II. Kötő- és támasztószövetek (tela conjuctiva)

A kötő-és támasztószövetek mezodermális eredetűek, de igen eltérő felépítésű és funkciójú szövetféleségből állnak. Felépítésükre általában jellemző, hogy sejtekből és nagy mennyiségű sejtközötti állományból állnak. A sejtközötti állomány kocsonyás vagy folyékony alapállományból és rostokból áll. Háromféle kötőszöveti rostot különítünk el: kollagénrostot, rugalmasrostot és rácsrostot. Az alapállománynak fontos szerepe van a sejtek közti anyagcsere folyamatokban; metakromatikusan festődik.

 

A kötőszöveti sejtek igen változatos felépítésűek:

1.    fibrocyta

2.    histiocyta

3.    plasmasejt

4.    hízósejt (Erlich- féle)

5.    zsírsejt

6.    lymphocyta

7.    granulocyta ....stb.

A kötő- és támasztószövet ideg-, vér-, és nyirokereket tartalmaz. A csoportba tartozó szövetféleségek egymásba átalakulhatnak.

 

Felosztásuk:

 

  1. Kötőszövetek:

Gerinces állatok kötőszövetei:

Sejtekben gazdag kötőszövetek:

1.       Embrionális kötőszövet:

  1. Mesenchyma

  2. Kocsonyás kötőszövet

2. Recés kötőszövet

3. Zsírszövet

4. Vér

Rostokban gazdag kötőszövetek:

1. Lazarostos kötőszövet

2. Tömöttrostos kötőszövet

Gerinctelen állatok kötőszövetei

 

  1. Támasztószövetek:

            Chordaszövet

Porcszövet

Csontszövet

 


Kötőszövetek:

 

Mesenchyma

Embrió km. (Gallus)

(H.-E.)

 

Nyúlványos mesenchymasejtek térhálózatából áll. A citoplasmában szegényes mesenchymasejtek nagy, gyengén basophil festődésü sejtmagot tartalmaznak. A sejtek között folyékony alapállomány helyezkedik el, melyben rostok nem mutathatók ki, vagy csak kevés van (kollagén).  

   


Kocsonyás kötőszövet

Köldökzsinór km. (Homo s.)

(H.-E.)

 

A kocsonyás kötőszövet mesenchymasejtekből, praekollagén rostokból és alapállományból áll. A mesenchymasejtek nyúlványosak, ovális magjuk centrális elhelyezkedésű. A sejtek alkotta hálózat hézagaiban alapállomány van. A praekollagén rostok a metszetben nem láthatóak. A kocsonyás kötőszövetbe ágyazódott be a két artéria umbilicalis és a véna umbilicalis.  

       


Retikuláris kötőszövet

Lép (emlős)

(H.-E.)

 

Elágazó, nyúlványos sejtek hálózatából áll, melyek a térhálózatot alkotó retikuláris rostok találkozási pontjaiban helyezkednek el. A rostok ezüstnitrát impregnációval vagy metilénkék - eozinos festéssel mutathatók ki.  

       


Retikuláris szövet

Féregnyúlvány km. (emlős)

(H.-E.)

 

A féregnyúlvány a vastagbélhez hasonló szerkezetű, de a hám alatt egészen az izomrétegig változó vastagságban limfotikus szövet található. A limfocyták szórtan a hám és izomsejtek között is előfordulnak. A szubmucosaban sok zsír is található.  

   


Fehér zsírszövet

Tenyér- talpbőr km. (emlős)

(H.-E.)

 

A fehér zsírszövet sejtjeinek magja és citoplazmája a sejt perifériáján helyezkedik el. A sejt alakja jellegzetes " pecsétgyűrű " formát mutat. Középen egyetlen nagy vacuolum látható (univacuolás zsírsejt). A sejtek körül fonadékot képző retikuláris rostok csak ezüst impregnációval mutathatók ki. A zsírszövet gazdag vér- és idegelemekben.  

   


Barna zsírszövet

Vese km. (emlős)

(H.-E.)

 

A zsírszövet sejtjeinek magja kerek, centrális elhelyezkedésű. A citoplazma sok apró vakuolumot tartalmaz (plurivacuolás zsírsejt), melyek különböző méretűek és alig festődnek. A retikuláris rostok csak ezüst impregnációval mutathatók ki.  

