ÉLELMISZER ÉS MEZŐGAZDASÁG
Bevezetés
Népesség
Fogyasztás
Földhasználat 
Talaj
Élelmiszer
Biodiverzitás
Víz
Energia
Légkör
Összegzés
Szakirodalom
 
A gazdasági növekedésnek az élelemhiány is gátat szabhat. A tény, hogy minden évben 80 millióval több éhes szájat kell táplálni, azt vonja maga után, hogy a gabonatermést évi 26 millió, azaz napi 71000 tonnával kellene növelni (3). A probléma abból fakad, hogy a népesség még évtizedekig hasonló ütemben fog növekedni. Bár a világ élelemszükséglete rekordtempóban növekszik, az élelemellátás egyre lassuló ütemben bővül. Az emberiség állatifehérje-szükséglete évi 2 millió tonnával növekszik. Korábban ezt főként a tengerihal-fogással próbálták enyhíteni, de erre a jelenlegi statisztikák szerint a jövőben nincs lehetőség (lásd: A világ tengeri halfogása). Marad tehát a termőföld, amely termőképességét kihasználva minden évben átlagosan 4 millió tonnával több takarmánygabonát kell felhasználnunk háziállataink etetésére, hogy aztán megfelelő mennyiségű baromfi, sertés, stb. kerülhessen a konyhaasztalra. Hasonló a helyzet a legelőkön is, hiszen ha Földünk már nem képes több legelő állatot eltartani, csak belterjes úton lehet a termelést fokozni. A földművesek nagy gondja a vízhiány, mely nélkül a termelést semmilyen keretek között nem lehet kivitelezni. A több műtrágya alkalmazása sem jelent kiugró terméshozamot, vagy legalábbis nem akkorát, amelyet elvárnánk tőle (lásd: A műtrágyázás és a vízszennyezés kapcsolata). Az élelmezési biztonság minden mutatója romlott az elmúlt években. A talaj termékenységének növekedése világszerte lelassult az 1990-es évek közepén. Az USA-ban például az összes műveléssel felhagyott szántóföldet újra bevetették. A világ élelmezési szempontból nézve felderítetlen terepen tör utat, s eközben olyan fajsúlyú problémákkal kerül szembe, melyek mellett eltörpülnek a múltbéli gondok. Az új problémák azt érzékeltetik, hogy a világgazdaság szerkezetét meg kell változtatni, és határt kell szabni a népesség növekedésének (3). 
  • Egy főre eső élelmiszertermelés
A Föld egészét tekintve az egy főre eső élelmiszertermelés 1961 és 1994 között 4%-kal növekedett. Ázsiában az élelmiszer előállítása lényegesen gyorsabban növekedett, mint a lakosság száma. Afrikában a termelés nem tartott lépést a populáció növekedésével. 1980-82 és 1990-94 között az átlagos termelés 22%-kal növekedett, de ez egy főre vetítve 5% alá süllyedt (1). A volt Szovjetunió országaiban az utóbbi évtizedben az élelmiszertermelés területén jelentős csökkenés tapasztalható. 
 
  • A gabonafélék terméshozama hektáronként
Az utóbbi három évtizedben a legtöbb régióban a gabonafélék terméshozama növekedett, kivéve Afrikát, ahol szinte változatlan maradt. A terméshozam világátlaga 2,76 tonna/hektár. Afrikában ez az átlag mindössze 1,17 tonnát tesz ki. Ez a különbség az alkalmazott agrárkultúra módszereiből, a gazdasági ösztönzés, vagy a mezőgazdaságra fordított anyagiakból fakadhat (1).  

 

  • Egy főre jutó termőföld
Az utóbbi 30 évben világszerte csökkent az egy főre jutó szántóföldek területe a gyors népességnövekedés következtében. A magasabb terméshozamok miatt mégis folytatódott az élelmiszer előállítás növekedése, hiszen újabb technológiák segítségével kisebb területeken is elő lehet állítani a korábbi mennyiségű élelmiszert. Ázsiában az egy főre jutó termőföld nagysága csak fele a világátlagnak, de ez is csökken. Észak- és Közép-Amerikában valamint a volt Szovjetunió országaiban nagyobb az egy főre jutó szántóföldek mennyisége, mint a világ más területein (1). 

 

  • Az állati vontatóerő használata a termőföldeken
Az igavonó állatok a legelterjedtebb erőforrást jelentik a fejlődő országokban, ha a földek műveléséről (szántásról, boronálásról, stb.) van szó. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a fejlődő országok 479 millió hektár termőterületének 52 százalékán használják igavonásra az ökröket, bivalyokat, lovakat és egyéb háziállatokat. Az iparosodott országok 644 millió hektáros termőföldjének 82 százalékán gépi művelést alkalmaznak (6).  
  • A haszonállatok számának alakulása 1984 és 1994 között
A haszonállatok közül az utóbbi tíz évben a szárnyasok száma emelkedett óriási mértékben, amely a megnövekedett fogyasztási igényekkel függ össze. A legnagyobb haszonállattartó (és egyben fogyasztó is) a legmagasabb lélekszámú Ázsia, ahol minden egyes régióban növekedett az állatállomány. Európában a juhtartás növekedésétől eltekintve, minden területen kis mértékű csökkenés tapasztalható (6). 
  • Az éhínség
Ha valami közben nem történik, akkor 10-15 év múlva Földünkön az alultáplált emberek száma a maihoz közel hasonló lesz, mindössze más regionális értékeket fog felvenni. A legnagyobb éhínségi problémával Dél-Afrika fog küszködni, hiszen itt az élelmiszertermelés intenzitása már ma sem képes kielégíteni az egyre növekvő lakosság igényeit. Ha találnánk valami lehetőséget Afrika túlnépesedési problémájának megoldására, lehetőség kínálkozna a gyors és fenntartható gazdasági növekedésre, amely az alultápláltak számának csökkenését eredményezhetné az emberiség bölcsőjében is (5).