3. ÁLTALÁNOS SZÖVETTAN

 

HÁMSZÖVET

KÖTŐ ÉS TÁMASZTÓSZÖVETEK

IZOMSZÖVETEK

IDEGSZÖVETEK


I. Hámszövet (tela epithelialis)

A hámszövet a legősibb szövetféleség, amely mindhárom csíralemezből (ekto-, endoderma, ritkábban mezoderma) kialakulhat. Általában külső és belső felszíneken fordulnak elő. Az alatta lévő kötőszövetből alaphártya (membrana basalis) választja el. A hámszövet szorosan egymás mellett elhelyezkedő polaritással rendelkező sejtekből áll. Sejtközötti állománya kevés, benne sokszor fehérjékből álló ragasztóanyag is van. A sejtek egymáshoz való kapcsolódására különböző struktúrák alakultak ki (zonula occludens, zonula adhaerens, dezmoszóma, rekeszes dezmoszóma, rés-kapcsolódás). Vérereket (néhány kivételtől eltekintve) nem tartalmaz, így táplálása az alatta lévő kötőszövetből történik. A hámsejtek felszínén gyakran különböző képleteket találhatunk (csilló, ostor, kutikula, mikrobolyhok). A hámszövetet osztályozhatjuk működés, eredet és a felépítő sejtek alakja alapján.

 

Feladat szerint lehet:

 

Alak és réteg szerint lehet:

  • - laphám  
  • - egyrétegű hám
  • - köbhám  
  • - többrétegű hám
  • - hengerhám
 

 

Eredet szerint lehet:

 


FEDŐHÁMOK

 

 

Egyrétegű laphám - Endothel

Artéria, véna, kapillárisok km. (emlős)

(H.-E.)

 

A vérerek belső rétegét (intima) alkotó szövetféleség, mely nagyobb ereken kötőszövettel kötődik az alatta lévő simaizomhoz. Az endothel sejtek határai hullámosak. A sejtek felülnézetben polygonális rajzolatot mutatnak. A sejt közepén hossztengellyel párhuzamosan illeszkedő ovális sejtmagot találunk. A sejtszervecskék többsége a sejtmag környékén helyezkedik el, így ez a terület kidomborodhat.  

   


Egyrétegű laphám - Mesothel

Hashártya, mellhártya (emlős)

(Ezüstn. - Hem.)

 

A mesothéliumot lapos (néha kissé magasabb) hámsejtek építik fel. A sejthatárok hullámos lefutásúak. A sejtmagok halványszürkén, a citoplazma sárgásbarnán festődik. A hashártya felszívó felületén kefeszegély található, ami elektronmikroszkópos felvételeken mikrobolyhokból áll.  


Egyrétegű laphám

Vese km. (emlős)

(H.- E.)

 

A vese Bowman-féle tokjának parietális lemezét és a Henle-féle kacs hámját egyrétegű laphám béleli. A laphámsejtek citoplazmája vékony, alig látható. A sejt határvonala egyenes vagy hullámos lefutású. A sötétebben festődő sejtmag lapos, széles vagy gömbölyű alakú.  

   


Egyrétegű köbhám

Petefészek km. (emlős)

(H.- E.)

 

A petefészek felszíni sejtjei az alaphártyán elhelyezkedő köb alakú sejtekből állnak, melyet izoprizmatikus hámsejteknek is nevezünk. A gömb alakú, sötétebben festődő sejtmag centrális elhelyezkedésű. A felszíni csírahámból differenciálódnak a petesejtek és a tüszőhám csírasejtjei is.   

       


Egyrétegű lap - köb és hengerhám

Tüdő km. (emlős)

(H.- E.)

 

Az alveolusokat (tüdőhólyagocskák) bélelő légzőhám főleg lapos hámsejtekből épül fel, de előfordul magasabb köbhámsejt is. A kis bronchusok (hörgők) hámja csillószőrös, egyrétegű hengerhám. Lumenük keresztmetszete csillag alakú, mivel a gyűrű alakú izomréteg a nyálkahártyát összehúzza, és így ráncokat képez. A bronchiolusok (hörgőcskék) hasonló felépítésűek de szűkebb átmérővel. 

               


Egyrétegű köbhám és hengerhám

Vese kanyarulatos csatornái km. (emlős)

(H.- E.)

