NEMZETI PARKOK | EURÓPA | ÁZSIA | AFRIKA | ÉSZAK-AMERIKA | DÉL-AMERIKA | AUSZTRÁLIA ÉS ÓCEÁNIA | IRODALOM

ÉSZAK-AMERIKA

19. PRÉRI NEMZETI PARK

A préri, mint földrajzi és botanikai jelenség, az Észak-amerikai kontinens egyik jellegzetes területe. A Préri-tábla keletről nyugat felé haladva fokozatosan emelkedik a Sziklás Hegység irányába oly annyira, hogy az 1000 m magasságot is meghaladja. Táblás szerkezete ellenére nem tökéletes síkság, mert a pleisztocéni jégtakaró, majd pedig az olvadó vizek 200-300 méteres vízmosásokat, medreket, mélyedéseket eredményeztek. Időjárása szélsőséges. A rendkívül hideg tél és a meleg nyár jellemzi. A Sziklás Hegység szélárnyékában fekszik, ezért a csapadéka csak 300 mm. A 130 ezer hektáros nemzeti parkot a kanadaiak hozták létre a rövid füvű prérin, közvetlenül az USA határán. A hajdani gazdag állatvilág és növényzet szerény maradékát szeretnék megmenteni, illetve visszatelepítésekkel a természet közeli állapotot létrehozni. Gyepének zömét az alacsony kékfű és egy helyi árvalányhaj adja. Köztük virágos kétszikűek tenyésznek, amelyek különösen tavasszal borítják virágpompába a rövid füvű prérit. A domboldalakon törpe vadrózsa és törpe boróka dacol a hideg északi szelekkel. A terület általában júliusra kiszárad. Állatvilága hajdan oly gazdag volt, hogy az afrikai szavannák bőségét idézte. Ma nyoma sincs ennek. A villás zerge (Antilocarpa americana) - noha erősen irtották - megmaradt és most szépen szaporodik. A bölény (Bison bison) azonban teljesen kiveszett és csak a visszatelepítés után jelent meg. A prérikutyák (Cynomys socialis), ezek a 40 cm-es kis rágcsálók, amelyek kisebb-nagyobb kolóniákban élnek, csupán egyetlen telepben maradtak meg és csak a gondos védelem őrizheti meg az utókornak. Földalatti járataikban békés együttélésben vannak a félelmetes csörgőkígyóval (Crotalus horridus) és az üregi bagollyal (Speotyto cunicularia). A terület kisebb állatainak állományszabályozását a ragadozók, elsősorban a prérifarkas (Canis latrans), az ölyvek (Buteo jamaicensis) és a számban igen megfogyatkozott sasok végzik. Jól elszaporodott madara a területnek az 1908-ban, Magyarországról betelepített fogoly (Perdix perdix), amely a kipusztított fajdok helyét foglalta el az életközösségben. A préri gyengén hullámos felszínéből helyenként hatalmas sziklatömbök állnak ki, amelyeket a hajdani jégtakaró szállított ide, és ezért vándorköveknek nevezik őket. Felületüket simára csiszolták az évszázadokon keresztül hozzá dörgölődő bölények tömegei. Remélhető, hogy a régóta elárvult kőtömbök a nemzeti park létrehozása következtében újra visszanyerik ezt a szerepüket, mindnyájunk és a bölények örömére is.

Vissza

Észak-Amerikáhozhoz...