BIODIVERZITÁS
Bevezetés Népesség Fogyasztás Földhasználat  Talaj Élelmiszer Biodiverzitás Víz Energia Légkör Összegzés Szakirodalom		Az ember földi tevékenységének együttes hatásai nemcsak egyes fajok hanyatlásában mutatkoznak meg, hanem egész ökológiai rendszerek és tájegységek mind omladozóbb állapotában is. Ha pedig egy nagyszabású ökológiai folyamat kezd felborulni, sokkal nehezebb lesz azt megőrizni és irányítani. A zavartalan vidék foltokká zsugorodik, beszűkül az élőhely, az óceánok, nagy tavak szigetein a fajok száma csökken, a kisebb területeken nem fejlődik ki az ökológiai összetettség és sokszínűség. A fragmentálódott, feldarabolódott élőhely az élőlények populációit elszakítja egymástól, így azok sokszor kipusztulnak, hiszen sokkal kisebb lesz az esélyük a túlélésre, a további fennmaradásra, mint a korábbi, megfelelő nagyságú, változatos élőhelyen. A természetes rendszerek sokféleségüket egyre nehezebben képesek fenntartani a betolakodó fajok hatására, melyek az őshonos flórát és faunát kiszorítják a megzavart területekről. A szubtrópusi füves pusztákon és óceáni szigeteken a betolakodó fajok ellenőrzése az egyetlen, és legnagyobb feladat a fenntartók számára. Sajnos arra is nagy esély van, hogy a nagyszabású ökológiai változások hatásai megjósolhatatlan és pusztító módon összegződjenek. Mostanában például a világ legnagyobb része telítve van nitrogénvegyületekkel, mert túlságosan nagy mennyiségben alkalmazunk nitrogén alapú műtrágyákat és fosszilis tüzelőanyagot. Az észak-amerikai prériken végzett vizsgálatok szerint, a fölös nitrogénbevitelre legjobban reagáló növények általában a hódító gyomnövények, nem pedig a préri sokszínű bennszülött flórája. Az állatok is veszélyben vannak. A hüllők és kétéltűek 20 százaléka, a madarak 11 százaléka, az emlősök 25 százaléka veszélyeztetett, vagy a kipusztulás szélén áll. A fajok kihalása mindenkit érint, függetlenül attól, hogy hol, vagy hogyan élünk. A faji, genetikai valamint élőlényegyüttesi értelemben vett sokféleség, a biodiverzitás létezésünk alapja (2).   Az erdőkitermelés Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) jelentése szerint az erdőkitermelés főként a fejlődő világ trópusi erdeire koncentrálódik, ahol 1980 és 1995 között évente 15, 5 millió hektár erdőt vágtak ki. Az évi kitermelés 1990 és 1995 között 13,7 millió hektárra mérséklődött. Ázsiában és a csendes-óceáni térségében a legnagyobb mértékű az erdőirtás, hiszen az évi erdőkitermelési ráta itt 1,2%. Ezt követi Dél-Amerika 0,8%-kal és Afrika 0,7%-kal. A szervezet által vizsgált országokban az utóbbi tíz évben csökkent az évente kitermelt erdőterületek mennyisége (1). Kivétel ez alól Brazília, ahol a kormány jelentései alapján a 90-es évek elejéig tartó kitermelési csökkenést 1995-ben többmint 30000 km2 erdőterület kiirtása követte, amely 1996-ban nemzetközi nyomásra 18100 km2-re csökkent. Műholdas hírforrások alapján a szervezet a kitermelés újabb növekedését jósolja az amazóniai esőerdőkben (5).    Védett területek  Jelenleg a Föld területének 6%-a védett, vagy egész területegységre kiterjedően vagy részben. A legnagyobb arányban a nemzeti parkok, vagy egyéb kategóriába sorolandó védett területek Észak- és Közép-Amerikában vannak, míg Afrika egyes országaiban és a volt Szovjetunió területein a legkisebb az arány, mindössze 1 %. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) céljaként tűzte ki, hogy a világ legfontosabb élőhelyeinek 10 százaléka 2000-re védett legyen (1).    A növények fajdiverzitási központjai A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 241 élőhely megőrzési központot hoz létre. Ezen védett területeken  meg tudják őrizni a világ vadon élő növényállományainak nagy részét. Az ilyen központoknak három típusa van. A botanikailag értékes területek, amelyek földrajzilag meghatározhatók, azok a régiók, ahol magas a faji sokféleség és/vagy sok a bennszülött (endemikus) faj, emellett azon változatos vegetációtípusok, és flóratartományok, ahol különlegesen sok növényfajjal találkozhatunk. A legtöbb ilyen terület a trópusokon található (1).    Endemikus (bennszülött) madárfajok élőhelyei A világ madárfajainak kb. 27%-a aránylag kicsi, 50000 km2-es területen oszlik el. Ezek a korlátozott kiterjedésű területek különleges élőhelyekkel rendelkező szigetek, vagy elzárt területek. A Madárvédők Világszervezete (Birdlife International) 221 bennszülött madár élőhelyet határozott meg, amely magában foglalja a madárfajok 95%-át. Sajnos ők a legsérülékenyebbek, hiszen táplálék és/vagy élőhelyspecialisták, sok tényezőre nézve szűk tűrésűek és populációik már kis zavarásra is sérülést szenvedhetnek. Eltűnésük legfőbb oka az élőhelyek megszűnése. Az énekesmadarak a legfajgazdagabb madárrend, melynek mindössze 9 százaléka, mintegy 542 faja áll a kipusztulás szélén. Ők vannak a legnagyobb veszélyben (2).     A fajpusztulás becsült értéke a zárt trópusi erdőkben Az évi 15 millió hektárra kiterjedő erdőirtás következtében a zárt trópusi erdőkben élő fajok körülbelül 6-14%-a fog eltűnni 2015-re, és 17-35%-a 2040-re. Ha az erdőirtás mértéke évi 10 millió hektárra csökkenne, akkor az esőerdőkben élő fajok 9-19%-a tűnne el 2040-re hozzávetőlegesen (1).    Az állatok kihalásának ismert okai 1600 óta A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) megállapította, hogy 1600 óta az állatok kipusztulásának okai a következők. Az állatok 39 %-a állatkerti fogvatartás, 36 %-a az élőhelyek elpusztulása, 23 %-a a vadászat és a szándékos pusztítás miatt halt ki. Bár a vizsgálatok a szigeteken élő fajokra irányultak, a kutatók megegyeztek abban, hogy ezek azok a tényezők, amelyek legjobban veszélyeztethetik a biológiai sokféleséget világszerte (1).