 

A vesecsatornák egy részét egyrétegű hengerhám (elsődleges kanyarulatos csatorna) míg más részét egyrétegű köbhám (másodlagos kanyarulatos csatorna) burkolja. Felületükön kefeszegélyt találunk, melyek a hámsejtek plazmatikus nyúlványai. Elektronmikroszkópos felvételeken a sejtek alapi részén bazális csíkoltság jellemző, melyeket az alapra merőlegesen elhelyezkedő mitokondriumok alakítanak ki. A vesecsatornák hámsejtjének alapi részében aktin és miozin filamentumok is előfordulnak.   

   


Közönséges hidra km.

(Hydra vulgaris)

(H.- E.)

 

A hidra köztakaróját, a dermális réteg differenciált sejttípusai alkotják: a hámizomsejtek felső része tartalmazza a sejtalkotók nagy részét, míg az alsó része miofibrillumokat. A hámizomsejtek mellett tipikus sejt a csalánsejt. Találhatunk még érzék - és idegsejteket is. Az elpusztult sejt pótlását az intersticiális sejtek végzik.


  Egyrétegű köb- és hengerhám

Tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum)

(H.-E.)

 

Az örvényféreg köztakarója bőrizomtömlő, melynek hámja egyrétegű, csillós köb- és hengerhámsejtekből épül fel. A hámsejtek között különböző mirigysejteket találunk: a nyálkatermelő mirigyek nagyok, körte alakúak, a fehérjetermelő mirigyek nagy, kerekded alakú sejtek, míg a rhabditképző mirigysejtekben fénytörő, pálcika alakú képződmények jönnek létre, melyek kezdetben membránnal körülvettek.  


Egyrétegű hengerhám

Lóbélgiliszta km. (Ascaris magalocephala)

(H.-E.)

 

A lóbélgiliszta köztakarója bőrizomtömlő, mely hipodermiszből, kutikulából és izomrétegekből áll. A hipodermiszre szinciciumos szerkezet jellemző, a sejtmagok kicsik és szórtan helyezkednek el. A hipodermisz hozza létre a vastag, rostos szerkezetű kutikulát, mely rétegzett szerkezetű: a hipodermisz felett rostos, középen homogén és felül kéreg réteget különíthetünk el.  


Egyrétegű hengerhám

Földigiliszta km. (Lumbricus terrestris)

(H.-E )

 

A földigiliszta köztakaróját bőrizomtömlő alkotja, amely hámból és a hozzá kapcsolódó izomsejtekből áll. A kutikula vékony, rostos szerkezetű. A fibrillumok egymást merőlegesen keresztezve hálózatot alkotnak. A hengerhámsejtek között sok a nagyobb plazma-állományú, világosabb nyálka és fehérjetermelő mirigysejt. A hengerhámsejtek sötétebben festődő sejtmagja alapi elhelyezkedésű, míg a mirigysejtek sejtmagja alig vagy egyáltalán nem látható.  


Egyrétegű hengerhám

Éti csiga (Helix pomatia)

(H.-E.)

 

Az éti csiga epidermisze egyrétegű hengerhám. A hámsejtek felületén elektronmikroszkópos felvételében mikrobolyhok találhatók, mely között nyálka rakódik le, s ez a nyálkás mikrobolyhos-réteg alkotja a kutikulát. Az epidermisz sejtek mellett testtájanként változó formájú és számú mirigysejteket találunk: a talpban hosszúkás alakú nyálkatermelő mirigyek, a köpenyben nyálka-, fehérje- és mészmirigyek fordulnak elő.


Egyrétegű hengerhám

Lóbélgiliszta (Ascaris megalocephala)

(H.-E.)

 

A lóbélgiliszta középbele kutikuláris hengerhámmal bélelt. A hám igen magas, melynek alapján vékony alaplemez található. Fejlett basalis csíkolat és hosszú mikrobolyhokból álló kutikula jellemzi a hámsejteket. Izomzat a középbélhez nem kapcsolódik.


Egyrétegű hengerhám

Földigiliszta (Lumbricus terrestris) km.

(H.-E.)

 

A földigiliszta bélcsöve jól elkülöníthető rétegekre tagolódik. A bélhám magas hengerhám, melynek felszínén mikrobolyhokból álló kutikula található (csillókat is találhatunk). A hámsejtek között nyálkatermelő, felszívó és enzimtermelő mirigysejtek is előfordulnak. A középbélnél egy dorsalisan betűrődő, hosszanti redőt (typhlosolis) is megfigyelhetünk, melynek fala a középbéllel megegyező.  


