|
|
A fosszilis
üzemanyagokra alapozott világgazdaság kiépülésével a szénkibocsátás túllépte
a természeti rendszerek szén-dioxid megkötő kapacitását. Ennek következtében
az ipari korszak kezdetén jellemző 280 milliomod résznyi szén-dioxid 1998-ig
363 milliomodra nőtt, ami a valaha tapasztalt legmagasabb szint. A szén-dioxid
szint emelkedése az üvegházhatás jelenség következtében hozzájárulhat a
globális felmelegedéshez (lásd: Az üvegházhatás mechanizmusa).
Évről évre gyűlnek a bizonyítékok a Föld felmelegedéséről. Az 1866 óta
vezetett feljegyzések szerint az elmúlt 132 évben a 13 legmelegebb év 1979
óta volt. Sokan aggódnak a globális klímaváltozás hatásai miatt. A környezettel
foglalkozó tudósok beszámolóitól eltekintve az egész biztosítási szakma
- amely az időjárással kapcsolatos biztosítási követelések robbanásszerű
szaporodásával szembesül - aggódik a viharok növekvő erőssége és pusztító
ereje miatt (3). Egy másik ok az aggodalomra, hogy ez milyen hatással lehet
a biztonságos élelmiszer-ellátásra, minthogy a mezőgazdaság szorosan kapcsolódik
az éghajlat alakulásához, amely az utóbbi tízezer évben (a mezőgazdaság
kezdetei óta) nagyon stabil volt. A világ hőmérséklete a természeti, ökológiai
rendszerek és az egész emberi gazdaság fontos alapja. Ha az éghajlat instabilitásának
új korszaka kezdődik, a következmények valóban súlyosak lehetnek, s jóformán
a Föld valamennyi ökológiai rendszerét befolyásolják, felgyorsíthatják
a fajok kihalásának ütemét, és szinte nem lesz a gazdaságnak olyan területe,
amelyet ne érintenének.
-
Az üvegházhatás mechanizmusa
Az üvegházhatás elnevezés arra a jelenségre
utal, amellyel a Föld légköre csapdába ejti a Napból érkező elektromágneses
sugárzás egy részét. Az üvegházhatást okozó gázok nagyrészt természetes
összetevőkből állnak, mint a vízgőz, a szén-dioxid, a metán, a nitrogén-oxidok,
amelyek a földi élet kialakulásához és fennmaradásához is nagymértékben
hozzájárulnak. A tudósok az utóbbi időben rájöttek, hogy az üvegházhatású
gázok az elégetett fosszilis anyagokból, a felégetett területekről
és a különböző mezőgazdasági tevékenységekből is származnak, amelyek elősegíthetik
a légkör felmelegedését. Sok klímaszakértő hisz abban, hogy a globális
felmelegedés mértéke 10 évenként 0,3 °C lehet, ha a jelenlegi kibocsátás
folytatódik. Ebben az ütemben a hőmérséklet +1°C-kal emelkedne 2025-re,
a XXI. század végére pedig elérné a +3°C-os emelkedést. Nehéz megjósolni
a felmelegedés pontos mértékét, mert az üvegházhatást sokféle természeti
jelenség befolyásolja, így az óceánok áramlásai, a felhőképződés, amelyeket
még nem ismerünk igazán. A jelenlegi kutatások megerősítik a klíma
komplexitását. A legújabb felfedezések a helyi levegőszennyeződés és az
ózonréteg elvékonyodására mutatnak, a számítógépes modellek alacsonyabb
szintű felmelegedést jósolnak (1).
-
Az üvegházhatású gázok mennyiségi megoszlása
a légkörben
Jól látható, hogy az üvegházhatás kialakításáért
a legnagyobb mértékben a szén-dioxid tehető felelőssé. Sok a bizonytalanság
az éghajlatváltozás kutatásában, mégis egyértelmű, hogy a szén-dioxid koncentrációja
látványosan emelkedett az ipari forradalom óta.
Az itt megbecsült üvegházhatású gázkibocsátás
antropogén (emberi) szén-dioxidforrásokon alapul (pl. belső égésű motorok,
erdőirtások, cementipar). A metán a mocsarak feltöltődéséből, a szénbányászatból,
kőolaj és földgáz előállításból, a rizsföldekről és az állattenyésztésből,
a CFC-k (klórozott-fluorozott szénhidrogének) pedig a vegyiparból származnak.
A műtrágyák használatának elterjedésével egyenes arányosan nő a nitrogén-oxidok
mennyisége a légkörben. Ha a világon a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása
a jelenlegi mértékben növekszik, a légkör szén-dioxid koncentrációja az
előrejelzés szerint már 2050-re eléri az ipari forradalom előtti szint
kétszeresét (1,9).
 