       


Vér

Kecskebéka (Rana esculenta)

(H.-E.)

 

A vérkenetben ovális alakú erythrocyták láthatóak. Centrális elhelyezkedésű magjuk is ovális alakú. A plazmában kisebb, nagyobb lymphocyták, excentrikus sejtmagvú granulocyták, hálózatos plazmaszerkezetű monocyták fordulnak elő. Citoplazmájuk pirosra festődik.  

   


Vér

(emlős, Homo s.)

(Giesma- festés)

 

A vérkenet domináló sejtjei a kerek vörösvérsejtek, erythrocyták. Narancsvörös szinűek, centrális részük világosabb.

A granulocyták kerek sejtek, magjuk különböző mértékben lebenyezett. Halványabb citoplazmájukban különböző nagyságú és festődésű szemcsék vannak. A neutrophil granulociták magja erősen szegmentált (3-4 lebenyű) granumjaik aprók, halványpirosra festődnek. Az eosinophil granulociták magja általában kétlebenyű, granumjaik nagyobbak és élénkpirosra festődnek.

A basophil granulociták (nagyon ritkán láthatóak) magja gyengén szegmentált, granumjaik sötétkékre festődnek.

A lymphocyták magja kerek. Citoplazmájuk halványlila festődésű és vékony szegélyként övezi a sejtmagot.

A monocyták a legnagyobb vérsejtek. Magjuk bab alakú, excentrikus elhelyezkedésű. Citoplazmájuk halványkékre festődik.

A thrombocyták csillag alakúak, gyakran csoportosan fordulnak elő. Közepén rózsaszínre, széli része halványkékre festődik.  

           


Pigmentsejtek

Béka bőr (Rana esculenta)

(H.-E.)

 

A béka bőrében pigmentsejtek, (kromatofórák) vannak, melyeknek legnagyobb része a str . spongiosumban található, de előfordulnak az epidermiszben és a bőr egyéb részeiben is. A sejtek eltérő méretűek, általában nyúlványosak. Festékanyaguk szerint lehetnek: xantofóra (sárga), erythrofóra (vörös), melanofóra (barna, fekete).  

           


Lazarostos kötőszövet

(emlős, subcutis)

(H.-E.)

 

A lazarostos kötőszövetben megtalálható majdnem valamennyi kötőszöveti sejttípus, (a mesenchymalis és reticulumsejt kivételével) és mindhárom rosttípus. Sejtközötti állománya bőséges. Megfigyelhető sejttípusok:

  • A fibrocyták magja megnyúlt, pálcika alakú. Megnyúlt nyúlványos alakú sejtek.
  • A lymphocyták kis gömbölyded sejtek, melynek magja kerek és kromatindús.
  • A granulocyták gömbölyded vagy poligonalis alakúak, sejtmagjuk lebenyezett. Nagyobb számban eosinophil granulációjú sejttípusok fordulnak elő, de megfigyelhetőek a neutrophil és basophil granulocyták is.
  • A kötőszöveti rostok közül csak a durva nyalábokba rendeződő, élénkpirosra festődő kollagén rostok különíthetők el fénymikroszkóppal.  

               


    Tömött, kollagénrostos kötőszövet

    Inszövet (emlős)

    (H.-E.)

     

    Az ínszövet fibrocytákból és kollagén rostokból áll. Minimális mennyiségű az alapállománya. A kollagén rostok élénkpirosra festődnek, párhuzamosan futva rostköteget alkotnak. Laza állapotban enyhén hullámos lefutásúak. A kötegek közé lemez vagy szárnyszerűen elnyúlt tendocyták ékelődnek be. A rostnyalábok közé helyenként benyomul a lazarostos kötőszövetből álló endotendineum.  

       


    Támasztószövetek:

    Hyalinporc

    Trachea (emlős)

    (H.-E.)

     

    A hyalinporc porcsejtekből, kollagén rostokból és bőséges mennyiségű alapállományból áll. A csoportokba, territtóriumokba rendeződő porcsejtek (chondrocyták) zsugorodottak. Magas víztartalmukat a metszetkészítés során elvesztik, egy vagy két magjuk kerek vagy ovális. Cytoplasmájuk alig festődik. A porcudvar basophil festődésű, belső része erősebben fénytörő. A territoriumok között acidophil festődésű alapállomány van, benne a kollagén rostok fénymikroszkóppal nem láthatóak.   