Egyrétegű hengerhám

Közönséges csótány (Periplaneta orientalis) km.

(H.-E.)

 

A rovarok középbelét kutikulával borított, magas hengerhám fedi. A bélhámsejtek kettős működésüek (szekréció, resszorpció), Megfigyelhetők: emésztőmirigyek (aktív és pusztuló formában) és felszívósejtek. Az elpusztult bélhámsejteket az alapi elhelyezkedésű regenerációs kripták osztódó sejtjei pótolják.  

   


Egyrétegű köbhám

Kopoltyú km. (Cyprinus carpio)

(H.-E.)

 

A csontos halak kopoltyúlemezeit porcos sugarak merevítik. Felületüket többrétegű laphám borítja. A kopoltyúlemezekről lemezkék ágazódnak el, amelyek a lemezekre merőlegesek. A lemezkék felszínén légzőhám (respiratorikus) található, mely köbhámsejtekből áll. Köztük változó mennyiségben világosabb és nagyobb nyálkatermelő mirigysejt fordul elő.  


Egyrétegű hengerhám

Gyomor km. (emlős, Homo s. )

(H.-E.)

 

A gyomor nyálkahártyája 1-2 mm átmérőjű, sokszögű területekre oszlik, amelyet a nyálkahártya kötőszövetes megerősödései választanak el. A nyálkahártya hámja kriptákat alkotva a mélybe is nyomulhat. A hám sajátságos hengerhámsejtekből áll, melyek között igen nagy mennyiségű mirigysejteket is találunk. A hámsejteket vékony kutikula borítja, melyet világosabb festődésű csík formájában figyelhetünk meg a hámsejtek felszínén. A sejtek alapi részén sötétebben festődő sejtmagok helyezkednek el.  

           


Egyrétegű hengerhám

Vékonybél (duodenum, jejunum, ileum) km. (emlős)

(H.-E.)

 

A vékonybél nyálkahártyájának hámját alkotó szövet sejtjei hosszúkás, keresztmetszetben poligonális alakúak. A citoplazma halványabb míg a bazális elhelyezkedésű sejtmag közepes erőséggel festődik . Felületükön vékony csík formájában látható a kutikula, mely mikrobolyhok összessége. A duodenum (patkóbél) bélbolyhai vékonyak, hosszúak. A jejunumban (éhbél) a bélbolyhok szélesek és a magasak.  

           


Egyrétegű hengerhám

Epehólyag km. (emlős, Homo s.)

(H.- E.)

 

Az epehólyag nyálkahártyájának hámja a legszabályosabb hengerhám. Felszínét hosszcsíkolatot mutató világosabb kutikula borítja. A hámsejtekben sötétebben festődő szemcsék vannak. A hám kriptákat alkotva benyomulhat az alatta lévő kötőszövetbe, izomzatba is.  

       


Egyrétegű hengerhám

Mellékhere km. (emlős)

(H.-E.)

 

A mellékherecsatornák hámja magas, néhol kétsoros hengerhámsejtekből áll. Jellegzetes sztereociliás hám, ahol a csillók kúp alakban gyakran összetapadnak. A hámréteg alapi részén kerek magvú pótlósejtek láthatók.  

   


Egyrétegű hengerhám és köbhám

Here km. (emlős)

(H.-E.)

 

A herecsatornákat kívülről egy alaphártya burkolja, melyen különböző alakú és nagyságú sejtek nyugszanak több rétegben. A henger alakú Sertoli-sejtek mellett a spermiogenezis különböző sejtalakjait (spermiogonium, spermiocyta, praespermida, spermida) különítjük el közöttük. A Sertoli-féle sejt alapi részén kiszélesedik, és a sejtmag e területen látható. A spermiogoniumok kicsi, ovális sejtmaggal rendelkező sejtek. A spermiocytáknak nagy plazmaállományuk van. Sejtmagjuk is nagyobb. A praespermidák sejtmagjai excentrikus elhelyezkedésűek.  

   


 

Többmagsoros, csillós hengerhám

Trachea km. (emlős)

(H.-E.)

