|
Az ipari forradalom
korszaka óta a műszaki fejlődésben, a társadalomban és az üzleti életben
végbement változások kölcsönhatása következtében olyan gazdasági rendszerek
jelentek meg, amelyek óriási anyagtömeget aknáznak ki, munkálnak meg, fogyasztanak
és dobnak el. Ezen irányzatok többsége csak a legutóbbi száz évben alakult
ki. 1990-ben a Brit Columbiai Egyetem kutatói elkezdték vizsgálni a népesség
erőforrás-ellátásának területigényét, és mérték a hulladékok befogadásához
szükséges területet is. Ezt a két területet a népesség "ökológiai lábnyomának"
nevezték. Néhány országban, például az USA-ban ennek a lábnyomnak a nagysága
meghaladja az ország területét, mivel erős importra szorulnak, vagy mert
a forrásokat már kimerítették, esetleg a hulladékot befogadó kapacitást
már túlterhelték. A kutatók azt állapították meg, hogy ha az egész Földön
ilyen mértékű lenne az erőforrások felhasználása, akkor a Föld területének
háromszorosára lenne szükség (2).
-
Egy főre eső napi kalóriamennyiség
Az egy főre jutó táplálék mennyisége igen
alacsony Afrikában és Dél-Ázsiában. 1988-90 között a becslések szerint
786 millió ember volt krónikusan alultáplált a Földön. Ebből 528 millió
Ázsiában és 168 millió Afrikában élt. Napjainkban az alultápláltság Ázsiában
csökkent, Afrikában viszont emelkedett. A szükséges napi kalória változik
országonként, kultúránként, kor és nem szerint is. Az egészséges társadalmak
számára az ENSZ szerinti napi átlagos minimum kalóriaadag 2300 kalória/nap
(1).
-
A világ nyersanyag-fogyasztása
Az 1960-as években a növekvő környezettudatosság
következtében megjelent az anyagfelhasználás-ellenes irányzat, az újrafelhasználás.
Sok fejlett, iparosodott országban napjainkban a papír, az üveg és a fémek
40-50 százalékát újrahasznosítják. A megnövekedett újrafelhasználás azonban
nem csökkentette a világ anyagfelhasználását. A fejlődő országok iparosodnak,
és több gazdag ország semmi jelét nem mutatja annak, hogy anyagfelhasználását
csökkenteni kívánná. 1995-ben közel 10 milliárd tonna anyag került be a
világgazdaságba, így ipari és építési ásványi anyagok, fémek, fatermékek,
szintetikus anyagok. Ez több mint kétszerese az 1963-as mennyiségnek. Meg
kell említenünk azokat a milliárd tonnákat is, amelyek a bányákban vagy
kohókban maradtak a nyersanyag kinyerése során, és soha nem kerülnek be
a gazdaságba (2).
-
Az USA nyersanyagfogyasztásának iránya
Az USA-ban sokféle nyersanyag fogyasztása
az "égbe szökött" a II. világháború után. Ő lett a század "anyag-óriása",
hiszen minden más országnál nagyobb étvággyal fogyasztja a nyersanyagok
összes fajtáját. Az Egyesült Államok a világ anyagfelhasználásából 1963-ban
43 százalékkal, 1995-ben pedig 30 százalékkal részesedett. A legnagyobb
növekedés az ásványi nyersanyagok terén (az 1900-as szinthez képest 29-szeres
növekedés), valamint a fémek és a műanyagok felhasználásában (az utóbbi
esetében 82-szeres növekedés) figyelhető meg 1995-ig. A papír használata
(beleértve az újrahasznosított papírt is) növekedett, de a fa felhasználása
körülbelül azonos szinten maradt. Az utóbbi időben tapasztalható, hogy
az elsődleges fém nyersanyag felhasználása csökken (1).
