|
|
Az energia fogyasztói vásárlóerőben
kifejezve ma is olyan olcsó, mint amilyen korábban is volt. Így az új,
a fosszilis tüzelőanyagoknál alkalmasabb, megbízhatóbb, környezetkímélőbb
és olcsóbb energiaforrások keresése sok szakértő képzeletében fel sem merül.
A földből kiásott vagy kiszivattyúzott, aztán motorokban vagy kazánokban
elégetett fosszilis tüzelőanyagok (lásd: Üzemanyagfajták)
a legtöbb ipari országban (USA, Japán, stb.) az energia 90 százalékát,
vagy annál többet, világszerte az energia 75 százalékát szolgáltatják (3).
Közülük a pótolhatatlannak látszó kőolaj áll az élen, a földgázfogyasztás
pedig felfelé ívelő tendenciát mutat. A chicagoi világkiállítás írásai
alapján az energia előrejelzés készítőinek figyelmét elkerülhetik a később
kézenfekvőnek tűnő változások és az esetleges energiatartalékok adatjóslatai.
A műszaki, közgazdasági, társadalmi és környezeti irányzatok tüzetes vizsgálata
azt sugallja, hogy immár a korai szakaszban lehetünk egy kezdődő energiaválságnak,
mely valószínűleg századunk elején fog felgyorsulni. A történelmi korok
folyamán az emberi társadalmak fejlődése és az energiafogyasztási szokások
változásai kölcsönösen befolyásolták egymást. A következő váltás viszont
különösen nagy jelentőségű lesz. A mai energiarendszer teljesen megkerül
kétmilliárd embert, aki nélkülözi a modern üzemanyagokat vagy a villanyáramot,
és rosszul szolgál ki további kétmilliárdot, aki nem engedheti meg magának
az energia legtöbb jótéteményét, például a hűtést vagy a meleg vizet. Ráadásul
a nem megújuló erőforrások gyors kimerítésével és több milliárd tonna kipufogógáz
légkörbe juttatásával olyan folyamatokra építettük a gazdaságot, melyek
nem tarthatók fenn még egy évszázadig (2).
A világ energiakészletének nagy részét
a fosszilis energiaforrások adják. A fejlődő országokban, például Indiában
és Kínában, a hagyományos tüzelőanyagok, a tűzifa és a trágya a legfontosabbak.
Az USA-ban a megújuló energiaforrások, a nap- vagy a szélenergia használata
is megfigyelhető. A megújuló energiaforrások alatt a víz-, a geotermikus,
a szél- és napenergiát, a hagyományos energiafajták alatt a tűzifából
és a szerves hulladékból származó energiát értjük. Ásványi (fosszilis)
energia a szén, a földgáz, a kőolaj és néhány más energiaforrás (1).
-
A világ energiafogyasztása
Az összes energiaforrásból származó energiafogyasztás
növekedni fog a nukleáris energiát kivéve. 2015-re a napi kőolajfogyasztás
meg fogja haladni a 100 millió hordót, amely az 1995-ös érték kétszerese.
A szénfogyasztás az 1995-ös 5,1 milliárd tonnáról 7,3 milliárd tonnára
fog nőni világszerte. Kína és India lesz a legnagyobb fogyasztó. A fosszilis
energiahordozók közül a földgáz fogyasztási növekedése minden mást felül
fog múlni, hiszen 2015-re eléri és meghaladja az 1995-ös kőolajfogyasztás
szintjét. Mindössze 8 százalékos növekedést jósolnak a szakemberek a megújuló
energiaforrásból származó energiafogyasztásnak. Az összfogyasztás tekintetében
az 1995-ben regisztrált 15 százalékos értékéről ez az ágazat 2015-re 12
százalékra csökken. A nukleáris energia fogyasztási értéke pedig visszaesik
az 1994-es szintre (8).
-
Energia az elektromos áram-termelésre
A statisztikák alapján a szén az az energiaforrás,
amit legnagyobb mértékben használnak az elektromos áram fejlesztésére mind
a fejlődő, mind a fejlett világban. A jövőben hasonló tendenciákra számíthatunk.
A második helyen a megújuló energiaforrások (elsősorban a vízenergia) állnak.
Ezt követi az atomenergia és a földgáz is. Minden erőforrás terén további
növekedést jeleznek előre a szakemberek. A fejlődő országokban a földgázból
nyert elektromos energia megoszlása magasabb, mint a fejlett, iparosodott
országokban, ahol a megújuló erőforrásokra fektetnek nagyobb hangsúlyt.
Több fejlődő ország létesít újabb atomerőműveket elektromos áram előállítására,
de világátlagban egyre csökken a nukleáris energia szerepe. ( A fosszilis
energiahordozók készleteiről az IEO nem tájékoztat a honlapon)(8)
 
-
A világgazdaság szénintenzitása
A szén légkörbe jutásának és az éghajlatváltozás
lehetőségeinek figyelembe vételével egy új "széntelenítési korszak" vette
kezdetét, amelyet a grafikon segítségével jól tanulmányozhatunk. A szénkitermelésbe
fektetett dollármilliók csökkenése a szén jelentőségének csökkenésére enged
következtetni az energiaipar terén. A köztudatban egyre nyilvánvalóbbá
válik ugyanis, hogy a szénkibocsátás korlátozása és a gazdasági növekedés
esetleges csökkenése között nincs összefüggés (4).
-
A világ kőolaj-kitermelése
A kiterjedt kutatások ellenére az ismert
olajkészletek csak csekély mértékben növekedtek. A kereslet távlati képét
már ismerjük (lásd: A világ energiafogyasztása).
A ma termelt olajnak körülbelül 80 százaléka 1973 előtt felfedezett mezőkről
származik, melyek legtöbbjében a kitermelés leszálló ágban van. A világ
össztermelése 10 százaléknál kisebb mértékben növekedett 20 év alatt. Colin
Campbell és Jean Laherrere geológusok nemrég a világ olaj-erőforrásainak
adatait úgy becsülték, hogy durván egybillió hordónyi olajat lehet még
kitermelni, 800 milliárd hordónyit már elhasználtunk. Ez azt jelenti, hogy
az eredetileg kitermelhető készletnek majdnem a fele elfogyott. A világtermelés
ezen előrejelzés szerint 2010-ben fogja elérni a csúcsot (3).
-
Különböző szektorok energiafelhasználása
Az energiafelhasználás mennyiségi megoszlása
az egyes országok különböző gazdasági szektoraiban nagy különbségeket mutat.
1989-ben Kínában például az ipar volt a legnagyobb energia felhasználó,
míg Nigériában a közlekedés (1).
Az energiaintenzitás az az energiamennyiség,
amely 1$ bruttó hazai össztermék (GDP) előállításához szükséges. Azokban
az országokban, amelyeknek a GDP-je hasonló, az energiaintenzitás mértékének
összehasonlítása megmutatja, mennyire hatékonyan használják fel az energiát.
A japán ipar csak 5 megajoule energiát fogyaszt 1$ GDP előállításához,
míg az USA ipara 12 megajoule-t. A három legnagyobb fejlődő ország összehasonlításakor
kitűnik, hogy Kína energiafelhasználása a legkevésbé hatékony a szén gazdaságtalan
elégetése miatt. 1989 óta azonban Kínában az energiafelhasználás hatásfoka
látványosan javuló tendenciát mutat (1).
  
|
|