 

A nyálkahártya hámrétege átmeneti, csillós hengerhám. A sötétben festődő sejtmagok több rétegben helyezkednek el. A sejtek felületét jól látható csillók borítják. A többnyire henger alakú hámsejtek között kehelysejteket láthatunk. (A gégefői részből készült metszetekben a hám többrétegű el nem szarusodó laphám.)  

   


Urothelium (többmagsoros, átmeneti hám)

Húgyvezeték, húgyhólyag km. (emlős, Homo s.)

(H.-E.)

 

Az emlősök urotheliumának jellegzetes sejtjei a szuperficiális, basalis és parabasalis sejtek. A szuperficialis sejtek felszíni részén jól festődő kéreg (crusta) különül el. A felszíni sejthártyát vastagabb, merevebb sejthártyalemezek és vékonyabb, hajlékonyabb sejthártyalemezek építik fel. A vastagabb lemezekben hexagonális elrendezésben fehérjék találhatók. A sejthártya alatt sok filamentum helyezkedik el, melyek szuperficialis sejtek vastagabb membránrészleteihez kapcsolódnak. A fedősejtekre jellemző lehet a polyploid mag. Telt hólyag esetén a hámréteg vékonyabb, ellaposodott (az oldalsó sejthártyák redőzöttek, a felső és alsó sejthártya sima). Üres hólyag esetén a hám vastagabb, a sejtek "egymásra csúsznak". 

           


 

Többrétegű el nem szarusodó laphám

Nyelőcső km. (emlős, Homo s.)

(H.-E.)

 

A nyelőcső üres állapotban szűk, csillag alakú üreget foglal magába. A többrétegű el nem szarusodó laphám felső sejtsorait a felszín felé fokozatosan ellaposodó sejtek alkotják (stratum planocellulare). Alattuk poligonalis sejtek, centrális elhelyezkedésű kerek magvakkal (stratum poligonale). Az alaphártya mentén hosszúkás, henger alakú sejtek találhatók (stratum basale). A sötét, nagyon sűrűn álló basalis sejtek magjai erősen festődőek. A többrétegű el nem szarusodó laphám sejtjeiben sok a keratin filamentum, hálózatot alkotva.  

       


Többrétegű el nem szarusodó és elszarusodó laphám

Nyelv hm. (emlős, Homo s.)

(H.-E.)

 

A nyelv felszínét mindenütt szemölcsös többrétegű laphám borítja. A nyelv hátán és az ízlelő zónákban nyelvpapillák emelkednek ki, melyek egy részénél (fonál alakú) elszarusodó laphám, míg másoknál (gomba alakú, körülárkolt) el nem szarusodó laphámot találunk. Az el nem szarusodott ízlelőbimbók vörösebbek, sötétebbek.  

   


Többrétegű elszarusodó és el nem szarusodó laphám

Ajak hm. (emlős, Homo s.)

(H.-E.)

 

A lilás árnyalatra festődő vastag hámban a többrétegű elszarusodó laphámra jellemző öt rétegből négy jól elkülöníthet. A legalsó, egyetlen sejtsorból álló stratum basale. Henger alakú sejtjeinek magja ovális. A stratum spinosum a hám jellegzetes rétege. Sokszögletű sejtjeinek magja kerek, centrális elhelyezkedésű. A viszonylag vékony stratum granulosum sejtjeinek citoplazmájában keratohialin szemcsék láthatóak. A stratum lucidum nem különíthető el fénymikroszkóppal. A stratum corneum szerkezet nélküli, halványan festődő, elhalt réteg. Az "ajakpír" hámjánál a szarusodás megszűnik, így a piros vér színe az el nem szarusodó hámon át előtűnik.  

           


Többrétegű elszarusodó laphám

Fejbőr km. (emlős, Homo s.)

(H.-E )

 

A fejbőr hámja többrétegű elszarusodó laphám. A stratum corneum enyhén fejlett, melyben a keratinocyták elhalt szarupikkelyekké alakulnak át (korpa). Jellegzetes, speciális szaruképződménye a szőr. A képzésben mind a hám, mind az irharéteg részt vesz. Két fő része van: a bőr felszínére nyúló vékony nyél és az irhában elhelyezkedő szőrtüsző. A szőrtüszők nyaki részéből indulnak a faggyúmirigyek. Végkamráit poligonális sejtek bélelik.  

       


Többrétegű elszarusodó laphám

Ujjbőr, talpbőr km. (emlős, Homo s.)

