FÖLDHASZNÁLAT, FÖLDVÉDELEM
Bevezetés
Népesség
Fogyasztás
Földhasználat 
Talaj
Élelmiszer
Biodiverzitás
Víz
Energia
Légkör
Összegzés
Szakirodalom
 
Az ember csak a szélsőséges éghajlatú területeken nem érezteti hatását. Ha a körülmények egy kicsit is kedvezőek, kivágja az erdőt, szántóföldeket, városokat létesít, közöttük pedig utakkal biztosítja közlekedését. Az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság gépesítése lehetővé tette, hogy nagy területeket gyorsan tarra vágjanak, és más célokra hasznosítsanak, így a régi területeket elhagyják, és újakat aknázzanak ki. A kozmoszból is látható nagy tűzvészek óriási területeket pusztítanak el, és milliókat betegítenek meg. A távoli, autók és gyárak okozta légszennyezés is érezteti hatását a légkörön keresztül, ezenkívül az üvegházhatást előidéző gázok felhalmozódása a légkörben olyan éghajlatváltozást vetít előre, mely további fenyegető tényező. A Földet valaha borító erdőségek majdnem fele elpusztult már, s az erdőirtás egyre terjed, egyre gyorsabb. Az ember terjeszkedése a nagyvárosok növekedésével figyelhető meg a legjobban. A nagyvárosok jelenlegi képe sem pszichológiai sem egészségügyi okokból (lásd: A hét legszennyezettebb levegőjű megaváros) nem elégíti ki az ember igényeit. 1900-ban a világ lakosságának csak egytizede, mindössze 160 millió ember volt városlakó, száz év múlva, 2000-ben pedig már 3,2 milliárd.  
  • Földvédelem 1770 és 1980 között
A globális földhasználatban a legdrámaibb változást a termőföldek arányának növekedése, és az erdők területének csökkenése jelentette. 1700 és 1980 között a becslések szerint az erdők és faültetvények területe kb. 20%-kal csökkent (6,2 milliárd hektárról 5,1 milliárd hektárra). Ugyanebben az időszakban a termőföldek területe 460%-kal nőtt, a kb. 270 millió hektárról 1,5 milliárd hektárra (1). 
  • Emberi zavarás a növényzettel borított területeken
Az ember zavaró hatására vonatkozó adatokat különböző átfogó országos és helyi adatok, valamint térképek alapján állapították meg. (Pl. a népesség és az állatállomány sűrűségét mutató térképekből, a szántóföldhasználatból, az erdők területéből, az elsivatagosodás várható mértékéből. Más források mutatják az emberi infrastruktúrát, a fejlődés mértékét és a növénytakarót.) Azok a területek, ahol kisebb az emberi beavatkozás hatása, természetes növénytakaróval fedettek, és/vagy a népsűrűség 10 fő/km2 alatt van. Ez a száraz, a félszáraz és a tundra területekre jellemző. A közepes emberi hatásnak kitett területek változás vagy extenzív mezőgazdasági művelés alatt állnak, és másodlagosan vagy természetesen megújult növénytakaróval rendelkeznek. Az emberi zavarás egy másik formája a túllegeltetésben nyilvánul meg. A nagymértékben zavart területeken folyamatosan jellemző a mezőgazdasági tevékenység, vagy más emberi hatás. Az elsődleges vegetációt eltüntették, és nincs mód az újratelepülésére sem. A jelenlegi növénytakaró különbözik az eredeti vegetációtól. Jellemző lehet az elsivatagosodás, vagy más degradációs hatás jelenléte. (1). 
  • A városi és a vidéki lakosság megoszlása
Jelenleg a Föld felszínének 2 százalékát foglalják el városok, de erőforrásainak 75 százalékát fogyasztják. A következő évtizedekben a világ egyre jobban urbanizálódni fog. Tekintettel arra, hogy Észak-Amerika, Európa és Japán már nagymértékben városiasodtak, a továbbiakban a nagyvárosok kialakulása elsősorban a fejlődő országokban várható. 1990 és 1995 között a fejlődő világ nagyvárosainak lakossága 263 millió emberrel nőtt. Ez olyan mértékű növekedés, mintha háromhavonta egy-egy újabb Los Angeles vagy Sanghaj alakulna ki (3). 
  • Megavárosok 2000-re
Napjainkban a 21 legnagyobb megavárosból (ahol a lakosság száma meghaladja a 10 milliót) 13 Ázsiában van, mindössze 2 van az USA-ban és nincs ilyen város Európában. A harmadik világon belül feltűnő regionális különbségek mutatkoznak. Latin-Amerika népességének 73 százaléka városokban él, és ezzel az urbanizáció mértéke Európáéhoz és Észak-Amerikáéhoz hasonlítható. A robbanásszerű növekedés tehát Afrikában és Ázsiában várható, ahol még mindig csak 30-35 százalékos az urbanizáció. Nyugat-Afrikában nehéz megállapítani a városi lakosság számát, mert a népszámlálókat megtévesztik az ún. "vándormadarak", akik csak átmenetileg költöznek a városokba. Ezek alapján Afrikában az egyetlen megaváros Lagos, de vannak olyan több százezres népességű települések is, amelyek olyan gyorsan növekszenek, hogy a helyi hatóságok képtelenek megfelelően igazgatni azokat (1).