-
A klórtartalmú anyagok kibocsátása
a légkörbe
A klórozott-fluorozott szénhidrogének
és egyéb klórtartalmú, az ózonréteg elvékonyodásában nagy szerepet játszó
anyagok a fejlődő országokban növekvő kibocsátást mutatnak.Ez az ipari
fejlődés következménye. Nagymérvű csökkenést tapasztalhatunk világátlagban
a CFC-k terén, amely a fejlett, iparosodott országok megszorító intézkedéseinek
köszönhető. Sajnálatos azonban a halongázok mennyiségének növekedése elsősorban
a fejlődő országokban. A halongáz a gáz halmazállapotú szénhidrogének gyűjtőneve
(5).
 
-
A világ kén-dioxid kibocsátása
A kén-dioxid az esővízzel keveredve kénessavat,
majd kénsavat hoz létre, amely elsősorban a klorofill károsításával a növényzetet
pusztítja. Emelkedő tendenciával fog megjelenni a kén-dioxid Ázsiában,
ahol a fosszilis energiahordozók (elsősorban a szén) elégetéséből származó
kén-dioxid kibocsátás egyenes arányban növekszik majd az ipari trendek
fejlődésével (5).
-
A hőmérséklet és a szén-dioxid szint
változása több mint 160000 év alatt
Az Antarktiszról származó jégmintákban
levő levegő elemzésére alapozott vizsgálatok alkalmasak a 160000 évvel
ezelőtti szén-dioxid szint megállapítására. Ez az adat segíthet abban,
hogy megállapítsuk a vizsgált időszak átlagos hőmérsékletét azon interglaciális
melegebb klímájú időszakában, ami 130000 évvel ezelőtt volt. Ekkor 300
ppm alatt volt a szén-dioxid koncentráció, a jégkorszak idején pedig 200
ppm-re csökkent. A jelenlegi szint 363 ppm körül van (1).
-
Az üvegházhatású gázokat kibocsátó
országok tízes listája
Bár a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből
származó szén-dioxid igen jelentős mennyiséget képvisel az atmoszférában,
léteznek még más szén-dioxid források és másfajta üvegházhatású gázok is.
Az éghajlatváltozással foglakozó kormányok közötti bizottság által javasolt
módszerek megadják az egyes országok kibocsátási indexét adott évben, az
atmoszféra potenciális felmelegedésének függvényében. Ez a grafikon
a 10 legnagyobb mennyiségű üvegházhatású gázt kibocsátó országot mutatja
be. 1. az USA, 2. a volt Szovjetunió és Kína, majd az európai országok
következnek (1).
-
A hét legszennyezettebb levegőjű megaváros
Az egészségügyi világszervezet (WHO) és
az ENSZ környezetvédelmi programja 1992-ben összefogott és nyilvánosságra
hozta a világ 24 megavárosából 20-ban végzett levegőszennyezettség tanulmányát.
Minden tanulmányozott nagyvárosban van legalább egy olyan szennyező hatás,
amely eléri a szervezet által meghatározott egészségügyi határértéket,
tizennégy városban legalább két, hét másikban minimum három ilyen káros
hatás van jelen. A vizsgált városok közül Mexikó City levegője volt az
egészségre nézve a legkárosabb a kén-dioxid, lebegő anyagok, a szén-monoxid,
a felszín közeli ózon, az ólom és a nitrogén-dioxid tekintetében (1).
| |
SO2
|
Lebegő anyagok
|
Pb
|
CO
|
NO2
|
O3
|
| Peking |
|
|
|
|
|
|
| Kairó |
|
|
|
|
|
|
| Djakarta |
|
|
|
|
|
|
| Los Angeles |
|
|
|
|
|
|
| Mexikó |
|
|
|
|
|
|
| Moszkva |
|
|
|
|
|
|
| Sáo Paulo |
|
|
|
|
|
|
|
|
Komoly probléma:
a WHO határértékét kettőnél több egységgel túllépi |
|
|
Mérsékelttől
a nagy szennyezésig: A WHO határértéket egészen a második faktorig eléri,
a rövid idejű határértékek biztosan meghaladják a normális bázisértékeket |
|
|
Alacsony szennyezés:
a WHO határérték körül mozog, a rövid idejű határértéket alkalmanként meghaladja |
|
|
Nincs adat
vagy nem áll elegendő adat a rendelkezésre |
  
|
|