(H.-E.)

 

Mindkét testtájon jellegzetes többrétegű laphám található. A stratum corneum vastagságának fejlettségében mutatható ki különbség. Megfigyelhető még a sűrűn álló epidermiscsapok és a coriumpapillák. Az ujjbőr gazdag verejtékmirigyekben is, melyek szórtan helyezkednek el. Feltekeredett végkamrája az irha alsó rétegében helyezkedik el, kivezető csöve függőlegesen halad az epidermisz felszínéig.  

   


Többrétegű elszarusodó laphám

Bőr km. (Zöldgyík; Lacerta viridis)

(H.-E.)

 

A zöldgyík bőrének epidermisze a kétéltűekhez hasonlóan három rétegű elszarusodó laphám, de a szarusodás - így a str. corneum fejlettsége is erőteljesebb. Jellemző a tarajszerű pikkelyek kialakulása.  


Többrétegű elszarusodó laphám

Bőr km. (Kecskebéka; Rana esculenta)

(H.-E.)

 

A kecskebéka bőrének epidermisze többrétegű elszarusódó laphám, mely csupán néhány sejtsorból áll. A legalsó réteget (str. basale) egy sejtsorból álló osztódó sejtek alkotják. Néhány sejtsor (köb v. henger alakú sejtekkel) alkotja a középső réteget (str. intermedium). A felső szaruréteg igen vékony, nyálkaréteg borítja. A hám egyenes lefutásban kapcsolódik az alatta lévő irhával.  

   


 

Egysejtű endoepithelialis mirigy

Trachea km. Kehelysejt (emlős)

(H.-E.)

 

A többmagsoros, csillós hengerhámsejtek között előtűnő kehelysejtek a felhalmozódott váladék (mukopoliszaharid tartalmú nyálka) következtében kitágulnak, de a sejtmagot is magába foglaló bazális része keskeny marad. A citoplazma üresnek tűnik, mert a váladék szemcsék a "H.-E."-nal nem festődnek.  

   


Egysejtű endoepithelialis mirigy

Vékonybél km. Kehelysejt km. (emlős)

(H.-E.)

 

A bélbolyhok felületén egyrétegű kutikuláris hengerhám van, benne nagyszámú kehelysejt. Alakjuk a működési fázistól függően változik. Citoplazmájukban lévő váladék erősebben festődik, kivételesen mitózist is megfigyelhetünk köztük.  

   


Egysejtű endoepithelialis mirigy

Földigiliszta km. (Lumbricus terrestris)

(H.-E.)

 

A földigiliszta epidermiszében kétféle endoepithelialis mirigysejt alakult ki; a basophil nyálka - és az eosinophil fehérjetermelő mirigyek.  

   


Gomolyképű csöves mirigy

Emlős bőr km. - Verejtékmirigy

(H.-E.)

 

A bőrben csoportosan vagy szórtan fordulnak elő. Feltekeredett végkamrájuk az irhában helyezkedik el. Kivezető csöve függőlegesen halad az epidermisz felszínéig. A verejtékmirigy járata a szarurétegben dugóhúzószerűen halad. A végkamrákat szekréciós sejtek alkotják, sejtmagjuk gömbölyded. Alaphártyájukhoz hámizomsejtek kapcsolódnak, melyek a váladék kiürítését segítik elő. Kivezető csöve kétrétegű köbhámmal bélelt szűk cső, melynek fala fokozatosan vékonyodik, egyrétegű köbhámmá alakul. Az epidermiszbe lépve önálló hámfala meg is szűnik.  

   


Egyszerű csöves mirigy

Vékonybél km. Lieberkühn - mirigyek (emlős)

(H.-E.)

 

A vékonybél mirigyei az egész középbélben megtalálhatók, a bélhám betűrődéseként keletkezik. Sejtjeik egy része így a bélhámhoz hasonló felépítésű. Bennük nagyszámú kehelysejt van. Tartalmaznak még Paneth-féle sejteket, melyek savanyú (eosinophil) festődésű szemcséket tartalmaznak. Találhatók még az un. sárga sejtek, melyben bázikusan (basophil) festődő szemcséket találhatunk.  

       


Egyszerű bogyós mirigy

Bőr km. Bőrmirigyek (Kecskebéka; Rana esculenta)

(H.-E.)