       


    Hyalinporc

    Bordaporc (emlős)

    (H.-E.)

     

    Az egyenetlenül festődő sejtközötti állományon (mátrix) belül csoportosan (chondron) vagy különállóan lévő porcsejteket (chondrocyta) láthatunk. A porcszövetet tömött kötőszöveti réteg a porchártya (perichondrium) övezi, amely egy stratum cellulare és egy stratum fibrosum rétegből épül fel.  


    Rugalmas rostos porc

    Fül km. (Oryctolagus c . d .)

    (H.-E.)

     

    Az elasztikus rostos porc porcsejtekből, elasztikus rostokból és minimális mennyiségű alapállományból áll. A porcsejtek magja kerek vagy ovális. Egyesével, párosával, ritkábban többedmagukkal sorokba rendeződnek. A sejtsorok között csillogó piros fonalak formájában tűnnek elő a rostok.   

               


    Kollagén rostos porc

    Csigolyaközti porckorong (emlős)

    (H.-E.)

     

    A kollagén rostos porc porcsejtekből, nagy mennyiségű kollagén rostból és minimális mennyiségű alapállományból áll. A vaskos, élénkpirosra festődő kollagén rostkötegek között helyenként porcszigetek tünnek elő. A szigetekben magányos porcsejtek és közöttük halvány basophilan festődő alapállomány látható.  

       


    Csontszövet

    Csöves csont km. (emlős)

    (H.-E.)

     

    A csöves csontok tömör középdarabjainak fő tömegét a kerek vagy kissé ovális átmetszetű csontegységek (osteon) alkotják. Centrumukban a vérerekkel kitöltött Havers - csatorna halad, melyet koncentrikusan a Havers - lemezek vesznek körül. A kollagén rostokat tartalmazó lemezek közötti csontüregecskékben szilvamag alakú ovális magvú csontsejtek (osteocyták) találhatók. Helyenként a Havers - csatornára merőlegesen futó járatok, a Volkmann - csatornák tünnek elő. Az oszteonok közötti teret a Havers - lemezekhez hasonló szerkezetű összekötő lemezek töltik ki, ahol a kollagén rostok egymásra merőlegesen futnak. A lemezrendszerek hematoxilinnel erősen festődnek.  

               


    Desmogén csontosodás

    Maxilla (emlős)

    (H.-E.)

     

    A maxilla körülírt területein desmogen csontosodás zajlik. A csontosodó területeken acidophilan festődő csontlemezek (gerendák) szabálytalan hálózata látható. A csontgerendák állományában érett, ovális magvú osteocyták helyezkednek el, széleiken kromatindús magvú osteoblastok sorakoznak, melyek csontosodási magot alkotnak. Ezek ergasztoplasmában dúsak, nagy méretűek. Helyenként a maguk vájta üregekben, többmagvú, acidophil szemcsézettségű óriás sejtek, osteoklastok (csontpusztító sejtek) is előtűnek. A csontlemezek közötti területet nyúlványos sejtekből álló mesenchyma foglalja el.   

       


    Chondrogen csontosodás

    Ujjperc (emlős, foetus)

    (H.-E.)

     

    A mesenchymából üvegporc majd csontszövet alakul ki. A diafízis és epifizis területén a csontosodás egymás felé tart, közöttük az epifízis porckorong különböző állapotú zónákra különül el:

    A nyugalmi zónában ovális magvú fiatal porcsejtek vannak, közöttük kifejezett a halvány, basophilan festődő alapállomány.

    A proliferaciós zónában a porcsejtek sorokba rendeződnek, magjuk egyre laposabbá válik.

    A degenerációs zónában a porcsejtek megduzzadnak , esetenként szétesnek, a közöttük lévő halványan festődő alapállomány azonban mint irányító gerenda megmarad . A degenerálódó sejtek között többmagvú óriássejtek is megjelennek.

    Az ossifikációs zónában csontgerendák tünnek elő, ovális magvú osteocytákkal, széleiken oszteoblasztok sorakoznak. Elszórtan sokmagvú osteoklasztok is láthatók.

    A diafízis területén egy perikondrális " csontmandzsetta " a porcos vázat körülveszi, mely a dezmális csontosodás mintájára keletkezik.