VÍZ
Bevezetés
Népesség
Fogyasztás
Földhasználat 
Talaj
Élelmiszer
Biodiverzitás
Víz
Energia
Légkör
Összegzés
Szakirodalom
 
A víz az élet alapja. Nélküle nem alakult volna ki kék bolygónk. Földünk kétharmad részét borítja, mégis ennek mindössze 1 százaléka édesvíz. Ezen készletnek csak egy kis hányada, mindössze az egynegyede vagy egyhatoda áll a rendelkezésünkre. Egy adott területen a vízkészlet a csapadék mennyiségétől, az abszolút párologástól (evaporáció), valamint a növények és a talaj együttes párologtatásától (evapotranszspiráció) függ. E két érték közötti különbség segítségével állapítják meg a szakemberek a valóságos felhasználható vízkészletet. A kutatások során nyilvánvalóvá vált, hogy vízhiány van a kontinensek csaknem felén, azaz 77 millió km2-en. A fogyasztás és a szennyezés is növekszik (13).  A fejlett, ipari országokban is nehéz kielégíteni a háztartási, mezőgazdasági és ipari igényeket. A fejlődő országokban a víz a gazdasági fejlődés legfontosabb korlátozó tényezője, az édesvízzel való takarékosság, az átgondolt, fenntartható agrárökoszisztéma kialakítása elengedhetetlen feladat a növekvő népesség ellátása érdekében. Napjaink problémái között van a világtengerek szennyezése és a túlhalászás. A szennyező anyagok a tengeri táplálékláncok közvetítésével a halpiacokra is eljutnak. A tengerek évszázadokon keresztül szabadok voltak, és korlátlanul bőkezűnek tűntek a modern halászfelszerelések megjelenéséig. A tengeri erőforrás, a zsákmány mennyisége évről évre egyre csökken, és a túlhalászat hátterében álló okok - azaz a túlzott kapacitás és a szabad hozzáférés - megreformálása nélkül a tengeri ökoszisztémák és a halászok kilátástalan jövő elé néznek (2,3).  
  • A világ nagyobb vízgyűjtő medencéi
A vízgyűjtő terület egy folyó által "lecsapolt" terület, melynek vizei együtt folynak tovább az erózióbázis (nagyobb folyó, állóvíz, tenger) felé (12). Ezt alapvetően ismernünk kell ahhoz, hogy megérthessük az élővizek szennyezésének okait és hatásait, valamint az ökológiai kapcsolatot a szárazföldi és vízi rendszerek között.  
  • A műtrágyázás és a vízszennyezés kapcsolata
1950 óta figyelik a műtrágyázás következményeit a világon. A szennyezés mértéke egyenesen arányosan nő az egyre fokozódó használattal.  

 

A probléma az, hogy a termőföldekre kijuttatott műtrágyák mintegy 50 százaléka nem épül be a növények szöveteibe, hanem a talajvízbe és más felszín alatti vizekbe kerül, onnan a folyókba mosódik, amelyek segítségével eljut a tengerekig, óceánokig vízegészségügyi problémákat okozva (pl. magas nitrát- nitrittartalmú vizek, algásodás) útja során mindenhol. Megfelelő időben, megfelelő mennyiségben történő alkalmazásuk mind anyagi, mind ökológiai megfontolásból kívánatos lenne (5). 

 
  • Az árvizek és a tengerpart-menti szennyezés kapcsolata az USA-ban
A tengerpartokat érő nitrogén- és foszforszennyezés több mint fele a folyókból érkezik. Így a szennyező források az egész vízgyűjtő területen szétterjednek, amelyek eljutnak a folyókon keresztül a tengerekig, óceánokig, kapcsolatot teremtve a szennyező források és a tengerpartok között (1). 
  • Vízfogyasztás
A megújuló édesvíz-forrásokból megközelítőleg minden évben 41000 km3 áll rendelkezésre. 3240 km3-t az ember használ fel (644m3/fő), beleértve a mezőgazdasági, ipari és lakossági felhasználást. Az egész világon a készletek 69 %át a mezőgazdaság, míg 23 %-át az ipar és 8 %-át a háztartások használják fel. Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában a mezőgazdaság az elsődleges felhasználó. Ázsia vizének 86 %-át a mezőgazdaságban, elsősorban öntözésre használja fel (1). A vízkivétel évente 4-8 %-kal emelkedik, a legnagyobb a növekedés a fejlődő országokban, amely az újabb és újabb művelés alá vont földterültekkel egyenes arányban változik. Egyre nagyobb problémát jelent a vízhiány, amely napjaink világgazdasági fejlődését nagymértékben meghatározza. A termőterületek öntözéséhez egyre több vizet vonnak el a folyóktól, és ez talajvízszint csökkenést, vízhozam csökkenést eredményez. A száraz időszakban a Nílus kevés vizet szállít a Földközi-tengerbe, és szinte semmit a Gangesz a Bengáli-öbölbe (3).  
  • A világ tengeri halfogása
A világ halfogása az 1989-es csúcshoz képest csökken. Az 1950-es évektől a halfogás növekedett, amikor egyre elterjedtebben használták a nagy halászhajókat, az elektromos felderítést és az óriási fenékhálókat. Kisméretű visszaesést az 1970-es években az EL NIŇO okozott, ugyanis ez a jelenség a tengeri élőlények tömeges pusztulásával jár. 1990-ben az ipari fenékhálós halászhajók a világ halászflottájának 1 százalékát képviselték a hajók számát tekintve, de a világ zsákmányának 10 százaléka esett rájuk. A gazdaságilag legjelentősebb halfajok 35 %-a mára végveszélybe került a túlhalászat következtében (1-3).