 

A bőrmirigyek az irha felső részében helyezkednek el. Kétféle típusuk van: a nyálkatermelő mirigyek a bőrben egyenletesen oszlanak el. Merokrin működésűek, váladékuk homogén megjelenésű. A méregmirigyek a gerincoszlop két oldalára csoportosulnak. A nyálkamirigyektől nagyobbak. Végkamrájuk tágabb üregű. Holokrin működésűek, váladékuk szemcsézett.  

   


Egyszerű - és elágazó csöves mirigy

Gyomor km. (egyszerű gyomor, emlős)

(H.-E.)

 

Az elágazó csöves, (fundus) mirigyek szekrétuma a gyomornedv. A fundus mirigyeket három típusú sejt építi fel: melléksejtek magja az alaphoz közel áll, citoplazmájában nyálkafestőkkel festődő szemcsék vannak. Felszínén kefeszegély található, mely elektronmikroszkópos felvételeken mikrobolyhokból áll. A fősejtek piramis alakúak, gömbölyded sejtmagjuk az alaphoz közel áll, citoplazmájában fejlett szemcsés endoplazmatikus retikulumot találunk, ami erősen basophil festődésü. A fedősejtek a legnagyobbak, ovális vagy poligonális alakú sejtek, centrális helyzetű sejtmaggal és halványan festődő citoplazmával. (A fundusban megkülönböztetünk alapi-, középső-, nyaki részt. A nyaki részben főleg melléksejtek, az alapi részben fősejtek, míg a középső rész elsősorban fedő- és fősejteket tartalmaz.) A kivezető cső egyrétegű hengerhámmal bélelt.  

           


Elágazó bogyós mirigy

Emlős bőr km. - Faggyúmirigy

(H.-E.)

 

A faggyúmirigyek a szőrtüszők nyaki régiójából erednek, holokrin mirigyek. Végkamrájukat poligonális sejtek bélelik, melyek között az alsó elhelyezkedésűek mitotikusan osztódnak , a felsők zsírszemcsékkel telítettek.  

       


Összetett csöves mirigy

Máj km. (emlős)

(H.-E.)

 

Az emlős máj szerkezeti és működési egységei a lebenykék, melyek szabálytalanok vagy sokszögletűek, egymástól kötőszöveti sövénnyel elválasztottak (a sövény a kollagén rostok mellett sok elasztikus rostot is tartalmaz). A lebenyke közepén jól látható a központi véna (vena centralis), amely körül a májsejtek sugár irányban rendeződnek. A májsejtek poligonális alakúak, gömbölyded kromatinban szegény magvakkal. A májsejtgerendák között tág kapillárisok, sinusok hálózata van. Az epekapillárisok intercellularis secretum járatok. Önálló faluk nincs, a májsejtek bemélyedéseiként alakulnak ki. Az epekapillarisok epevezetékbe, epejáratokba szedődnek össze. A kisebb vezetékeket köbhám, a nagyobbakat hengerhám béleli.  

       


Összetett csöves mirigy

Nyelv km. - Ebner-féle mirigy (emlős)

(H.-E.)

 

A körülhatárolt szemölcsök árkába nyílnak az Ebner- féle mirigyek, melyeknek savós (serosus) végkamrája van.  


Összetett bogyós mirigy; összetett csöves - bogyós mirigy

Nyálmirigyek km. (emlős)

(H.-E.)

 

A fültőmirigy (gl. parotis) tiszta serosus mirigy. A sejtek között váladék - kapilláris hálózat van.

A nyelvalatti mirigy (gl. sublingualis) csöves bogyós felépítésű, mucinosus. A kivezető csövek általában tágabbak, mivel a váladék sűrűbb.

Az állkapocs alatti mirigy (gl. submandibularis) kevert mirigy,serosus (kétharmad rész) és mucinosus (egyharmad rész), végkamrákat egyaránt tartalmaz. A rágcsálóknál tisztán serosus jellegű.

Megjegyzés: a serosus végkamra jellemzői: kerek, kisebb nagyságú sejtek építik fel. Lumene szűk. A sejtek sejtmagja kerek, plazmája erősebben festődő.

Mucinosus végkamra jellemzői: nagy szabálytalan sejtek építik fel. Tág lumenű. Sejtmagjuk ellapult, széli helyzetű. A kivezető csövek egyrétegű köbhámmal vagy a nagyobbak hengerhámmal béleltek.

