyilvánosságra hozta a világ 24 megavárosából 20-ban végzett levegőszennyezettség tanulmányát. Minden tanulmányozott nagyvárosban van legalább egy olyan szennyező hatás, amely eléri a szervezet által meghatározott egészségügyi határértéket, tizennégy városban legalább két, hét másikban minimum három ilyen káros hatás van jelen. A vizsgált városok közül Mexikó City levegője volt az egészségre nézve a legkárosabb a kén-dioxid, lebegő anyagok, a szén-monoxid, a felszín közeli ózon, az ólom és a nitrogén-dioxid tekintetében (1). 
 
 
SO2
Lebegő anyagok
Pb
CO
NO2
O3
Peking
Kairó
Djakarta
Los Angeles
Mexikó
Moszkva
Sáo Paulo
 
Komoly probléma: a WHO határértékét kettőnél több egységgel túllépi
Mérsékelttől a nagy szennyezésig: A WHO határértéket egészen a második faktorig eléri, a rövid idejű határértékek biztosan meghaladják a normális bázisértékeket
Alacsony szennyezés: a WHO határérték körül mozog, a rövid idejű határértéket alkalmanként meghaladja
Nincs adat vagy nem áll elegendő adat a rendelkezésre