Anyag |
Növekedés
|
Felhasználás 1995-ben
(millió tonna)
|
Ásványi anyagok |
29-szeres
|
2410
|
Fatermékek |
3-szoros
|
170
|
Fémek |
14-szeres
|
132
|
Műanyagok |
82-szeres
|
131
|
Összes anyag |
18-szoros
|
2843
|
-
Egy főre eső energiafogyasztás
Az energiafogyasztás terén mérsékelt növekedésére
számíthatunk a következő két évtizedben az iparosodott országok esetében
is, amelyek messze túllépik a fejlődő országok fogyasztási szintjét. Itt
az egy főre jutó energiafogyasztás nagyon magas, körülbelül ötször magasabb
lesz 2015-re, mint a fejlődő országokban. Az első, az 1970-es évek közepén
bekövetkezett energiaár emelkedési sokk után az átmeneti országokban jelentős
emelkedés tapasztalható (8).
-
A világ ásványi anyag tartalékai
Az előrejelzések azt mutatják, hogy a
korszerű iparban nélkülözhetetlen elemek tartalékai a jelenlegi kitermelési
ütem mellett csak két vagy három évtizedig képesek fedezni a világ igényeit.
Ez a helyzet a fluor, az ón, a nikkel és még néhány más színesfém esetében.
A rendelkezésre álló készletek felhasználási idejét jelentősen meg lehetne
hosszabbítani a kizárólagos felhasználás, a visszanyerés nélküli felhasználás
(mint pl. az ólomtartalom a benzinben) megtiltásával, az újrafelhasználás
rendszeresítésével, ami egyben energia megtakarítást is jelentene (13).
-
Egy főre eső papírfogyasztás
A papír összesített fogyasztása gyorsabban
növekszik, mint más fontos faipari termékeké. 1950 és 1998 között a papírfogyasztás
hatszorosára nőtt, 281 millió tonnára. A világ papírfogyasztásának csaknem
a felét csomagolásra használják fel, például kartondobozok készítésére
és élelmiszerek csomagolására. A nyomó és írólapok további 28 százalékot
jelentenek, az újságnyomtatás körülbelül 13 százalékot, az egészségügyi
és háztartási papírárué hat százalékot tesz ki (2).
-
Egy főre eső húsfogyasztás
Az egy főre jutó húsfogyasztás a fejlődő
országokban mintegy húsz év alatt emelkedett, de ugyanez jellemző a fejlett
országokra is. Az egy főre jutó fogyasztás körülbelül hatszor magasabb
a fejlődő, mint a fejlett, iparosodott országokban, a fogyasztás üteme
is itt kifejezettebb (6).
-
A közúti járművek számának alakulása
A jövedelmek növekedésével és a városok
fejlődésével egyre növekedett a magánautók száma. Ma már a világ gépkocsiparkja
meghaladja az 500 milliós számértéket. Az USA-ban másfélszer több autó
van forgalomban, mint az Európai Unióban, noha az egy főre eső jövedelem
ott kevesebb. A probléma a rosszul kiépített és megszervezett tömegközlekedési
úthálózatban, a kisebb üzemanyag-adókban keresendő (4).
-
Egy főre eső bruttó hazai össztermék
(GDP)
Az egy főre eső GDP mértéke nagy különbséget
mutat a fejlődő és a fejlett országok között. Például Japánban az egy főre
jutó jövedelem 73-szor magasabb, mint Indiában. A vásárlóerő e két ország
között tízes szorzószámmal változik. Az utóbbi években az egy főre eső
jövedelem 40 országban évente 3 százalékkal nőtt, 80 országban pedig csökkent
(4).

-
A GDP megoszlása ágazatonként
A történelem során, ahogy az országok
fejlődtek, a gazdasági jólét forrása a mezőgazdaságról az iparra és a szolgáltatásokra
tevődött át.
A mezőgazdaság a fejlett országok
gazdaságának csak egy kis részét jelenti, például az USA-ban vagy Japánban,
a gazdasági tevékenység nagy részét az ipar és a szolgáltatások jelentik.
A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből szinte valamennyi fejlődő országban
hanyatlást mutat, ennek ellenére sok esetben részesedése jelentős. Indiában
és Nigériában a mezőgazdaság a GDP 1/3-át adja, és az egyik legtöbb munkahelyet
biztosítja (1).
 
|
|