                   


Összetett csöves-bogyós mirigy

Hasnyálmirigy km. (emlős)

(H.-E.)

 

Kötőszöveti sövényekkel elválasztott lebenyekre és lebenykékre tagolódik. Két eltérő működésű és felépítésű része van: az emésztőfermentumokat termelő exokrin és a hormontermelő endokrin része. Az exokrin részt felépítő végkamrák sejtjei kúp és piramis alakúak, gömbölyded bazális helyzetű sejtmaggal. A citoplazma szerkezet és fejlődés szempontjából két részre tagolódik, felszíni (apikális ) citoplazma erősen fénytörő, savanyú festékkel festődő váladékot tartalmaz. Az alapi (bazalis) rész bázikus festődésű, gazdag ergasztoplasmában. Endokrin része a Langerhans- féle sejtek világosabb festődésű sejtcsoportokból állnak. A szigeteket kötőszövet veszi körül. Sejtjeinek két típusa van: A-sejtek durvább, B-sejtek finomabban szemcsézettek, melyek csak speciális festési eljárásokkal különíthetők el.  

       


 

Endokrin mirigy

Pajzsmirigy km. (emlős)

(H.-E.)

 

A pajzsmirigy kötőszöveti sövényekkel határolt follikuluszokból épül fel. A follikuluszok falát - a mirigy működésétől függően - egyrétegű lap-, köb- vagy hengerhám alkotja. Üregében savanyú festődésű homogén anyag, un. kolloid található. Fokozott működéskor a hám magas hengerhám, follikulusz ürege kicsi. Csökkent működéskor tág a lumen és a hámbélés alacsony (lap vagy köbhám). A follikulusz sejteken kívül, azok közvetlen szomszédságában találhatók a szekréciós gránumokat tartalmazó parafollikuláris sejtek.  

   


Endokrin mirigy

Mellékvese km. (emlős)

(H.-E.)

 

A mellékvese kéreg- és velőállományra tagolódik. A kéregállományban három részt különíthetünk el: a gömbölyded sejtcsoportból álló zóna glomerulosa, alatta a felületre merőleges sejtgerendákból álló zóna fasciculata, míg a velőállomány felé sejtgerendákat alkot a zóna reticularis. A velőállomány sejtjei átalakult posztganglionaris neuronoknak tekinthetők, melyeknek nyúlványaira visszafejlesztett gömbölyded vagy szögletes sejtek jellemzőek. Citoplazmatikus granumjai krómsót tartalmaznak, melyek sárgásbarnára oxidálódnak rögzítőszerek hatására.  

       


Endokrin mirigy

Hipofízis km. (emlős)

(H.-E.)

 

A hipofízis két fő lebenyre tagolódik. Az adenohipofízist acidofil, basofil és kromofób sejtek alkotják, melyeket az alak, nagyság, elhelyezkedés, szekréciós gránum átmérője alapján el lehet különíteni:

  • legnagyobb sejtek a gonadotróp sejtek;
  • a prolaktint termelő sejtek nagy, kerek sejtek. Granumjainak legnagyobb az átmérője;
  • a thyreotrop és adrenokortikotróp sejtek kis szabálytalan alakúak, gyakran nyúlványosak;
  • a szomatotróp sejtek közepesek, granumjaik a sejthártya mellett találhatók.
  • Az egyes sejttípusok egymással keveredve helyezkednek el. Az adenohipofízis része a középső lebeny is, mely parenchymatikus sejtkötegekből áll.

    A neurohipofízis sok kapillárist és számos neuroszekréciós idegvégződést tartalmaz.  

                   


    Endokrin mirigy

    Csecsemőmirigy km. (Felis)

    (H.-E.)

     

    A csecsemőmirigyet kívülről kötőszöveti tok veszi körül, melyből kötőszöveti sövények indulnak ki, és lebenyekre osztják a szervet. Az alapállományt hámeredetű, nyúlványos sejtek alkotják (reticulumváz). A kéregállománya a nyirokszövetre hasonló. Velőállományában több típusú sejt fordul elő. Jellegzetes képletei lehetnek a Hassel - testek.  

       


     

    Pigmenthám

    Retina (emlős)

    (H.-E.)

     

    A szem retináját felépítő sejtek poligonálisak, egy vagy két maggal. Protoplasmájuk festékszemcsékkel telt, sötétebben festődő.