|
Az ember földi
tevékenységének együttes hatásai nemcsak egyes fajok hanyatlásában mutatkoznak
meg, hanem egész ökológiai rendszerek és tájegységek mind omladozóbb állapotában
is. Ha pedig egy nagyszabású ökológiai folyamat kezd felborulni, sokkal
nehezebb lesz azt megőrizni és irányítani. A zavartalan vidék foltokká
zsugorodik, beszűkül az élőhely, az óceánok, nagy tavak szigetein a fajok
száma csökken, a kisebb területeken nem fejlődik ki az ökológiai összetettség
és sokszínűség. A fragmentálódott, feldarabolódott élőhely az élőlények
populációit elszakítja egymástól, így azok sokszor kipusztulnak, hiszen
sokkal kisebb lesz az esélyük a túlélésre, a további fennmaradásra, mint
a korábbi, megfelelő nagyságú, változatos élőhelyen. A természetes rendszerek
sokféleségüket egyre nehezebben képesek fenntartani a betolakodó fajok
hatására, melyek az őshonos flórát és faunát kiszorítják a megzavart területekről.
A szubtrópusi füves pusztákon és óceáni szigeteken a betolakodó fajok ellenőrzése
az egyetlen, és legnagyobb feladat a fenntartók számára. Sajnos arra is
nagy esély van, hogy a nagyszabású ökológiai változások hatásai megjósolhatatlan
és pusztító módon összegződjenek. Mostanában például a világ legnagyobb
része telítve van nitrogénvegyületekkel, mert túlságosan nagy mennyiségben
alkalmazunk nitrogén alapú műtrágyákat és fosszilis tüzelőanyagot. Az észak-amerikai
prériken végzett vizsgálatok szerint, a fölös nitrogénbevitelre legjobban
reagáló növények általában a hódító gyomnövények, nem pedig a préri sokszínű
bennszülött flórája. Az állatok is veszélyben vannak. A hüllők és kétéltűek
20 százaléka, a madarak 11 százaléka, az emlősök 25 százaléka veszélyeztetett,
vagy a kipusztulás szélén áll. A fajok kihalása mindenkit érint, függetlenül
attól, hogy hol, vagy hogyan élünk. A faji, genetikai valamint élőlényegyüttesi
értelemben vett sokféleség, a biodiverzitás létezésünk alapja (2).
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének
(FAO) jelentése szerint az erdőkitermelés főként a fejlődő világ trópusi
erdeire koncentrálódik, ahol 1980 és 1995 között évente 15, 5 millió hektár
erdőt vágtak ki. Az évi kitermelés 1990 és 1995 között 13,7 millió hektárra
mérséklődött. Ázsiában és a csendes-óceáni térségében a legnagyobb mértékű
az erdőirtás, hiszen az évi erdőkitermelési ráta itt 1,2%. Ezt követi Dél-Amerika
0,8%-kal és Afrika 0,7%-kal. A szervezet által vizsgált országokban az
utóbbi tíz évben csökkent az évente kitermelt erdőterületek mennyisége
(1). Kivétel ez alól Brazília, ahol a kormány jelentései alapján a 90-es
évek elejéig tartó kitermelési csökkenést 1995-ben többmint 30000 km2
erdőterület kiirtása követte, amely 1996-ban nemzetközi nyomásra 18100
km2-re csökkent. Műholdas hírforrások alapján a szervezet a
kitermelés újabb növekedését jósolja az amazóniai esőerdőkben (5).
Jelenleg a Föld területének 6%-a védett,
vagy egész területegységre kiterjedően vagy részben. A legnagyobb arányban
a nemzeti parkok, vagy egyéb kategóriába sorolandó védett területek Észak-
és Közép-Amerikában vannak, míg Afrika egyes országaiban és a volt Szovjetunió
területein a legkisebb az arány, mindössze 1 %. A Nemzetközi Természetvédelmi
Unió (IUCN) céljaként tűzte ki, hogy a világ legfontosabb élőhelyeinek
10 százaléka 2000-re védett legyen (1).
-
A növények fajdiverzitási központjai
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN)
241 élőhely megőrzési központot hoz létre. Ezen védett területeken
meg tudják őrizni a világ vadon élő növényállományainak nagy részét. Az
ilyen központoknak három típusa van. A botanikailag értékes területek,
amelyek földrajzilag meghatározhatók, azok a régiók, ahol magas a faji
sokféleség és/vagy sok a bennszülött (endemikus) faj, emellett azon változatos
vegetációtípusok, és flóratartományok, ahol különlegesen sok növényfajjal
találkozhatunk. A legtöbb ilyen terület a trópusokon található (1).
-
Endemikus (bennszülött) madárfajok
élőhelyei
A világ madárfajainak kb. 27%-a aránylag
kicsi, 50000 km2-es területen oszlik el. Ezek a korlátozott
kiterjedésű területek különleges élőhelyekkel rendelkező szigetek, vagy
elzárt területek. A Madárvédők Világszervezete (Birdlife International)
221 bennszülött madár élőhelyet határozott meg, amely magában foglalja
a madárfajok 95%-át. Sajnos ők a legsérülékenyebbek, hiszen táplálék és/vagy
élőhelyspecialisták, sok tényezőre nézve szűk tűrésűek és populációik már
kis zavarásra is sérülést szenvedhetnek. Eltűnésük legfőbb oka az élőhelyek
megszűnése. Az énekesmadarak a legfajgazdagabb madárrend, melynek mindössze
9 százaléka, mintegy 542 faja áll a kipusztulás szélén. Ők vannak a legnagyobb
veszélyben (2).
-
A fajpusztulás becsült értéke a zárt
trópusi erdőkben
Az évi 15 millió hektárra kiterjedő erdőirtás
következtében a zárt trópusi erdőkben élő fajok körülbelül 6-14%-a fog
eltűnni 2015-re, és 17-35%-a 2040-re. Ha az erdőirtás mértéke évi 10 millió
hektárra csökkenne, akkor az esőerdőkben élő fajok 9-19%-a tűnne el 2040-re
hozzávetőlegesen (1).
-
Az állatok kihalásának ismert okai
1600 óta
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN)
megállapította, hogy 1600 óta az állatok kipusztulásának okai a következők.
Az állatok 39 %-a állatkerti fogvatartás, 36 %-a az élőhelyek elpusztulása,
23 %-a a vadászat és a szándékos pusztítás miatt halt ki. Bár a vizsgálatok
a szigeteken élő fajokra irányultak, a kutatók megegyeztek abban, hogy
ezek azok a tényezők, amelyek legjobban veszélyeztethetik a biológiai sokféleséget
világszerte (1).
 
|
|