|
A gazdasági
növekedésnek az élelemhiány is gátat szabhat. A tény, hogy minden évben
80 millióval több éhes szájat kell táplálni, azt vonja maga után, hogy
a gabonatermést évi 26 millió, azaz napi 71000 tonnával kellene növelni
(3). A probléma abból fakad, hogy a népesség még évtizedekig hasonló ütemben
fog növekedni. Bár a világ élelemszükséglete rekordtempóban növekszik,
az élelemellátás egyre lassuló ütemben bővül. Az emberiség állatifehérje-szükséglete
évi 2 millió tonnával növekszik. Korábban ezt főként a tengerihal-fogással
próbálták enyhíteni, de erre a jelenlegi statisztikák szerint a jövőben
nincs lehetőség (lásd: A világ tengeri halfogása).
Marad tehát a termőföld, amely termőképességét kihasználva minden évben
átlagosan 4 millió tonnával több takarmánygabonát kell felhasználnunk háziállataink
etetésére, hogy aztán megfelelő mennyiségű baromfi, sertés, stb. kerülhessen
a konyhaasztalra. Hasonló a helyzet a legelőkön is, hiszen ha Földünk már
nem képes több legelő állatot eltartani, csak belterjes úton lehet a termelést
fokozni. A földművesek nagy gondja a vízhiány, mely nélkül a termelést
semmilyen keretek között nem lehet kivitelezni. A több műtrágya alkalmazása
sem jelent kiugró terméshozamot, vagy legalábbis nem akkorát, amelyet elvárnánk
tőle (lásd: A műtrágyázás és a vízszennyezés kapcsolata).
Az élelmezési biztonság minden mutatója romlott az elmúlt években. A talaj
termékenységének növekedése világszerte lelassult az 1990-es évek közepén.
Az USA-ban például az összes műveléssel felhagyott szántóföldet újra bevetették.
A világ élelmezési szempontból nézve felderítetlen terepen tör utat, s
eközben olyan fajsúlyú problémákkal kerül szembe, melyek mellett eltörpülnek
a múltbéli gondok. Az új problémák azt érzékeltetik, hogy a világgazdaság
szerkezetét meg kell változtatni, és határt kell szabni a népesség növekedésének
(3).
-
Egy főre eső élelmiszertermelés
A Föld egészét tekintve az egy főre eső
élelmiszertermelés 1961 és 1994 között 4%-kal növekedett. Ázsiában az élelmiszer
előállítása lényegesen gyorsabban növekedett, mint a lakosság száma. Afrikában
a termelés nem tartott lépést a populáció növekedésével. 1980-82 és 1990-94
között az átlagos termelés 22%-kal növekedett, de ez egy főre vetítve 5%
alá süllyedt (1). A volt Szovjetunió országaiban az utóbbi évtizedben az
élelmiszertermelés területén jelentős csökkenés tapasztalható.
-
A gabonafélék terméshozama hektáronként
Az utóbbi három évtizedben a legtöbb régióban
a gabonafélék terméshozama növekedett, kivéve Afrikát, ahol szinte változatlan
maradt. A terméshozam világátlaga 2,76 tonna/hektár. Afrikában ez az átlag
mindössze 1,17 tonnát tesz ki. Ez a különbség az alkalmazott agrárkultúra
módszereiből, a gazdasági ösztönzés, vagy a mezőgazdaságra fordított anyagiakból
fakadhat (1).
Az utóbbi 30 évben világszerte csökkent
az egy főre jutó szántóföldek területe a gyors népességnövekedés következtében.
A magasabb terméshozamok miatt mégis folytatódott az élelmiszer előállítás
növekedése, hiszen újabb technológiák segítségével kisebb területeken is
elő lehet állítani a korábbi mennyiségű élelmiszert. Ázsiában az egy főre
jutó termőföld nagysága csak fele a világátlagnak, de ez is csökken. Észak-
és Közép-Amerikában valamint a volt Szovjetunió országaiban nagyobb az
egy főre jutó szántóföldek mennyisége, mint a világ más területein (1).
-
Az állati vontatóerő használata a termőföldeken
Az igavonó állatok a legelterjedtebb erőforrást
jelentik a fejlődő országokban, ha a földek műveléséről (szántásról, boronálásról,
stb.) van szó. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint
a fejlődő országok 479 millió hektár termőterületének 52 százalékán használják
igavonásra az ökröket, bivalyokat, lovakat és egyéb háziállatokat. Az iparosodott
országok 644 millió hektáros termőföldjének 82 százalékán gépi művelést
alkalmaznak (6).

-
A haszonállatok számának alakulása
1984 és 1994 között
A haszonállatok közül az utóbbi tíz évben
a szárnyasok száma emelkedett óriási mértékben, amely a megnövekedett fogyasztási
igényekkel függ össze. A legnagyobb haszonállattartó (és egyben fogyasztó
is) a legmagasabb lélekszámú Ázsia, ahol minden egyes régióban növekedett
az állatállomány. Európában a juhtartás növekedésétől eltekintve, minden
területen kis mértékű csökkenés tapasztalható (6).
Ha valami közben nem történik, akkor 10-15
év múlva Földünkön az alultáplált emberek száma a maihoz közel hasonló
lesz, mindössze más regionális értékeket fog felvenni. A legnagyobb éhínségi
problémával Dél-Afrika fog küszködni, hiszen itt az élelmiszertermelés
intenzitása már ma sem képes kielégíteni az egyre növekvő lakosság igényeit.
Ha találnánk valami lehetőséget Afrika túlnépesedési problémájának megoldására,
lehetőség kínálkozna a gyors és fenntartható gazdasági növekedésre, amely
az alultápláltak számának csökkenését eredményezhetné az emberiség bölcsőjében
is (5).
 
|
|