ÁZSIA

NEMZETI PARKOK | EURÓPA | ÁZSIA | AFRIKA | ÉSZAK-AMERIKA | DÉL-AMERIKA | AUSZTRÁLIA ÉS ÓCEÁNIA | IRODALOM

11. SASAN-GIR REZERVÁTUM

Ha valahol oroszlánok kerülnek szóba, akkor mindenki ösztönszerűen Afrika szavannáira gondol és a Serengeti, Amboseli, vagy a Tsavo Nemzeti Park jut eszébe. Pedig oroszlánok nemcsak Afrikában élnek, hanem Ázsiában is, pontosabban India földjén. Korábban, a történelmi idők kezdetén, jóval elterjedtebb faj volt ez, mint ma. Az ember azonban sikerrel pusztította mindenütt és ma már hírmondója  sincs Kis-ázsiában, Arábiában, vagy Délkelet-Európában. Egy kisebb populációja maradt fenn még Indiában és ennek védelmére hozták létre a Sasan-Gir vadrezervátumot.

Itt a becslések szerint, mintegy 150 indiai oroszlán (Panthera leo persica) él, amelyből mindössze 50 példány a hím. Ugyanis ezeket a sörényes egyedeket egészen a legutóbbi időkig vadászták. Ma azonban már itt olyan szigorú védelem alatt állnak, hogy a vadőröknek jószerével még önvédelemből sem szabad őket lelőni. Így, hogy nem is olyan vadak, mint az afrikai fajtestvéreik, Indiában az oroszlánok között például eddig még ismeretlen az emberevés. Nem úgy, mint a tigrisek és leopárdok esetében. A területet bozótos dzsungel borítja, amely azonban nem olyan sűrű, minta az egyenlítői őserdők. Inkább az afrikai szavannákra emlékeztet. Ennek megfelelő az egyéb állatvilága is, bár itt nyoma sincs a fekete kontinensen tapasztalható állatbőségnek. Ennek ellenére az axis szarvas (Axis axis), szambár szarvas (Cervus unicolor), az indiai antilop (Antilope cervicapra), a vaddisznó (Sus crofa) kisebb-nagyobb csapatai még előfordulnak. A fákon gyakori a csíkos mókus (Tamias sibiricus) és helyenként a repülőkutyák (Pteropus vampirus) csüngenek az ágakon, mint a hatalmas gyümölcsök. A háziasítottnál színpompásabb vadpáva (Pavo cristatus) kiáltásai gyakran hallható. A lombok közt hűsölő majna seregélyeket olykor a parókás makákó majmok (Zati radiata) zavarják meg.

A rezervátum legnagyobb ragadozói az oroszlánok (Pathera leo persica). Mellettük azonban párduc (Pathera pardus) is előfordul. Sajnos azonban a terjeszkedő külterjes szarvasmarha tartás miatt egyre kevesebb vadállatnak jut táplálék és ezért ezek a nagy ragadozók olykor táplálék kiegészítésre szorulnak. Ezt az etetést a vadőrök  végzik, különböző szarvasmarha, vagy bivaly kikötésével. A nagymacskák étkezési maradékait a dögevők, a hiénák (Hyaena striata), a kopasz keselyük és a varjak takarítják el. Ez a köztisztasági szerep rendkívül fontos, mert a terület igen meleg klímája miatt a szerves anyagok rendkívül gyors romlásnak indulnak és csak fertőznék a környéküket. Remélhető, hogy az utolsó pillanatban, de még időben létrehozott rezervátum megőrzi az utókor számára ezt az érdekes és nemes nagyragadozót.

Vissza Ázsiához...